1999 augusztus 23.

Kedves Barátaim!

I. A külügyminisztérium és a HTMH felkérésére a Világszövetség nyugati szakembereket jelölt a hat szakbizottságba, amelyet a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) fog összehívni évente egyszer, vagy kétszer. A meghívandó szakemberek saját költségükre vesznek részt a munkában.

Ezek a szakterületek lesznek a Nyugati Régió legfôbb tevékenységei és a most alakuló munkacsoportok fogják a szakértôk hátterét és támogatását biztosítani.

A munkacsoportok feladatait röviden a következôkben foglalnám össze:

1. Oktatási munkacsoport: - ez hivatott az ország határain túli magyar nyelvû oktatás minden kérdésével foglalkozni. Nem csak az anyanyelvi oktatás, hanem az iskolák, a fôiskolák az egyetemek valamint a Magyarországon tanuló diákok kérdése is a feladatai közé tartozik.

2. Kulturális munkacsoport: - a kulturális értékeink megôrzésétôl a kultúránk szabad gyakorlásáig minden kérdés ide tartozik, ugyanígy a külföldi kulturális intézményeink müködtetése, valamint a nemzet hírnevének öregbítése kultúránk révén.

3. Egészségügyi és szociális munkacsoport: - célja az, hogy a Kárpát medencén belül függetlenül attól, hogy az illetô magyar milyen állampolgár, hasonló szintû egészségügyi és szociális ellátásban részesüljön. Nekünk nyugatiaknak itt az a feladatunk, hogy az általunk felhalmozott tudást, tapasztalatot ill. kapcsolatainkat e cél szolgálatába állítsuk.

4. Gazdasági munkacsoport: - célja az, hogy szoros gazdasági együttmûködést teremtsen Magyarország, a környezô országok, valamint a Nyugat vállalkozói és befektetôi között. A nyugatiak szerepe hasonló kell legyen az elôbbi munkacsoportéhoz.

5. Állampolgársági és önkormányzati munkacsoport: - a kettôs állampolgárság kérdése, a nem magyar állampolgár de magyar nemzetiségûek jogainak kérdése, valamint a Magyarországi és a határon túli, zömében magyarok lakta önkormányzatok együttmûködésének az elôsegítése a feladat. Itt nekünk fontos szerep jut, hisz egy-egy nyugati önkormányzat és egy kárpárt-medencei önkormányzat együttmûködésének a létrejötte rendkívül pozitív következményekkel járna, elsôsorban gazdasági és oktatási vonalon.

6. EU integrációs munkacsoport: - mint a neve is mutatja elsösorban Mo. EU integrációs kérdéseivel foglalkozik, de ide tartoznak mindazon kérdések, amelyek Mo. EU felvétele után a Kárpát medencei magyarságot érintik.

Fontos tudni, hogy a bizottságokban szakértôi munka folyik, szakértôi javaslatot tesznek a MÁÉRT-nek ahol, aztán megszületik a politikai döntés.

II. A Nyugati Régió HÍRLEVÉL 3-ik (augusztusi) száma olvasható a régió honlapján Bika Julianna szerkesztésében, a következô címen: http://www.hhrf.org/mvsznyugat

Mennél többen látogassátok és olvassátok el az értékes híreket tartalmazó szöveget és bíztassátok az Országos Tanácsok tagjait, hogy mennél többen kapcsolódjanak be a hírek közvetítésébe. Rövidesen megkapjátok nyomtatott formában is, azzal a céllal, hogy azt házilag sokszorosítva szétküldhessétek azoknak a tagoknak, akiknek nincs INTERNET kapcsolata.

III. A jelölôbizottság megkezdte munkáját és annak koordinálását Molnár János (Kanada) vállalta. Vladár Pál (Venezuela) a következôket javasolja:

Papp László összeállításában azt hiszem mindenki álláspontját tükrözöm, ha a második alternatíva mellé állok (reprezentatív elnök, erôs ügyvezetô). Az alapszabály módosítással nem lenne probléma, ha még mindig lenne lehetôség, hogy az elnök delegálná a megfelelô felelôsségeket a helyettesre, (fôtitkárra) így ez gyakorlatban az amerikai CEO szintjére emelkedne.

Ilyen meggondolás alapján ajánlanám egy elôzetes profil elkészítését, figyelembe véve a következôket:

AZ ELNÖKI TISZTSÉG BETÖLTÉSÉRE AZ ELNÖK LEGYEN HAJLANDÓ IDEJÉNEK NAGYRÉSZÉT Magyarországon TÖLTENI.

Legyen egy már otthon is ismert és tisztelt személy. Ne legyenek politikai vagy nagyobb gazdasági ambíciói. Múltja ne tegye lehetôvé külsô nyomás gyakorlását. Nyelvismeret, nemzetközi kapcsolatok ismerete.

Erre a posztra tulajdonképpen egy 60/65 éven felüli jelölt lenne a legalkalmasabb.

Elnökhelyettesnek (CEO) hasonló profil jöhet számításba, kivéve, hogy nem kell különösen ismert személy legyen, viszont rendelkezzék manageri tapasztalattal.

Papp László sk.
Nyugati Régió elnök

Az 1999 évi küldöttgyûlés után egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a Magyarok Világszövetsége reformra, átszervezésre szorul. Ezt a folyamatot volt hivatva elindítani a három régió elnök felhívása, (Dobos László, Kurucz Gyula, Papp László) amelyet a három régióban több száz-személynek küldték el hozzászólásra. Ebben kifejeztek azt az igényt, hogy: "A 2000-ik esztendôben kerül sor az MVSZ tisztújító küldöttgyûlésére. Ennek kapcsán szükségét érezzük annak, hogy minél több felelôs és jeles magyar személyiség nyilvánítson véleményt a Magyarok Világszövetsége megújulásáról."

A levélre, amelyet az MVSZ aktív és passzív tagjai mellett nem-tag közéleti és egyesületi vezetôk is megkapták Magyarországon, a Kárpát-medence országaiban és Nyugaton, számos érdemi és értékes gondolatokat tartalmazó válasz érkezett a megadott augusztus 20-i határidô elôtt. Bár bizonyára többen lesznek olyanok, akik késôbb fognak válaszolni, az eddig beérkezett írások is alkalmat adnak az érdemi összegezésre.

A hozzászólók általában a következô témákra tértek ki: az MVSZ munkájának, mûködésének kritikája, a kívánt cél és szerepkör megjelölése, a mindenkori magyar állam és kormány felelôssége az MVSZ-szel szemben, a szervezeti felépítés, tagság, és egyéb javaslatok. Megjegyzendô, hogy a válaszoknak több mint kétharmada a Nyugati Régióból érkezett.

Mik a hibák?

A kritikai megjegyzések fôleg olyanoktól érkeztek, akik a Világszövetség mostani felépítésével, vezetésével vagy munkájával elégedetlenek. Voltak, akik azt jelezték, hogy nem találják meg a helyüket a jelenlegi MVSZ keretei között. "Ha nem sikerül (a Világszövetséget) élettel megtölteni és vonzóvá tenni a fiatalabb nemzedék számára, akkor létezésének semmi gyakorlati értelme nincs"-tapint rá a talán legfontosabb szempontra egy amerikai levél az ottani magyar szervezés egyik régi jeles vezetôjétôl. Ugyanígy hiányolja a "generáció váltás felismerésének hiányát" és szorgalmazza "a fiatalok bevonását az MVSZ vezetésébe" egy olyan közéleti vezetô, aki nem tagja a Világszövetségnek. :"Ahol tehetségek rejlenek (azokat) inkább kiaknázni, elismerni, felhasználni kellene, mintsem kitaszítani." Persze könnyebb ezt az igényt kifejezni, mint megvalósítani, hiszen "az aktivizálható tagság, mivel különbözô kultur környezetekben él, gondolkodásában, elképzeléseiben, ideálformálásában nem áll összhangban egymással - azok a régi vonzalmak, amelyekre hajdan a Világszövetség épült és amelyek összetartották, napjainkra vagy egészen mássá alakultak, vagy eltûntek szinte nyomtalanul."

A levél írója Márai sötét jóslatát idézve azzal fenyeget, hogy "Ha az összmagyarság nem kezd el munkálkodni önmaga és kultúrája fennmaradásáért, könnyen az aztékok sorsára juthat."

A Világszövetség egyik legrégibb amerikai tagja keserû véleményét így foglalja össze: "Nem titkolhatom el, hogy ami lett belôle mélységes csalódást jelent számomra. A mai MVSZ olyan, mint a kutya, mely megkergülve saját farkát harapdálja." Mások azt sérelmezik, hogy a mai MVSZ szellemisége nem befogadó, hanem egyoldalú szellemiségû, kirekesztô. Ezt bizonyos mértékig az egész magyar közéletre jellemzônek tartják "A sikertelenség fô forrása, hogy népünknek történelme folyamán soha sem volt alkalma a demokrácia alapelveinek elsajátítására. A (mostani) szervezkedés..jelszava alatt.. semmi más érdemi nem húzódik meg, mint állampolgárok közötti különbségtétel." A gyûlölködés szellemétôl kell megszabadulni, mert "mindaddig, amíg ez be nem következik, a Világszövetség megújulásának a gondolata sajnálatosan az álmok birodalmába tartozik." Más azt panaszolja, hogy "nincs igény arra, hogy a zsidó közösség tehetséges fiai aktívan tevékenykedhessenek.."

Ugyanakkor sokan hangoztatják, hogy "a Világszövetségre igen nagy szükség van." Magyarországi közéleti személy meglátása szerint " A Magyarok Világszövetsége jelen mûködése legértékesebb tényének azt tartom, hogy van. Következésképpen a jövô legfontosabb feladatának azt, hogy legyen, ellássa történelmi feladatát. Mûködését az eddigi belharcok helyett a konstruktív viták kell meghatározzak, hogy eddig ez nem így mûködött, annak meglátásom szerint elsôsorban nem személyi, sokkal inkább szervezeti okai vannak. A Világszövetség nem tudta mind a mai napig levetni 'állam-hierarchikus hivatali' jellegét, ugyanakkor ehhez eszközei már elfogytak az állam a történések által bizonyítottan- túl gyorsan, nem megfelelô alapokkal hagyta magára a Világszövetséget."

Németországi egyesületi vezetô szerint " A ki nem mondott filozófia 'egy összmagyar parlament' megvalosítására máig is sikertelen, de szükségtelen is maradt. Kárhoztatja a szövetség túlszervezettségét, a "felülrôl lefele szervezett Országos Tanácsokat", a hivatal túlméretezettséget, a hierarchikus és "nem projectekhez kötött ügyintézést. Tény az, hogy az MVSZ ma teljesen mozgásképtelen"- írja. Szerinte- számos nyugati hozzászólóval egybehangzóan-"a határon túli magyarság megtartása lehet csak az MVSZ fô célja, s ebben az Anyaországi Régiónak segíteni kellene", de ez "a Régió mai tagjaitól nem várható" Idézi Tôkés püspök felszólalását: "Hol van a magyarországi elit?"

Az egyik régióelnök összefoglalása szerint: "Az elmúlt évek és a közelmúlt tapasztalatai szükségessé teszik az MVSZ nagyméretû megreformálását...újrafogalmazni szerepet a magyar nemzet szolgálatában"

Mi legyen az MVSZ célja, szerepe?

A Nyugati Régió tagjainak egyöntetû véleménye szerint az "MVSZ legfôbb célkitûzése a határon kívüli szórvány magyarság megtartása és az anyaországhoz kapcsolása kell legyen, különös tekintettel a magyar nyelv és kultúra ápolása érdekében." Ugyancsak a nemzeti érdekek védelme külföldön. Elképzelésük szerint az Anyaországi Régió és a magyar szervezetek, intézmények ezt a célt vállalva vegyenek részt az MVSZ munkájában. Az ifjúsági szervezet (MIV) képviselôje még hozzátette ehhez, hogy "tájékoztató, egyeztetô és konzultációs szerepet kell vállalnia az oktatás és kultúra ápolása érdekében". Többen említik a gazdasági tevékenység fontosságát is. "Az MVSZ mint társadalmi szervezet kiegészíti a Magyar Köztársaság érdekvédelmi munkáját minden olyan területen, ahol egy NGO eredményesebben mûködhet az összmagyar érdekek védelmében, mint a hivatalos kormányszervek"-írja egy venezuelai szervezeti vezetô. Egységes a vélemény abban is, hogy az MVSZ biztosítsa a maga számára a nemzetközileg elismert NGO státuszt. "Az MVSZ hatásköre nem korlátozódik az ország határaira és mint ilyen mûködési jogosultsága van mindenütt, ahol tagjai és szervezetei vannak. A külföld tájékoztatása, a magyarságkép megjavítása terén a nyugati emigráció szerepe nélkülözhetetlen"- szögezi le az ausztráliai szervezetek képviselôje. Ugyanakkor felhívja a figyelmet arra, hogy "ez a nemzetrész a legveszélyeztetettebb az asszimilációtól." Ezért "az MVSZ legfôbb feladata a világban szétszórt magyar érdekek megmentése és egyesítése, az összmagyarság érdekeinek a szolgálatba állítása." Felsorolja a praktikus teendôket is: "A külföld tájékoztatása Magyarország és a Kárpát-medence valós helyzetérôl, a tagok és tagszervezetek információs hálózatának megszervezése, az egész világra kiterjedô szakmai társaságok létrehozása és a létezô, mûködô szervezeteket segíteni a magyar hagyományok kulturális értékeinek feltérképezésében, megmentésében, megôrzésében és terjesztésében." Az alapvetô gyakorlati feladatokra tett egyéb javaslatok között szerepel: "a magyarok kataszterének létrehozása, az érdekvédelem megszervezése, informatika és kommunikációs rendszer, szub- és regionális programok szervezése, magyarságkutatás, az 5 világrészre kiterjedô nemzetstratégia, nemzetpropaganda és világlobby."

A németországi hozzászóló úgy látja, hogy "a szórványban élôk lemorzsolódása sajnos gyorsuló, de lassítható és megfordítható valóság" és ezt a magyar Kormány tevékenysége mellett az MVSZ-tôl várja. Ugyanekkor majdnem minden hozzászóló hangsúlyozza, hogy "az MVSZ pártoktól és kormányoktól független" legyen, illetve maradjon. Egy másik valós szükségletre hívja fel a figyelmet az amerikai hozzászóló, aki szerint "elengedhetetlen az állandóan megjelenô folyóirat. Enélkül nincs Világszövetség, csak a 'Benczúr utca és vidéke'"

A Magyar Kormány szerepe és viszonya a Magyarok Világszövetségéhez.

"Az MVSZ olyan parlamenti kapcsolatot kell teremtsen a mindenkori magyar kormánnyal, amely a közös érdekek, nemzetpolitikai célok elérését kell szolgálja az ötvenegy országban élô magyarság bevonásával, tevékeny szerepével. (De) még a látszatát is el kell kerülni, (annak) hogy az MVSZ árnyék-kormány szerepet töltsön be"- az Amerikai Országos Tanács memoranduma szerint. Mások is hangsúlyozzák, hogy az MVSZ "mint társadalmi szervezet kiegészíti a Magyar Köztársaság érdekvédelmi munkáját minden olyan területen, ahol, egy NGO eredményesebben mûködhet mint a hivatalos kormányszervek." Vannak akik számon kérik a Kormánytól és a Parlamenttôl "az elvégzendô nemzeti feladatok megvalósításához szükséges anyagiak elôteremtésének rendszerét." Magyarországi hozzászóló javasolja, hogy kormányzati döntés szülessen arról, hogy "a Magyar Köztársaság törvényhozó testülete és kormánya az MVSZ-nek, a határon kívül élô magyarokat érintô minden kérdésben egyetértési jogot biztosítson" Egy levélíró egyenesen felelôssé teszi az ország vezetôit a Világszövetség "mûködési anomáliáért (melyekért) kétségtelen felelôsséget visel a Magyar Köztársaság kormánya és Országgyûlése, melynek mulasztása-mondhatni-folyamatos. Fel kell ismernünk, hogy az MVSZ nincs abban a helyzetben, hogy 'fenyítésekkel'-pl. költségvetési- 'szorítsák' a helyes útra. -hiszen- 1938-ban az MVSZ-t a Magyar Kormány hozta létre és 1980-as felélesztése is kormányrendeletre vezethetô vissza. A mindenkori Magyar Kormányt nem lehet a felelôsségbôl elbocsájtani. Az MVSZ-ért, (annak) mûködéséért változatlanul felelôsek" - írja németországi tagunk. Megoldásként ajánlott az a vélemény, hogy az MVSZ "alakítson ki közvetlen kapcsolatot a Magyar Kormány illetékes szerveivel, a Tudományos Akadémiával, a történelmi egyházakkal." -Ezen a téren "az új és régen várt szerkezeti elem a Magyar Állandó Értekezlet létrehozása." Remény van arra, hogy az MVSZ Nyugati Régiójának szerves bekapcsolódása a MÁÉRT tanácskozásaiba és a megalakuló hat szakértôi bizottságba, döntô módon hozza fog járulni a határon túli magyarok ügyében való döntésekbeli részvételhez.

Javaslatok az átszervezésre.

A számos szervezeti átrendezésre vonatkozó javaslat mellett van olyan, aki erre nem tér ki, de megjegyzi, hogy "semmi esetre sem legyen olyan, mint a jelenlegi." Egyébként szinte egyhangú az a vélemény, hogy eredményes átszervezés csak egy, az MVSZ különleges és egyedi szerepére szabott külön törvény útján valósítható meg. Ez vegye figyelembe, hogy "a magyarság két nagy csoportra osztható: a magyarországi magyarokra és a Magyarországon kívüli magyarokra ennek kapcsán kell újragondolni az MVSZ magyarországi szervezeteinek helyzetet." A törvény legfontosabb eleme kell legyen "a nemzeti feladatok (meghatározása), a szükséges anyagi alap" valamint a célok és alapelvek leszögezése. Ez a törvény olyan alapvetô jellegû legyen, hogy azt a továbbiakban változtatni, módosítani ne kelljen. A törvényt kiegészítô Alapszabály az MVSZ rendszerét, a Szervezeti és Mûködési Szabályzat pedig a napi mûködés feladatait rögzítse. Többen a szakmai szervezetekre kívánják helyezni a fô súlyt, valamint az ifjúsági láncolatra. Egy Intézet, Alapítvány létrehozása segíthetné a munkát és "az MVSZ-t aztán folyamatosan az Alapítvány gondozásába lehet(ne) átadni". Javaslatok utalnak a Kamarákhoz hasonló köztestületi formára, amely alkalmas lehetne a Világszövetség számára is. Eszerint "a választott tisztségviselôknek a felügyeletet kell (majd) ellátni, viselniük kell a felelôsséget, kinevezetteiket, a nevében végzett gazdálkodásért".

Általános követelés az is, az "MVSZ csakis alulról építkezô" szervezet legyen. Felmerült, hogy a szervezeti problémák gyökere egyrészt az, hogy "az MVSZ 'mindenkinek mindenese' akar lenni, másrészt az elnök szerepének túlértékelése", aki egyszerre irányító, szervezô, munkáltató, menedzser funkciót kell betöltsön. Emellett "a fennálló helyzet ellentmondásaira jó példa az elnökhelyettesi túlterjeszkedô, adminisztratív- és a fôtitkári, szinte csak formális hatáskör." - ahogy, az egyik magyarországi hozzászóló látja. Erdélyi javaslat figyelmeztet arra, hogy a szervezet alapjául a "legkevesebb fél évszázad alatt, az önszervezôdés útján kialakult intézmények kell szolgáljanak, melyek a kisebbségi létben való megmaradásnak nélkülözhetetlen elemei."

Kik legyenek a Magyarok Világszövetsége tagjai?

Jól foglalja a tagságra vonatkozó javaslatok lényegét az a hozzászóló, aki szerint "Az MVSZ akkor érne valamit, ha az amerikai magyar, (aki) már nem is tud magyarul, úgy érezné: van egy szervezet, amelynek ô is tagja lehet, ahol a puszta származásáért is valamiféle megbecsülésben, szeretetben részesítik". Többen azt vitatják, hogy a tagság egyéni vagy kollektív (szervezeti), vagy pedig a kettô kombinációja legyen. Az Ausztráliai és Új-Zélandi Magyar Szövetség javaslata szerint: " A földön élô minden magyar tagja a magyar nemzetnek. (Ezért) minden magyar származása és magyar mivolta alapján (legyen) tagja a Magyarok Világszövetségének, (aki) együttmûködési és szavazati jogát a tagdíj (anyagi támogatás) befizetésével nyeri el". Többen azt javasolják, hogy az MVSZ tagsága háromszintû legyen: Általános tag-minden magyar elemi jogon, Támogató (rendes) tag- egyéni, vagy egyesületi, aki anyagilag támogat (tagdíjat fizet) és ezért szavazati és választhatósági joga van, és Tiszteletbeli tag-, akit egyéni érdemei alapján meghívnak, szavazati jog nélkül. Van, aki emellett Pártoló tagságot is javasol: ez "a szervezeti életben nem kíván részt venni, de anyagilag vagy erkölcsileg támogatja az MVSZ célkitûzéseit."

Venezuelában, de másutt is felvetik azt, hogy az anyaországi tagok a szórvány érdekeket szolgáló szövetségben csak "olyan összmagyar érdekekkel foglalkozó szervezetek képviselôi legyenek, mint pl. a Széchenyi Könyvtár, Cserkészet, Egyházak, a Tudományos Akadémia, Duna TV, stb. (valamint) olyan tagok, akiket érdekel a határon kívüli magyarság megtartásáért dolgozni". Megjegyzik ezzel kapcsolatban, hogy Magyarországon "számtalan más szervezet áll (az ottaniak) rendelkezésére munkájuk sokkal hatásosabb, ha az ezeken az ottani szervezeteken át érvényesül."

Magyarországi társ-szervezetek részérôl felvetik azt a kérdést is, hogy "tisztázni kell, kik, milyen feltétellel, hogyan (legyenek) tagjai a Világszövetségnek, pl. a társ- és tag- szervezetek esetében". Ezzel kapcsolatban megfontolandó, hogy "a magyar alkotmányban a nemzet fogalma az 'állampolgár' fogalmával párhuzamosan alkotmányos tényezôként jelen legyen."

Más hasznos javaslatok.

"A kiöregedô, kihalóban lévô 56-os generációnak (különösen a gyermekteleneknek) megadni a lehetôséget, hogy vagyonuk, gyûjteményeik egy részét nemes magyar célokra tudják adományozni."

"A kiöregedô, kihalóban lévô 56-os generációnak, megint különösen a gyermekteleneknek, öregotthonokat létrehozni. Nem épületek építésére és organizációk létrehozására gondolok, hanem arra, hogy már létezô (nem magyar) öregotthonokkal kellene az országok különbözô részein szerzôdést kötni magyar származású emberek bevételére."

"Testvérközösségi kapcsolatok létrehozása nyugati magyar közösségek (egyesületek) és kis kárpát-medencei magyar falu lakosai között."

"Erdélyi és talán Felvidéki és Délvidéki internátusi gimnazista diákok egyénenként anyagi támogatásra szponzorálásra."

A fentiekben vázolt, kibontakozó eszmecsere minden bizonnyal csak a kezdete annak a folyamatnak, amely valóban elvezethet a Világszövetség megújulásához. Így remény van arra, hogy a 2000-es IV. Magyar Világtalálkozó alkalmával egy megerôsödött, megtisztult, mindenkit szeretettel magához ölelô Világszövetséget üdvözölhetünk.

Összeállította: Papp László

Két cikk jelent meg a közelmúltban, amelyik a nyugati magyarok helyzetét és problémáját igyekszik megismertetni a hazai közönséggel. Pusztaszeri László a Bécsi Naplóban, Pomogáts Béla az Európai Utas címû folyóiratban hívja fel a figyelmet arra, hogy az óhazának kötelessége figyelmet szentelni a "távolbaszakadt" nemzettársakra is. Nem jótékonysági cselekedetként, hanem önnön jól felfogott érdekében.

Pusztaszeri László a Határon Túli Magyarok Hivatala által összehívott Langen-i értekezlet tanulságait foglalja össze. Ezen júniusban a német nyelvterület magyar egyesületeinek a képviselôivel folytatott kerekasztal beszélgetésen helyet adott a Magyarok Világszövetsége Nyugati Régiója képviselôinek is. Felhívja az európai közösségek figyelmét arra, hogy "Magyarország EU csatlakozása után a diaszpóra létszáma ismét növekedhet, ezért fel kell készülni az újabb magyar csoportok fogadására, érdekeik képviseletére, önazonosságtudatuk ápolására." Kiemeli, hogy az asszimiláció nem törvényszerû és elkerülhetetlen folyamat. A megoldást a kommunikációs forradalom szerepében, az Internet kapcsolatban látja, amely segítségével " a világ legtávolabbi vidékein élô honfitársaink is viszonylag egyszerûen hozzájuthatnak a magyar nyelv és kultúra legfrissebb eredményeihez."

Pomogáts Bélának, aki az EURÓPAI UTAS 1999 évi elsô számában reálisan és segitô szellemben ismertette az amerikai magyarok életét és problémáit a magyarországi olvasókkal. Valóban igen nagy szükség van arra, hogy a magyar nagyközönség elfelejtse azokat a rágalmakat, amelyekkel az elmúlt kommunista rendszer szószólói illették a nyugati magyarokat. Hiszen évtizedekig nem gyôzték gyalázni a "nyugatosokat" de mindenekelôtt az Amerikában élô magyarokat, hazaáruló, fasiszta, disszidens és más becsmérlô jelzôkkel illetve ôket. Ez nem maradt nyom nélkül az otthoniak tudatában és még a rendszerváltozás utáni évtized sem tudta elmosni az oly gyakran jelentkezô ellenérzést a nemzet szétszórtságban élô tagjaival szemben.

Az elzártság, a vasfüggöny és cenzúra következtében az óhazában kialakult egy olyan szemlélet, amely nem vett tudomást a határon túliakról, ôket nem tekintette a magyar nemzet részének. A Londonba emigrált Szabó Zoltán gondolatait idézve, "A nemzettudat mágnese a haza fiainak (és leányainak) rovására a haza földje lett. A nemzetérzés, vagy nemzet-érzékelés eszköze s ezzel meghatározója elsôsorban a haza kultusza lett, úgymint a haza képzet földrajzi és történelmi összetevôk eredôje". Így vált a nemzettudat és magyarság képzet helyhez kötötte. Geográfiailag körülhatárolva, olyan formában, amelyben a közösségi lojalitásérzés gyüjtôpontja nem a magyarok, vagyis emberek, hanem Magyarország, vagyis a terület lett. Így lett a magyar "honfogoly", ha használhatom a lelki klíma jellemzésére ezt a Széchenyi csinálta szót.

Pomogáts Béla írása nagyban hozzájárul ahhoz, hogy ez a szemlélet megváltozzék. Hivatkozik az ismerethiányra is, amely az egyik akadálya egymás gondjainak és értékeinek a megértéséhez. Arra biztatja a magyar társadalmat, hogy kísérjék figyelemmel az amerikai magyarok "által elvégzett munkát, ismerjék meg életüket, mozgalmaikat, intézményeiket-egyáltalán kultúrájukat: azt a sajátos amerikai magyar kultúrát, amely egyfelôl erôsen ragaszkodik a magyar kultúra itthoni (magyarországi, kárpát-medencei) hagyományaihoz, értékeihez, szellemiségéhez, másrészt integrálni tudta a nyugati (az amerikai) kultúra nagy értékeit." Nem tér ki ugyanakkor arra, hogy hogyan és milyen nyelven lehet megközelíteni a nyugati magyarság nagyrészét, hogy a magyar kultúra cselekvô részeseivé válhassanak.

Pomogáts cikke említi, hogy a Magyarok Világszövetsége térképe szerint az amerikai magyarok száma egymillió-hétszázezerre tehetô. Ez az 1980-as népszámlálás adata és 1990-re ez a szám mintegy 10 százalékkal csökkent. Pontosan 1 millió 582 ezer "magyarszármazású" amerikait tart nyilván a legutóbbi hivatalos népességi kimutatás. Pomogáts Béla szerint ""ennek az imponáló számadatnak azonban már régóta nincsen semmiféle realitása". Bizonyításul azt hozza fel, hogy ezeknek a nagyrésze semmit sem tud magyarul. Mielôtt erre a kérdésre rátérnék, hadd idézzek meg egy "kemény" adatot a hivatalos statisztikából. Eszerint 147,902 öt éven felüli életkorú ember jelentette azt, hogy otthonában (rendszeresen) magyarul beszél. (Jegyezzük meg, hogy 1990-ben 32,098-cal, vagyis 17.83 százalékkal kevesebben, mint 1980-ban.)

A fenti adat nem azt jelenti, hogy csak ennyien tudnak, értenek, beszélnek, írnak magyarul Amerikában. A vegyes házasságban élôk, felnövôk nem beszélnek otthon magyarul. Ugyanígy sokan a második, harmadik generáció tagjai közül bár tudnak valamennyire magyarul, de általában nem beszélnek ezen a nyelven otthonukban sem. Persze a magyarul való tudás önmagában sem egy pontos definíció. Hiszen nagy különbség van aközött ha valaki a magyar étlapról meg tudja rendelni ebédjét, vagy ha érti mondjuk Ady lirájának mélységét. Ettôl a minôségi megkülönböztetéstôl függetlenûl arra, hogy hányan tudnak az amerikaiak közül magyarul csak becslésekre vagyunk utalva. Az általánosan elfogadott szám úgy 600-650 ezer körül mozog. Ez azt jelenti, hogy közel egy millió azoknak az amerikaiaknak a száma, akik "angolul magyarok".

Lehet vitatni ennek a "nyelvében már nem élô" milliós tömegnek az értékét a magyarság számára. Nem vagyok viszont egyedül azok között, akik igenis komoly magyar értékként tartják számon a magyar származású amerikaiakat akkor is, ha nyelvi kapcsolatuk már nincs szüleik, nagyszüleik hazájához. Különösen így van ez ma, amikor a "gyökerek" kutatása, értékelése nemcsak elfogadott, hanem egyenesen divatos lett Amerikában.

Vegyük figyelembe azt, hogy a nyugaton élôk magyarsága nem adott, illetve szükségszerû, hanem vállalt. Ôk más államok polgárai, akár el is tûnhetnének a többségi, befogadó nép sûrûjében, de ôk magukat eltökélten és önkéntesen magyarnak, vagy magyar származásúnak, vallják. Végülis a magyarság, vagyis a magyarok összessége azokból tevôdik össze, akik magukat magyarnak érzik, tudják vagy hiszik, ott ahol élnek, bárhol éljenek és bármilyen állam polgárai legyenek.

Ez a nemzet egészével önként vállalt közösség az, ami a szórványban élôk értékét az anyaország számára meghatározza. Ez avatja ôket mintegy "nagykövetekké", akik jóhírét keltik az országnak a világban, annak megbecsülést szereznek, erôsítik és elmélyítik azt az elismerést, amit az ország népe megalapozott és kivívott magának. Értékük még sokszorosan nagyobb, ha nem csak mint emigráns magyarok, hanem mint az amerikai politikai és gazdasági, társadalmi életébe beleszületett és ott eredményeket elért polgárok emelik fel szavukat Magyarország érdekében. Ezért nem fogadható el semmilyen olyan álláspont, amely a nyelvükben angol, de szívükben magyar embereket leírna, mint a magyarság számára elveszett tömeget. Nem vitás, hogy a lemorzsolódás veszélye valós, de éppen ezért nekünk a feladatunk az, hogy lemondás helyett még nagyobb szorgalommal és igyekezettel gondoskodjunk megtartásukról.

A legfontosabb feladat ma a fiatal nyugati magyarok megtartása a magyar kultúrában.

Könnyebb a beolvadás szívó hatásának kitett fiatal generációk megtartásának célját magunk elé tûzni, mint azt megvalósítani. Pusztaszeri úgy látja, hogy a nyugati magyarság " az adott ország viszonyaira, elvárásaira tekintettel integrálódott, de jórészt nem asszimilálódott..." Az amerikai statisztika ezzel szemben azt mutatja, hogy Amerikában a beolvadás jelentôs mértékû, de ha nem teszünk ellene semmit ez a tendencia még fel is gyorsulhat. Megjegyzem, hogy ez a probléma nemcsak a nyugati magyarok (és más nemzetiségiek) esetében áll fenn, hanem a diaszpórában mindenütt. Hiszen szórványban él nemcsak a Nyugat, de a Kárpát-medence magyarságának jelentôs része is, akiknek nincs módja magyar iskolába járni, magyar közösségben élni. Az ô magyar beszédjük is csak a családi otthonra korlátozódik, illetve a vegyes házasságban élôknél még arra sem. Kérdéses, hogy a modern információs eszközök ezt a folyamatot mennyire lesznek képesek megfordítani. Viszont ha szívükben megmaradnak magyarnak, ôk is éppen olyan értékei lehetnek a nemzetnek, mint a nyugati diaszpóra tagjai.

Amilyen fontos feladat a meglévô nyugati magyar intézmények, egyesületek, egyházak, iskolák, cserkész csapatok fenntartása és erôsítése, olyan fontos lehet kialakítani egy új megközelítését a szervezô és kapcsolatteremtô munkának. Jelenleg az amerikai magyar egyesületek tagjait majdnem kizárólag azok alkotják, akik Magyarországon születtek, tehát egyesületi életük nagyrészt magyarul folyik.

Ez a nemzedék azonban napról napra fogy és emigráns utánpótlás (hála Istennek) aligha várható Amerikában. Példát talán az egyházak mutatnak abban, hogy az angolul beszélôket is meg lehet tartani a magyar hagyományok és kultúra keretében. Pomogáts Béla, mint negatív tapasztalatot említi a magyar templomok nyelvi fogyatékosságát. Valóban alig maradt 5-6 olyan amerikai város ma már, ahol csak magyar nyelvû istentiszteletet tartanak vasárnaponként. A még mindég több mint száz magyar alapítású templom többsége kétnyelvû istentiszteletet, misét tart. A magyar nyelvû látogatottság egyre csökken, sôt nem egy gyülekezet még akkor sem igényli a magyar szentbeszédet, ha a pap is, meg a hívôk jórésze is tud magyarul. Mégis, ezeknek a templomoknak a hívei is megmozdulnak amikor az óhaza, vagy a környezô országok kisebbségi népe bajban van és segíteni kell. Magyar szívûek, angolul.

Az egyházi élet nyelve így egyre inkább az angol lesz Amerikában. Ugyanígy a magyar iskolák, magyar nyelvû cserkész csapatok mellett az egyesületi élet vezetôinek is egyre inkább figyelembe kell vennie azt, hogy a fiatalok csak angolul tudnak bekapcsolódni a magyar szellemiség körébe. Rendben van, a most mûködô egyesületek járják a maguk útját ameddig tudják, magyarul. Tanítsák gyermekeiket magyarul, küldjék ôket magyar iskolába, hazai táborokba. Ugyanakkor ne ellenezzék azt sem, hogy kialakuljon egy olyan részlegük, ahol angol nyelven folyik a kapcsolattartás. Jó példa erre a népi tánccsoportok mûködése, ahol az idegen nyelvûek is ropják a népi táncokat, tartanak kapcsolatot a legôsibb magyar népi kultúrával, Franciaországban, Venezuelában csakúgy, mint Amerikában.

Igen, az integráció mellett az asszimiláció problémájára is ügyelnünk kell és ki kell dolgoznunk annak a módozatait, hogyan fordíthatjuk meg az asszimilációs folyamatot, vagy legalább is hogyan állíthatjuk meg azt a magyar öntudat jelenlegi szintjén.

Felvethetjük, hogy nem kellene-e az összefogó szervezeteinknél is végrehajtani egy szemléletváltást. Például, a nagy múltra visszatekintô Amerikai Magyar Szövetség mellett, esetleg helyett, el lehet képzelni egy Amerikai-Magyar Baráti Társaságot, amely nemcsak a másod-, harmadgenerációs magyar származásúakat, de a Magyarország iránt érdeklôdô amerikaiakat is összegyûjtené. Talán ez lenne a módja annak, hogy a Pomogáts Béla által is méltán panaszolt "fogyó magyarság" problémát visszájára fordítsuk és "növekvôen magyar érzésûekrôl" beszélhessünk.

Papp László

Bármilyen amerikai-magyar egyesület, szervezet vagy egyén vallásfelekezettôl, hovatartozástól, politikai háttértôl függetlenül részt vehet és szívesen látott vendég lesz az AMERIKAI MAGYAR NEMZETGYÜLÉSEN. Az amerikai magyar egység e seregszemléjén minden magyar otthon érezheti magát!

Eddigi jelzések szering kb. 600 résztvevôre számítanak. A rendkívüli nagy érdeklôdésre jellemzô hogy a világmagyarság képviselôi is jelentkeztek – Kanada, Dél-Amerika, Ausztria, Franciaország, Németország, Svájc, Svédország valamint Erdély, Felvidék, Délvidék magyarságának képviselôi is megtisztelik jelenlétükkel az Amerikai Magyar Nemzetgyülést.

Információ:
Hungarian National Convention
790 Bloomfield Ave., Suite 9
Clifton, NJ 07012
Tel: 800-814-0770
Fax: 973 773-0211
Info@magyarnetwork.com
http://www.magyarnetwork.com

Kodolányi János negyven éves volt, amikor megírta Sûllyedô Világ címû regényét. Élete csúcsa – gondolta - jó alkalom, hogy felszínre hozza egy emberöltô lassan feledésbe sûllyedô emberi sorsokhoz kötôdô eseményeit, nagyon találóan, felszínre hozzon egy süllyedô világot.

Az amerikai magyarok élettörténete meghaladta a száz évet. Az új századforduló lelátója kinálkozó alkalom arra, hogy elmondjuk, milyen is ez a szívünkhöz nôtt, de lassan süllyedô világ, az amerikai magyarság elsô évszázada. Sok a felszínre hozandó érték. Most egyet említünk.

A keleti partok magyarsága 1999 szeptember 24-25-26-án a New Jersey-i Meadowlands-ban fog emlékezni az 1929 májusán tartott reprezentatív seregszemlére. A nemzetgyûlés megnevezés indokolt, ha meggondoljuk, hogy 272 egylet, 87 egyházközség, 41 hírlap, 974 delegátusa vett részt, a korabeli megállapítás szerint, egymillió amerikai magyar képviseletében. A beszámolók kiértékelésében ez nem jelentett kevesebbet, mint az amerikai magyarság egészének tanácsba hívását.

Akkor az amerikai magyarok intézményes élete mintegy negyven évre tekintett vissza. Buffalo volt az elsô kísérlet arra, hogy a szerteágazó eseménydús, de elszigetelt, vagy egyéni kezdeményezésekre épülô közélet valamennyire egyeztethetôvé szervezôdjék. Voltak ott katolikus, református, lutheránus, zsidó papok és baptista prédikátorok. Jöttek istenhívôk és Isten nélkül élôk. Akadtak legitimisták és szabadkirályválasztók, köztársaságiak és politikai szélsôségesek. Ott volt az értelmiségi és a gyári munkás. Voltak a nemzettestböl alighogy kiszakadt, de a magyar nemzettel azonosságot vállaló vendek, szlovákok, rutének, svábok. Mindnyájan megegyeztek abban, hogy az egykori közös nemzettestnek, mindnyájunk szülôföldjének segítése egyetemes feladat.

Mi adta az indíttatást a nagy összefogásra? Külsô ösztönzésre történt, vagy belsô parancsnak engedelmeskedve, ezt most ne elemezzük, csupán azt szögezzük le, hogy 1929-ben még eleven sebként sajgott az országcsonkítás, és az abból eredô feladatok közös cselekvést sürgettek.

A szülôhaza hathatósabb támogatása érdekében létrehozták a feladatok koordinálását végzô Országos Tanácsot, Kanadát és Kubát is beleszámítva 14 körzettel, minden körzet élén egy-egy intézô bizottsággal. Kívánatosnak tartották, hogy Magyarország nemzetiségei is képviseletet nyerjenek az Országos Tanácsban.

A buffaloi Nemzetgyûlés hetvenedik évfordulóján felszínre kívánkozik néhány gondolat.

Eleink Buffaloban már tudtak a nemzettest fogalmában gondolkodni. Ez a látás ma egyenes életparancs! Akkor Trianon volt a fájó kérdés, ma a három létezési formában, tehát az anyaországban, a Kárpát-medencében és a szétszórtságban él nemzettest együttes jövôje a sürgetô feladat.

A diaszpóra magyarsága az akkori szemléletben éppen úgy, mint a mai felmérésben, része a nemzettestnek. Ott úgy ahogy akkor voltak, színtiszta magyarságukkal, most úgy, ahogy ma vagyunk, kétnyelvûségünkben, kettôs kultúránkban. Adyval valljuk:

Szebb dolog így meg nem halni,
S kínoztatván is akarni:
Magyarul.....

Ugyanakkor folytatjuk Végváryval és mi is mondjuk:

Lassan eltemetjük minden holtunk.
Csendes lesz a határ,
De közben szemzünk, oltunk,
Jönnek a gyermekek, unokák
Valamit mindegyikbe beleoltunk.

Ez a "valami", ködös származástudattól a tudatos identitásig, a legutolsó népszámlálás adatai szerint legalább másfél millió (de élhet itt 3-4 millió is) amerikai polgár élettöbblete. A Buffalo-i nemzetgyûlés jól fogalmazott: "tanácsbahivás"! Ott a 272 egylet nem szûnt meg létezni, de elfogadta a tanácsba hívást, vagyis a feladatok egyeztetésének elodázhatatlan szükségességét. Ma országos intézményeink és helyi egyleteink legalább olyan számban léteznek, mint 1929-ben, csak polarizált állapotban, bénító elszigeteltségben. A tanácsbahívás, a feladatkörök egyeztetése tehát idôszerû feladat.

Miért a New Jersey-i Meadowland-ban? Azért, mert ez a konferencia centrum fekvésénél fogva alkalmas a naggyûlésre, továbbá azért, mert még szánkban van a hetvenes években a keleti parton rendezett, hétezres tömeget mozgósító, késôbb New Brunswickban évrôl-évre megtartott magyar fesztiválok jó íze.

Kik végezzék a tanácsba hívás munkáját? Azok akik jelen voltak Buffaloban: az Egyházak, a Testvértsegitô Egyesületek, a magyar sajtó és TV és az Amerikai Magyar Szövetség. Végezze ezt azzal a megértéssel, hogy az amerikai magyar élet ma sokkal szélesebb mederben folyik, mint 70 évvel ezelôtt. Léteznek újabb keletû országos intézmények és helyi jellegû szervezetek, melyek bevonása nélkül nem teljes a "tanácsbahívás".

A találkozó kínálkozó feladata, a magyar-amerikai munka átmentése a következô századba és feladataink átadásának módozatai a következô generációnak. Mottónk; "Amerikai Magyarság Nemzedékrôl Nemzedékre". Ez a nemzedékváltás vár a jövö évi naggyûlésen megvalósításra.

A nemzetgyûlésrôl egy kortanú ezt jelentette: a buffaloi "tanácshívás" jövôt alakító találkozónak bizonyult. Ez a tanítás is idôtálló: mi, amerikai magyarok, hangsúlyozottan "emlékezés-közösség" vagyunk. A közös emlékezés éltetett bennünket száz éven át. A nemzedéktôl nemzedéknek átadott "emlékezés-közösségi" életünk egyik tartóoszlopa. A közelgô századforduló kínálkozó alkalom számunkra, hogy emlékezésünkben megújuljunk, megálljunk, emlékezzünk, tisztelegjünk. Emlékezzünk, mert a közösségi emlékezés szenvedélyének gyengülése széthulláshoz vezet. Ugyanakkor, az emlékezés ne szolgáljon eszközül arra, hogy elvesszünk a múltban. Ne kérdezzük szüntelen, hogy régi dicsôségünk hol késel? És ne csak történelmi tragédiákat emlegessünk, mert abból nem lesz élet. Múlton való elmerengés helyett elôre nézni, jövôt formálni, önállóan, mégis együtt és egymásért - a három létezési formában él, széttagoltságban is egységes magyarság jövöjéért.

Nt. Bertalan Imre
AMSZ Tiszteletbeli Elnöke

A július 30-án keltezett Memorandumban a Magyar-Amerikai Koalíció felszólította az Egyesült Államok kormányát és az Egyesült Államok NATO szövetségeseit, támogassák Jugoszlávia egyik volt autonóm tartománya, a Vajdaság területén élô magyar nemzeti kisebbség autonómia-törekvéseit.

A Vajdaság, ahol a Milosevics vezette kormány 1988-ban felszámolta a tartomány önkormányzati intézményeit, a mai Jugoszlávia területén élô, 350 000 lelket számláló magyar nemzeti kisebbség otthona. A Memorandumhoz mellékelt háttér-információnak megfelelôen a Milosevics vezette kormány továbbfolytatja "agresszív szerb nacionalista politikáját", többek között oly módon, hogy a magyar kisebbség legfontosabb településein helyezi el a szerb menekülteket. "Fennáll annak a veszélye, hogy a Koszovóban kirobbant háború és annak utóhatásai alkalmat kínálnak a 350 000 magyar végleges kiûzetéséhez."

A Magyar-Amerikai Koalíció követeli a Vajdaság önkormányzati intézményeinek helyreállítását.

Részletes információ:

http://www.hungary.com/hac/press/990730h.html
Magyar Amerikai Koalició
Washington 818 Connecticut Ave, NW, Suite 850
Washington DC 20006
Tel: 202-296-9505

Új heti újság kerül kibocsájtásra Magyar Panoráma cím alatt szeptember 1-tôl. A Floridában beinduló magyar hetilap független beállítottságú. A lap fôszerkesztôje Gáti László.

Info: Tel:(954)757-5270
Email: panoramapublishing@prodigy.net

AMOSZ Ösztöndíjasok Washingtonban

Romhányi Rita a Pázmány Péter Katolikus Egyetem utolsó éves joghallgatója, mint az idei AMOSZ ösztöndíj egyik nyertese kijelentette, hogy tanulmányai befejezése után jogi pályára szeretne lépni, de az sincs kizárva, hogy a magyar politikai élet mellett dönt. Rita már eddig is aktív munkát végzett a magyar politikai életben mint önkéntes.
A másik ösztöndíjas, Cserey Gyula szepember 7-én érkezik Washingtonba. Mindkét öszöndíjas kítûnô tanulmányi eredményeinek és jó magyar állampolgári rátermettségének köszönheti ösztöndíját.

Philadelphia és környéke MAGYAR KULTURÁLIS ALAPITVÁNYA a helybeli magyar szervezetekkel, egyesületekkel, klubokkal karöltve, 1999. október 16-án, délután 6 órai kezdettel, a philadelphiai ADAMS MARK hotelben, nagyszabású TÖRTÉNELMI EMLÉKÜNNEPÉLYT RENDEZ.

Nagy Miklós Kund marosvásárhelyi irodalomtörténész emlékezik Petôfi Sándorra, a "Fehéregyháza-Segesvár Petôfi Emlékhelyek XV. találkozóján" július 31-én Fehéregyházán - történt nagyszabású Petôfi szoboravatásról. Az ünnepi fôszónok Szodfridt József, a Magyar Tanya elnöke.

A jótékonysági est bevételét az elszakadt magyar területeken élô honfitársak megsegítésére, gyermekkórházak, otthonok, magyarnyelvû városi és falusi iskolák, tanulók támogatására fordítják.

Információ: Tel (215) 745 – 0459 , F(215) 745 - 6853
http://members.aol.com/Janos44

E-mail: Janos44@aol.com

1999 szeptember 30-án operett-estet rendez Látta-e már Budapestet éjjel? címmel amelyen a Magyar Állami Operettszínház színészei lépnek fel.

Magyar Ház
933 Pleasant Street
Schenectady, NY 12303
Info: Várady Éva: 518-283-2503

A világhírû csellómûvész a bloomingtoni egyetem vendégprofesszora 75. születésnapja alkalmából szeptember közepén díszünnepséget rendeznek az Indianai Bloomingtoni Egyetemen. A díszünnepség zenekarát Rosztropovics vezényli.

A ’90-es évek mûvészete Magyarországon, valamint Magyarország – az újabb magyar építészet címû kiállításokat augusztus 29-én nyitotta meg a berlini Mûvészeti Akadémián Demszky Gábor fôpolgármester és Eberhard Diepgen kormányzó.

Ökrös Csaba népzenei együttese, Neti Fodor Sándor, erdélyi prímás és Balogh Kálmán cimbalommûvész szeptemberi hangversenykörútja az Egyesült Államokban. Több, mint harminc városban lépnek majd fel.

Információ:
http://www.magyar.org/okros/itinerary.html
http://www.magyar.org/balogh-jazz/itinerary.html
Kalman Magyar, Sr. Tel: 201-836-4869 Fax: 201-836-1590
Email: magyar@magyar.org

A Magyarok Világszövetsége és a Magyar Ifjúsági Világfórum rendezésében ez évben is folytatódott a 48-as Ifjúsági Emléktúra"

Aug. 16-án a budapesti találkozóval a Benczúr utca székházban kezdôdött a túra majd a Hadtörténeti Múzeum 48-as emlékkiállításának megtekintésére került sor. Másnap Pozsonyban a felvidéki magyar ifjúsági és MVSZ vezetôkkel ismerkedhettek meg a fiatalok és megtekintették a pozsonyi várat és a magyar történelem kiemelkedô mûemlékeit, majd Érsekújvárra látogattak. Az elkövetkezô napokban Komárom, Esztergom, Visegrád és Szentendre nevezetességeit ismerhették meg. A résztvevôk az augusztus 20-i ünnepségeket Budapesten töltötték. A sikeres kirándulás aug 21-én a Magyar Nemzeti Múzeumi látogatással fejezôdött be. A nyugati régióból Svájc, Venzuela és Kanada fiataljai voltak a résztvevôk. A Búzavirág néptánccsoport teljes létszámmal képviseltette magát, a venezuelai együttesben venéz fiatalok is eljöttek, hogy megismerjék a magyar történelem emlékhelyeit.

Az Országgyûlési Könyvtár havonta Floppy lemezen rendszeres szolgáltatást biztosít kevés összegért, mely szolgáltatás abban áll, hogy minden magyar, kárpát-medencei és nyugati sajtóban megjelenô magyar vonatkozású híreket és eseményeket közzétesznek. Ez a számítógépes sajtószemle félévenként CD lemezen is megjelenik. Ennek a szolgáltatásnak a neve: PRESSDOK-HUNDOK

1 db CD ára 28 ezer Ft + adó
Országgyûlési Könyvtár faxszáma: 36-1-268-4583
Információ a régió irodájában
Megyesi T. Csilla, Benczúr utca 15. 1068 Budapest.
Telefon: 00-361-351-79-51 vagy Fax: 00-361-321-48-42.
Email: mvsz-nyr@c3.hu

Magyarországot ebben az ébvenben több természeti katasztrófa is sújtotta, a helyzet súlyosságát a nemzetközi szervezetek is felismerték, ezért az ENSZ OCHA (United Nations' Office for the Coordination of Humanitarian Affairs) segélynyújtási számlát nyitott Magyarország árvíz és belvizkárosultjainak megsegítésére.

A felajánlások a következô számlaszámra utalhatók:

OCHA CO-590.160 1.
UBS AG. PO Box 2770
CH - 1211 Geneva 2, Switzerland

A tíz évvel ezelôtti Páneurópai Piknik és a hozzá kapcsolódó magyar-osztrák határáttörés tárgyi emlékeibôl, írásos dokumentumaiból nyílt kiállítás augusztusban a soproni Pannónia Med Hotelben. A Német Kereszténydemokrata Unió (CDU) köszönetet mondott Magyarországnak azért, hogy vezetôi tíz évvel ezelôtt lehetôvé tették több száz NDK-állampolgár távozását Ausztriába.

A Sopronpusztán 1989-ben megrendezett piknikrôl és határáttörésrôl megemlékezô jubileumi eseménysorozat keretében egy tárlatot nyitottak és bemutatatásra került az Áttörés címû magyar, német, angol és japán nyelvû album, melynek gazdag képanyaga az áttörés történetét eleveníti fel.

Tíz éve több száz NDK-s állampolgár törte át a vasfüggöny kapuját, hogy Ausztrián keresztül a Német Szövetségi Köztársaságba juthasson. E világesemény azon a pikniken történt, amelyet az MDF debreceni szervezete és a Soproni Ellenzéki Kerekasztal pártjai szervezetek a vasfüggöny lebontására és a határok nélküli közös Európa eszméjének terjesztésére.

A kötethez Martonyi János külügyminiszter irt bevezetôt.

- Sopron és környéke újból a hûség városa lett, immár az európai szellemhez való hûségé. Az osztrák-magyar határon ezen a helyen történt meg az elsô lépés a kettéosztott Európa szabadságának és egységének helyreállítására - mondta Orbán Viktor a Fertôrákosi Barlangszínházban rendezett díszünnepségen.

MTI aug. 20.

A határon túl élô magyarság továbbra is számíthat a polgári koalíció kormányára, amely minden tôle telhetôt megtesz annak érdekében, hogy Európa közepén, a Kárpát-medencében minden magyar otthonra találjon - e gondolat jegyében adta át Orbán Viktor miniszterelnök a Határon Túli Magyarok Hivatala (HTMH) új székházát augusztus 19-én, Budapesten, a Gellérthegyen.

- A kormány változatlanul vallja, hogy Magyarország polgárai a határainkon kívül élô magyarokkal együtt egy és oszthatatlan nemzet tagjai - fogalmazott a kormányfô. A jövôrôl szólva úgy vélte: nem érhetjük be kevesebbel, mint hogy a határainkon túl élô magyarok számára is biztosított legyen a magyar nyelvû oktatás és mûvelôdés lehetôsége. Orbán Viktor szólt arról, hogy a HTMH mûködése elôsegíti a világban szétszórtan élô magyarok kapcsolattartását.

- Nincs Európában, talán a világon sem, még egy nemzet, amely ennyi országra lenne széttagolva, s mégis egy szívvel él. Ezért fontos a ma felavatandó épület, ahol a magyarság politikai vezetôinek munkája összehangoltan folytatódhat. Egy hely, ahol azon fáradoznak, hogy a közösen kijelölt célokat mihamarabb elérjük - fejtette ki a miniszterelnök.

Németh Zsolt, a Külügyminisztérium politikai államtitkára az elmúlt év kormányzati eredményeit összegezve szólt arról, hogy a nemzetpolitikát sikerült rehabilitálni a diplomácia és az államigazgatás szintjén, illetve egyre inkább a magyar közvéleményben is. Szavai szerint köszönet illeti a határon túli magyarságot, mert elévülhetetlen érdemeket szerzett abban, hogy lehetségessé vált Magyarország NATO-csatlakozása.

- Magyarország egyfajta elôörse a NATO-ban az összmagyarságnak. Úgy véljük, hogy a trianoni trauma meghaladásának egyedüli kivitelezhetô útja az integráció - jelentette ki Németh Zsolt.Ígéretként fogalmazta meg, hogy a kabinet európai integrációs politikája ki fogja állni a nemzetpolitika próbáját az elkövetkezô idôszak csatlakozási tárgyalásai során.

Az eseményen részt vett a határon túli magyarság több vezetô politikusa, a határon túli történelmi egyházak, illetve a hazai politikai élet számos képviselôje.

Miroljub Labus a belgrádi Ekonomski Institut vezetô szakértôje szerint az összeomlás néhány hónapon belül várható. - A kormány legújabb intézkedései a pénz kiküszöbölését és a kuponok bevezetését szolgálják. Elôször a benzint, most az áramot adják kuponokra; valószínûleg hamarosan a többi árucikket is. – mondta.

A gazdaságunk egy elszigetelt háborús gazdasággá vált. Visszaléptünk alapvetô cserekereskedelemre, egy csökevényes, zárt gazdasági rendszerre a fejlett piacgazdaság helyett. A kuponok lehetôvé teszik, hogy a kormány kedvére nyomtasson pénzt minden kemény fedezet nélkül. A belgrádi kormány minden erôvel a háború utáni prosperitás és önállóság hamis képét igyekszik festeni miközben az ország mélyen elszigetelt, és nemzetközi szankciókkal sújtott. Ezek megakadályozzák a külföldi tôke beáramlását mindaddig amíg Milosevics van hatalmon.

Szabad Magyar Szó

Zaleski állami parkban megtartott magyar konferencia a "Magyar jövôépítés Amerikában" égisze alatt tartott magyar tanácskozás Kálmán Szabolcs istenszolgálatával kezdôdött. A magyar tudományos hét során a clevelandi református lelkész a magyar egyházak assszimilációs veszteségeirôl számolt be.

A magyar tanácskozás bevezetô eloadását Jeszenszky Géza történelem profeszor tartotta, a washingtoni magyarországi nagykövet, témája a Magyar nemzet , magyar állam fogalmának éretelmezése volt.

Az amerikai magyar hagyaték gondozásáról, a new brunswicki magyar alapitvány munkájáról jövôbeli terveirôl számolt be Molnár Ágoston professzor.

Éltetô Lajos oregoni profeszor visszaemlékezô elôadásában az ITT-OTT történetét vázolta fel. Napnyugati Kantáta cimû irodalmi est keretében az amerikai magyarság költészetébôl, azon költôk verseibôl olvastak fel a magyar hét lelkes résztvevôi, akik az ITT-OTT-tal kapcsolatban voltak, írtak arról, vagy a 27 év fennállás alatt ellátogattak a magyar Chataquara.

A methodista egyház által kezdeményezett Chataqua mozgalom száz évvel ezelôtt alakult, nyári iskolaként indult a New York állambeli Chataqua tó partján. A színvonalas nyári oktatás annyira sikeres lett, hogy más egyházak is követték a methodisták példáját.

Hivatalos magyar meghivottak között beszámolót hallhattunk Szabó Tibor államtitkárhelyettestôl a Határon Túli Magyarok Hivatal vezetôjétol a HTMH feladatairól. Elekes Botond a Nemzeti Örökség Megôrzésének Minisztériuma fôosztályvezetôje számolt be a határon túli magyarokkal foglalkozó osztályának munkájáról. Éger György külügyminisztériumi fôosztályvezetô volt annak a kerekasztal beszélgetésnek a vezetôje, melyen a Magyar Amerikai Koalició (MAK) tagjai Lauer Edit, Ludányi András, Szekeres Zsolt, és Horváth János magyar parlamenti képviselô valamint Hámos László, a Hungarian Human Rights Foundation vezetôje vettek részt. A kerekasztal a vajdasági magyarok helyzetével, kisebbségi érdekeik megvédésével, a jelenlegi krizis helyzet megoldásával foglalkozott. A beszélgetésen bemutatták a MAK munkáját és megbeszélték a júliusi S720, az amerikai szenátusban elfogadott törvényjavaslattal kapcsolatos további teendôket.

Bemutatásra került a vajdasági magyarok érdekeit védô MAK memorandum, mely szorgalmazza a Vajdaság autonómiájának helyreállítását, s az evvel a kérdéssel foglalkozó októberi nemzetközi MAK konferencia stratégiai tervei, s további kapcsolattartás fontosabb lépései.

Dreisziger Nándor Kingston, Ontarióban a Királyi Katonai Akadémia történésze. Figyelmeztetô elôadásában a kanadai a magyar diaszpóra számbéli nagymértékû hanyatlására hívta fel a figyelmet. Dreisziger profeszor az egyetemi történészek körében igen elismert munkát végez, húsz éve alapította és azóta szerkeszti a Hungarian Studies Review angolnyelvû folyóiratot, mely magyar sorskérdésekrôl ad hiteles képet az amerikai kollégáiknak.

Kerekes Judit tanárnô Passaic NJ bôl a hétvégi iskolákról tartott elôadást.

BJ

MAGYAR BARÁTI KÖZÖSSÉG
MAGYAR HÉT - 1999

A Magyar Baráti Közösség 1999 augusztus 14 és 21 között tartotta a 27-ik Magyar Hetét az Ohio államban levô Lake Hope-nál, a Reménység tavánál.

A konferencia központi gondolata idén a magyar önismeret és jövô építés Amerikában volt. Az elôadók szinte kivétel nélkül hangsúlyozták, hogy ennek legfôbb eszközei a hétvégi iskolák, az egyházak, a cserkészet és az értékôrzô intézményeink. Az amerikai magyar diaszpóra elöregedésével párhuzamosan mind az egyházakban mind a cserkészetben az utánpótlás gondjai fokozottan jelentkeznek. Ennek orvoslására az elôadók sajátos eszközöket és módszereket ajánlottak, ezek palettáját nagyban gazdagították a résztvevôk.

A konferencia résztvevôit aggodalommal tölti el a vajdasági magyarság kiszolgáltatottsága. A Magyar Baráti Közösség kéri tagjait, hogy az Amerikai Magyar Koalíció keretén belül továbbra is folytassák lobbitevékenységüket a vajdasági autonómia ügyében.

Bizonyos részeredmények ellenére a Kárpát-medencében élô magyar nemzetrészek helyzete sem kielégítô . Gondoljunk csak a romániai magyar egyetem és az egyházi ingatlanok évek óta húzódó ügyére, illetve a közelmúltban elfogadott szlovákiai nyelvtörvényre.

Ugyanakkor a résztvevôk bizalommal és rokonszenvvel tekintenek a jelenlegi polgári kormány nemzetstratégiájára és nemzetpolitikájára.

Ennek a nemzetpolitikának a szellemében készülünk a jubileumi 2000. évre. A jövô esztendô a Magyar Baráti Közösség / Itt-Ott életében hármas évforduló: egyszerre ünnepeljük a keresztyénség 2000., a magyar államalapítás 1000. és a Lake Hope-nál tartott találkozónk 25. évfordulóját

Erre a jövô évi ünnepi találkozóra (2000. aug. 12-19.) szeretettel hívjuk és várjuk az amerikai magyarság és világmagyarság képviselôit.

Bausch a Trafóban próbál

A XX. század második felének talán legnagyobb táncszínházi alkotója, Pina Bausch teljes diszkréció mellett titokban már három hete dolgozik társulatával, a Wuppertali Táncszínházzal a budapesti Trafóban.

Négy éve járt Magyarországon elôször a társulat:. A mûvésznô akkor is megosztotta a nézôket, ugyanúgy, mint már elsô bemutatói idején: Pina Bausch munkái, mióta csak dolgozik, senkit nem hagynak hidegen. Képei torokszorítóan erôsek, a színészi játék és a mozgás - melyeket mindig döbbenetes ötletekre épít - egymástól elválaszthatatlan elemei a hatásnak. A társulat tagjai ahány, annyiféle alkat, nemzetiség, kultúra szerint. A darabok mindig egyetlen téma köré rendezôdnek, azt szedik ízekre.

Most egy új elôadás készül, melyet a hely szelleme, Budapest, Magyarország inspirál.

A társulat három héten át bejárta a Nyírséget, Pesten fürdôkbe, kínai piacra, az Almássy téri táncházba, vendéglôkbe, aluljárókba, próbáltak elvegyülni, a hétköznapi élet részeseivé lenni. A próbák - ahogy Wuppertalban is és bárhol - szigorúan zárt ajtók mögött folynak. A Honvéd Táncszínházzal is csak azért tartották a kapcsolatot, hiszen utazásuk célja a magyar néptáncnyelvvel való ismerkedés volt.

Az elkészült mû bemutatóját 2000 májusában a Vígszínházban láthatjuk majd, a párizsiakat pedig a 2001-es franciaországi "magyar év" alkalmából tiszteli meg a Wuppertal Táncszínház ezzel a produkcióval.

Lôrinc Katalin

1999. szeptember 4.

Szülôföldünk
Magyar Rádió az Interneten

A Szülôföldünk egyórás mûsorát a világ bármely részén egész nap meg lehet hallgatni az INTERNET-en, a szolgáltatás ingyenes.

http://www.wrn.org/ondemand/hungary.html
Üzenetek küldhetôk: Szulofold1@kaf.radio.hu

FÖZÉSI TANÁCSADÓ A WEBEN

Több mint 600 recept található, hasznos tanácsok ha megakadunk fözés közben vagy ötlere van szükségünk.

http://www.externethu/webfazek/

LÁTOGASSUK MEG A VAJDASÁGI KANIZSÁT, E CSODÁLATOS MAGYAR KISVÁROST A TISZA PARTJÁN!

http://www.kanjiza.co.yu/hu_index.htm

SZABADKÁRÓL ÉRKEZETT SEGÉLYKÉRELEM

A KODDE már 9 éve aktivan tevékenykedik a szegénysorsú, de tehetséges vajdasági magyar tanuló ifjúság megsegítéséért. Diákjainknak kedvezményes lakást, ingyenes internátusi elhelyezést, ingyenes ebédeltetést, könyvtárat, korrepetálásokat biztosítunk.

A vajdasági magyar önkormányzatokban tragikus helyzet állott be, a centralizált kormányzat elôbb lefaragta az önkormányzatok jövedelmének 50%-át, majd meg 25%-ot, igy az önkormanyzatok nem tudnak segiteni. Az elmúlt hónapok pszichikai nyomását még nem hevertük ki. Sokat dolgozunk azért , hogy egyesületünk fennmaradhasson.

Információ : Strobl Klára, fôtitkár
Szabadka Tolsztoj utca 8.
Folyószamla: 46600-678-7-9513 Tel.: 024 555 775 Fax: 381-24-555-746
E-mail:kodde@tippnet.co.yu

Az Udvarhelyi Fiatal Fórum célja a romániai kisebbségben élô magyar fiatalok összefogása. Különbözô rendezvényeket szervezünk, részt veszünk a városi önkormányzat testületében. Többek közt létrehoztunk egy ifjúsági havilapot, amely tükrözi a fiatalok gondolatvilágát, és megpróbáljuk ezúton is arra ösztönözni ôket, hogy tartsanak ki magyarságtudatuk megôrzése, a hagyományok tiszteletben tartása mellett. Pályázatok útján tartjuk fenn a fórumot, ezért kisebb-nagyobb akadályokba is ütközünk, amelyek többnyire anyagi vonatkozásúak. Olyan külföldi magyar szervezetekkel, fórumokkal szeretnénk a kapcsolatot felvenni, kik segiteni tudnának a lap és a fórum fennmaradásában. E cél érdekében hálásak lennénk, ha olyan alapitványokkal is kapcsolatba tudnánk lépni, ahol folyamatosan pályázhatnánk anyagi támogatásra.

Információ : Ádám Levente UFF (Udvarhelyi Fiatal Fórum)
Email: adam@udv.nextra.ro

Kérem az olvasókat, különösen az MVSZ Országos Tanácsok tagjait, hogy az olcsó és rendszeres kapcsolattartás érdekében küldjenek híreket és további érdekeltek, érdeklôdôk E-mail címeit.

BikaJuli@aol.com