Elhunyt Szőcs Géza, Alapítványunk egyik legelkötelezettebb harcostársa

Életének 68. évében elhunyt Szőcs Géza Kossuth- és József Attila-díjas író, költő, újságíró, a Magyar Emberi Jogok Alapítvány (HHRF) egyik legelkötelezettebb harcostársa.

A gyász pillanataiban különösen nehéz vállalkozás összefoglalni mindazokat az eseményeket és erőfeszítéseket, amelyek negyven éven keresztül elválaszthatatlanul összekötötték a HHRF és Szőcs Géza életét.

Alapítványunk látóterében 1980-ban jelent meg az akkor még csak 27 éves erdélyi költő, amikor a Herder-ösztöndíj megnyerése után először az Egyesült Államokba látogatott. Sütő András ajánlásával kereste meg szervezetünket (akkor még Committee for Human Rights in Romania), és a New Yorkban lezajló eszmecserék örökre megváltoztatták mindannyiunk életét. Megerősítettük benne azt az elhatározást, amelyet már Erdélyből magával hozott, hogy a romániai kommunizmus lerombolásához feltétlenül szükséges a nyilvánosság elé vinni a Ceausescu-rezsim túlkapásait, magyarellenes politikáját, és erre a legjobb eszköz egy szamizdat lap. Egy évvel később, 1981-ben, szerkesztőtársaival, Ara-Kovács Attilával és Tóth Károllyal elindította az Ellenpontok című lapot, amelynek nyugati népszerűsítését és terjesztését a HHRF végezte. Amikor pedig a Szekuritáté lecsapott a kezdeményezőkre, akkor Alapítványunk a nyilvánosság elé vitte ügyüket, így biztosítva számukra védelmet.

Romániában folytatott ellenálló tevékenysége miatt 1982-ben Szőcs Gézát és társait letartóztatták. Szabadulása után is állandóan zaklatták a Szekuritáté emberei és végül elüldözték az országból. Színfalak mögött zajló egyeztetések eredményeként 1986 augusztusában Svájc menedékjogot adott Gézának, aki az emigrációból is folytatta a Ceausescu-rezsim elleni küzdelmét.

1987 márciusa és májusa között a HHRF két hetes észak-amerikai körutat szervezett Szőcs Gézának, amelynek első állomásaként március 15-én Ed Koch New York-i polgármester és Könnyü Ernő kaliforniai kongresszusi képviselő mellett az 1848-49-es forradalmi megemlékezések díszszónoka volt.

Észak-amerikai tartózkodása alatt a HHRF kiadta az erdélyi költő ötödik kötetét (Az uniformis látogatása), amelynek szerkesztője Alapítványunk akkori elnöke, Hámos László volt. 1987. május 5-én – a HHRF közreműködésével – Szőcs Géza Washingtonban tájékoztatta az amerikai Helsinki Bizottság és egyéb kongresszusi testületek tagjait az erdélyi magyar közösség helyzetéről.

Kevesebb, mint három évvel később, 1990. november 24-én immár a kommunizmus alól felszabadult Romániában, a kolozsvári magyar színház zsúfolásig telt termében Szőcs Géza az RMDSZ főtitkáraként és a bukaresti parlament szenátorként üdvözölte amerikai magyar vendégeit: Tom Lantos kongresszusi képviselőt és Hámos Lászlót. A HHRF elnöke ismertette a közönséggel az Alapítvány erdélyi magyarok érdekében kifejtett munkáját: 1976-1987 között 24 alkalommal fordultunk az amerikai Kongresszushoz emberi jogi kérdésekben. A HHRF kitüntetést nyújtott át a romániai magyarság önvédelmi küzdelmében szerzett érdemeiért Szőcs Gézának, az RMDSZ főtitkárának, Borbély Ernő parlamenti képviselőnek, Buzás Lászlónak, a Romániai Magyar Kisgazdapárt elnökének és Páll Béla nyugdíjas tanárnak.

Magyarországra való kitelepedése után is állandó, élő kapcsolatot ápolt a HHRF-fel. Legutóbb tavaly nyáron a Hámos László tiszteletére szervezett budapesti megemlékezésen idézte fel a minket összekötő emlékeket.

Emléke legyen áldott.

Nyugodj békében, Géza!

 

Szőcs Géza 1953. augusztus 21-én született Marosvásárhelyen. 1979-ben bölcsészdiplomát szerzett a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen. Első verseskötete 1975-ben jelent meg Te mentél át a vizen? címmel, amely egycsapásra nemzedéke, valamint a romániai magyar költészet élvonalába emelte és meghozta számára az írószövetség díját. Ezt követték a Kilátótorony és környéke (1977) és a Párbaj, avagy a huszonharmadik hóhullás (1979) című kötetei, amelyek már az egyetemes magyar irodalom körében is ismertté tették nevét. Verseiben egyre nyíltabban fogalmazta meg az akkori romániai politikai gyakorlat által felszámolásra ítélt kisebbségi magyarság sorskérdéseit.  Szerkesztőként is az erdélyi magyarság szellemi ellenállásának igyekezett teret adni. A kolozsvári egyetem Echinox című lapját szerkesztőtársával közösen nagy jelentőségű szellemi műhellyé formálta, majd 1977-től 1981-ig az Igazság című lap irodalmi munkatársa volt.

1989 júniusában a Szabad Európa Rádió budapesti irodájának megszervezését bízták rá. 1990 márciusában, lemondva az emigrációban kiküzdött egzisztenciájáról, visszatért Romániába, Kolozsvárra és bekapcsolódott a magyarság politikai életébe. Áprilisban a Romániai Magyar Demokrata Szövetség első kongresszusán megválasztották főtitkárnak.1990 májustól 1992 októberéig a Román Parlament Szenátusának tagja, frakcióvezető volt. Az RMDSZ második, marosvásárhelyi kongresszusán, 1991. május 26-án a szervezet politikai alelnökévé választották.

1993 és 2010 között kiadója és főszerkesztője volt A Dunánál című folyóiratnak, szerkesztőbizottsági tagja volt a Magyar Szemlének, 1996 és 2000 között a Hungária Televízió Közalapítvány ellenőrző testületének, 2008 és 2010 között a kuratórium elnökségének, valamint 1996 és 1998 között a Magyar Polgári Együttműködés Egyesületének elnökségének. 2010 júniusától 2012 júniusáig a Nemzeti Erőforrás Minisztérium kultúráért felelős államtitkára volt, utána általános kulturális ügyekért felelős miniszterelnöki megbízott lett, 2014 óta miniszterelnöki megbízott (főtanácsadó) volt kulturális kérdésekben.

Szőcs Gézát 2013-ban Babérkoszorú-díjjal tüntették ki. 2015-ben Kossuth-díjat kapott az egyetemes magyar irodalmat erdélyi gyökereiből táplálkozó, egyedi stílusú művészetével gazdagító költői-írói alkotómunkája elismeréseként. 2020-ban a gróf Széchenyi Család Alapítvány a magyar dráma napja alkalmából a Széchenyi-örökség Okmánya elismerésben részesítette.

(MTI)