Kedves Barátaim!

A Magyarok Világszövetség kommunikációjának megjavitása életbevágóan fontos. A rendszeres kapcsolatottartás érdekében megvalósitottuk a NYUGATI HÍRLEVÉL havonkénti kiadását ingyenes, elektronikus formában és ezt követôen sokszorositott formában.

Viszonzásul kérem, hogy Ti is igyekezzetek a kapcsolattartást, beszámolókat, hírek kicserélését rendszeresíteni, kérünk önkéntes hírközlôket, akik rendszeresen adnák számunkra az országaiak híreit.

A terjesztés az OT-k feladata lesz az országbeli tagoknak.

Papp László
MVSZ Nyugati régió elnöke

Magyar eseményekkel kapcsolatos rövid, összefoglaló hiradásokat köszönettel várok.

Bika Julianna
szerkesztô
Email: BikaJuli@aol.com
Fax: 508-437-2661

Az Amosz elôadó fórum

Útiköltségtérítés fejében jelentkezôket vár elôadások, szórakoztató programok, ünnepi beszédek megtartására Amerika magyarjai között. Akinek van tehetsége, ideje és hajlandósága, jelentkezzen!

Federation of American Hungarians Inc.
712 2^nd Str. NE
Washington DC. 20002
Fax 202-547-0392
Email: waldtibi@aol.com

Az AMOSZ Kulturális Bizottságának elnöke Értavy Kata magyarországi iskoláknak küldendô könyvakciót szándékozik beindítani. A könyvek hazai és határontúli magyar egyetemekre, fôiskolákra ill. középiskolákba kerülnének. Az AMOSZ kapcsolatba lépett Jeszenky Edit nagykövetné asszonnyal, aki maga is a Széchenyi Könyvtár munkatársa és múzeális értékû magyar könyhagyatékok hazajuttatásán fáradozik.

címmel jelent meg nemrégiben Sztáray Zoltán legújabb munkája. Az ismeretterjesztônek szánt kötet -, olvasmányos módon számol be e nyugat-amerikai állam földrajzáról, növény- és állatvilágáról, történetérôl, néprajzáról, jelenérôl és egyúttal ez az elsô magyar nyelvû részletes munka Kaliforniáról. Kiváló ajándék az otthoniak részére.

A kötet megrendelhetô: Star Ray Publishing, 5252 Sepulveda Avenue, San Bernardino, CA 92404-1125. Ára dedikálva 12.00 $, postaköltség 1.24 $

Sztáray Zoltán korábbi, Csákánykô-a Recski Kényszermunkatábor címû munkája ismét kapható a fenti címen. A szülôhazánkban nagy sikert aratott, mintegy két tucatnyi újság- és folyóirat-ismertetést megért és a kényszermunkatáborról szóló elsô dokumentációs jellegû munka ugyancsak a fenti címen rendelhetô meg. Ára dedikálva 15.00 $ és 1.24 postaköltség.

A két kötet együttes ára 25.00 $ és 1.74 postaköltség.

Óváry Zoltán angol nyelven kiadott memoárja az immuniologus professzor életét kalandjait mutatja be . A huszadik század nagy politikai, kulturális és tudományos eseményeit ismerhetjük meg a híres professzor kalandjain keresztül.

1907-ben született Erdély fôvárosában, Kolozsváron. Gyermekkora óta sok érdekes emberrel találkozott, mûvészekkel, tudósokkal és más hírességekkel, akik befolyásolták egész életet, s talán az egész századot.

$18.95 + 2.0 postaköltség

Információ:
India Ink Press P.O. Box 655 Murray Hill Station, New York NY 10156
Tel: 212-663-9042
Fax: 212- 263-7533 contact Gil Quito
Email: ovaryz01@popmail.med.nyu.edu

Cornelius Deborah történész társszerkesztésével és bevezetô tanulmányával a Magyar Népfôiskolai Társaság kiadásában megjelent a Dudar 1937 címû kétnyelvû (angol-magyar) faluszociológiai, néprajzi tanulmánykötet, többek között Bartók Béla, Buday György, Erdei Ferenc, Ortutay Gyula, Reitzer Béla írásaival.

Az április 8-án megjelent The New York Review of Booksban Deák István történész, Thomas Sakmyster kitûnô könyvét elemzi Hungary’s Admiral on Horseback: Miklós Horthy, 1918-44 . A Magyarország kormányzója lóháton címû könyv a Columbia University Pressnél jelent meg, ára $62.00

Nosztalgia sanszonokat énekel a hatvanas hetvenes évek amerikai magyar szórakoztató élet sztárja Kapitány Anny az Elsô Magyar Irodalmi Társaság kiadásában megjelent CD-n.

Megrendelhetô: First Hungarian Literary Society, 339 East 79^th Street, New York, NY, 10021 USA

Hungarian Photography in New York II.
Magyar dokumentáris fényképészet New Yorkban
Balla András: Kerti giccs, Benkô Imre: Ózdi szellemváros, Féner Tamás: Zsidók Magyarországon, Judit M. Horváth és Salter György: Cigányok Magyarországon, Szilágyi Lenke: Kirai dokumentumok

Robert Gurbo, a Kertész Alapítvány kurátora nyitja meg a kiállítást május 18-án Magyarország Fôkonzulátusán
227 East 52nd Str.
New York, NY 10022

New York Állam Cortlandi Egyeteme kiállító termében a székesfehérvári Szent István Múzeum rendezte nagysikerû Mai magyar mûvészek könyvei, 15 magyar résztvevô kiállítása akkora sikert aratott, hogy 2001-ig vándorkiállítást rendeznek az anyagból Minneapolis, Boston, Los Angeles városában..

Közös gyüjtôszenvedély (bélyeg, képeslap, telefonkártya stb.) vagy tevékenységi hobby (természetjárás, kertészkedés stb.) eddig 12 országbeli mintegy kétszáz magyar embert hozott össze. A közösség alapvetôen levelezési, de vannak összejöveteleik, 2-3 napos talákozóik. Kiadványuk HATÁRTALAN címmel négyhavonta jelenik meg.

MVSZ Levelezési és Hobby Csoport
4024 Debrecen
Piac u. 36/V.1.
Kádár Sándor Hobby Csoport vezetô

Tavaly októberben a világ John Glennre a 77 éves ûrhajósra figyelt, mi magyarok arra is büszkék lehettünk, hogy ezen az úton próbálták ki a Pal nevû magyar optikai mószert.

Greguss Pálnak, a Budapesti Müszaki Egyetem professzorának találmánya egy körlátást biztosító optika, amely a periferikus mezôben is képes fókuszálni.

Az MVSZ Nyugati Régiója rendezésében 1999 március 15-én nyílt

c. fotókiállítás a Nemzeti Történeti Emlékpark bejáratánál elhelyezett László Gyula emléktábla leleplezését követôen. A kiállítást Nagy László igazgató nyította meg. A kiállítás április 30–ig volt látható a Világmagyarság hajlékában, a Magyarok Világszövetsége kiállítótermében, az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban.

Juhász Gyula:
Kossuth szobor

Alföld porában, kisváros sarában
A napban és a hóban nyugodtan áll.
Némán is harsog és nem bántja lárma,
Sem a tömeg, mely gyûlöl vagy csodál.

Az emberek alatta rendre járnak
S elmennek mind a temetôbe ki.
Ô áll, fölötte minden változásnak,
S az évek adnak patinát neki.

Olykor felejtik és közöny fogadja,
Már meg se látják s a vásári zajba
Nem hallják túlvilági szózatát.

Ô vár nyugodtan, messze, messze nézve.
Örök dicsôség nap, mély tengerére
S leint karjával balsorsot, halált!

A kiállítás rendezôje és támogatója MVSZ nyugati régiója

"A Duna Televizió felmérést végzett az Egyesült Államokban, hogy számszerûsitse a mûsora iránti érdeklôdést, befogadó készséget. Információikat szeretnék kiegésziteni internetes látogatóik véleményével is. Vezetôségük az Ön meglátásait is fontosnak tartja, ezért kérik, hogy az alábbi kérdôiv kitöltésével segitse munkájukat!"

kérdôiv: http://www.dunatv.hu/kerdoiv/kerdoiv_usa.htm

Orosz Ildikó, a Kárpátaljai Magyar Tanárképzô Fôiskola tanára és fôigazgatója, Sidó Zoltán, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke, és Béder Tibor, Hargita Megye fôtanfelügyelôje tartott elôadást a magyar oktatás helyzetérôl térségükben. Az elôadások helyszínei a Magyar Köztársaság Nagykövetsége; Kossuth Ház, Sarasota; New York-i Magyar Ház könyvtára; Rutgers Egyetemi Center (a Bessenyei György Kör szervezésében, New Jersey), valamint a Magyar Amerikai Tanárok Clevelandi konferenciája voltak.

Gróf Esterházy János mártír politikus emlékére rendeztek ünnepséget 1999 márciusában Budapesten, megkoszorúzták a Szép utca 3.szám alatti ház falán elhelyezett emléktáblát, s a Magyarok Háza zenetermében Popély Gyula történész elôadása hangzott el.

1997 május 15-én alakult a Magyar Baptisták Világszövetsége, Mike Béla elnökletével, aki a Romániai Magyar Baptista Gyülekezet elnöke is egyben. A világszövetség elsô kiadványa az 1999-es Áhitat, amely tartalmazza a világon létezô összes magyar baptista gyülekezet adatait.

A kereszténység 2000 éves létéért , államiságunk 1000 éves fennállásáért a Debreceni Református Gimnázium 2000 pünkösdjén június 9-10-11-én ünnepli és megrendezi a Kollégiumi Diákok Világtalálkozóját. Erre az alkalomra az Alma Mater visszatekintésre, hálaadásra és reményteljes elôrenézésre hazahívja a világból mindazokat, akik az ôsi falak között útravalót kaptak.

Református Kollégium Titkársága
H-4044 Debrecen Kálvin tér 16.
Tel: 36-52-418-412/1806 mellék
Fax 36-52-417-699
molnazs@drtasrv.drk.hu

Az 1966-ban alakult kiadó településmonográfiai sorozatok kiadásával foglalkozik.

Elôször Magyarország Megyei Kézikönyvei címmel jelent meg a megyéket, városokat, községeket komplexen bemutató településmonográfia , mely kiegészül közéleti-gazdasági adattárakkal.

Folyamatosan jelennek meg kiadványaik a Magyarország Kisrégiói, ill. a Budapest Városrészei c. sorozatok, melyek egy-egy szûkebb régió átfogó, monografikus leírását tartalmazza, a helyi adattárakkal együtt.

Az 1000 éves államiságunk évfordulójához közeledve a kiadó megkezdi Magyarország Kézikönyve cimû 8 kötetes sorozatot, melynek keretén belül valósítja meg a külföldön élô magyarokat bemutató kiadványt, Magyarok a világban I-II. címmel. A könyv történeti áttekintések; szociológiai leírások, tanulmányok; régiónkénti, illetve országonkénti helyzettanulmányok; határon túli ki kicsoda; társadalmi szervezetek, intézmények, sajtó stb. Részletes bemutatása mellett helyet ad a határon túli magyar cégek, vállalkozások bemutatásának is, ezzel is elôsegítve a mai megváltozott, modern gazdasági viszonyok között a magyar-magyar kapcsolatok bôvítését és megerôsítését a kapcsolatok lehetôségének bemutatásával.

Az MVSZ nyugati régiója a kiadó partnere lesz, s különösen a nyugati magyarságot érintô anyaggyûjtésben fontos az együttmûködés.

E munkához keresnek - megfelelô díjazás ellenében - partnereket, akik fel tudják vállalni egy-egy ország vagy régió anyaggyûjtésének megszervezését.

Konkrét feladatok:

Az adott térség magyar szervezeteinek , intézményeinek megkeresése, a róluk megjelenô szöveg egyeztetése

Az adott térség magyar üzletembereinek, vállalkozásainak megkeresése, a kiadványokban való megjelenési lehetôségekrôl tárgyalások folytatása

Az adott térség "ki kicsoda" szereplôi részére a kiadó anyagának továbbítása

Az elôzôekbôl elkészült anyagok összegyûjtése és továbbítása a kiadó részére

Mindezek pénzügyi részének intézése és közvetítése a kiadó felé.

Szempontok a leendô munkatársaknak:

A helyi viszonyok ismerete, tájékozottság, kapcsolatok a helyi magyarokkal

Jó tárgyalókészség

Megfelelô szabadidô, hiszen folyamatos elfoglaltságot jelent a munka.

Bihari Zoltán
CEBA Nemzetközi Koordinációs Központ
Budapest 1068 Lövölde tér 4.
36-1- 351-4733
36-1- 351-4734
Email: bihari.fam.@posta.net

Tizennégy doboz történelem

Katona Judit Washingtonban élô újságíró és médiakutató évek óta foglalkozik a közelmúlt magyar vonatkozású emlékeinek felkutatásával – Nyugaton. Részt vett a Szabad Európa Rádió 1956-os vonatkozású anyagainak felkutatásában is. Az értékes hanganyagok azóta a Magyar Rádió archívumába kerültek. Nemrég újabb fontos hungarikákat kutatott fel – A sajtóból és Vámos György kollégámtól értesültem – mondja –, hogy Urbán György, George R. Urban meghalt. Ô a háború utáni évtizedek fontos alakja, politikakutató, újságíró, szerkesztô volt. Dolgozott a BBC-nél, és Ronald Reagan nevezte ki a Szabad Európa Rádió/Szabadság Rádió igazgatójának. Tehát úgy gondoltam, hogy hagyatéka nagyon fontos lehet a magyar közelmúlt megismerése szempontjából is. Mivel azonban Urbán nemzetközileg ismert és elismert alakja volt a hidegháború évtizedeinek, az angliai otthonában ôrzött kéziratok, hangfelvételek az egész kor megismerése szempontjából érdekesek lehetnek.

Az archívumot végül Urbán György özvegye átadta megôrzésre. Katona Judit és Vámos György, a Magyar Rádió dokumentációs osztályának vezetôje meggyôzte arról, hogy az anyag jó helyre kerül a Magyar Rádióba, az Országos Széchényi Könyvtárba és a Nyitott Társadalom Alapítvány archívumába. –

Urbán György Miskolcon született 1921-ben, a budapesti egyetemen tanult, a háború utáni években került Angliába. Egyszerre volt újságíró és politikakutató. Miközben a BBC-nél dolgozott, doktorált a Londoni Egyetemen. A BBC kelet-európai programjainak egyik vezetôjeként dolgozott 1956-ban. Könyvet is írt 19 nap címmel a történelmi eseményrôl. Urbán könyvei végigkísérik a hidegháborús évtizedeket. Írt a kínai–szovjet konfliktusokról, az enyhülés jelenségérôl. Interjúkötetet szerkesztett Túlélheti-e a szovjet rendszer a reformokat? címmel. Cikkeiben foglalkozott a Gorbacsov-jelenséggel, a Nyugat Keletre irányuló rádiózásának helyzetével. Már a Szovjetunió bukása után körutat tettLengyelországban és Litvániában, amirôl cikksorozatot közölt. Urbán a politikai gondolkodók konzervatív-jobboldali köréhez tartozott. Errôl tanúskodik publikációi mellett kiterjedt levelezése is, amelyet többek között Ronald Reagannel, Jeanne Kirckpatrickkal és Patrick Buchanannal folytatott. A hagyatékban vannak levelek Bruno Kreisky osztrák kancellártól, Arnold Toynbee brit történésztôl és George Schultz amerikai külügyminisztertôl. A kéziratokon, leveleken kívül a dobozok tartalmazzák az Urbán által német levéltárakban összegyûjtött dokumentumokat, Bakách-Bessenyei György követ és Kállay Miklós magyar miniszterelnök üzenetváltásait. A kutatók számára érdekesek lehetnek a BBC és a Szabad Európa Rádió számára készített rádiómûsorai, interjúi, sorozatai. Urbán interjúkat készített Lukács Györggyel is.

Katona Judit arra számít, hogy ezekbôl az értékes anyagokból rádiómûsorok készülhetnek, illetve a közelmúlt kutatói felhasználhatják munkájukban. Bízik benne, hogy a rendszerezett hagyaték hamarosan hozzáférhetô lesz.

– Ezt a kutatást nem szabad abbahagyni – mondja. – Nagyon sok olyan magyar személyiség él külföldön, például itt, az Egyesült Államok fôvárosának körzetében, akinek iratai, dokumentumai otthon lennének a legjobb helyen. Ezek a magánarchívumok, -gyûjtemények, -levelezések a magyar kultúra, a magyar politikatörténet fontos adalékai. Ehhez a gyûjtômunkához persze sok minden kell: kell némi detektívmunka, tudni kell, hol vannak az értékes dokumentumok. Pénz is kell az utazásokhoz, az anyagok szállításához, rendszerezéséhez. Én ezt a kutatást önkéntesként végzem, de az Amerikai–Magyar Koalíció és a Nyitott Társadalom Alapítvány segítsége nélkül ez a munka nem lett volna eredményes. A legfontosabb persze az, legyen bizalom az adományozó és a kutató között, és Magyarországon akarják ezeket a kincseket, megértsék, hogy ez a nemzeti kultúra és a kortörténet veszélyeztetett része.

Miklós Gábor
Washington

Huszonnegyedik évi konferenciáját rendezte 1999. április elsô hetében, 8 és 11 között az Amerikai Magyar Tanárok Egyesülete. Húsz ülésszak hatvan amerikai, kanadai és európai szakelôadója tárgyalt történelmi, irodalmi, néprajzi, oktatási témákat az Ohio-i John Carroll University-n.

Az Egyesület tavalyi, Columbia egyetemi konferenciájának egyik fô vendég-elôadója Pomogáts Béla, az Anyanyelvi Konferencia — A Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága és a Magyar Írószövetség elnöke volt. A Tanáregyesület idei találkozójának rendezôi az Anyanyelvi Konferencia segítségével külön ülésszakot szerveztek három meghívott kisebbségi magyar vezetô pedagógus számára. "Magyar oktatás Kárpátalján, Romániában, Szlovákiában" címmel Orosz Ildikó, a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség elnöke (az ô útját a Magyar Amerikai Koalició is szponzorálta), Beder Tibor, Hargita megye fôtanfelügyelôje és Sidó Zoltán, a Szlovákiai Magyar Pedagógusszövetség elnöke tájékoztatta a konferenciát országa magyar tanügyi helyzetérôl, gondjairól.

Az Egyesült Államok és Kanada magyarsága társadalmi, kulturális, ifjúsági, egyházi életével, történelmével, nyelv- és kultúra oktatása elméleti és gyakorlati kérdéseivel is számos elôadás foglalkozott a konferencia folyamán.

A néprajzi elôadások közt közép-európai népi díszítô és népköltészeti motívumok összehasonlítása is szerepelt, az irodalmi elôadók Pázmány Péter, Katona József és Kosztolányi Dezsô alkotásait is elemzték, a történelmi elôadások témái Mátyás királytól az elsô világháborún keresztül a zsidóellenes vészkorszakig, a Sarló mozgalomig, Szilárd Leóig és a modern magyar nemzettudatig terjedtek.

A konferencia mûsoros ebéd- és vacsora programjai magyar klasszikus és népzenét, drámarészleteket és néptánc bemutatót nyújtottak.

MAGYAR NATO ÉS E.U. TAGSÁG

Indiana Egyetem (Bloomington, IN, USA) magyar tanszéke egésznapos tanácskozást rendezett április 17-én "Hungary, NATO and the European Union" címmel. A program szervezésében részt vett az Egyetem számos más tanszéke, hivatala, intézete is.

A szimpóziumot Toivo U. Raun, a Közép Eurázsia tanszék vezetôje és Mazsu János, a magyar tanszék vezetôje nyitotta meg. Jeszenszky Géza történész, Washington-i nagykövet elôadásának címe ez volt: "Overcoming Misfortune and Misjudgement: The Meaning of NATO for Hungary" (Annyi balszerencse, oly sok balítélet után — a NATO-tagság jelentôsége Magyarország számára). Történelmi áttekintését Szájer József budapesti országgyûlési képviselô, az Európai Integráció Bizottság elnöke referátuma követte e címmel: "Hungary — NATO Membership and EU Integration" (Magyarország — NATO-tagság és E.U. integráció). Kiemelte, hogy NATO-meghívásunkban kulcsszerepe volt az 1956-os forradalomnak. Nem lehetetlen, mondotta, hogy 2002-re E.U.-taggá válhat Magyarország. Koszorús Ferenc ügyvéd, a Washington-i Amerikai Magyar Szövetség elnöke "Hungary’s Road to NATO" (Magyarország útja a NATO-ba) címmel beszámolt 19 amerikai etnikai — köztük több magyar — szervezet összefogásáról is. Közös erôfeszítéseik, tájékoztató, lobbizó munkájuk is elôsegítette a NATO - bôvítés amerikai ratifikálását. Márer Pál, Indiana Egyetem közgazdász professzora "Economic Aspects of the Hungarian Euro-Atlantic Integration" (A magyar euro-atlanti integráció gazdasági kérdései) címmel azt is taglalta, hogy az E.U. Magyarországgal, Lengyelországgal, Csehországgal, Szlovéniával, Észtországgal való várható kibôvítése milyen költségvetési, alkotmányos és politikai változásokat tesz majd szükségessé az E.U. számára. Szegedy Maszák Mihály, az ELTE és Indiana Egyetem irodalomtörténész professzora "Hungarian Culture and the Process of Integration" (A magyar kultúra és az integrációs folyamat) tárgykör történelmi példáit ismertette, és a jelenkori integráció nehézségei leküzdésére az európai országoknak egymás nyelve intenzív oktatását ajánlotta. Nagy Károly, a Middlesex County College szociológia professzora a nemzeti önrendelkezés és a nemzetközi integráció egyidejû megvalósítására való törekvések kulturális kérdéseit elemezte "Euro-Atlantic Integration: Melting Pot or Mosaic?" (Euro-atlanti integráció — olvasztótégely, vagy mozaik?) címmel. Az új évezred küszöbén egyre nyilvánvalóbbá válik, mondotta, hogy nem a nyelv- és hagyomány-megtartó kulturális autonómia-törekvések, hanem az etnocid homogenizálás, az asszimiláció erôszakolása okoz konfliktusokat, destabilizálódást, tömegsírokat. Közreadta a résztvevôknek a Nyelvi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát, amelyet az UNESCO, a nemzetközi PEN és a CIEMEN által rendezett Nyelvi Jogok Világkonferenciája fogadott el 1996. júniusában és terjesztett az ENSZ és az Európa Parlament elé. Makkai Ádám, a Chicago-i Illinois Egyetem nyelvész professzora klasszikus és modern magyar versek angol fordítása felolvasásával illusztrálta elôadását, melynek ez volt a címe: "East of the ‘Faustian Man’: the Possible Integration of Hungarian Literature into the Bloodstream of Europe with Special Emphasis on Poetry" (A ‘Faust-i ember’-tôl keletre: a magyar irodalom Európa vérkeringésébe való integrálásának lehetôsége, különös tekintettel a költészetre).

Nem hiszem, hogy bárki is elégedett lenne a Magyarok Világszövetsége ez évi küldöttgyûlésének eredményével. Az a kisebb baj, hogy a gyûlés dolgavégezetlenül oszlott fel, és a költségvetés elfogadását, a millenniumi programokat és még néhány más fontos ügyet majd egy rendkívüli küldöttgyûlésnek kell majd megszavazni. Tragikusnak is mondható az a helyzet, ami a gyûlésen felszínre hozta azt a már csaknem hét éve parázsló elégedetlenséget, amelyet a nyugati magyarok éreznek. A panasz, hogy a meghívók és a tárgyalandó anyag késôi kiküldése, illetve ki nem küldése számukra lehetetlenné tette a napirendi pontok érdemi vitáját, csak a hamu alatt parázsló indulatok lángra lobbantója volt.

Az igazi kérdés az volt és továbbra is az maradt, hogy a nyugati magyarok mintegy két és fél milliós nemzetrészét 43 országban képviselô egyesületek és országos tanácsok számára a Magyarok Világszövetsége hathatósan szolgálja-e megmaradásuknak, gyermekeik magyar identitásának, nyelvi és kulturális kötôdésének az ügyét. Kérdés, hogy a világszövetség egésze és az azt alkotó országos tanácsok minden magyart befogadó szellemben mûködnek-e, vagy inkább az a szemlélet érvényesül, hogy "legyünk magunk között", vagyis aki nem úgy gondolkodik, mint a hangadók, annak nincs közöttünk helye.

Évek óta küzdünk ezekkel a gondokkal, közben idézzük az "alapító atyákat", akik a Magyarok Világszövetségét a világban szétszórtan élôk összefogójának képzelték el 60 évvel ezelôtt. Kérdezzük, hogy megvalósult-e az a nagy egymásra találás, amelynek jegyében a világszövetség nyolc évvel ezelôtt kibôvült, hogy magába foglalja az anyaországi és kárpát-medencei régiókat is. Rámutattunk arra is, hogy amíg a másik két régióban élôket számtalan intézmény, szervezet, párt és program segíti, addig a nyugati magyaroknak csupán a világszövetség az összefogója. Nem a gondolkodásunk, törekvéseink mások, hanem a helyzetünk és a lehetôségeink.

Úgy látszik, hogy a világszövetség hazai vezetôi is kezdik felismerni a különbözôségbôl származó problémákat, ha más következtetést is vonnak le ebbôl. "A nyugati magyarság már egészen másként gondolkodik, mint a hazai. A sejtjeiben már nincsenek benn azok az emlékek, élmények, megaláztatások, óvatosságok, amelyek a hazaiakéban. Félelmetes tapasztalat, hogy a több országrészre szakadt magyarság más és más sorsot kellett válasszon magának. Ezeket összeegyeztetni nagyon nehéz" – nyilatkozta a történtek után Csoóri Sándor elnökünk. Valóban, a sorsunk az elmúlt negyven-egynéhány év alatt más volt, de nem hiszem, hogy gondolkodásban eltávolodott volna egymástól nemzetünk java, csak azért, mert a határon innen vagy túl él.

Bizonyítja ezt az a testvéri szolidaritás, amelyet a nyugati magyarság ezerszer igazolt. A magyar érdekért való felvilágosító munka, a nemzetközi fórumokon való kiállás, a szükségben levôk támogatása, anyagi és erkölcsi szolgálata tagadja azt, hogy "másként gondolkozik", mint otthoni vagy kárpát-medencei testvérei. Azt a tényt, hogy egyre nehezebb szót érteni egymással, a nehézségeket s viszonyokat a világszövetség szervezeti felépítése okozza. Bár igaz az is, hogy a nyugati régió magyarsága sem egységes.

Ma már általánosan elfogadott felismerés, hogy a világszövetségnek gyökeres átszervezésre van szüksége. Ez a folyamat el is indult, és remény volt arra, hogy 2000-re beérik az errôl való gondolkodás vetése. Nem tudom, hogy a küldöttgyûlésen folyt vita elôre vagy hátra vitte-e ezt a folyamatot. Egy azonban biztos – a dolgok nem maradhatnak a jelenlegi állapotban.

Sokszor töprengek azon, hogy a három különbözô helyzetben élô nemzetrészt lehet-e, helyes-e "egy akolba" terelni. Nem lenne-e jobb a világszövetséget meghagyni az eredeti elképzelés szerint a szórványban élôk szervezetének vagy egyszerûen a határon kívülieknek, és egy másik, ehhez baráti szolidaritással kapcsolódó társadalmi szervezet törôdne az országon belüliek gondjaival. Ezzel megszûnnének a beépített ütközési pontok, és az együttmûködés és kézfogás jobban megvalósulhatna, mint most. Két veszekedô helyett két barát találna egymásra.

Teljesen hibás az a nézet, hogy a világszövetség mûködési zavaráért az elnöki felelôsség felvetése "obstrukció" lett volna. Ez soha nem volt személyes ügy, hanem a vezetés hatékonyságának kérdése. Lehet, hogy nem most, nem így kellett volna ezt felvetni, de az biztos, hogy valamilyen formában a felszínre kellett hozni. A felelettôl függ a világszövetség további sorsa, jövôje.

"Rombolt, mert építeni akart…" – mondja a költô. Ha újra akarjuk építeni a világszövetséget, egyetértésre kell jutnunk abban, milyen legyen a szövetség, és el kell távolítanunk mindent, ami ezt akadályozza. A mai vezetôség tagjainak egyenként dönteni kell arról, hogy az építôk vagy az akadályozók közé állnak. Meg kell találni a módját annak is, hogy a jelen szervezeti formák helyett új, erôsebb, hasznosabb építmény szolgálhassa a világ magyarságának ügyét, amely egyben magához vonzza a fiatal, tetterôs nemzedékünk minden tagját is véleményre és lakóhelyre való tekintet nélkül.

Papp László
az MVSZ nyugati régiójának elnöke
1999 április 26. Magyar Nemzet

In achieving its long-sought goal of NATO membership, Hungary has joined a military alliance which is currently at war. At present, Hungary's contributions to the NATO action are indirect, and stem from its geographic location as the only NATO country bordering Serbia. But Hungary faces another, much more immediate involvement: the threat of Serbian aggression against the 360,000 ethnic Hungarians living in the Serbian province of Voivodina.

Hungary's links to this ethnic community, and to other Hungarian minorities in border regions, go far beyond the accident of speaking the same language. The dismemberment of Hungary after the First World War severed real family contacts and crippled real communities. Despite the sealed borders and draconian prohibitions against human and cultural contact under communist rule, Hungarians on both sides of the borders retained their solidarity and sense of common identity.

Since 1990, when Voivodina (together with Kosovo) lost its autonomous status, Serbian authorities have severely curtailed the local self-government and minority rights of ethnic Hungarians and other minorities in the province. The Milosevic regime has grossly violated their linguistic, educational and cultural rights.

The Hungarian minority in Serbia constitutes an overtly pacifist population which has taken no side in any of the four Balkan wars provoked by Slobodan Milosevic since 1991. The political organizations representing the Hungarian minority do promote peaceable, moderate solutions, including cultural autonomy, to secure their identity and role within Serbia.

Yet, with the escalation of war and continued ethnic cleansing by the Milosevic regime, anti-Hungarian sentiment is growing increasingly hostile. Voivodina's Hungarian minority is living in an increasingly precarious atmosphere of intimidation and rising tensions. Anti-Hungarian atrocities and overt or covert ethnic cleansing are real possibilities.

We believe that NATO must prevail in its campaign to stop Milosevic from committing further atrocities, ethnically cleanse Kosovo, and expand the war to frontline states. Kosovo is a tragic and stark reminder that national and ethnic minorities in Central and Eastern Europe must be allowed to exercise group or collective rights. Today there can be no doubt that minority rights defuse tensions, while their denial (rooted in intolerance, bigotry, and hatred) can result in escalating conflict and violence.

The Hungarian American Coalition calls upon our own government, our NATO allies and the European Union to make every effort to protect the Hungarian community of the Serbian province of Voivodina from any kind of ethnic cleansing, overt or covert, and from any kind of pressure or violence. To build a secure, prosperous and united Europe, it is not enough to defeat the dark forces that stand in the way of this process. It is also our duty to stand up for those who represent the forces of light, who are our allies in this struggle.

A háború immár hat hete tart, s mind nehezebbé válik a vajdasági magyarok helyzete is, akik kisebbségként szenvedik meg azt, amit egy kisebbség védelmében indítottak. Kasza Józseffel, a Vajdasági Magyarok Szövetsége elnökével, Szabadka polgármesterével a magyarok hangulatáról, Budapesttel szembeni elvárásaikról beszélgettünk.

– A Koszovó jegyében lezajlott NATO-csúcson minden eddiginél több szó esett a vajdasági magyarságról. A budapesti vezetôk úgy értékelték, sikerült növelni a közösség biztonságát. De miként vélekednek errôl maguk az érintettek?

– Elôbb egy korábbi idôpontra térnék vissza, ugyanis el kell ismernem, a Magyar Köztársaság diplomáciája, Orbán Viktor és Martonyi János az utóbbi idôben minden helyen, ahol megjelentek, ahol tehettek valamit értünk, felvetették a vajdasági magyarok problémáját. Ezek közé sorolható a NATO csúcstalákozója is. Ami e próbálkozások lecsapódását illeti, ezeket kettôs szempontból, a vajdasági magyarság és a velünk együtt élô többségi nemzet szempontjából kell vizsgálni. A magyar közösség természetesen örömmel veszi, ha az anyaország gondját viseli. Nem felejthetô azonban – s ez különösen a sajtóra, a televíziókra vonatkozik –, hogy ebbôl nem lenne szabad szenzációízû jelentéseket, mûsorokat készíteni. Itt ugyanis figyelemmel kísérik a magyar adásokat, s még akkor is félreértelmezik vagy legalábbis másként élik meg a híreket, mint mi, ha beszélik is a nyelvet. Ebbôl adódnak aztán problémák, visszaütések, születik feszültség, amit nagyon nehéz orvosolni.

– Milyen tájékoztatást kaptak önök a NATO-csúcsról? Folytattak-e elôzetes tárgyalásokat a magyar vezetôkkel, egyeztettek-e esetleg a találkozó idején?

– Sajnos el kell mondanom, hogy egyeztetésekrôl nem beszélhetünk. Ennek egyik oka, hogy mi – 18 és 60 év közötti katonaköteles férfiak – nem hagyhatjuk el az országot. Minket kevesen hívnak telefonon is, de nem is túl biztonságos az ilyen értekezés. Egyébként – és lehet, hogy ez csak személyes érzés – én úgy látom, nem is nagyon kíváncsiak a véleményünkre, s ezért sem igen keresik a kapcsolatot velünk.

– A csúcstalálkozón vetôdött fel elôször, hogy esetleg magyar repülôterekrôl is indítanának akciókat jugoszláv célpontok felé. Ez mit jelent az önök számára?

– Számunkra külön veszély minden, ami Magyarországon keresztül történik. Nem szeretnék beleszólni sem katonai stratégiai kérdésekbe, sem abba, hogy milyen kötelezettségei vannak a NATO-tag Magyarországnak. De mi érezzük azokat a veszélyeket, amelyeket egy ilyen döntés vagy csak terv itt kivált. Ezért reagáltam olyan keményen, már akkor, amikor szóba került a légtér használatának engedélyezése. Akkor ígéretet kaptam arra, hogy azonkívül Magyarország nem tesz mást. Ezután következett a repülôterekre vonatkozó döntés. Ha ez megtörténik, Jugoszlávia egyértelmûen ellenségnek kiáltja ki Magyarországot. És teljesen nyilvánvaló, hogy agresszornak tekintik majd, ha onnan szárazföldi akciót indítanak. Ennek pedig fôként mi isszuk majd meg a levét. Két tûz közé szorultunk, és próbálunk egyensúlyozni azon állam között, ahol élünk, amelynek polgárai vagyunk, s annak a nemzetnek az országa között, amelyhez tartozunk.

– Itt kétségtelenül súlyos dilemmák vannak. Igaz ez Magyarországra is, amely a NATO-tagságból fakadó kötelezettségek és a határon túli kisebbségi közösség érdekvédelme között igyekszik megtalálni a megfelelô utat. Ön szerint hogy kellene lépnie Budapestnek? Mit várnának el egy ilyen helyzetben?

– Nem tudok elég okos lenni. De mértéktartásra igenis szükség van az anyaország részérôl. Érzékelem Magyarország biztonsági, politikai, gazdasági megfontolásait, de látom azt a veszélyt is, aminek mi vagyunk kitéve. És nincs az a NATO, nincs az az erô, amely meg tud minket védeni az atrocitásoktól. Mire észbe kapnak, s a védelem megérkezik, a 300 ezer magyarból egy sem marad meg.

– Magyarországon nagy és igen vegyes visszhangot váltott ki Csurka Istvánnak az a kijelentése, amelyben nem zárta ki a Vajdaság "visszatérésének" lehetôségét.

– Úgy gondolom, Csurka megnyilvánulásai mindig szélsôségesek. S azt kell mondanom, könnyen játszik 300 ezer itt élô magyar életével. Ez nem egy átgondolt vagy talán túlságosan is átgondolt kijelentés. Úgy látszik, ôt nem érdekli az, hogy itt nem marad meg 300 ezer magyar. Viszont akkor kap másfél millió szerbet.

– Ön többször bírálta már a magyar vezetôket. Egyes budapesti értékelések szerint önök rendkívül nehéz helyzetben vannak, s ez befolyásolja nyilatkozataikat. Milyen nyomást érzékelnek, mennyire próbálják befolyásolni állásfoglalásaikat?

– Ilyenrôl nem beszélhetek, mert a VMSZ és jómagam is önállóan gondolkodunk s fejtjük ki véleményünket. E tekintetben semmiféle figyelmeztetést vagy megrovást nem kaptam Belgrádból. Nem áll tehát az, amit mondjuk Orbán Viktor is állított, hogy azért nyilatkozunk így, mert meg vagyunk félemlítve, vagy amit Csurka úr mondott, miszerint késsel a hátunkban politizálunk. Hát természetesen késsel a hátunkban politizálunk, ha ô a kijelentéseivel még forgatja is ezt a kést. Mi továbbra is azt mondjuk, átalakulásra van szükség, változnia kell a rendszernek, el kell indulnia a demokratizálódási folyamatnak. Maximálisan elítéljük az etnikai tisztogatást. Úgy véljük, a háborúért a fegyveres albán banditizmus és a szerb rendôri és katonai erôk agresszív fellépése a felelôs. Felhívjuk ugyanakkor a figyelmet azokra a veszélyekre is, amelyek a – háború miatt – népünket fenyegetik

– Keveset tudni arról, mennyire egységes a vajdasági magyarság. Elítélik-e Magyarországot, vagy egyetértenek vele? Mit gondolnak az elmenekülésrôl?

– Nem mondhatom azt, hogy a vajdasági magyarok elítélnék Magyarországot. Viszont ismételten felhívjuk a figyelmet, hogy a nem teljesen átgondolt kijelentések károsan hathatnak a mi életünkre. Ami a menekülteket illeti, úgy vélem, ha a helyzet nem romlik drasztikusan, ha nem lesz kiûzetés, akkor nem is kell menekülthullámra számítani. Hiszen itt születtünk, itt akarunk élni. De közrejátszik az is, hogy Magyarország nem ad kellô támogatást még azoknak sem, akik átmennek, például a besorozás elôl. Megemlíthetem az ott tanuló diákok példáját is, akiknek havonta ki kell utazniuk az országból, hogy jogszerûen tartózkodhassanak Magyarországon. Ôk Jugoszláviába nem jöhetnek, mert többet ki nem léphetnek, kénytelenek tehát átmenni Romániába, s így szerezni újabb belépôpecsétet az útlevelükbe. Magyarország nem bírálja el kellô jó szándékkal ezeket az eseteket.

Nagy Iván Zsolt

1999. május 5-én Párizsban, a Luxemburg palotában, Franciaország Szenátusa Elnökségének székhelyén, fennállásának tizedik évfordulóját ünnepelte az ALCYON klub, amely a franciaországi magyarok jelentôs részét tömöríti. Az esten kétszázötven vendég vett részt, közöttük 25 szenátor, továbbá a francia politikai és közélet számos jeles alakja.

Beszédet mondott Gerard Larcher, a Szenátus alelnöke és Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetsége elnökhelyettese.

Patrubány Miklós szólt a magyarságot Trianonban ért csapásról, és méltatta Franciaországnak a koszovói válság békés rendezésére, Rambouillet-ban tett kísérletét.

Gerard Larcher méltatta a magyarság ezeréves európai szerepvállalását, és mintegy szolidarizálva a vajdasági magyarokkal, szólt háborús fenyegetettségükrôl.

A magyar-francia kapcsolatok gyarapításának szentelt rendezvényen nagy sikerrel lépett fel a Magyar Trió nevû kamarazenekar.

A teljes napfogyatkozás az egyik leglátványosabb természeti jelenség., a Föld felszínének egy adott pontjáról ritkán látható. Hazánkból utoljára 1842. július 8-án látszott teljes napfogyatkozás, és az idei jelenség után legközelebb 2081. szeptember 3-án lesz megfigyelhetô. A látványa lenyûgözô, és egy életre szóló emlékkel szolgál . A napfogyatkozások alkalmával a Föld felszínének egy adott területérôl nézve a Hold részben vagy egészen eltakarja a Napot -- azaz a Hold árnyéka a Földre vetül. Ehhez megfelelô geometriai körülmények kellenek, melyek nem adódnak gyakran. Emellett a holdárnyék a Föld felszínének csak egy kis területére esik. Emiatt egy adott helyrôl viszonylag ritkán -- statisztikailag 410 évente -- látszik teljes napfogyatkozás. A Hold a Földrôl nézve közel fél fok átmérôjû. Szerencsés véletlen, hogy a nála sokkal nagyobb, de sokkal távolabb lévô Nap is kb. fél fokosnak látszik az égen. Emiatt a Hold, megfelelô helyzetben a teljes napkorongot el tudja takarni.

Meghívó a Sacramento Jazz Jubilee-ra ilyen megtiszteltetés ritkán ér hazai dzsesszegyüttest . A világ legjelentôsebb tradicionális dzsesszfesztiválján amelyet az idén május végén rendeztek meg a kaliforniai városban, és amelyen Duke Ellington születésének századik évfordulóját ünnepelték több mint száz zenekar lépett fel, világsztárok illusztris sora, és ott volt köztük a magyar Hot Jazz Band, egy svéd és egy angol zenekar társaságában Európából harmadmagával.

Bényei Tamás és társai a húszas, harmincas, negyvenes évek, azaz a klasszikus, New Orleans-i gyökeru dzsessz, a szving és a dixieland életvidám világát képviselik. Ezt az idoszakot a könnyen emésztheto, dallamos, felhotlenül szórakoztató zene jellemzi, ezt játssza a Hot Jazz Band is. Saját szerzeményeket csak elvétve komponálnak, repertoárjukon a ritkán és kevésbé ritkán játszott örökzöldek mellett régi jól ismert magyar szerzemények foként filmslágerek is szerepelnek.

Ebben a muzsikában a technikai bravúroknak, a (formalista) virtuozitásnak kiemelkedo szerepe van, nem véletlen, hogy a mufajban annyi világversenyt rendeznek a világon. A Hot Jazz Band nemzetközi színvonalát jelzi, hogy az elmúlt öt évben három hazai és négy külföldi díjat nyert.

A Magyarok Világszövetsége nyugati régiójának elnöke, Papp László nyilatkozatban tiltakozott a vasárnapi budapesti NATO-ellenes tüntetés miatt. A nyilatkozat szerint Budapesten azok tüntettek a NATO ellen, akik a magyarság többségének álláspontjára hivatkozva elôzôleg 48 aláírással egy levélben foglalták össze véleményüket. "Meggyôzôdésem, hogy nem a magyarság többségét képviselik és semmi esetre sem a Nyugaton élô nemzettársakét. Sokan vagyunk a NATO-államok polgárai, akik aktívan dolgoztunk Magyarország NATO-csatlakozása érdekében. Ezek nevében tiltakozom az ellen, hogy a tüntetôk az amerikai és NATO-országokat hibáztassák a háború miatt. Olyan ez, mint amikor a gyilkos kivégzése ellen tüntetnek azok, akik hallgattak, amikor a gyilkosságot elkövették" – fogalmazott Papp László.

"Minden jóérzésû ember ellenzi az erôszakot, a háborút. Nekünk magyaroknak, különösen fájdalmas, ha a háború a szomszédságunkban zajlik, ha annak áldozatai vétlen emberek, köztük magyarok. A vízbe robbantott hidak valóban szomorú emlékeket idéznek, de ezt a háborút nem a NATO kezdte, hanem Milosevics, aki a kommunizmust öszszepárosította a soviniszta nacionalizmussal. Koszovóban nem az albánok kezdték a konfliktust, hanem Milosevics 1989-ben, amikor megszüntette Koszovó és a Vajdaság autonómiáját. A NATO egészen idén márciusig gondosan ügyelt arra, hogy mindkét felet visszatartsa az erôszaktól. Miután az albánok aláírtak egy tisztességes kompromisszumos megoldást, és szerb vezetés megkezdte az albánok elleni népirtást, a 19 NATO-tagállam utolsó figyelmeztetésként büntetô légicsapásokat helyezett kilátásba. Milosevics ekkor sem fogadta el a békés megoldást. Ezért a saját népét ért csapásokért, a rombolásokért egyértelmûen ô, illetve rendszere a felelôs" – hangsúlyozta a nyilatkozat.

1999. május 11

A Nyilatkozatot támogatók listája:

Éltetô Lajos
Elôd László
Sándor István
Györgyey Ferenc és Klára
Bika Julianna
Gergátz István
György Miklós és Júlia
Fekete Pál,
Szalay Pál
Hirschler Richárd
Pappné Lipták Judith
Bikkal Gyula
Gereben István
Dr Révész György & Gadányi Joli
Várallyay Gyula
Zombori Györgyi, USA
Zabolai Csekme Éva, Svájc
Nilsson Gyöngyvér, Svédország
Horváth Arno. Venezuela
Bartha Csaba
Domiczi Ildikó, Tanító Béla, Pátkai Béla, Finnország
Szentkláray Balázs,Kacskovics András, Budapest
Nagy Károly és Nagy Katalin, USA

A legismertebb északamerikai heti TV program, ami a gazdasággal, befektetéssel, stb foglalkozik a "Wall Street Week" Birinyi Lászlót nevezte ki az évi "hall of fame" kitüntetéssel (évente csak egy személy kapja). "Laszlo Birinyi" néven kb. havonta jelenik meg és értekeli az USA gazdaság helyzetét, ad befektetési ajánlatokat. A magyar születésû gazdasági szakember akcentus nélkül beszél angolul, mindig szerényen, és logikusan , es úgyszólván minden jóslása beválik. Egy konzulációs céget vezet New Yorkban. A kitüntetésre a nézôk választották, ô kapta a legtöbb szavazatot.

Dr. George Carey canterbury érsek, az anglikán egyház feje, tavaly októberében adta át a londoni székhelyén, a Lamberth Palotában a Szent Ágoston Kereszt elnevezésû magas egyházi kitüntetését Pátkai Róbert evengélikus püspöknek. E kitüntetésben évente csak néhány személyt részesít a canterbury érsek. Az öt kitüntetett közül Pátkai Róbertet érte az a megtiszteltetés, hogy a palota eredetileg XIII. században épült kápolnájában, a ceremóniát megelôzô áhitatón, ô olvassa fel az igét.