Az ukrán parlament 2026. szeptember 3-án határozatban ismerte el és ítélte el a Kárpátalja polgári lakosságával szemben 1944 és 1946 között elkövetett szovjet megtorlásokat. A döntés külön is kitér a magyar civil lakosságot érintő, „málenkij robot” néven ismert deportálásokra. A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) üdvözölte a határozat elfogadását, amelyet a szervezet a több évtizede tartó történelmi feltáró és érdekképviseleti munka fontos eredményének tekint.

A Legfelsőbb Tanács által elfogadott 4969-IX. számú határozat bűnös jellegűnek minősíti és elítéli azokat a repressziókat, amelyek a szovjet államhatalmi szervek tevékenysége következtében érték Kárpátalja civil lakosságát 1944 és 1946 között. A dokumentum szerint az érintetteket szabadságuktól fosztották meg, embertelen körülmények között tartották fogva, kínzásoknak vetették alá, illetve egyes esetekben bírósági ítélet nélkül ölték meg őket. A parlament elítélte a szovjet katonai közigazgatás akkori tevékenységét és a régió ezt követő erőszakos szovjetizálását is.

A határozat megemlíti, hogy a megtorlások nemcsak a magyar és német közösséget érintették, hanem Kárpátalja más társadalmi és nemzetiségi csoportjait is. A dokumentum szerint üldöztetés érte többek között a Kárpáti Ukrajna egykori szereplőit, ukrán társadalmi szervezetek tagjait, a görögkatolikus papság és hívek képviselőit, továbbá magyar, német, román, roma és más nemzeti kisebbségek tagjait. A parlament állásfoglalása szerint az illegális tömeges deportálások, a kényszermunka, az önkényes fogva tartások, valamint a nemzeti és vallási alapú üldöztetések a mai nemzetközi jog alapján az emberiesség elleni bűncselekmények ismérveit mutatják.

A dokumentum külön is hivatalosan elismeri a magyar nemzetiségű civil lakossággal szemben végrehajtott, „málenkij robotként” ismert tömeges repressziókat mint a kommunista totalitárius rendszer által elkövetett bűncselekményeket. Ugyanakkor az elfogadott határozat nem minősíti népirtásnak ezeket az eseményeket. A népirtásként történő elismerés korábbi kárpátaljai magyar politikai kezdeményezésekben jelent meg követelésként.

A KMKSZ szeptember 7-én közzétett nyilatkozatában arra emlékeztetett, hogy a szervezet megalakulása óta egyik fontos céljának tekinti a sztálini terror kárpátaljai áldozatainak feltárását és rehabilitációját. A közlemény szerint az elmúlt mintegy harminc évben több kárpátaljai magyar parlamenti képviselő is kezdeményezte, hogy az ukrán állam hivatalosan ismerje el a magyar és német férfiak 1944-es tömeges deportálását politikai megtorlásként, emberiség elleni bűncselekményként vagy népirtásként. A KMKSZ teljes nyilatkozata itt olvasható: KMKSZ – Declaration

A szervezet összefoglalója szerint Tóth Mihály 1994 és 1998 közötti parlamenti képviselősége idején kezdeményezte az 1991-ben elfogadott rehabilitációs törvény módosítását annak érdekében, hogy a 0036. számú katonai parancs alapján elhurcolt magyar és német civileket ne egyszerűen munkaszolgálatosként, hanem politikai üldöztetés áldozataiként ismerjék el. Kovács Miklós 1998 és 2002 között a jogi rehabilitáció és a kárpótlás ügyét képviselte, később pedig Gajdos István és Brenzovics László is parlamenti kezdeményezéseket tett a deportálások hivatalos elismerése és az áldozatok emlékének állami szintű megőrzése érdekében.

Helyi szinten már korábban is születtek hasonló döntések. A Kárpátaljai Megyei Tanács 2004-ben, a KMKSZ kezdeményezésére, elítélte a sztálini diktatúra által végrehajtott etnikai alapú deportálásokat, és regionális szinten politikai megtorlásnak nyilvánította a „málenkij robotot”. 2014-ben a megyei tanács magyar képviselőcsoportja azt is kezdeményezte, hogy november harmadik vasárnapja legyen a magyar és német deportáltak regionális emléknapja, valamint állami szintű elismerést kért az ukrán parlamenttől és az államfőtől.

Az elmúlt évtizedekben a deportálások történetének kutatása és az áldozatok emlékének megőrzése is folytatódott. A KMKSZ közlése szerint magyarok lakta kárpátaljai településeken emlékműveket állítottak az áldozatok tiszteletére, korábban pedig ötévente emlékmenetet szerveztek Munkácsról Szolyvára, az egykori gyűjtőtábor helyén kialakított emlékparkhoz. A szolyvai emlékhely létrehozását a szervezet még 1989-ben kezdeményezte, felavatására 1994-ben került sor.

A KMKSZ a szeptember 3-i parlamenti döntést történelmi jelentőségű áttörésként és az áldozatok, illetve hozzátartozóik számára megkésett erkölcsi elégtételként értékelte. A parlamenti határozat ugyanakkor ennél szűkebb, jogilag pontosabban körülhatárolt megfogalmazást alkalmaz: hivatalosan elismeri és elítéli az 1944–1946 közötti kárpátaljai szovjet megtorlásokat, ezen belül pedig külön nevesíti a magyar civil lakossággal szembeni „málenkij robotot” mint a kommunista totalitárius rezsim által elkövetett bűncselekményt.

Please follow and like us: