Balla D. Károly
Üzenőfal:
Nevem:
Email vagy Url:
Mondom :

Összes bejegyzés

blogring.hu

 

     BéDéKá-OnLine
     Balla D. Károly
     Blogtéri Manzárd
     Könyveim
     Publikációim
     Műfaji listák
FRISSEK:
BLOGTÉR:
MÁS:
     Berniczky
     Pánsíp
     Alkarpatraz
     Dr. Kállay

06. máj. 30.

Belterjes Nagyon hanyagolom ezt a személyes naplót. Annyira élvezem, hogy a blogtéren ezrek olvassák az ottani blogomat: BéDéKá Manzárd - hogy míg oda gyakran napi 2 vagy több jegyzetet megírok, ide 4-5 napig nem teszek fel új naplószöveget. Azt hiszem, jövő hónaptól valahogy újra kell értelmeznem a két webhely egymáshoz való viszonyát, mert ennek így nincs sok értelme. Félek, innen elszoknak az olvasóim. Illetve nem tudom, hogy akik megszokták, hogy korábban itt naponta új anyagokat olvashattak, azok átjönnek-e a másik, pörgősebb helyre, ahol kommentálni is lehet a jegyzeteimet, ám ahol személyes napi dolgaimról nemigen szoktam beszámolni. Azt ide tartogatom - és itt hanyagolom el. Valamit tehát ki kell találnom.

Egyébként kis ügyességgel sikerül nekem megírnom a Blogtér ötvenezredik bejegyzését.

*

Kis publicsekem jelent meg az Új Szóban: A Potyomkin-legó, aminek főleg azért örülök, mert nem egyszeri felkérésről van szó, hanem négyhetente kerülök sorra abban a vetésforgóban, amelyben a pozsonyi napilap nem-szlovákiai közírókat szólaltat meg.

Miközben ezen örvendezem, azon meg bosszankodom, hogy talán leggyengébb magyar nyelvű lapunk, a Beregi Hírek a hozzájárulásom nélkül lehozta egy írásomat. Még a forrását sem jelölték meg, csak annyit írtak alá, hogy: (1985). A Gizi néni c. tollrajzomról van szó, amely kedves tanárnőnk születésének 70. évfordulója alkalmából jelent meg a Kárpáti Kalendáriumban. Gizi mama most lett volna 95 éves, ebből az apropóból, ahelyett hogy számtalan beregszászi tanítványa közül valakit aktuálisan megszólaltattak volna, fogták és berakták május 20-i újságjukba az én írásomat. Se hozzájárulás megkérése, se értesítés, se tiszteletpéldány - ahogy ez Kárpátalján lenni szokott.

De ez még nem minden. Amikor hírét vettem a dolognak, azonnal írtam Zubánics főszerkesztőnek, barátilag. NEM VÁLASZOLT. Tegnap felhívtam telefonon, ő nem volt bent, de a magyar kiadás felelősével beszéltem, és kértem, adja át a főnökének, hogy mindenképpen beszélni akarok vele. Egyelőre nem hívott fel. Mérhetetlen pofátlanság. Nem tudom, mit gondolnak magukról ezek pöffeszkedő főszerkesztők!? Az írásom kellett, de szóba állni a szerzővel már büdös? A Kárpáti Igaz Szót már végre megtanítottam arra, hogy a másutt publikált anyag nem szabad préda, újraközléséhez minden esetben a szerző hozzájárulása szükséges. Egy pozsonyi lapnál (Szabad Újság) hasonló visszaélés miatt elértem, hogy helyreigazítást közöljenek. De ők legalább reagáltak és belátták, hogy jogtalanul jártak el. Zubánics kiskirály azonban megteheti, hogy rám sem bajszint. Elképesztő.

*

Körvonalozódnak június eleji utazásunk részletei, bár még van pár bizonytalan pont. A Könyvhét egyetlen napjára készültünk, de váratlanul egy ennél is fontosabb dolog adódott. Éva újabb szakmai elismerést (ARTISJUS Irodalmi Díj) kapott és illőnek tartja, hogy ott legyen az átadási ünnepségen.


KapcsolatokBozsik Péterék, a veszprémi Ex Symposion 5 tagjának a látogatása szombaton. Egy hosszú estét töltöttünk együtt. Kedves emberek, sok mindenről beszéltünk, bizonyos távlati együttműködésekről is. Kiderült, hogy többükkel én korábban már találkoztam személyesen is, de bevallom, az arc- és névmemóriám most is cserben hagyott. De most már jól megjegyeztem őket magamnak!


Blogszótár

Továbbra is a Nyájas szórakoztatását tartván fő feladatomnak, közreadom legújabb kreálmányom, a Blogszótár néhány darabját. Tessék nagyon komolyan venni! 

blogác – blogíró, blogger, bloger, blogoló, blogozó
bloganti – a blogolás lehetőségével visszaélő gonosztevő; antiblogác
blogantróp – blog által megszemélyesülő vagy megszemélyesített
blogány – blogmotor; blogot előállító szoftver
blogász – blogkutató, blogológus
blogászat – blogológia, blogisztika
blogatír – a blogolás harcos, hősi alakja
blogesz – blogtárs, blogbarát
blogfaló – 1. mániákus blogolvasó; 2. mások blogjába elhelyezett kémprogram
blogfing – semmitmondó poszt
blogflőte – zenei blog
blogfő – a blog fejléce, címsora
blogóc – vicces, nevettető blog szerzője
blogofád – a blogolásba belefásult blogíró
blogofil – blogszerető
blogofób – blogoktól irtózó
blogolásgátló –a blogfüggőség kezelésére használt gyógyszer
blogomán – mániákus blogíró vagy -olvasó
blogopédia – hibás posztok szerzőivel foglalkozó tudomány és terápia
blogoritmus – bekegyzések írásának gyakorisági mutatója
blogoszaurusz – nagyformátumú ősblogác
blogoszláv – blogot dicsérő
blogotónia – blogolásban való elbutulás, elerőtlenedés
blogovány – áttekinthetetlen, szövevényes blog
blogsi – becézett blog, kedvenc blog
blogterápia – személyiségzavar kezelése blogírásra való késztetéssel
blogtondi – butuska blogíró
blogúr – a blogolás nagyja, blog-guru
blógusz – blogvilág, blog-glóbusz

Sok-sok jobbnál jobb új ötlet: a HOZZÁSZÓLÁSOK között


Kárpátia cowboy menni Trianon

Bár a királyságot, úgy tűnik, nem sikerült visszaállítatniuk Magyarországon, a 64 íziglen magyar ifjak és a Kárpát-medence tektonikus igazságát képviselő muzsikusok megtalálták a módját, hogyan ártsanak a nemzet ügyének, hogyan váltsanak ki ezrekből szimpátiát - és milliókból ellenszenvet a magyarság iránt. A trianoni víkendről most újabb interjú jelent meg, roppant elmés fejtegetésekkel. Érdemes elolvasni, akárcsak ezt a nyelvhelyességi szempontból is figyelemre méltó téjékoztatót. Mi fájdalom - már lekéstünk a jelentkezésről, a társaságot a politikai haknira szállító buszok sajnos megteltek.

(Versailles, Kis-Trianon palota)

<< itt fognak koncertet adni >> ők:


A Potyomkin-legó

Távolabbi barátaim nem értik, miért szűntem meg közösségi embernek lenni. Kínos, hogy ezt olyanokkal kell megértetnem, akik jóindulattal vannak dolgaink iránt, épp csak nem ismerik belső viszonyainkat. Nehéz meggyőzően érzékeltetnem, hogy hiába akadnak, akik jó szándékkal próbálnak valamit tenni a közösségünkért, ha eközben ügyeink elótvarosodnak, és a magyarságszolgálat egyre inkább a megélhetési politizálás fedőtevékenységévé válik. Ezt felismerve hagytam el azt az aklot, amelynek melegében és bűzében egyaránt osztozva évtizedeken át vezettem alkotócsoportot, szerkesztettem lapot, alapítottam kiadót, működtettem alapítványt; voltam választmányi tag és társelnök, szerveztem könyvfesztivált, irodalmi szalont – és sorba mindent meg kellett szüntetnem, mindenből ki kellett lépnem, mert elfogadhatatlanná vált számomra az a politikai, anyagi és morális erőtér, amely mindezeket uralni kezdte. Meg kellett értenem, hogy ebben a rendszerben kölcsönös függőségben áll egymással a legkisebb és a legnagyobb, az egyed, a sejt, a szervek és organizmus, a helyi magyar fantomszervezet fantomtagja a számtalan közbülső szinten át egészen a támogató minisztériumokig, főhivatalokig és közalapítványokig. Mindenki egy-egy eleme a nagy magyar–magyar Potyomkin-legónak. A rendszer látszatokra épül, mert nem teljesítményorientált és nem színvonalcentrikus. Zengnek a szólamok, készülnek a kerekded beszámolók és a tipp-topp elszámolások, kéz mos kezet, egymásból remekül él támogató és támogatott. Csak az ügyek vannak dögrováson. Ráadásul az önérdekűség még álszent is, magasztos célokról szól, de alantas eszközökből profitál. Az ember olyanokat lát, hall és tapasztal, hogy először nem akarja elhinni, aztán elhiszi, mert beleverik az orrát, mint tudatlan kiskutyáét a piszkába: te csináltad, mert te is csak egy vagy közülünk, te is ebben élsz, ebből élsz. Ezt a barátok mondják, akik régi eszményeiket feladva maguk is szemek lettek a támogatások táplálkozási láncában, szimbiózisban élnek a megalkuvással. És hiába jut nekik ettől több cseresznye, nem tudják elviselni azokat, akik elhúzódnak a táltól. A kritikáról meg az a véleményük, hogy nem az a vétkes, aki hibát ejt, hanem aki szóvá teszi. Bő tíz évem volt rá, hogy megfigyeljem, miként fordulnak a szép célok önmaguk ellentétébe, hogyan kezdi ki a kisszerűség a nagy célokat, miként telepszik rá a legtágabb közérdekre a legszűkebb csoportérdek. Persze: lehet a sötét foltok helyett a szerény eredményekre fókuszálni a figyelmet, fel lehet mutatni a vívmányokat, dicsekedni a fejlődéssel. Ám látni kell, hogy a kicsi jó csak jelenség, a nagy rossz pedig tendencia. Kedvezőtlen helyzet, hibás döntések, demoralizált végrehajtók. A bajok saját gyarlóságunkból hajtanak ki, de azokban politikai és adminisztratív körökben borulnak lombba, amelyek bulivá tették a missziót. És akkor még nem is említettem végletes belső megosztottságunkat. Hogyan magyarázzam el mindezt barátaimnak, akik a távolból új és újabb erőfeszítésekre ösztönöznek, és nem értik, miért hagytam eluralkodni magamon az erkölcsi szkepszist és a közéleti szepszist. Ahelyett, hogy magam is legóznék boldogan.

----------
Új Szó, 2006. május 27.
----------


 
A BéDéKá-Online frissei:
 
frissítés és átlépés a blogringhez
 

2006-os publikációim:
o

 
Kárpátaljai hírek:
o
Kárpátinfó - egy igazi hírportál

a KMKSZ lapja
az UMDSZ lapja
o
Linkgyűjtemények:
o
  karpatalja.lap.hu
  karpatajairodalma
o
STATISZTIKA:
o

© Balla D. Károly 2001-2006. Az oldalaimon közölt tartalmak szerzői jogvédelem alá esnek.
Ajánlott kondíciók: felbontás: 1024×768; szövegméret: közepes; karekterkódolás: Central European (Windows 1250); böngésző: Internet Explorer 6.0