A strasbourgi emberjogi bíróság Szlovákia ellen döntött egy Benes-dekrétummal kapcsolatos ügyben

A strasbourgi székhelyű Emberi Jogok Európai Bírósága 2020. május 19-én elmarasztalta Szlovákiát egy olyan ügyben, amelynek alapján a magyar kisebbség kollektív megbélyegzésére és kisemmizésére hozott Benes-dekrétumok jelentették.
 
A pozsonyi Új Szó tájékoztatása szerint a szlovák állami erdőgazdaság a Beneš-dekrétumokra hivatkozva akarja elkobozni a magyar nemzetiségű B. M. tulajdonában lévő 35 hektárnyi erdőt, amelyet apjától örökölt. A közvetlenül a második világháború után született egyik dekrétum ugyanis arról szól, hogy a magyarok és németek földjét az újjáalakuló Csehszlovákia pusztán ezen személyek nemzetisége okán elkobozhatja. Ez az ügyben érintett magánszemély, B. M. nagyszüleire is vonatkozott, ám egy akkori eljárási hiba miatt 1946-ban nem ment végbe a vagyonelkobzás, így a kilencvenes évek telekrendezése után 2000-ben B. M. apja tulajdonába vehette a több parcellából álló ingatlanát. Az Állami Erdőgazdaság 2009-ben azonban valamiért úgy döntött, hogy a második világháború lezárását követő vagyonelkobzásról szóló Beneš-dekrétumokra hivatkozva el akarja venni az azóta már B. M. tulajdonába került földet. Csakhogy az ügyet a tulajdonos bíróságra vitte. A Bártfai Járásbíróság és az Eperjesi Kerületi Bíróság is elutasította az erdőgazdaság, vagyis az állam keresetét, a panaszosnak, B. M.-nek adott igazat, aki megtarthatta az ingatlant. Az ügy 2013-ban jogerősen véget ért.
 
A főügyész beavatkozik
 
Illetve véget ért volna, ugyanis 2014-ben az ügybe váratlanul beavatkozott a szlovák főügyészség, amely a már jogerős döntés ellen beadott egy ún. rendkívüli felülvizsgálati kérelmet és az esetet a Legfelső Bírósághoz utalta.
 
A Legfelső Bíróság aztán a szlovák állam javára döntött. 2015-ben ugyanis kimondta, hogy mivel a földtulajdonos és a többi alperes felmenői minden kétséget kizáróan magyar nemzetiségűek, ezért a Beneš-dekrétumokra épülő 104/1945 számú rendelet miatt, amely a magyarok, a németek és a szlovák nemzet árulói és ellenségei által birtokolt földek elkobzásáról szól, a kérdéses ingatlant már 1946-ban konfiskálni kellett volna. A törvényszék döntésében az áll, ha nem bizonyítható, hogy az elkobzás megtörtént, akkor „az állam szükséges tekintélyének megőrzése érdekében” feltételezni kell, hogy eljárási hibáktól mentesen konfiskálták a vagyont. A testület lényegében jóváhagyta, hogy a tulajdonos felmenőinek magyar nemzetisége miatt kobozzák el a földjét. A Legfelső Bíróság egyben visszautalta az ügyet az elsőfokú törvényszékre, hogy ez alapján ismételjék meg az eljárást, és fosszák meg a panaszost a vagyonától. A Legfelső Bíróság eme döntését az Alkotmánybíróság 2017-ben megerősítette.
 
Az ügyet Strasbourgba vitték
 
A földterület tulajdonosa azonban ekkor sem adta fel, és a strasbourgi emberjogi bírósághoz fordult. Ez a testület pedig 2020. május 19.én úgy döntött, hogy a bírósági folyamat során sérült a föld tulajdonosának, B. M.-nek az igazságos eljáráshoz való joga, emiatt elmarasztalta a szlovák államot. A strasbourgi bíróság szerint a Főügyészség beavatkozása sértette meg a panaszos ezen jogát. A Főügyészség által alkalmazott ún. rendkívüli felülvizsgálati kérelem, amely a szlovák jogrendre jellemző sajátos és sokat kritizált intézmény, egy különleges eszközt ad a főügyész kezébe, amellyel akár politikailag is manipulálhat egy ügyet. A strasbourgi testület döntéséből jogilag az következik, hogy Szlovákiának jelentősen szűkítenie kellene, vagy el kellene törölnie ezt a jogintézményt.
 
Még nem ért véget
 
“A döntés mérföldkő a szlovák jogrend történetében, mivel először mondták ki nemzetközi szinten, hogy a Beneš-dekrétumok alapján ma is kerül sor vagyonelkobzásokra Szlovákiában” – fogalmaz közleményében a panaszos és ügyvédje, Keszegh Tünde. A strasbourgi bíróság azonban nem foglalhatott állást magának a vagyonelkobzásnak a kérdésében, hiszen az erről szóló per még mindig folyamatban van Szlovákiában. A Legfelső Bíróság 2015-ös döntése azonban nem ad más lehetőséget az elsőfokú bíróságnak, mint hogy megfossza a panaszost vagyonától. “Mindezt mindössze az édesapja magyar nemzetisége alapján, a XXI. században, az Európai Unióban, egy olyan döntés következményeként, amelyről a strasbourgi bíróság már kimondta, hogy sérti az igazságos eljáráshoz való jogot” – hívja fel a szlovák jogrend visszásságaira a figyelmet a panaszos és ügyvédje.
 
Politikai reakciók
 
Az ügy szinte azonnal politikai reakciókat is kiváltott. A Szlovákiai Magyarok Kerekasztala közleményében azt írja, ez az eset is azt mutatja, a földelkobzások ügye folyamatosan felbukkan és mérgezi a szlovák-magyar kapcsolatokat. Arra hívják fel a figyelmet, hogy míg az állam szerint a dekrétumok már nem fejtenek ki joghatást és a jogfosztásokra nem a kollektív bűnösség alapján került sor, a mai strasbourgi döntés mégis egy jelenleg is tartó eljárást vitat. Ebben az eljárásban a panaszostól mindössze a felmenői magyar nemzetisége alapján akarják a vagyonát elkobozni. “Az eset mutatja, maguk a szlovák állami hatóságok és bíróságok tesznek azért, hogy a dekrétumok ügye ne váljon a múlt részéve, helyette újabb és újabb jogfosztásokhoz vezet” – fogalmaz a közlemény, amely szerint a szükség van arra, hogy szakmai párbeszéd kezdődjön a dekrétumok eltörlésének módjáról és a jogorvoslati lehetőségekről.
 
Mózes Szabolcs, a Magyar Közösségi Összefogás elnöke az ügyben közreadott nyilatkozatában úgy fogalmaz, a Beneš-dekrétumok alapján történt jogfosztások Csehszlovákia szégyene. “Még nagyobb szégyen, hogy a legmagasabb állami szervek hét évtizeddel a dekrétumok elfogadása után is érvényesíteni kívánják a diszkriminatív normákat. Felháborító, hogy állami vállalatok és bíróságok utólagosan akarják a tulajdonos felmenőinek nemzetisége alapján elkobozni a földeket” – véli Mózes. A párt levélben keresi meg az igazságügyi és a mezőgazdasági minisztert, hogy lépjenek fel az ügyben.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük