A rendszerváltozást követô magyar politikatörténet nevezetes eseménye volt, amikor 1996-ban az elsô Magyar-Magyar Csúcstalálkozót megrendezték. Ez hivatalosan a "Magyarország és a határon túli magyarság" címet viselte. Szépséghibája volt, hogy erre nem hívták meg a nyugati magyarság képviselôit. A szerencsétlenül megszövegezett zárónyilatkozatnak rendkívül kedvezôtlen külföldi visszhangja lett, beleértve az Egyesült Államok kormánya és kongresszusi képviselôinek tiltakozását is.

A Magyar-Magyar Csúcstalálkozók sorában a következô állomást a Pápán, még ugyanabban az évben megrendezett tanácskozás jelentette. A helyzetre jellemzô volt, hogy azon az akkori magyar kormány nem képviseltette magát, résztvett ugyanakkor a Magyarok Világszövetsége elnöke, de azon sem voltak ott nyugati magyarok képviselôi.

Újabb ilyen jellegû politikai rendezvényre csak az Orbán kormány megalakulása után került sor 1999. februárjában. Erre a nyugati magyarok képviseletében a Világszövetség nyugati régiója is meghívást kapott. Nagy eredménynek számított, hogy a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) megalakulásával ez a szervezés intézményessé vált, amely az Alkotmány 6-ik paragrafusa 3-ik bekezdése alapján megszabta a résztvevôk körét, az intézmény funkcióját és mûködését. Az Alkotmány idézett szövege megállapítja, hogy "A Magyar Köztársaság felelôsséget érez a határon kívül élô magyarok sorsáért, és elômozdítja a Magyarországgal való kapcsolatuk ápolását".

Az ez év november 11 és 12-én megrendezett "MÁÉRT Második ülésén" valamennyi magyarországi parlamenti párt, a határon túli parlamenti és tartományi képviselettel rendelkezô politikai szervezet vezetôi, valamint a nyugati magyarság részérôl az egyetlen világszerte Országos Tanácsokkal rendelkezô Magyarok Világszövetsége (illetve annak nyugati régiója) képviselôje vett részt. Nevezetesen Papp László, az MVSZ nyugati régió elnöke (USA) és Bihari Szabolcs a régió elnökhelyettese (Svédország).

Az értekezletet megelôzôen a Magyar Kormány 1079/1999 (Július 7) határozata alapján, a MÁÉRT eredményes mûködésének elôsegítése érdekében, október folyamán létrehoztak hat szakértôi bizottságot. Ezek oktatási, kulturális, gazdasági egészségügyi és szociális, állampolgársági és önkormányzati, valamint az európai integrációval kapcsolatos témákkal foglalkoznak. A bizottsági szakértôket ugyanazok a pártok és szervezetek delegálták, akik a MÁÉRT-en részt vesznek. A bizottságok nyugati magyar szakértô tagjai a következôk: Oktatás: Dr. Nagy Károly (USA) egyetemi tanár, Kulturális: Deák Ernô (Ausztria) történész, szerkesztô. Gazdasági: Bihari Szabolcs (Svédország) mérnök, gazdasági szervezô, Egészségügyi és szociális: Dr. Szutrély Péter (Németország) orvos, Állampolgársági és önkormányzati: Papp László (USA) építész, önkormányzati képviselô, a Demokrata Párt Kisebbségi (Ethnic) Tanácsának tagja.

A kétnapos tanácskozás zárónyilatkozata szerint a MÁÉRT résztvevôi történelmi jelentôségû ténynek minôsítették, hogy Magyarország a NATO teljes jogú tagjává vált. Szerintük ez a fejlemény és a térség számos más eseménye, jelentôsen hozzájárult Közép és Kelet-Európa biztonságának és stabilitásának erôsödéséhez. Ugyanakkor aggodalmukat fejezték ki amiatt, hogy több határon túli magyar közösség helyzete még mindég veszélyeztetett. A fôbb problémák között megemlítették a szlovákiai kisebbségi nyelvhasználati törvényt, és a nacionalista erôk fokozottabb aktivitását Erdélyben, s elengedhetetlen, hogy a szomszédos országok eleget tegyenek az Európa Tanács-i felvételük során tett vállalásaiknak. A MÁÉRT különösen pozitívan értékelte az alapítványi magyar egyetem létrehozását és a Magyar Kormány kétmilliárd forintos támogatását az erdélyi magyar oktatási intézmény számára.

A résztvevôk támogatásukról biztosították a vajdasági magyarok három lépcsôs autonómia tervezetét. Végül üdvözölték, hogy "az EU Bizottság országjelentése megerôsítette Magyarország felkészültségét az EU-s csatlakozásra, valamint az Európai Unió Bizottságának javaslatát a csatlakozási tárgyalások kiterjesztésérôl Szlovákiára és Romániára".

A legnagyobb vitákra és éjszakába nyúló egyeztetésre a határon túli magyarok statusával és jogállásával kapcsolatos kérdések adtak alkalmat. Végülis a zárónyilatozat kompromisszumokkal hozott, de konszenzuson alapuló szövege javasolta, hogy a határon túli magyarok magyarországi jogi helyzetének szabályozására új, u.n. status törvényt alkossanak. "A résztvevôk tekintettel a határon túli magyarság ez irányú igényére, felkérik a Magyar Köztársaság Kormányát, hogy Magyarország és a határon túli magyarság együttmûködésébôl fakadó elônyök érvényesítése érdekében, megerôsítve a nemzeti összetartozás tudatát, Magyarország és a szomszédos országok közös integrációs törekvéseivel összhangban vizsgálja meg a határon túli magyarok magyarországi jogállása törvényi szabályozásának megteremtését. Ennek elsôdleges célja a szülôföldön maradás esélyeinek és lehetôségeinek erôsítése". Ez a kérés egyben része annak az önálló képviselôi indítványnak is, amelyet Dr. Csapody Miklós (MDF) nyújtott be a Képviselôházban "A külföldi magyarok különleges jogállásáról szóló törvény elôkészítésérôl".

Hosszas vita és egyeztetés után sem került be a zárónyilatkozatba a nyugati magyarok kérését közvetítô mondat, amely szerint: "Figyelembe véve a nyugaton élô magyarság erre vonatkozó igényét, vizsgálják meg a külföldön élô állampolgárok szavazati jogát ténylegesen biztosító törvénymódosítás lehetôségét". Bár a Miniszterelnök határozott támogatása és a Külügyminiszter ígérete a törvényjavaslat benyújtására kielégítette volna a nyugati résztvevôk igényét, az ellenzéki pártok képviselôi (MSZP, SZDSZ) merev elutasítása megakadályozta a kérdés érdemi felvetését. Fontoltuk, hogy tiltakozásunk kifejezéseképpen nem írjuk alá a zárónyilatkozatot. Ez esetben az FKgP és néhány határon túli képviselô aláírása is kérdésessé vált volna és ezzel az egész MÁÉRT ülés eredményessége meghiúsul. Végül engedtünk a rábeszélésnek és ellenérzéssel ugyan, de hajlandó voltam az MVSZ részérôl a dokumentumot aláírni.

A Szocialista Párt képviseletében Tabajdi Csaba képviselô világossá tette számunkra, hogy az elutasítás legfôbb oka az a sértôdöttség, amit az ellenzék érez amiatt, hogy egy ilyen lényeges kérdésben a Kormány szándékáról a média utján értesülnek, és nincs errôl pártközi egyeztetés. Végül is a nyugati magyarok ügyét túszként tartották a kormányzó és ellenzéki pártok közötti viszályban.

Felszólalásomban kifejtettem, hogy kérésünk az általános állampolgári jogok érvényesítésére irányul, amely egyáltalán nem jelentené a magyar választók döntésének befolyásolását, hiszen a külföldön élô igazolt (magyar útlevéllel rendelkezô) állampolgárok száma elenyészô. Ugyanakkor rendkívül nagy lenne egy ilyen gesztusnak a szimbolikus jelentôsége a kölcsönösség és méltányos partneri viszony kialakitásában azzal a nemzetrésszel, amely külföldön oly hasznos és értékes tevékenységet folytat a magyarság érdekében. Az ország többet nyerhet ennek a jognak a megadásával, mint amennyit (egyesek vélt félelme szerint) veszíthet miatta. Rámutattam arra a magyar választójogi törvényben rögzített anomáliára is, hogy még az igazolt választójoggal rendelkezôk sem szavazhatnak, ha a választás idôpontjában nem tartózkodnak a szavazás helyszínén. Az 56-os nemzedék elismerése és a következô nyugati magyar nemzedékek megnyerése és megtartása érdekében kell az anyaország hívó szava, a gesztus értékû megnyilatkozás, hogy ôk is a magyar nemzet egyenértékû tagjai, bárhol is éljenek a világban.

A történtek cinikus értékelôi máris kételkedni kezdtek abban, hogy a kormány szándéka a kettôs állampolgárok szavazati jogának érvényesítése érdekében ôszinte-e. Hiszen ha valóban akarják a választási törvény módosítását, amely 2/3-os támogatást igényel, igyekeztek volna az ellenzéket elôre megnyerni az ügynek, akiknek a szavazata nélkül lehetetlen eredményt elérni. Így végülis a mi vállunkra nehezedik a feladat, hogy az ellenzéket meggyôzzük kérésünk méltányosságáról.

A csalódás ellenére néhány pozitívummal zárult számunkra a Magyar Állandó Értekezlet novemberi ülése. A nagy sajtóvisszhang következtében a magyar közvélemény tájékozódhatott ügyünkrôl és általában a nyugati magyarok fontosságáról a nemzet egészének szempontjából. A kormány határozott formában nyilvánította ki, hogy programjába vette a kettôs állampolgárok szavazati jogának érvényesítését. Ugyanakkor ígéretet kaptunk az ellenzék képviselôi részérôl is arra, hogy amikor a törvényjavaslat parlamenti tárgyalására kerül sor, a kérdést érdemében hajlandók megvizsgálni. A következô felvonás December 8-án következik, amikor a Parlament Külügyi valamint Emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottságai meghallgatásunk során foglalkoznak majd a nyugati magyarok ügyével.

Papp László