MEGHATÓ BÚCSÚT VETT A NEW YORK-I MAGYAR KÖZÖSSÉG HÁMOS LÁSZLÓ HHRF-ELNÖKTŐL

Életének és munkásságának méltó emléket állító búcsúszertartáson köszönt el 2019. május 11-én a New York-i Magyar Házban az észak-amerikai magyar közösség Hámos Lászlótól, a Magyar Emberi Jogok Alapítvány (HHRF –Hungarian Human Rights Foundation) elnökétől, aki hosszú és méltósággal viselt betegség után hunyt el 2019. április 16-án.

 A Hámos László élete egyik meghatározó helyszínének számító Magyar Ház nagytermét megtöltő egybegyűlteket Charles Vámossy, a Magyar Ház volt igazgatója köszöntötte. (A teljes beszéd itt olvasható.) Elsősorban a gyászoló családot: özvegyét, Zsuzsát és gyerekeiket, Júliát és Dánielt, akik jóban-rosszban ott álltak László mellett. Eljöttek elbúcsúzni főnöküktől, mentoruktól, barátuktól a HHRF munkatársai is: Latkóczy Emese, az Alapítvány New York-i igazgatója, László „jobb- és balkeze, de talán két lába is”, Szekeres Zsolt, a HHRF szürke eminenciása és problémamegoldója, valamint a szervezet budapesti és kolozsvári munkatársai, Józsa Péter, Zsigmond Csilla és Moldován Árpád Zsolt is. Ugyancsak ott volt a teremben a HHRF „legkedvesebb gyerekének” számító ReConnect Hungary Birthright Programot vezető Vajtay Gabriella és Kovács Edina. Eljött búcsút venni Lászlótól New York állam volt kormányzója, George Pataki és lánya, Allison Pataki is, akiknek fontos szerepük volt a ReConnect Hungary program felállításában.

 Az eseményről élő közvetítést biztosítottak a szervezők a HHRF közösségi oldalán. Az emlékfüzet itt tekinthető meg.

 Elsőként Brogyányi Jenő, a HHRF elődszervezetének, a Committee for Human Rights in Rumania (CHRR) társalapítója kapott szót, aki felidézte Alapítványunk létrejöttének körülményeit. Mint mondta, Hámos László és társai 1976-ban forradalmasították a nyugati magyar emigráció szerepvállalását, amikor a CHRR „utcára vitte” a magyar ügyet, és képes volt a sokszor egymással viszálykodó szervezeteket egymás mellé állítani. Mint Brogyányi Jenő elmondta, Hámos László volt az, aki felismerte, hogy akkor tudnak igazán hatékonyak lenni, ha az amerikai demokrácia adta lehetőségekkel élve, azok szabályait betartva mozgósítják a magyar közösséget. S emberek ezrei álltak László mögé, hiszen felismerték, hogy egy jövőbe mutató célért – a kisebbségi magyar közösségek elnyomásának megszüntetéséért – dolgozhatnak. „László arra áldozta egész életét, hogy összekapcsolja a magyar múltat a magyar jövővel. Madách Imrét parafrazálva, Sziszüphoszhoz hasonlóan görgette a követ, hiszen az élet célja a harc maga. László élete végéig harcolt, teljes életet élt és ennek gyümölcseit egyszerűen nem lehet számszerűsíteni” – zárja szívhez szóló beszédét Brogyányi Jenő.

A teljes beszéd itt olvasható.

---

„Hámos László az az ember volt, aki a magyarság érdekében kifejtett munkában nem ismert fáradtságot, kompromisszumot. De ugyanígy készen volt mások jó ötletei mellé állni, dolgozni azok megvalósításán.”

George E. Pataki

---

  „Holnap Komáromba utazunk” – idézte fel George Pataki volt New York-i kormányzó Hámos László első hozzá intézett szavait, amikor Magyarországon találkoztak. Az ex-politikus ugyan megpróbált kitérni, viszont – mint mondta – esélye sem volt, ezért másnap reggel Lászlóval és munkatársaival Szlovákiába utazott, ahol felemelte szavát a szlovák nyelvtörvény ellen. Ezt az első felvidéki utat további hasonlóak követték Erdélybe, Kárpátaljára, mert Hámos László az az ember volt, aki a magyarság érdekében kifejtett munkában nem ismert fáradtságot, kompromisszumot. De ugyanígy készen volt mások jó ötletei mellé állni, dolgozni azok megvalósításán. Pataki megosztotta az egybegyűltekkel a ReConnect Hungary program létrejöttének körülményeit: ahogy Allison lelkesen mesélt a zsidó származású amerikai fiataloknak nyújtott lehetőségről és sajnálkoztak, hogy miért nem létezik hasonló az amerikai magyarok számára is. „Kihez fordulsz, ha van egy ilyen ötleted?” – tette fel a kérdést Pataki, azonnal meg is válaszolva, hogy Hámos Lászlóhoz. Aki nem csupán elismerően megveregette a vállát a nagyszerű ötletért, hanem teljes elhatározással belevágott a ReConnect Hungary program megvalósításába. Az elmúlt évek alatt számos fiatal tért vissza Magyarországról megerősödött magyar identitással, és ez nagymértékben Lászlónak és a HHRF fáradtságot nem ismerő munkájának köszönhető. A volt kormányzó szerint mindannyiunk felelőssége annak a munkának a folytatása, amit László elkezdett és George Pataki arra kérte az egybegyűlteket, hogy támogassák adományaikkal a HHRF-et.

A teljes beszéd itt olvasható.  

Az Erős Gusztáv 7. számú New York-i cserkészcsapat tagjai – és az egybegyűltek – a Tavaszi szél című népdallal búcsúztak ’Laci bától’, majd Hámos Júlia elcsukló hangon vezette fel a Benjamin Hochmannal közösen előadott Franz Schubert Divertissement a la hongroise című zongorára írt duót. Elmondta, utolsó együtt töltött Hálaadás napján adták elő ezt a darabot, amivel nagy örömöt szereztek édesapjának.

   Dömötör Gábor, a Külföldi Magyar Cserkészszövetség (KMCSSZ) alelnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy Hámos László gyermekként a cserkészetben ismerkedett meg azokkal a magyar hagyományokkal és értékekkel, amelyek védelmének szentelte egész életét.

„László a lehető legmagasabb szintre vitte ennek a feladatnak a felvállalását és kivitelezését. Egész életét erre áldozta: kitartóan, példamutatóan és magas szinten. Évtizedeken kereszül folytatott példás munkája kiérdemelte a külföldi magyarságnak, az amerikai hatóságoknak, a Kárpát-medence elszakadt területei magyarságának, valamint Magyarország kormányának elismerését. Amikor most búcsúzunk Lászlótól, fogadjuk meg, hogy élete és munkássága emlékét nem csak megőrizzük, hanem példaként használjuk magyarságunk érdekében tett további cselekedeteinkben” – fogalmazott Dömötör Gábor.

A teljes beszéd itt olvasható.

A HHRF fennállásának több mint négy évtizede alatt közel száz gyakornok a világ minden tájáról ismerkedhetett meg az emberjogi munka rejtelmeivel az Alapítvány New York-i irodában. Krizsán Árpád az ő nevükben búcsúzott el Lászlótól. „Tőle tanultam meg, hogy ha valamiben hiszel és rendelkezel a megfelelő érvekkel, amik pontos és megbízható információkon alapszanak, akkor képes lehetsz arra, hogy másokat is meggyőzz arról, hogy tegyenek valamit a céljaid érdekében” – foglalta össze a HHRF munkájának lényegét Krizsán. A volt gyakornok felidézte, hogy alig pár héttel Amerikába érkezése után már a washingtoni Kongresszus irodaházának folyosóit rótta, hogy aláírásokat gyűltsön egy határozatjavaslat számára. „Ez volt László személyiségének a legfontosabb jellemzője: saját példájával felkészített arra, hogy önálló döntéseket hozzak az ügy érdekében” – mondta Krizsán, aki megosztotta az egybegyűltekkel Hámos László válaszát arra az 1986-ban feltett kérdésére, hogy mi motiválja a munkájában, miért dolgozik. „Azt mondta akkor nekem, hogy ha ő nem csinálná, valószínűleg senki sem tenné. Mindig emlékezni fogok ezekre a szavaira, és ezért most rajtunk a sor, hogy előrelépjünk és a jó szolgálatába állítsuk életünket. Szervusz, jó barát” – zárta beszédét a HHRF volt gyakornoka és munkatársa.

A teljes beszéd itt olvasható.

   Peter Coy, a Hámos család barátja emberi oldaláról mutatta be Lászlót, akin keresztül megismerhette a magyarokat. Anekdótákkal teletűzdelt beszédéből felelevenedett a családjáért és barátaiért semmilyen áldozatot nem sajnáló férfi alakja, aki „szabad szellemével és gerincességével” örök példakép marad.

A teljes beszéd itt olvasható.

    A Marosvásárhelyen élő Sebestyén Spielman Mihály szívhez szóló búcsúszövegét testvére, Spielman András olvasta fel. „Kedves mosolya átfűtötte a szobát. Ez volt az a dolog, ami először feltűnt. Szigorú, kérlelhetetlen jogásznak hittem, amíg csak olvastam róla, suttogva említették a nevét. Minket védett, értünk aggódott, érdekeinkben járt el önzetlenül. Nem várt hálát, pláne nem hálálkodást. Tette, amit magára vállalt” – jellemezte a publicista Hámos Lászlót. Spielman felidézte találkozásaikat, az elsőt, 1996-ban, amikor a HHRF manhattani irodájában „alaposan kikérdezett arról, mi van nálunk, velünk, mit hiszünk, mit gondolunk, hogyan boldogulunk. Nem lehetett igazán újat mondani neki. (…) Értette dolgainkat, hiszen ez volt érdeklődése iránya, pályája, törekedése, koncepciójának valóságos és sokszor virtuális terepe. A HHRF hosszú ideig felelős, fontos, reményt adó rövidítés volt. Ő volt ennek a lelke” – írta a 10 ezer kilométerrel távolabbi Marosvásárhelyről Sebestyén Spielman Mihály.

A teljes beszéd itt olvasható.

  Andrea Lauer Rice, az Amerikai Magyar Koalíció (HAC) elnöke mentorának és példaképének nevezte beszédében Hámos Lászlót. Mint mondta, először 1988-ban találkozott Lászlóval, amikor a Hans Heinrich Thyssen-Bornemisza tiszteletére és a HHRF javára szervezendő adománygyűjtő vacsora védnökségére kérte fel szüleit, John és Edit Lauert. A sikeres esemény után egy évvel, egyetemi hallgatóként lazának hitt látogatásra érkezett édesanyjával New Yorkba.

„Lászlónak más tervei voltak, így vásárolgatás és egy Broadway-show helyett az ENSZ-nél akkreditált állandó román misszió előtti tüntetésen találtam magam, ahol egy táblával a kezemben tüntettem a romániai falurombolás ellen. Később, minden alkalommal, amikor elmeséltem jelenlétében másoknak az eltérített anya-lánya programról szóló történetet, akkor érdeklődő tekintettel és hamiskás mosollyal az ajkai körül hallgatta a magyar érdekérvényesítés területére való beavatásomat” – fogalmazott a HAC elnöke. Hozzátette: nehéz elhinni, hogy László már nincs közöttünk, hogy irányítson, tanácsokat adjon, példájával elöl járjon. Lauer Rice az amerikai magyar közösség, a HAC és a családja nevében is megfogadta, Hámos László munkájának folytatását.

A teljes beszéd itt olvasható.

    A felszólalók sorát Hámos Dániel zárta, aki felhívta arra a figyelmet, hogy édesapja emlékét munkásságának folytatásán keresztül lehet a legjobban megőrizni. „Tátá egyszerűn nem volt hajlandó múltbeli sértődéseken rágódni, vagy a jövő miatt aggódni, ezeket olyan hiányosságoknak tartotta, amelyeket le kell küzdenünk. Eszerint élte saját életét is, mindig a pohár teli részét nézte, jobban érdekelte a megoldás, mint a probléma” – idézte fel édesapja hitvallását. Hámos Dániel arról is beszélt, hogy Lászlót jobban érdekelte mások sikere a sajátjánál, ennek az alapelvnek a szolgálatába helyezte a HHRF-et, a ReConnect Hungary programot, de testvérét, Júliát és őt is. „Az emberek sosem fogják elfelejteni, hogy mennyire jó volt nekik a közeledben lenni. A melegséget, amit tőle kaptunk, az őszinte érdeklődést. Érdekesnek, értékesnek érezted magad a jelenlétében, a történetedet, sajátjának érezte és felkarolt, hogy megvalósíthasd mindazt, amit el szeretnél érni” – mondta könnyeivel küszködve Hámos Dániel.

A teljes beszéd itt olvasható.