BDK | Balla D. Károly Kárpátalja Ungvár Blog  | piréz | Seonyár2008 poszt | Seonyár2008 újoldal | | Seo ajánló blog | laptop szerviz könyv |

Kárpátaljai magyarok

Laptopok x

Laptop akkumulátor töltése helyesen

notebook alkatrész csere - laptop szerviz

 

honlap-seo

  NAPI FRISSEK:
Nekem azzal nincs semmi bajom, ha valaki elhagyja szülőföldjét. Akkor kapom fel a fejem, ha az itteni sikeres és megbecsült, esetleg kifejezetten a hatalom bizalmát élvező emberből hirtelen üldözött, de legalábbis ellenálló lesz, illetve azt sem tartom természetesnek, ha az önként távozó az itteni dolgokban okosabb akar lenni az itthon maradóknál. A felelősségérzet és a végleges távozás nálam nehezen egyeztethető össze
<előző
  06. szept. 15. (A.Sz.2.)

Válasz egykori tanáromnak

<<előzmény

Kedves A.Sz.! Először is köszönöm, hogy karcsizásomról lemondtál, cserébe én sem szólítalak mondjuk, hogy ne a valódi nevedet mondjam, Alekszandr Sztyepanovicsnak.* "Bizony rég volt." Valóban!

Engedelmeddel, téged idézve sorra venném észrevételeid közül azokat, amelyekre a reagálást szükségesnek érzem.

"Annak külön örülök, hogy nem sértődtél meg kemény szavaimon, utólag már kicsit bántam, túl őszinte voltam tán."

Kemény és őszinte szavakon ilyekszem nem megsértődni, a rosszindulat és az őszintétlenség, a kötözködés és a csúsztatás az, ami zavarni szokott, de amíg a hangnem elfogadható és a vádak nem méltatlanok, amíg nem az indulatok, hanem az érvek dominálnak, addig az ilyesmin is túlteszem magam. Bizom abban, hogy ez a párbeszéd mindkettőnk részéről belül marad az ésszerű kereteken; és külön köszönöm, hogy vállaltad a nyilvánosságot, még ha részleges inkognitóban is.

"...azt látom, egyre kevésbé hatolsz be a dolgok lényegébe, tények helyett a saját érzületeidre hagyatkozol, sokszor felületességeken alapul a véleményed. Illetve, ami ennél rosszabb, részjelenségeknek tulajdonítsz általános érvényt."

Bár én kértem, hogy vonatkoztass el az első leveledben céltáblává tett írásomtól, ez az általánosításod most mégis a semiben függ, így arra kell kérjelek, konkrétumokkal támaszd alá a mondottakat, mert így én is joggal mondhatom, hogy "tények helyett a saját érzületeidre hagyatkozol".

"Vannak vesszőparipáid, évekkel ezelőtt lecsapatott rezüméid, ezeket köhögöd fel újra és újra, általában anélkül, hogy új aspektusokkal gazdagítanád őket (az irodalom közösségi szerepének a megkérdőjelezése; a nemzeti hagyományok lebecsülése, a nemzeti értékek relativizálása, a kárpátaljai magyar közösség válsága és demoralizációja, a támogatási rendszer elhibázottsága, stb.). Sommás véleményeket ismételgetsz, szinte sulykolsz, nem árnyalod a képet, elutasítod az ellenkező megközelítés lehetségességét."

Lásssuk csak. Először is az adott témakörök (ha nem is úgy, ahogy te beállítod) valóban évtizedek óta és folyamatosan foglalkoztatnak, mivel bennük élek, naponta szembesülök velük. De nem vesszőparipák, mert azon lovagolni szoktak, én azonban szerintem nem ezt teszem, hanem igyekszem megérteni, más és más összefüggésbe helyezni, elemzeni őket. Másodszor itt is konkrét példákat kellene felhoznod bizonyításul. Harmadszor: a megfogalmazásaid szerintem pontatlanok, úgy érzem, szándékosan csúsztatsz.

Páldául: "az irodalom közösségi szerepének a megkérdőjelezése". Aligha írtam olyasmit, ami erre utalna! Mindig is azt hangsúlyoztam, hogy természetesen van létjogosultsága annak az alkotói szemléletnek, amely a közösségi elkötelezettségre, a kollektív tudatra, a művészet társadalmi szerepébe vetett hitre alapul. Baj akkor van, ha mindez sekélyes művekben ismerszik meg. A kérdőjelek arra vonatkozhatnak: helyes-e, ha a társadalmi elkötelezettség egyfelől (időnként kiüresedő) szereppé válik, másfelől érvként hozható fel az irodalmi értékek megítélésében (az esztétikum rovására). Adhat-e egy vers poétikai hitványságára felmentést azt, hogy szót emel a közösség igazáért? Az ilyesmit valóban megkérdőjelezem. De a tagadásig is eljutok abban az esetben, ha azt tapasztalom, hogy a közösségi szerep hangsúlyozói a maguk alkotói szemléletét tartják egyedül érvényesnek és azt mondják, hogy az individualista hozzáállás téves, a l'art pour l'art értéktelen műveket eredményez, a ismusok károsak, a kísérletezés veszélyes, az irodalom nem játék, hanem permanens harc. Nem én, hanem éppen hogy az ilyen nézeteket vallók kérdőjelezik meg alapjában az övékétől eltérő művészet-felfogás létjogosultságát.

Vagy: "a nemzeti hagyományok lebecsülése". Ugyan! Lebecsülném a nyelvi hagyományokat? Vagy talán az irodalmiakat?? Rosszul idéztem valaha is Balassit vagy Csokonait? Ne szeretném és használnám örömmel a népi bölcsességeket, szólásainkat és közmondásainkat? Lebecsülném Széchenyi gondolatait? Csontváry képeit? Bartók zenéjét? Mire célzol? Hogy nem boldogasszonyanyázok és szentistvánozok? Hogy nem járok bocskaiban és nem fűzök nemzetiszín szalagot a gatyámba? Hogy a Trianon szó hallatán nem kezd vérben forogni a szemem? Hogy nem szeretem a visongatós népdalokat és a borocskázás melletti hangos danászást? Hogy nincsen féltéglám, amellyen magyar keblemet megdöngetném? Ez lenne a nemzeti hagyomány? Azt sem értem, mit értesz "a nemzeti értékek relativizálása" kitételen. Azt, hogy nemzeti értékeinknél semmivel sem tartom kevesebbre a másokéit? Vagy hogy ami érték, azt még nem tekintem azonnal sérthetetlen szentségnek? Hogy nem csüggök vallásos áhítattal valamin csak azért, mert nemzeti szumbólumnak kikiáltatott? Hogy a nagyszerűnek ismerem a gyarló oldalát? Hogy nem vagyok vakhitű nemzeti fundamentalista?

Mi is a bűnöm még? Hogy, mivel naponta rámköszön, látom, mennyire súlyos "a kárpátaljai magyar közösség válsága és demoralizációja"? S mivel évekig benne voltam, most meg kívülről figyelem ugyancsak hosszú évek óta, tudni vélem, hogy milyen károkat okoz " a támogatási rendszer elhibázottsága"? Be kellene csuknom a szememet vagy fel kellene tennem a rózsaszín szemüveget? Netán hallgatnom kellene? Dehogy: inkább dicsérnem! Ódát zengenem a kárpátaljai magyarság kitartásáról és egyenes gerincéről! Nagyszerűen működő szervezeteiről! Gáncstalan politikusairól!

Ilyesmit várnál tőlem? Ezzel kiérdemelném dicséretedet? Ez tényszerű lenne?

"Mindezt azzal tetézed, hogy nem mutatsz rá semmilyen megoldási lehetőségre, nincsenek pozitív javaslataid, a bajra, a rosszra, a hibákra koncentrálsz, az eredményeket elmosod, a kivezető útra pedig akkor sem mutatsz rá, ha már készen áll, lehetne haladni rajta. Akár neked is."

Nem kell ahhoz főszakácsnak lenni, hogy megmondhassam, ha a leves el van sózva, és azért még nem fogom elhallgatni, hogy megzápult a tojás, amiért magam nem tudok frisset tojni. Hogy semmilyen megoldási lehetőségre nem mutatnék rá, arra van picike halovány cáfolatom: a magam szerény példája. Én ugyanis - bár elismerem, ehhez speciális lehetőségek is szükségeltettek, de: - mégiscsak kiehúztam magamat a saját hajamnál fogva ebből az egész kárpátaljai katyvaszból. Van tehát kivezető út, valamicskét talán előre is haladtam rajta. Mások azonban nem igazán akarnak a függetlenség és elkötelezetlenség, a szabad vizsgálódás útjára rálépni, ígyhát inkább fordítva áll a dolog, nem úgy, mint te állítod.

"Azt gondolom, ezzel gátolod azok munkáját, akik évtizedek óta szorgosan tevékenykednek azokban a kisebb-nagyobb ügyekben, amelyek jó célt szolgának, előbbre viszik a közösséget."

Gátolni az képes, akinek hatalma van hozzá. Nekem nincsen. Nem én ülök a megyei és helyi tanácsokban, alapítványi kuratóriumokban, döntést hozó bizottságokban, nem én igazgatom az intézményeket, nem én szerkesztem a lapokat és nem én vezetem a kiadókat, nincs mögöttem semmilyen érdekcsoport (ellenemben annál több). Hatalom nélküli véleménynyilvánító magánember vagyok, aki semmit és senkit sem tud meggátolni semmiben, legfeljebb elmondja, mi a bibi a "kisebb-nagyobb ügyek"-kel és a "jó célok" szolgálatával. Meg persze a közösség "előbbre" vitelével.

Negatív álláspontod végső soron visszahat rád, az általad elutasított ügyek és személyek viszontelutasítanak téged, így válsz egyre elszigeteltebbé, kiközösítetté. Alig hiszem, ne értenéd ezt a folyamatot.

Jól hiszed: értem. És most már hosszabb ideje tudatosan vállalom, mint a jelen helyzetben számomra egyedül elfogadhatót.

"Van ennél nagyobb hibád is: harcos elkötelezettséged a magyarországi belpolitikában. Nem vagy magyar állampolgár, nem laksz ebben az országban, mégis jogot formálsz arra, hogy a minden mocsokra vevő liberális sajtó és a korlátozatlan internet révén befolyásold az ország közvéleményét. Ezt a roppant visszatetsző tevékenységedet csak azért folytathatod, mert ezzel olyan pártérdekeket szolgálsz, amelyek mentén véleményedet felhasználhatják saját céljaikra, a másik fél lejáratására, lehetlenné tételére."

Na álljon meg a lakodalmas menet, mert töke van a menyasszonynak! Először: melyik oldal is szokta a tizenötmillió magyart emlegetni? Melyik oldal kínálta rám a státustörvényt és a magyarigazolványt? Melyik oldalon találták ki minden magyarok Honlevelét? Melyik oldal is szeretett volna nekem magyar állampolgárságot adni? Most meg már ne szóljak bele, mert nem vagyok magyar állampolgár? Hát akkor ennyire kell komolyan venni a Szabó Dezső-idézet oly gyakori emlegetését: minden magyar felelős minden magyarért?

Másodszor: milyen lapokban, milyen kontextusban is szokott Tőkés és Duray megszólalni? Talán a "minden mocsokra vevő liberális sajtó" adja alájuk a lovat? És ők talán magyar állampolgárok? Az én határon túlim jó magyar, de a te határon túlid nem?

Harmadszor: szerencsére nem vagyok "az ország közvéleményét" befolyásoló tényező. Amit én írok és mondok, az bolhaköhögés, és ezt a pártérdekek képviselői is nagyon jól tudják, épp ezért hálistennek még soha nem kerestek meg (és én sem kerestem soha őket). Mit nekik egy írócska, az ő szekerüket a határon túlról pártelnökök és polgármesterek, szervezeti vezetők, püspökök és igazgatók tolják, akik nem a maguk nevében, hanem tömegszervezetekkel és intézményekkel a hátuk mögött nyilatkozhatnak. Én szerencsére nem kellek nekik.

Végül: az én "harcos" "elkötelezettségemnek" mind a két eleme erős túlzás, pláne pártértelemben. Harcolás helyett a higgadt érvelést és a csendes iróniát részesítem előnyben, az összes lehetséges párttól távol tartom magam. Vannak azonban olyan eszmerendszerek, irányzatok, stílusok, melyek elfogadhatók számomra és olyanok, amelyek kevésbé vagy egyáltalán nem. A legtöbb dologban liberális eszméket vallok, de számos vonatkozásban elég konzervatívak a nézeteim, inkább vagyok baloldali, mint jobb - ám mindez egyáltalán nem jelenti azt, hogy ne lennék kellően kritikus azokkal a mai magyar pártokkal szemben, amelyek a hozzám közel álló elveket jól (de inkább rosszul) képviselik. Ugyanakkor a vonzalmaimnál sokkal erősebbek az elutasításaim, s ha felemelem a szavamat, akkor általában valami ellen, nem pedig valami mellett. Ha pedig valakikkel történetesen ugyanannak vagyunk ellene, az még egyáltalán nem jelenti azt, hogy én általában is velük lennék. Ha nemcsak egyes írásaimat olvasod el, hanem működésem egészére figyelsz, ennek számos bizonyítékát fellelheted.

"Mint írtam, most is tanítok, és semmiképpen nem szeretném, ha veled folytatott polémiám visszaszüremkedne tanári munkámba. Így kérlek, nevemet se írd le."

Ezt egyfelől tiszteletben tartom, másfelől azért meg kell jegyeznem, hogy ez némileg egyenlőtlenné teszi nyilvános vitánkat. Én teljes valómmal veszek részt benne, te csak személyiségednek egy szeletét mutatod meg. Előző levelemben azt írtam, ellentmodást látok abban, hogy az én nagy nyilvánosságnak szánt írásaimat te magánlevélben bírálod, vigyük a te véleményedet is az olvasó elé - örülök, hogy ezt beláttad és hozzájárultál szöveged közléséhez. Hasonlóan gondolkodom arról, hogy én mindehhez vállalom az arcomat, te pedig nem - de mondom, ezt elfogadom.

Lenne azonban egy ajánlatom. Az is eléggé furcsa, hogy a te leveleidet én közlöm saját naplómban. Nem lenne kedved saját blogot nyitni? Pár perc az egész, s a szöveg publikálása is alig nagyobb wasistdas, mint egy levél elküldése.

"... rég elhagytam az iskolát és Kárpátalját is. Ami nem jelenti azt, hogy ne éreznék érte felelősséget. Azt kell hinnem, alkalmasint többet, mint te ottlakóként."

Nekem azzal nincs semmi bajom, ha valaki elhagyja szülőföldjét. Akkor kapom fel a fejem, ha az itteni sikeres és megbecsült, esetleg kifejezetten a hatalom bizalmát élvező emberből hirtelen üldözött, de legalábbis ellenálló lesz, illetve azt sem tartom természetesnek, ha az önként távozó az itteni dolgokban okosabb akar lenni az itthon maradóknál. A felelősségérzet és a végleges távozás nálam nehezen egyeztethető össze. Ez nagyjából olyasmi, mintha azt mondaná valaki, hogy ő ugyan áttért a magyarról egy másik nyelvre, de továbbá is felelősséget érez iránta, "alkalmasint többet", mint akik még beszélik.

Üdvözöllek:
-bdk

---------------

* Ez kamu név, de minden tanárunkat hasonlóan, magyarul is orosz minta szerint szólítottuk, erre ők maguk szólítottak fel minket, igaz, felső utasításra.

>>hozzászólások írása és olvasása<<

Válasz egykori tanáromnak. Manzárd - Balla D. Károly

Nemzeti hagyományok lebecsülése?


Válasz egykori tanáromnak a nemzeti tradíciók állítólagos lebecsüléséről és a magyarság megéléséről.. Nemzeti hagyományok lebecsülése? Ugyan! Balla D. Károly webáriuma

Honlap optimalizálás

Google első hely - weboldal első helyre kerülése a keresőben - Pillangószív SEO-verseny - bdk, balla. d. károly, nemzeti hagyományok, magyar, kárpátaljai, magyarság, pillangószív verseny, google optimalizálás, első, optimalizálás, honlap, válasz tanárnak

manzárd

pillangószívÚj: a pillangószíveket ugye lelövik? [Részt veszek a seo-versenyben. Cél: a pillangószív keresőszóra adódó listán az élre kerülni.] Napok óta eléggé hektikusan változik a Google-lista, naponta többször is vált az egymilló párszázezer és a kétmillió párszázezer találat között. Eszerint az én oldalaim helyzete is állandóan változik, de összességében bizonyos visszaszorulás tapasztalok: címeim mostanra főleg a harmadik és negyedik tízesbe szorultak (ott viszont szép számban összetorlódtak). Most (estefelé) éppen 2.480.000 találatnál ezek a legjobb helyezéseim: 8. bogtéri pillangószív-címkelink, 12. Laptop optimalizálás - Pillangószív, 17. Pillangószív és lepkefing - versenyoldal, 18. NolBlog-Pillangószív, 21. blogtéri poszt 26. pillangószív.2u.hu, 27. ékes kronológia, 29. pillangószív.inihu.org, 30. pillangószív.try.hu, 31 és 40 között 7 (!) további címem található...

© Balla D. Károly 2001-2006. Az oldalaimon közölt tartalmak szerzői jogvédelem alá esnek.
Ajánlott kondíciók: felbontás: 1024×768; szövegméret: közepes; karekterkódolás: Central European (Windows 1250); böngésző: Internet Explorer 6.0