A Magyar Emberi Jogok Alapítványt (Hungarian Human Rights Foundation –HHRF) 1976-ban hozták létre. A szervezet kezdetben „Emberi Jogi Bizottság Romániában” néven működött, és a mai napig legfőbb feladata figyelemmel kísérni 2,5 millió olyan etnikai magyar polgár emberi jogi helyzetét, akik kisebbségként élnek Horvátországban, Romániában, Szerbiában, Szlovéniában, Szlovákiában és Ukrajnában, valamint akik egyúttal együttesen alkotják Közép-Európa legnagyobb nemzeti kisebbségét. A nyugati országokban a HHRF az egyetlen szakmai szervezet, amely e közösségek emberi jogainak védelmével foglalkozik.

Az Alapítvány irányítása a szervezet New York-i székhelyén zajlik, a budapesti és kolozsvári irodák közreműködésével. A HHRF tevékenységi körébe tartozik a magyar kisebbségi közösségek emberi jogi viszonyainak dokumentálása; mélyreható elemzések készítése helyi és nemzetközi döntéshozók számára; szakértői hozzászólások biztosítása az Egyesült Államokban és más nemzetközi fórumokon, beleértve az Egyesült Államok Szenátusának, Képviselőházának különböző bizottságait, és az EBESZ felülvizsgálati szerveit. A szervezet célja továbbá elősegíteni az Egyesült Államokban élő magyar diaszpóra és magyar kisebbségi közösségek kapcsolatteremtését; megvalósítani különféle ifjúsági kezdeményezéseket, például emberi jogi képzéseket és szakmai gyakorlatokat; valamint biztosítani a méltán ismert ReConnect programok folytonosságát.

1976 és 1989 között a HHRF nagy erőfeszítéseket szentelt a kommunista rezsimek erőszakos asszimilációs kampányainak megfékezésére. Ez idő alatt számos olyan politikai döntés született ezekben az országokban, amelyek magukba foglalták különböző magyarellenes tevékenységek felbujtását; a magyar nyelv használatának tilalmát; magyar nyelvű kulturális és oktatási intézmények megszüntetését; erőszakos lakosság-áttelepítéseket; valamint magyar etnikai vezetők és disszidensek bebörtönzését, meggyilkolását és száműzetését.

1989 óta a magyar kisebbségek még mindig több fronton küzdenek azért, hogy teljes mértékben visszanyerjék a nyelvi, oktatási, kulturális, vallási, és tulajdonjogaikat, amelyeket oly régen megtagadtak tőlük. A nemzeti kisebbségekkel szembeni intolerancia öröksége továbbra is meghatározó erejű. Bizonyos esetekben a posztkommunista kormányok összefognak olyan szélsőséges, újfasiszta szervezetekkel, amelyek nyíltan támadják a kisebbségi közösségeket. Az elmúlt 30 évben a HHRF nagy erőket mozgósított, annak érdekében, hogy fellépjen a magyar etnikai kisebbségek ellen elkövetett atrocitások megakadályozásában. A HHRF aktív tevékenységet folytatott:

  • az 1990-es években lezajlott délszláv háborúk során
  • a 2000-es évek második felében működő szlovákiai Fico- kormány és a szlovák szélsőségesek magyarellenes tevékenységének megakadályozása során
  • 2002 és 2005 között a szerbiai Vajdaságban fokozódó gyermekbántalmazási esetek felderítése során
  • Romániában a kommunista időszak alatt elkobzott magyar vallási tulajdonok visszaszerzésében
  • a határon túli magyar etnikumú vezetők támogatásában
  • az ukrajnai magyar intézményi, nyelvi, és oktatási jogok védelmezésében

A kommunizmus bukása óta a HHRF nyugati támogatásokat is mozgósított a magyar kisebbségi közösségek oktatási és kulturális törekvéseinek megvalósítása érdekében.

2012-ben, a HHRF létrehozta a ReConnect Hungary – Hungarian Birthright Programot a magyar kulturális identitás megőrzése és népszerűsítése nevében. A kezdeményezés George E. Pataki, New York állam volt kormányzója védnöksége alatt áll, – megvalósítását lánya, Allison Pataki író ihlette – azzal a céllal, hogy a kulturális, társadalmi és oktatási program hozzásegítse a 18–28 éves, magyar származású amerikai és kanadai fiatalokat magyar gyökereik megismeréséhez.

Később a HHRF elindított további ReConnect kezdeményezéseket is, például: a ReConnect Transylvania; a ReConnect Hungary 29+; valamint az ösztöndíj alapú, romániai szakmai gyakorlatra ösztönző ReConnect Transylvania+ programot.

Az Alapítvány számos díjban részesült, köztük az első „Kisebbségekért Díjban” amelyet 1996-ban kapott Magyarország kormányától; valamint Abraham Lincoln-díjban, amelyet 2007-ben az Amerikai Magyar Alapítvány adományozott a szervezetnek.

Az alábbiakban kiemeljük a HHRF elmúlt több, mint négy évtizedében végzett széles körű tevékenységét a különböző programterületeken:

Monitoring, kutatás és elemzés. Az Alapítvány 2018-ig az érintett országokban 109 nagyobb magyar etnikai szervezet és újság honlapjait tárolta a honlapján. Valójában a romániai magyar nyelvű napilap, a Szabadság volt az első posztkommunista magyar kisebbségi újság, amely valaha megjelent az interneten, és egyúttal portálunkon.

  • Az elmúlt 45 évben a HHRF 2140 magyar vallási és közösségi vagyon visszaszolgáltatását szorgalmazta, amelyet Romániában a kommunizmus alatt jogellenesen elkoboztak. A 2000-es évek folyamán a HHRF folyamatosan konzultált a Külügyminisztérium restitúciós ügyekért felelős különmegbízottjával, és egy vagyon-helyreállítási munkacsoportot is létesített a cél megvalósítása érdekében. Az Alapítvány 2003 áprilisában tájékoztató előadást szervezett ebben a kérdésben az Egyesült Államok Kongresszusának Emberi Jogi Frakciója számára. A HHRF számos washingtoni látogatást szervezett romániai magyar vezetők részvételével, és 2018 decemberében kiadta legfrissebb jelentését az elmúlt évek súlyos jogsértéseiről.

Kiadványok, előadások és információs szolgáltatások. A HHRF tizenkét könyvet jelentetett meg angolul, magyarul és románul; elsődleges forrásként szolgál médiaügynökségek és más emberi jogi szervezetek, köztük az Amnesty International, a (Helsinki) Human Rights Watch, a Freedom House, a Minority Rights Group, a Nemzetközi Emberi Jogi Csoport, valamint az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága és az Európa Tanács számára.

  • 1990. márciusában a HHRF megszervezte Tőkés László református püspök háromhetes észak-amerikai látogatását. Tőkés dacolva a Ceausescu-rezsimmel nagy szerepet vállalt az 1989-es romániai forradalom kitörésében. Látogatása alatt Tőkés találkozott George Bush amerikai elnökkel, Brian Mulroney kanadai miniszterelnökkel, valamint az Egyesült Államok és Kanada kormányzati, egyházi és közösségi vezetőivel. 1990. júniusában a HHRF ugyancsak közreműködött Sütő András erdélyi drámaíró észak-amerikai látogatása során. Sütő, ‒akit egyik szemére megvakítottak 1990. márciusában a marosvásárhelyi magyarellenes erőszakos események folyamán‒ látogatása során találkozott a Fehér Ház, a Kongresszus és számos amerikai magyar szervezet képviselőjével. 1991-1995 között a HHRF további hasonló jellegű találkozó lebonyolításában vállalt szerepet, köztük Domokos Géza; Ágoston András, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt elnöke; és Tőkés László, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség akkori, illetve tiszteletbeli elnöke második látogatása során. 1995. júliusában a HHRF washingtoni látogatást szervezett a Szlovák Parlament Magyar Koalíciójának vezetői: Bugár Béla (Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom), Duray Miklós (Együttélés Politikai Mozgalom) és A. Nagy László (Magyar Polgári Párt) részére. 1997. áprilisában a HHRF segítségével Markó Béla, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség alelnöke 39 találkozón vett részt az Egyesült Államok szenátorainak, és kongresszusi képviselőinek, az IMF és a Világbank képviselőinek körében.
  • A HHRF 1976 óta összesen tizenkét demonstrációt szervezett, köztük egy 17 ország 36 városában zajlott világméretű tüntetést 1988. november 15-én, tiltakozva Ceausescu elképzelései ellen, amelyek Románia 7000 magyarlakta falujának lebontására irányultak volna.
  • Az Alapítvány kiemelt feladatai közé tartozott a fiatal emberi jogi aktivisták számára szervezett „Human Rights Workshop” rendezvények lebonyolítása az Egyesült Államok különböző pontjain, és a Kárpát-medencében.

Képviselet hazai és nemzetközi fórumokon. 1976-tól 1986-ig a HHRF több mint 1000 oldalnyi írásos anyagot és szóbeli nyilatkozatot adott 27 különböző alkalommal az Egyesült Államok Kongresszusi Bizottságai előtt, valamint számos előadást tartott a Kongresszus emberi jogi tájékoztatóin, ahol a szervezet egyúttal kihangsúlyozta a román rezsim emberi jogi jogsértéseit. A HHRF erőfeszítéseinek csúcspontja 1987-ben következett be, amikor a Kongresszus négy alkalommal megszavazta Románia Most-Favored-Nation státuszának felfüggesztését, amelyet az ország 1975-ben kapott Ceausescu állítólagos „függetlenségének” jutalmául.

  • 1980–1994 között a kilenc Helsinki Final Act Follow-up találkozón a HHRF képviselte a magyar kisebbségek emberi jogait; sajtótájékoztatókat, fogadásokat és demonstrációkat szervezett. Hámos László, a HHRF elnöke 1991 júniusában az EBESZ nemzeti kisebbségekkel foglalkozó genfi felülvizsgálati ülésén az amerikai küldöttség nyilvános tagja volt. A HHRF volt az első olyan nem kormányzati szervezet, amely beszédet mondott az Európai Biztonsági és Együttműködési Konferencia (ma: EBESZ) ülésén, 1994-ben a budapesti csúcstalálkozón.
  • 1992. augusztus 26-28-án a HHRF elnöke a volt Jugoszláviáról szóló Londoni Konferencia delegáltja volt, valamint Ágoston András, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt elnökének tanácsadójaként tevékenykedett.

Szamizdatok, segélyezés, disszidens tevékenységek. A kommunista uralom alatt a HHRF titkos információgyűjtő hálózatot működtetett Romániában. Az elsődleges forrásokat, magyar nyelvű, Csehszlovákiából származó szamizdat-dokumentumokat lefordították, majd az Alapítvány Nyugaton terjesztette más emberi jogi szervezeteknek, döntéshozóknak, a médiának és az érintett polgároknak.

A fontosabb dokumentumok között szerepeltek Király Károly tiltakozó levelei, amelyeket a román vezetéshez intézett; az „Ellenpontok” összes száma, az egyetlen titkos kiadványé, amely bármely nyelven rendszeresen megjelent Ceausescu diktatúrája alatt; és az 1983-tól 1990-ig ugyancsak titokban működő Erdélyi Magyar Nyomda több mint 500 sajtóközleménye.

  • 1987 novemberétől a HHRF körülbelül két évig működtette az Erdélyi Segélyalapot a jól bejáratott, Magyarországon és Romániában működő titkos hálózat révén, így juttatva élelmiszereket, ruházati és gyógyszercsomagokat közvetlenül a rászoruló családokhoz.
  • 1990-ben a HHRF 38 564 dollárt gyűjtött Sütő András orvosi ellátására. A neves marosvásárhelyi magyar drámaíró egyik szemének világát szélsőséges támadók keze vette el a marosvásárhelyi magyarellenes megmozdulások alatt.
  • A kommunizmus bukását követő két évben az Alapítvány biztosította a texasi kórházakból érkező nagy mennyiségű, közel tíz tonna orvosi felszerelés eljuttatását a rászoruló romániai kórházak részére.

Emberi jogi szakmai programok. 1984 óta a HHRF 73 gyakornok számára kínált lehetőséget a világ minden tájáról, hogy jártasságot szerezzenek a kisebbségek jogainak nemzetközi védelmében. A szakmai gyakorlatok 3-12 hónapig tartottak Budapesten, New Yorkban vagy Washington DC-ben, így a résztvevők első kézből szerezhettek tapasztalatokat a magyar kisebbségek emberi jogi képviseletében, más nem kormányzati szervezetekkel, kormányzati ügynökségekkel, a médiával való közvetlen kapcsolattartás révén. A program befejeztével a gyakornokok visszatértek hazájukba, hogy tapasztalataikat saját közösségükben alkalmazzák különböző területeken.

A kisebbségi kultúrák és a civil társadalom támogatása. A HHRF alkalmanként adománygyűjtési programokat létesít különböző kulturális és oktatási intézmények megsegítésére. 1990-től az Alapítvány több mint 150 000 dollárt juttatott el Kelet-Közép-Európa több mint tíz kulturális és oktatási kezdeményezés megvalósítása érdekében, például a Kolozsvári Kisebbségi Újságírás- és Kiadói Központhoz, 50 000 dollár; a Kriterion Alapítványhoz, 20 000 dollár; a Kolozsvári Magyar Színházhoz, 6 355 USD; és az Apáczai Sajtóhíd Alapítványhoz, 7 315 USD. 2001 októbere óta a HHRF látja el a romániai magyar nemzetközi kapcsolattartás teendőit, képviselve ezzel a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemet. Ez a független magánintézmény 2001 szeptemberében nyitotta meg kapuit a romániai magyar közösség olyan oktatási szükségleteinek biztosítására, amelyet az állami intézmények nem elégítettek ki. A HHRF több mint 100 000 dollárt, valamint egyéb adományokat gyűjtött erre a célra, így az egyetem ösztöndíjakat biztosíthat; modernizálta berendezéseit; kidolgozta önálló tananyagát; és kibővített partnerségi csereprogramokat létesíthet más felsőoktatási intézményekkel.

Please follow and like us: