Megjelent: Bárka, 1997/3., majd Halott madárral c. kötetem, 1999.

Balla D. Károly

Asztalra borulva

Sámánok nyomán támad-e kedvünk
csakazértis megmenekednünk?!
Király László

Túl jók a verseid,
            okos-bús Királyom,
szépek, mint egy ódon
            árpádkori várrom,
szinte érzem, kövén
            hogy sóhajnyit állok:
pereg a vén idő,
            akár örök átok;
pereg a szó, akár
            kupicát ha inna
tele pálinkával
            jó Mózes Attila.

Mert bírni kell, mikor
            hiteknek akolja
pogányra ráfeszül,
            hát fojtsd alkoholba
könnyed s dühöd, habár
            józan fejjel mégis
részegítőbb minden
            Jelenés, Genézis.
Húzzál hát peckesen
            mindig rövidebbet;
teremtésben vesztes:
            büszkeséged szétvet.

Lehetsz polgár, mi több,
            önhitt ejropéer,
műtéteden mégis
            ázsiai éter
altat. Ébrenléted
            legyen kurta, véges:
aludj jól, álmot láss:
            sólymok ahogy réges-
rég ide vezettek –
            itt nézz fel az Úrra,
s idd magad józanra,
            asztalra borulva.

(1997)