0 Responses

• Megdöbbenten olvastam Hámos László haláláról. Kiváló Ember volt. Isten nyugosztalja. Családjának kívánok őszinte részvéttel vigasztalódást, Vécsi Nagy Zoli

• Megrendulessel hallotunk e szomoru momentumrol. Bar Zsuzsatol mar egy hete megtudtuk, hogy Laszlo halaltusajat vivta, de nem gondoltuk akkor, hogy mar nincs visszaut. Laszlo baratunk emleket es az egyutt toltott sok kellemes vacsorat es beszelgeteket orokre megorizzuk szivunkben. Laszlo elete peldakepul all sokunknak. Egy ember aki hajnaldo, mitobb lelkes volt egy ugyet felkarolni es vinni elore evtizedeken kereszult. Mindezt tette alazattal es szerenyseggel. Laszlo, mi nagyon sokkal tartozunk Neked. Tovabbra is velunk maradsz. gyuri es Veronika

• I send my deepest condolences to the family of László Hámos. All his life, László stood up for the Hungarian minorities in the countries neighboring Hungary and was most active in the Hungarian diaspora in the United States. His contribution to the defense of Hungarian interests was truly outstanding. I had a great respect for him and kept a fond memory of my interaction with him when I was ambassador in Washington. God bless him and his family.

• Nyugodjon békében a Feltámadás reményében. Valahol odafent egy örök tábortűz mellett az egyre tágabb szeret körben hagyjál helyett nekünk is földi halandóknak. Laci Te megtestesítetted az NLÁ esküd lényegét, az tálentumaidat egy elhivatás érdekében áldoztad fel, példaként mindannyiunknak. Cserkész szeretettel gondolok Rád, családodra. Emléked legyen örök. SDG.

• Isten nyugtassa! Munkássága sokáig emlékezetes marad.

• Isten nyugosztalja Lászlót, a mindig pozitív, alkotó, helytálló barátot. És adjon megnyugvást családjának.
  Emlékét példaként és sok szeretettel örökké megőrzöm.

• Isten nyugtassa Lászlót, a kitűnő közösségi embert, akinek emlékét, míg élek, jó szívvel és hálával megőrzőm. Őszinte együttérzésem szeretteinek.

• Őszinte együttérzéssel emlékezem László rendkívüli teljesítményére a magyar diaszpóra és általában a magyar nemzeti érdekek védelmében.Ennek az ügynek szentelte életét-sikerrel!Többször volt alkalmam látni munka közben és találkozhattunk baráti társaságban is , mindig azt kereste, miben, mikor segíthet! E szomorú pillanatban csak az adhat vigasztalást, hogy oly sok fiatalt nevelt, akik tovább viszik életművét!Nyugodjék békében!

• Laszlo kimagaslo eletevel minden magyart, a magyar kozosseget es Magyarorszagot erositette es epitette. Ez mindenek felett a legmagasabb elismerest erdemli. Szivbeli koszonet munkajaert!

• Megdöbbenve olvasom a váratlan hírt. AÍ rossz hír gyorsan terjed. Feleségemmel együtt kívánok László családjának megnyugvást abban a tudatban, hogy szerettük életét – családja mellett – a tág magyar közösségnek szentelte és az most gyászban van.
  Itthon sokunkat sarkallt cselekvése, amikor Veress Bulcsúval megjelentették a NYT-ban a fizetett hirdetést: “Will the United States Endorse Cultural Genocide in Rumania?” Ezzel az amerikai magyarok új generációja utat mutatott itthon azoknak, akik tenni akartak a rossz határok által leválasztott, kettős elnyomás alatt élő magyarokért. Kialakuló együttműködésünk volt a rendszerváltozás egyik katalizátora.
  1990 után azt hittük, hogy most már befordultunk a célegyenesbe, a nemzeti kisebbségek jogai kodifikálásra kerülnek és az utódállamok önként vagy nemzetközi nyomásra biztosítják elszakított nemzettársaink jogait és így jövőjét. Nem így lett, és talán ebbe betegedett bele László. Pedig a megtalált családi harmónia ellensúlyozhatta volna a közösségben gyakran hiányzót.
  Remélem, hogy Erdélyben is sokan átérzik a veszteséget. Legyen egy jelképes sírja a Házsongárdon!

• Isten nyugosztalja, őszinte részvétem családjának és munkatársainak! Számos alkalommal személyesen is meggyőződhettem kitartó és elkötelezett magyarság szeretetéről, mely sokunknak, az anyaországban és szerte a világban, tömbben és diaszpórában élő magyaroknak, egyben példát is adott! Emlékét őrizzük meg híven!

• A veszteség átérzésével és öszinte sajnálattal értesültünk Làszló elhunytáról. Ö nekem egyik “mentorom” volt az amerikai magyar életben, és a magyar szorványokért vègzett értékes munkája, erdélyi kötödései is közel hozták.
  Nyugodjék békében, családjának vigasztalódást, megnyugvást kívànunk .

• Csendes, szerény, de vidám és jó humorú volt. Így emlékszem a tizenéves cserkészre. Aztán elkerültem New Yorkból, de néhány évvel később ismét találkoztam az ifjú felnőtt Lászlóval, aki Brogyányi és Veres társaságában már Ceaușescut rettentette meg. Szervezője volt a talán legnagyobb magyar tüntetéseknek New Yorkban és Washingtonban. A magyarságért tenni kell, vallották a tettjei akkor, a tétlenség az igazságtalansággal szemben elfogadhatatlan volt számára. És mivel az igazságtalanság maradt, nem hagyta abba az ellene való küzdelmet. Erre tette rá az életét, önzetlenül. Kevés ilyen van.
  Őrizzük szívünkben az emlékét, igyekezzünk követni a példáját.

• Abril 18, 2019. I am most saddened to hear of László Hamos’s passing and would like to express my deepest condolesence to Zsuzsa and all the family. We met only briefly a few years ago and we were left with a deep, positive and lasting impression. May you rest in peace László.

• Őszinte részvétem a családnak. Nagy tisztelője voltam és maradok Hámos Lászlónak.

• I was shocked and sadened to learn of the passing of Laszlo. His decades long contributions to the Hungarian American community and human rights are unperalelled. On a personal note, it has been an honor to work with Laszlo on so many issues, campaigns, and advocacy effoorts over the decades. Our deepest condolences from the Ujvagi and Bertalan familes.

• Az Erdélyi Református Egyházkerület Elnöksége, a megváltó Jézus Krisztusba vetett győzedelmes hit és az örök élet megingathatatlan reménységében vette tudomásul, hogy Hámos Lászlót, a Magyar Emberi Jogok Alapítvány társalapítóját mindenható Urunk magához szólította. Távozása pótolhatatlan űrt hagy maga után, úgy számunkra, mint az általa oly nagy elhivatottsággal képviselt Kárpát-medencei magyarság számára. Nagycsütörtökön arra kérjük Istenünket, hogy a Húsvét vigasztaló örömüzenete nyújtson támaszt feleségének, gyermekeinek, idős szüleinek! Emléke legyen áldott, nyugodalma csendes!
  Részvétteljes szívvel,
  Kolozsvár, 2019. április 18.
  Kató Béla, püspök – Dr. Dézsi Zoltán, főgondnok

• Hámos László halálának híre mélyen megrendített. Lászlót nemcsak kiváló emberjogi aktivistának, hanem nagyszerü embernek tartottam. Nyugodtsága, szélés látóköre, odagigyelés példaértékü volt számomra tevékenységem során. Az általa vezetett Magyar Emberi Jogok Alapítvány (HHRF) jóvoltából jutottam el az amerikai kongresszus és szenátus fontos döntéshozóihoz. Elsösorban László tanított meg arra hogyan kell “amerikai nyelven” megfogalmazni a Felvidéki Magyarság gondjait az Egyesült Államokban úgy, hogy azt megértsék és elfogadják.
  László elvesztése nagy ürt hagy maga után szakmai,közéleti és emberi szempontból is.
  Emléke kitörölhetetlen.
  Tisztelettel, Berényi József

• A Jo Isten adjon beket.
  RIP

• Lászlóval és a HHRF-el való kapcsolatunk és barátságunk kitörölhetetlen fejezet egész családunk életében. Példás eltökéltsége, a minőség és alaposság tisztelete méltán emelte őt a kisebbségi sorban élő magyarság egyik fő támaszává Amerikában és a Kárpát medencében egyaránt. Ezúton fejezzük ki őszinte részvétünket feleségének, Zsuzsannának, édesapjának, Ottó bácsinak és munkatársainak egyaránt, elsősorban Latkóczy Emesének. Legyen az ő példája inspiráció azoknak a fiataloknak, akik folytatják ezt a nehéz, de felemelő munkát.

• Megrendüléssel olvastam a hírt, őszinte részvétem és együttérzésem a családnak, a szeretteinek, a barátainak és az amerikai magyar közösségnek a túl korai veszteségért. Számomra felejthetetlen élmény marad a vele való találkozás és őszinte beszélgetés a két évvel ezelőtti “Mikulás”-vacsorán. Nyugodjék békében!

• Őszinte részvétem a családnak, László barátainak, kollégáinak. Nagy veszteség mindenkinek.

• Közelebb, közelebb Uram Hozzàd! Amikor elmegyünk a földi létböl, ketté nyilik elöttünk a Vilàg
  mindenség: az egyik ut a Föld belseje, a màsik ut felfelé az Égbe vezet. Aki mindent tud és mindent làt, annak egyszerü a besorolàs, hogy kit hovà helyez. A sok közösségépitö magyar szervezet a vilàgban nem tudta kibontakoztatni azt a feladatot, amit a HHRF és Hàmos Làszlo
  – vizzel szemben is – görgetett. Ennek egyik buktatoja a mindenkori magyar kormànyok magatartàsa volt. Kàr, hogy az Ur kilövi közülünk azokat is, akik az örök életre voltak kiszemelve. Öszinte részvétünket fejezzük ki hozzàtartozoinak, munkatàrsainak és azoknak is, akik ezutàn követik öt a nehéz és hàlàtlan feladatgörgetésben.
  B.Szabo Péter, a SKMMSZ titkàra.

• Döbbenettel és sajnálattal vettem tudomásúl Hámos László halálhírét. Éveken keresztül tartottunk kapcsolatot egymással, én úgy is mint az amerikai magyar diaszpóra csoport és úgy is mint a HHRF tagja. László kimagaslóan lelkes, odaadó munkát végzett minden területen. Legutolsó találkozásunk a Magyar Diaszpóra Tanács VIII ülésén történt 2o18 november 15.-én Budapesten, ő mint az amerikai csoport vezetöje, én a sarasotai magyar Kossuth Klub képviselője. Szívböl jövő részvétem László családjának. Isten áldása és béke poraira.

• Szeretném kifejezni őszinte részvétem Hámos László Családjának és Barátainak, nagy szomorúsággal értesültem a hírről. HAC gyakornokként nagyon sokat lehetett tanulni László munkásságáról, a HHRF a magyar kissebbségi jogok védelme érdekében tett sikeres erőfeszítéseiről, az amerikai magyar közösségben betöltött szerepéről. Példakép.

• Laci gyakran jart a Columbia egyetemi kis magyar korunkben es beszamolt az ertekes es szines munkakorerol. Mindig igyekezett a hazajanak segiteni. Velem bizalmasan kozolte, hogy rakbtegsegben szenved, s igy mi ketten sorstarsak vagyunk. En a jelek szerint tuleltem a bajt, o sajnos nem. Batran viselte el a szenvedest. Okos, finom udvarias, muvelt ember volt. Mindannyiunknak hianyozni fog.

• Hámos László magyar emberjogi aktivista munkássága fontos volt ahhoz, hogy rádöbbenjünk arra lehet valamit tenni a magyar ügy érdekében Nyugat-Európában is. Diákkoromban Hámos Laci HHRF-je utat mutatott. Mindig nagy öröm volt vele találkozni new-yorki irodájában. A gyászoló családnak öszinte résztvétemet.

• Mély megrendüléssel, fájó szívvel búcsúzom! Szerettei fogadják őszinte részvétem!
  Edit

• Megrendülten értesültünk a László halálhíréről. Egy alkalommal találkoztunk személyesen, az otthonában, de az emlékezetes volt. A hosszú esti beszélgetés-ismerkedés alatt ittuk a szavait, nagy hatással volt ránk, mint ahogy a befogadó barátsága és “ismert” kézfogása is. Értékes ember ment el, nagyon sajnáljuk. Őszinte részvétünk a családnak. Kertész Lóri unokatestvére, Lia és Levente

• Együtt gyászolunk mi is László családjával és egész népünkkel. Nagy vesztesség, de tudjuk és bízunk abban, hogy példája másokat is megihlet. Munkája mindig hangsúlyozta a minőséget és a higgadtságot és ez eredményt is hozott olyan időben amikor a hatalmi tényezők nem voltak mindig a mi oldalunkon. Csaba királyfi csillag ösvényéről Te is pillantsál olykor vissza ránk mikor nehéz kihívásokkal állunk szemben. Az Úr Isten adjon neked békét és nyugalmat.

• Mély megrendüléssel, fájó szívvel búcsúzom! Szerettei fogadják őszinte részvétem!

• Laszlo’s life has been nothing short of heroic in his active dedication to justice and the number of people he helped. He will always remain an inspiration not just to Hungarians, but to many non-Hungarians like me. Profoundest thanks to Laszlo and his exemplary life.

• Szomorú szívvel értesültünk Hámos László, a Magyar Emberi Jogok
  Alapítvány alapítója és vezetője elhunytáról, aki évtizedeken át a
  határon túli Kárpát-medencei őshonos magyar közösségek emberi
  jogainak megvédése és érdekérvényesítése érdekében dolgozott
  fáradhatatlanul.
  Az Ausztráliai Magyar Szövetség elnöksége nevében, kérjük fogadják
  együttérző részvétünket Hámos László elhunyta alkalmából.
  Emlékét Ausztráliában is megőrizzük

• Megrendülten értesültünk, hogy Hámos Lászlót sok évtizedes, a magyarságért folytatott harcát követően az Úr magához szólította. Nem üres kézzel, hanem gazdag, eredményes életútjával jelenik meg Előtte. Együttérzünk családjával és bízunk abban, hogy életműve – most már – mások révén eredményesen folytatódik.

• Nagy veszteség érte hazánkat, mert ismét egy kiváló magyart veszítettünk el! Hámos László hosszú éveken át igyekezett mindent megtenni a magyarságért, különösen az erdélyi magyarokért! A Jóisten adjon neki örök nyugodalmat! Őszinte részvétemet fejezem ki Családjának, rokonainak, munkatársainak, ismerőseinek!

• László igazi egyéniség volt, pótolhatatlan veszteség. Tiszteltre méltó az, amit fáradhatatlan munkájával sikerült felépítenie. Hálával gondolunk vissza a közös munkára. Őszinte részvétünk a családnak és a HHRF munkatársaknak.
  Fájó szívvel,
  Réka és Zoli

• Mély szomorúsággal olvastam a hírt.
  Erdélyi gyakornok voltam az Alapítvány new yorki irodájában a 90-es évek elején. Lászlótól sokat tanultam az Alapítványnál eltöltött másfél év alatt. Megtanított helyesen és strukturáltan írni és gondolkodni angolul. Lehetővé tette, hogy Washingtonban egy szenátori irodában gyakornok lehessek és az amerikai törvényhozás fellegvárában szerezzek ismereteket az amerikai demokrácia működéséről. Folyamatosan figyelt arra, hogy tanuljak, fejlődjek, hogy az itt szerzett tudást egyszer majd közösségem javára fordíthassam. Közelről láthattam azt az elkötelezettséget és elhivatottságot, amellyel László a kisebbségben élő kárpát-medencei magyar közösségek emberjogi védelmét ellátta. Csendes szavú, profi jogvédő volt, akinek tudásánál csak az ügy szolgálatának alázata volt nagyobb. Nagyon sokat köszönhetek Lászlónak, amíg élek emlékét a szívemben őrzöm.

• A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség megdöbbenéssel értesült Hámos László, a HHRF elnöke halálának híréről. Olyan ember távozott a magyarság soraiból, aki egész életét és munkásságát a nemzet szolgálatának áldozta. Kiegyensúlyozottságával, tettrekészségével, az anyaország határain kívül kisebbségben élő magyarsággal szembeni jogsértések elleni fellépésével generációknak mutatott példát. A kárpátaljai magyarság őszinte együttérzéssel osztozik családja és kollégái gyászában. Nyugodjék békében!

• Szomorú szívvel értesültem Hámos László, a Magyar Emberi Jogok Alapítvány alapító elnöke elhunytáról.
  Egy olyan hiteles közösségi vezetőt veszítettünk el, aki életét a külhoni magyarság jogsértésekkel szembeni megvédésére tette fel, és ebben az elkötelezett küzdelemben magyarországi országgyűlési képviselők számára is lehetőséget teremtett a kapcsolatfelvételre tengerentúli döntéshozókkal.
  Személyében is összekötő kapocs volt a nyugati magyarság és a Kárpát-medencei nemzetrészek között. A magyar diaszpóra tagjaként látott el kulcsfontosságú feladatot a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának munkájában, és tagja volt a magyar nemzetrészek európai érdekképviseletét segítő, magyarországi parlamenti pártok által alapított HUNINEU Alapítvány Igazgatóságának is. Mindig hasznos iránymutatást és tanácsokat adott a nemzetközi porondon való fellépéshez, és a minőséget középpontba helyező egész tevékenységével azt bizonyította, hogy a magyar kormány és a nyugati magyarság együttesen tud a leghatékonyabban segíteni még az olyan nehéz helyzetekben is, mint amilyenbe legutóbb az oktatási intézményeihez büszkén ragaszkodó kárpátaljai magyarság került.
  Hámos László jól tudta, hogy a fiatal nemzedékeken múlik a magyarság megmaradása, ezért a nyugati és a Kárpát-medencei magyar fiatalok kapcsolattartásának módjait is kereste. Erre irányuló kezdeményezése, a ReConnect Hungary Birthright Program többször szerepelt az Országgyűlés Nemzeti összetartozás bizottsága, illetve a KMKF Szórvány-diaszpóra munkacsoportjának napirendjén. Azt vallotta, hogy a minél sokrétűbb együttműködés a legeredményesebb, így a diaszpóra fiataljainak anyaországi kapcsolatait is érdemes lehet – a magyarországi helyszínek mellett – a külhoni magyar közösségekkel kiegészíteni, hiszen sok nyugati magyar fiatal rendelkezik például erdélyi vagy felvidéki gyökerekkel.
  A veszteség pótolhatatlan, ám a magyar felelősségvállalás, a kitartó és odaadó munka, az erkölcsileg kifogástalan hozzáállás nagyszerű emberi példája remélhetőleg egyre több követőre talál.

  Pánczél Károly, az Országgyűlés Nemzeti összetartozás bizottságának és a KMKF Állandó bizottságának elnöke

• Nem hal meg az, ki milliókra költi
  Dús élte kincsét, ámbár napja múl;
  Hanem lerázván, ami benne földi,
  Egy éltető eszmévé fínomul,
  Mely fennmarad s nőttön nő tiszta fénye,
  Amint időben, térben távozik;
  Melyhez tekint fel az utód erénye:
  Óhajt, remél, hisz és imádkozik.

  (Arany János: Széchenyi emlékezete)

• Ratkó József
  AZ ÖREGEK
  Veres Péter emlékének

  Az öregek, a gyönyörűek,
  a soha elnyugvó kezűek
  halállal hűek.
  Csontjuk: villáskulcs. Szerelik
  aláfekve a földet.
  Szétpattognak a szöcskék,
  bogarak elgurulnak,
  de működni kezd a fa,
  de mind a virágok kigyúlnak.
  Ahogy az asszony a kutat,
  húzogatja a szél az ágat,
  s megtelik zölddel a világ.
  Ártézi fény csobog.
  Bámészkodunk elnyíló szájjal,
  mi, taknyosok,
  szerszámot adogatni sem méltók,
  lessük: megy a dolog –
  gyökér dolgozik, mag hasad,
  a világ forog.

• Ratkó József
  MÉGISCSAK ŐK
  Illyés Gyulának

  Mégiscsak ők tartják a földet,
  drága halottaink.
  Csont törik, izom kékül, foszlik
  rajtuk a hús, az ing.

  Szép szemük behorpad, pedig
  vannak már annyian,
  mint az égen a csillag, annyi
  szülém, lányom, fiam.

  Közöttük küszködik, feszül
  elsőhalott anyám.
  Tapossuk ágyékát, gerincét,
  járunk a derekán.

  Ház épül rájuk; tartanak
  falat, falut, hazát.
  S jövőnk ha van, ők cipelik
  még ezer éven át.

  Mert mindent elbírnak, hiszen
  mi vagyunk a teher.
  Vagyunk mi oly gyöngék, árvák –
  minket is vinni kell.

  Halandó – egyenrangú velük
  csak az lehet, aki
  oly kemény, legalább magát
  meg tudja tartani.

• I was sorry to belatedly hear that Laszlo died this month. I am so very sorry for his family.
  I am sure that our beloved family member Elisabeth Mauthner (Memi) would have been heartbroken. Laszlo and HHRF really gave her a home and family in New York. For that we are very grateful to him, his family and HHRF.

• Fájó szívvel és mély megrendüléssel olvastam a hírt. Őszinte részvétem a családnak és a barátoknak. Emlékezetünkben és munkássága gyümölcseiben tovább él majd ez a nagyszerű ember!

• Legyen nyugodalma csendes és emlékezete áldott! Öszinte részvétem szeretteinek

• Egy soha el nem múló legenda távozott. Egy jóakaró mentor. Köszönöm Neked és Emesének,hogy együtt dolgozhattunk az amerikai magyarságot érintő kérdésekben,hogy nemcsak szakmai,hanem emberi iránymutatást is adtatok a kint töltött időszak alatt. Legyen könnyű Neked e föld.

• László remek ember volt, söt megváltoztatta a világot, segített számtalán embernek, engem beleértve, egy igazi hazafi. Részben róla írtam a “Temesvár” címü könvyemben. Íme egy részlet, hogyan kezdödett el László tevékenységeit:
  “A Magyar Emberi Jogok Alapítvány (HHRF):
  A Magyar Emberi Jogok Alapítvány (Hungarian Human Rights Foundation – HHRF) szellemi atyja Hámos László, amerikai magyar jogász. 1976-ban alapította meg a HHRF elődjét,
  a Committee for Human Rights in Rumania nevet viselő szervezetet. Mindez kevéssel azután
  történt, hogy Hámos és néhány jó barátja – egy amerikai magyar kulturális kör tagjai –
  segélycsomagokat küldtek az 1975-ös romániai árvízkárosultak megsegítésére. Hámosék
  cukrot és takarókat vettek azon a hatszáz dolláron, melyet a New York-i magyarok körében
  gyűjtöttek. Mintegy negyven csomagot állítottak össze és postáztak Romániába, és a csomagok eljutottak a címzettekhez.
  Néhány nappal a küldemények feladása után Hámosnak segítségre volt szüksége, ugyanis
  új mosógépet rendelt manhattani, negyedik emeleti otthonába, amit a kiszállítók csupán az
  épület bejáratáig vittek.
  – Négy barátom át is jött aznap, mind tagjai voltak a New York-i magyar körnek. Kínkeservesen felcipeltük a mosógépet a negyedikre, és nagyjából el is telt a
  hideg téli délután – meséli Hámos. – Hullafáradtak voltunk. Megszusszantunk,
  meg4 CNSAS, I 226083, Vol. 1., 18. o.

  ittuk egy-két sört, majd a srácok közül valaki kitalálta, hogy menjünk át a Román
  Népköztársaság állandó ENSZ-képviseletének épületéhez, és zúzzuk be annak ablakait. Ezt követően parázs módszertani vita alakult ki közöttünk, és végül döntésre jutottunk: úgy váltunk el, hogy tüntetést szervezünk a Román Népköztársaság állandó
  ENSZ-képviselete előtt.
  Többhetes mozgósítási munka után, 1976. február 10-én, Hámos és társai összegyűltek
  a New York-i 69. utca magyar református templomának nagytermében, hogy aprólékosan
  kidolgozzák a demonstráció lebonyolításának tervét.
  Az 1976. május 8-i tüntetésre a szervezők a The New York Times hasábjain keresztül is
  mozgósítottak. A demonstráció előtti napon egészoldalas hirdetést jelentettek meg, amely
  a romániai magyarok hátrányos megkülönböztetése ellen emelt szót, a beszédes Eltűri-e az
  Egyesült Államok a Romániában zajló kulturális népirtást? címmel.
  Az egészoldalas hirdetés nem lehetett olcsó mulatság.
  – Hitelből fizettük ki – magyarázza Hámos. – Volt egy ismerősöm, aki Romániából diszszidált, Bázsa Csabának hívták. Az Ogilve & Mather reklámügynökségnek dolgozott. A cégnek komoly hirdetési hitelkerete volt a The New York Times-nál, és megegyeztünk a céggel,
  hogy a hirdetés árát utólag megtérítjük. Pontosan emlékszem, hogy az egészoldalas hirdetés
  tizenkétezer dollárba került, ami kisebb vagyonnak számított akkoriban. Bár mindannyian
  dolgoztunk, egyikünknek sem volt akkora jövedelme, hogy ezt kifizethettük volna. Bázsa felajánlotta cégének, hogy kilép állásából, amennyiben nem sikerül a teljes összeget visszafizetnie
  – magyarán kirúgták volna, ha nem tud fizetni… Így május 8-án, a tüntetés napján, ahogy a
  kezembe került a mikrofon, azt mondtam az összegyűlteknek: két dologgal kell mindenekelőtt
  számolnunk, az egyik a hirdetés költsége, a másik Bázsa Csaba – ha nem tudjuk összegyűjteni
  a hirdetés árát, Bázsa elveszíti állását.
  A demonstráció résztvevői a Bázsa Csaba állásának megmentéséhez szükséges pénzösszeg
  kétszeresét adták össze.

  A hirdetmény tételesen felsorolta a román politika magyarellenes támadásait, majd idézte
  az ENSZ polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányának 27. cikkelyét: „A nemzeti, vallási vagy nyelvi kisebbséghez tartozóknak joguk

  Egy befolyásos amerikai újságíró – aki nem járult hozzá nevének közzétételéhez – segített
  Hámosnak megjelentetni Király Károly tiltakozó levelét a The New York Times 1978. február
  1-i véleményrovatában. Válaszul Királyt azonnal házi őrizetbe helyezték Marosvásárhelyen.
  A kemény hangú levél éppen Ceauşescu második amerikai látogatása előtt látott napvilágot. Mivel Ceauşescu sosem válaszolt Király leveleire, Hámos tréfásan azt mondja, napirenden akarták tartani a diktátort folyó levelezésével. Hámos viszont igazából az amerikai
  kormányzatot akarta megszólítani a levél közzétételével. Addig a pillanatig ugyanis a HHRF
  alig kapott támogatást az amerikai politikusok részéről, holott többször is leleplezték a romániai emberi jogi visszaéléseket.
  – Célunk az volt, hogy meggyőzzünk egy szűkebb politikusi és döntéshozói kört
  Washingtonban arról, hogy igenis foglalkozniuk kell emberi jogi aggodalmainkkal. Végül is
  ez volt szervezetünk alapvető célkitűzése – mondja Hámos László.
  A román titkosszolgálatok számára a legkínosabb egyesült államokbeli incidens a román
  kommunista diktátor 1978. április 16-i, New York-i látogatása lehetett, amikor a szokásos
  – királyhoz méltó! – fogadtatás helyett több ezer dühös tüntető várta Ceauşescut a Waldorf
  Astoria szálloda előtt. A tüntetés főszervezője Hámos László volt, a demonstrációra összegyűlt tömeg többnyire amerikai magyarokból állt.
  Négy nappal korábban, április 12-én a román kommunista kormány egészoldalas hirdetést
  adott fel a The Wall Street Journalban. A 20. oldalon vastagbetűs szalagcím hirdette, hogy:
  Isten hozta Ceauşescu elnök urat és feleségét!
  Az oldal felső részében két, egymás melletti, fekete-fehér portrét láttunk a Ceauşescu házaspárról. A szöveg az amerikai–román kapcsolatok fontosságáról szólt. A hirdetőszöveg végén amerikai cégek neveit sorjázták. Nem tudni, hogy a felsorolt cégeknek mi közük volt a hirdetés feladásához.
  A hirdetés mindenesetre azt a látszatot keltette, hogy minden a legnagyobb rendben van.
  Hámos gondoskodott arról, hogy a tüntetők „méltóképpen” fogadják Ceauşescut amerikai
  körútja során. Néhány demonstráció jelképesre sikerült, némelyik viszont igencsak hangosra.

  Hámos célja az volt, hogy kizökkentse Ceauşescut nyugalmi állapotából, mert tudta, hogy
  a diktátor nincsen hozzászokva a tüntetésekhez.
  Az Egyesült Államok külpolitikáját illetően mindez eléggé szerencsés időben történt.
  Jimmy Carter elnöksége idején ugyanis új emberi jogi bizottság alakult a külügyminisztérium kebelében. Az új bizottság 1977 októberében alakult meg hivatalosan, Ceauşescu
  amerikai látogatása előtt mindössze néhány hónappal.
  A New York-i demonstrációt – szó szerint – az utolsó pillanatban szervezték. A látogatás
  előtti napon Hámos Lászlót felhívta egy külügyminisztériumi barátja, aki megsúgta, hogy
  épp hallotta, másnap Ceauşescu New York Citybe érkezik, és a Waldorf Astoriában fog megszállni. Hámos azonnal a rendőrségre sietett, hogy engedélyt kérjen a tüntetésre. Közben
  Kálmán László – Hámos szervezőtársa – felhívta a New York-i szórású magyar rádióállomásokat, és megkérte a szerkesztőket, hogy mielőbb tájékoztassák a hallgatókat Ceauşescu érkezéséről, illetőleg a tervezett tüntetésről. Három magyar rádió is bemondta vasárnap reggel,
  hogy aznap délután 5 órakor tüntetés lesz a Waldorf Astoriánál.
  A mozgósítás remekül sikerült.
  Gondolom, kíváncsiak arra, ki értesítette Hámost Ceauşescu érkezéséről. A „forrás” ma
  visszavonultan él, továbbra is névtelenséget kért, és ezt meg kell értenünk, hiszen az államfők
  látogatására vonatkozó információ kiszivárogtatása komoly kihágásnak minősül…
  A vasárnap délutáni demonstráció valóságos rémálom volt Ceauşescu számára. Úgy döntött, hogy amíg a hatóságok el nem távolítják a felháborodott tömeget, a „söpredéket”,
  ahogyan ő nevezte őket, addig meg sem próbál beköltözni a szálloda elnöki lakosztályába.
  Ceauşescu aznap ordítozva és dühöngve járkált fel-alá a Román Népköztársaság állandó
  ENSZ-képviseletének New York-i irodáiban.
  Egy hiteles szemtanú egészen meghökkentő dolgokról számolt be utólag. A DIE román
  külügyi kémszervezet vezetője akkor Ion Mihai Pacepa tábornok volt, aki utóbb az Egyesült
  Államokban kért politikai menedékjogot. Pacepa elkísérte Ceauşescut New York-i látogatására. Életrajzi könyvében, a Vörös Horizontokban Pacepa azt írja, hogy azon a napon
  Ceauşescu valósággal megőrült. Azt követelte, hogy üljön össze a Fehér Ház válságstábja és
  Jimmy Carter elnök tartóztassa le a „bűnözőket”. Két tüntető azonnali kivégzését követelte,
  egyikük éppen Hámos volt.
  – Még ma este meg kell ölni őket, hogy mindenkinek nyilvánvalóvá váljon, hogy jár az, aki
  biztonságomat veszélyezteti. Bérgyilkosokkal kell megöletni őket – ordította habzó szájjal
  Ceauşescu.5
  Pacepa elmondása szerint éjfél körül meglátogatta őket Robert McGuire, a New York-i
  rendőrség parancsnoka, aki biztosította Ceauşescut arról, hogy immár nyugodtan visszatérhet a Waldorf Astoriába.
  Hámos éjfélkor arra kérte a tüntetőket, hogy térjenek haza. Megköszönte kiállásukat,
  mondván, hogy a tüntetés sikeres volt, hiszen megakadályozta Ceauşescut abban, hogy bejelentkezzen a szállodába. Hámos és körülbelül egy tucat ember azonban a helyszínen maradt.
  Türelmes várakozásuk fél óra múlva – éjjeli fél egykor – meghozta gyümölcsét.
  5 Ion Mihai Pacepa: Red Horizons, 329. o.
  41
  – Ártatlan nézelődőkként sétálgattunk a szálloda halljában. Nem alkottunk csoportosulást, hogy kerüljük a feltűnést. Hajnali fél egy körül a Lexington sugárútról három fekete
  limuzin fordult be a 49-dik utcába. Az elsőben felismertük a New York-i rendőrfőnököt.
  A második autó hátsó ülésen gubbasztott Ceauşescu. Ekkor valaki körbeszaladt az épületben, hogy mindenkit riadóztasson: megérkezett a diktátor! – idézi fel Hámos a történteket.
  A tucatnyi ember ütemesen skandálta, hogy: Hitler–Sztálin–Ceauşescu!
  A kis csoport ekkor már a szálloda bejárata előtt protestált, ami megrémisztette a
  Ceauşescut szállító gépkocsi vezetőjét. Elvétette a kanyart, és újra meg újra nekihajtott egy
  betonoszlopnak. A fejvesztett sofőr hátramenetbe kapcsolt, hogy végre bevehesse a kanyart,
  de így is végigsúrolta a betonoszlopot.
  Végül Ceauşescu kiszállt az erősen megrongálódott luxus gépjárműből. A titkosrendőrség
  tagjai gyorsan körbevették, és felkísérték a lakosztályába.
  Pacepa könyvéből azt is megtudhatjuk, hogy amint felért a lakosztályba, Ceauşescu beszaladt a mosdóba, és hányni kezdett. Minden alkalommal hányt, ha ideges volt.
  Amikor kijött a mosdóból, elrendelte a szervezők megölését.
  Van néhány olyan vetülete ennek az ügynek, melyről nem írhatok, mert egy fedett FBIügynök is kulcsszerepet játszott benne. Rágalmazási ügyekre szakosodott kanadai ügyvédem, Julian Porter lebeszélt arról, hogy az ügynök nevét nyilvánosságra hozzam, ugyanis az
  Egyesült Államok hatósága eljárást indíthatna ellenem, ha utólag is, de megnevezném egyik
  fedett ügynöküket. Név helyett tehát azt kell mondanom, hogy „egy bizonyos FBI-ügynök,
  aki New York és New Jersey maffia-köreibe épült be” jelen volt, amikor a „románok” telefonáltak, hogy Hámost holtan akarják látni.
  Az ügynök elmondta, hogy Hámos viszonylagos biztonságban volt, hiszen két FBInyomozót – Owen Murrayt és Patrick Grovest – azonnal ráállítottak az ügyre. A két ügynök
  másnap fel is kereste Hámost.
  – Közölték, hogy rajta vagyok egy bizonyos „halállistán” – fejti ki Hámos. – Azt
  mondták, hogy merényletet terveznek ellenem, de az FBI egyelőre nem avatkozik közbe, mert az a céljuk, hogy megtudják, pontosan meddig érnek el az összeesküvés szálai.
  Felsoroltak néhány nevet, a román közösség azon tagjainak neveit, akiket a gyilkosság
  lebonyolításával megbízhattak. Egyik név sem volt ismerős. Mondták azt is, hogy aggodalomra semmi okom, mert ha a dolog odáig fajul, hogy kiviteleznék a merényletet,
  közbelépnek, és mindenkit letartóztatnak, de egyelőre ki kell nyomozniuk, hogy pontosan kik és hányan tagjai az összeesküvésnek, kikkel állnak kapcsolatban, és hol lehet
  a merénylet helyszíne.
  Négy hónappal később Hámos apósának autóját felrobbantotta egy gyújtóbomba.
  Hámosnak abban az időben nem volt autója, gyakran vette igénybe apósa járművét.
  Az FBI véleménye szerint apósa kocsijának felrobbantásával tulajdonképpen Hámost
  akarták likvidálni.
  A szerkezetet a kesztyűtartóban helyezték el, és azután lépett működésbe, hogy Hámos
  László apósa – Koréh Ferenc – beindította a gépjárművet. Koréh Ferenc ki tudott ugrani
  az autóból, mielőtt az lángba borult és felrobbant volna. Mindez 1978. augusztus 23-án
  történt, a kommunista Románia nemzeti ünnepén, amikor arra emlékeztek, hogy a szovjet
  42
  hadsereg iaşi–kisinyovi offenzívájának sikere nyomán Románia kapitulált, és hátba támadta
  addigi szövetségeseit, a német és magyar csapatokat. A merénylet ügyét sosem oldották meg.

• Kedves Család,
  Megrendülve olvastuk László halálhirét és mély együttérzésünket küldjük valamennyiőtöknek.
  A jó Isten nyugosztalja Őt.

  “Emberségről példát, vitézségről formát mindeneknek” /s nekünk is/ – ő adott. Életem végéig fogom őrizni azt a napot, amikor a NY-i Magyar Házban Vele és Tőkés Lászlóval való beszélgetésen vehettem részt. Korunk óriásai. Cserkészeink példaképei.
  Őszinte szeretettel és együttérzéssel, és köszönettel az egész életen át végzett “Jó munká”-ért: Fogarasi Miki és családja

• A hires Tennyson angol költő egyik versében irta, hogy ” …..trailing clouds of glory do we come from God who is our home”. Régi barátság kötötte össze kedves Nagyszüleit, Szüleit, majd engem aki Lászlót ismerte már 1954 óta. Valóban arany szállal füzte Ő is az embereket, hazánkat egymáshoz, mély szeretettel, megértésssel, és türelemmel. Most hazatért oda ahonnan jött. Folytassuk fontos munkáját továbbra is. Családunk nevében, Graff Vilmosné, Kajci

• Hámos László, szívből köszönöm Neked mindazt amit a Magyar Nemzetünkért tettél.Bátor Lelked örökké éljen a Magyarok Nagyjainak Szent Országában.

• Köszönöm szépen a gyászjelentést és a nagyon részletes életút bemutatását.
  Valóban, nagyon értékes embert veszített el a magyarság, ami megrendítő és
  fájdalmas.
  Őszinte részvétem a Család minden tagjának.
  Fájó szívvel
  Tóthné dr. Gallyas Katalin