Továbbra is kisebb hanyagolás alá esett a naplóm és minden egyéb webes dolgom, mert a legutóbb említett kötetem kéziratával bíbelődtem egész héten és nagyrészt a hétvégén is. Lehet, ezúttal nem teljesen fölösleges a belé fektetett újabb munka: magam is alig hiszem, de az eddig megkeresett 5 komoly kiadóból (szinopszist küldtem nekik) az egyik első nap visszaírt, kérték a teljes kéziratot. Ez persze még semmit sem jelent, de a többször megtapasztalt kiadói gyakorlathoz képest (általában nem is reagálnak) mégis előrelépés. Ismeretlenül elég nehéz bárhová "betörni", minden kiadónak megvan a maga szerzői gárdája, s ha bővíteni akarják, akkor maguk kívánnak válogatni a kendermagban, csak úgy az utcáról bekopogtatóknak semmi esélyük. Ezért is nem szívesen kezdtem el a kilincselést, és ezért is esett jól, hogy az öt olyan kiadóból, ahol senkit sem ismerek, az egyik azonnal reagált.

Ez a kézirat már kétszer készen volt, most a tavaly óta keletkezett jobb írásaimat "dolgoztam bele", ezen felül teljesen átírtam az előszót, felhasználva hozzá egy olyan kisesszémet, amelyet magából a kötetből kihagytam. Ennek (még nem teljesen végleges) szövegét közre is adom: Előszó helyett. Átdolgoztam a bevezető esszét is (Diskurzus vagy monológ), az előszó mellett ez a másik olyan írás, amely nyomtatásban még nem jelent meg, bár ebbe is belevettem egy korábbi írásom néhány megállapítását. A tartalomjegyzék most így fest:

Címkézett irodalom

Önveszélyes viszonyok

Csönge felcsapott az Új Színház közönségszervezőjének. Igazán neki való, nyüzsgedelmes életéhez illő munka, s ha elég sikeres lesz, akkor még kis zsebpénzt is keres a diákság áldásos művelődését szolgálva. Írt is egy körlevelet ismerőseinek, én is feltettem: ha budapesti olvasóim közül valaki épp tőle akarna színházjegyet beszerezni, ne fogja vissza magát: Csönge felhívása, elérhetősége.