A Magyar Emberi Jogok Alapítvány (HHRF – Hungarian Human Rights Foundation) mélységes szomorúsággal vette tudomásul Dr. Duray Miklós halálát. A felvidéki magyar kisebbség kiemelkedő alakja, kétszer bebörtönzött emberi jogi aktivista, nemzetközileg elismert disszidens, a csehszlovákiai Charta ’77 aláírója, csehszlovák és szlovák parlamenti képviselő, író, geológus és Alapítványuk barátja, életének 77. évében, hosszan tartó betegség után hunyt el 2022. december 30-án.

Duray Miklós hosszú, rettenthetetlen emberi jogi aktivista pályafutása 1968-ban indult, amikor diákként részt vett a Prágai Tavasz eseményein. Tevékenységét a szlovákiai magyar ifjúsági csoportoknál és a felvidéki magyarok kulturális egyesületében, a Csemadokban folytatta. 1970-re a csehszlovák hatóságok eltiltották a Csemadoktól és minden nyilvános tevékenységtől. Bár soha nem lépett be egyetlen pártba sem, a Csehszlovák Kommunista Párt 1971-ben „feketelistára” helyezte.

1978-ban egyik alapítója volt a Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottságának, amely jelentéseket készített az emberi jogok megsértéséről és a csehszlovák rezsim kisebbségellenes politikájáról. Szoros kapcsolatot ápolt a csehszlovákiai Charta ’77 polgárjogi mozgalommal. Emberjogi tevékenységével felhívta magára a csehszlovák hatóságok figyelmét; megfigyelték, kihallgatták, megtiltották, hogy külföldre utazzon és többször tartottak nála házkutatást.

Először 1979. július 23-án „vitték el” a munkahelyéről és kihallgatásoknak vetették alá. 1982-ben ismét a rendőrök kezére kerül, több hónapon keresztül hallgatták ki, majd megvádolták „az államrend felforgatásával” és letartóztatták. Ügyét három hónappal később tűzték napirendre a pozsonyi bíróságon. A Charta ’77 csoport, valamint neves magyar írók vállaltak szolidaritást Duray Miklóssal. A nyugati emberjogi csoportok, többek között az Amnesty International nyomásának köszönhetően a pert felfüggesztették, Durayt pedig 1983. február 22-én szabadon engedték.

1983-ban Duray aláírta a Charta ’77 nyilatkozatot, és a Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottságában folytatta tevékenységét.

Duray Miklós második letartóztatására 1984. május 10-én került sor, miután felhívására 10 ezren támogatták aláírásukkal a felvidéki magyar nyelvű oktatás ellehetetlenítését célzó törvény ellen indított tiltakozó kampányát.

Szabadon bocsátása érdekében nemzetközi kampány indult. A magyar származású kaliforniai képviselő, Tom Lantos vezetésével az Egyesült Államok Kongresszusának számos tagja tiltakozott a bebörtönzés ellen. Az Amnesty International, a Nemzetközi Emberi Jogi Csoport, a Nemzetközi PEN Club, az Egyesült Államok Helsinki Bizottsága és olyan ismert írók, mint Norman Mailer, Arthur Miller, Allen Ginsberg és Kurt Vonnegut is követelték Duray szabadon bocsátását. A széleskörű nemzetközi kampány eredményeként 1985. május 10-én a csehszlovák hatóságok ejtették a vádat, Durayt pedig szabadlábra helyezték. Szabadulása egybeesett a 35 országot felölelő EBESZ Emberi Jogi Szakértői Találkozójával Ottawában, valamint az ottawai csehszlovák nagykövetség előtt szervezett hatalmas HHRF-tüntetéssel.

Duray Miklós összesen 470 napot töltött börtönben anélkül, hogy bűnösnek találták volna.

Hámos László, a HHRF társalapítója a ’80-as években meglátogatta Pozsonyban Duray Miklóst. Találkozásuk után így foglalta össze benyomásait:

„Számomra az volt a legvonzóbb Duray Miklós viselkedésében, hogy nem maradt csendben akkor, amikor az könnyebb és ésszerűbb lett volna. Ehelyett felmérte lehetőségeit, és megtalálta azt a kiskaput, amelyen keresztül – óriási ellenszélben is – elláthatta feladatát. Konkrétan: amikor a csehszlovák rezsim hivatalosan is belefogott a magyar nyelvű oktatás visszaszorítása célzó új oktatáspolitikájába, Miklós nem esett kétségbe, hanem tiltakozásul összegyűjtött 10 ezer aláírást.”

1985-1988 között Duray folytatta munkáját a Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottságban, emberjogi kérdésekről publikált szamizdat folyóiratokban, kapcsolatot tartott fenn a szlovák antikommunista csoportokkal, valamint a Charta ’77 mozgalommal. Szerteágazó tevékenységének köszönhetően a csehszlovák rendőrség megtiltotta, hogy belépjen Prágába.

Nemzetközi nyomásra a csehszlovák hatóságok 1988 engedélyezték Duray Miklósnak, hogy külföldre utazhasson, így feleségével együtt egy évet tölthetett vendégprofesszorként a Pennsylvaniai Indiana Egyetemen, valamint találkozhatott az Egyesült Államokban található magyar és amerikai szervezetekkel. 

Alapítványunk tartós barátsága Duray Miklóssal a kommunizmus bukása, Szlovákia függetlenné válása, valamint az Együttélés Politikai Mozgalom alapítójaként és elnökeként betöltött vezető szerepe után is folytatódott. 1995 júliusában a HHRF tárgyalássorozatot szervezett Washingtonban Duray Miklósnak és a Magyar Koalíció Párt (MKP) két másik vezetőjének.

Duray Miklós élete végéig folytatta a felvidéki magyar közösség érdekében végzett munkáját. Szűkebb és tágabb régiójában folyamatosan kereste a szövetségeseket, abban a reményben, hogy megvalósíthatja álmát: egy olyan Európát, ahol minden népcsoport otthon érezheti magát.

Duray Miklós 1945. július 18-án született a csehszlovákiai Losoncon. Jogászdoktor édesapja és tanárnő édesanyja „nem kívánatos” (magyar és nem kommunista) családi hátterük miatt 1945-ben elvesztették állásukat. Középiskolai tanulmányait Füleken végezte, majd „nem kívánatos családi háttere” miatt egy évig gyári munkásként dolgozott, mielőtt felvették a pozsonyi Comenius Egyetem geológia szakára.

A Szlovák Tudományos Akadémia Földtani Intézetében végzett kutatásai a kristályok geokémiai összetételére irányultak. Az 1968–69-es nemkívánatos politikai tevékenységei miatt akadályozták szakmai előmenetelét, de végül geokémiából doktorált, Rerum Naturarum Doctor címmel a Comenius Egyetemen. Mérnökként dolgozott az állami út- és hídépítő cégnél, útépítési projektek földtani vonatkozásait elemezte.

Felesége, Dr. Szabó Zsuzsanna 2018-ban hunyt el. Gyászolja fia, Áron.

Temetése 2023. január 17-én lesz Losoncon.

____________

Please follow and like us: