04. júl. 13.

Jó sok mulasztást pótolva nagyjából elolvastam, Csámpás, a naplóidat, köbö másfél hónapra visszamenőleg. Hát nekem leginkább kérdéseim lennének. És kezdem is a végén.

1. Mi az istennyilát tudsz "rendezni" a zenei CD-k anyagán? Hát hiszen azok eleve rendezve vannak, nem-e?

2. Van még neked olyan barátod, akivel az utóbbi években össze ne rúghtad volna a nyilvánosság előtt a port? Elsorolni is hosszú azoknak a listáját, akik ellen itt a Manzárdon fenekedtél. Nem kellene kicsit magadba szállni, mielőtt elszállnál?

3. Hogy kollégád sűrven a szemedre veti Lenin-versedet, az mondjuk valóban uncsi, meg tán méltatlan is, hiszen a Rákosi Mátyás szülinapi bulijára is elég sokan írtak, nagy magyar írókok. Viszontag jó lenne egyszer már látni azt a te versedet! És célzol arra is, hogy adós vagy még az igaz történetével. Nosza!

4. Furcsának találom, hogy szinte mindenről írsz, de azt még csak meg sem említed, hogy 10 hónapra szóló alkotói ösztöndíjat nyertél el: szégyelled, vagy mi van?

04. júl. 09.

Igazad van, Csámpás, régen nem jelentkeztem. De hát...

Múlt hóban befejeztem egy jó kis nehéz, de szépen fizető melót. Egy Mednyánszky-díjas szobrász mellett sameszkodtam. Állami (önkormányzati) megrendelést kapott egy nagyobb köztéri kompozícióra, aztán csak halogatta, amíg a sarkára nem hágott a határidő. Körbenézett a lébecoló fiatalok között: a durváját ki végezné el olcsón és hamar. Földinket, K. G.-t találta meg, de ő most ötvösködik, dehogy akarja a kezét ilyesmivel eldurvítani - hát ő meg szólt nekem. Nem kellett kétszer. Nem rossz meló ez, legalább gyakorlom régen űzött szakmáim egyikét. Persze egy kis kovácsoláshoz vagy domborításhoz jobban fűlött volna a fogam, de azért ez sem rossz. A teljes kompozíció vasvázát én tákoltam össze: a durváját ívhegesztettem, a finomabbját autogénnel ragasztgattam, a még finomabbat szegvasból hajlítgattam. Aztán persze segítettem az Öreg műhelyében készre-méretre formázott elemeket a helyükre rögzíteni. Ez nehéz, pontos munka volt: a lemezeknek úgy kellett illeszkedniük, mintha egy tömbböl lenne az egész monstrum kiönve. Közben meg majdnem üres: az én armatúráim meredeznek benne.

Na, szóval ez volt májban és júniban. Jó meló, szép lé, hát egy kis utazgatással megjutalmaztam magam, jobban mondva a barátnőmet, akinek már régen igértem, hogy elviszem kicsit messzebbre, ahol végre lebarnulhat az a fehér bőre.

A naplódról majd legközelebb, talán most már kicsit sűrvebben.