04. jan. 1.
Mózsi Ferenc

AZ ÁRTATLAN IS...

,,Van-é atyja az esőnek, és ki szülte
a harmat cseppjeit? (Jób Könyve 38.28)

Mindenek Atyja ki szülted a csepergő
titkokat magyarázkodásra már aligha
van szükség kitakarva meztelenül
torladnak a körülirhatatlan sejtelmek
az első felfedezett eső tiszta öröme
pillangók hátára tetovált megkülönböztető
jelek világitó bogárkák kényes fáklyái
a kitalált és a kitálalt élet közötti
tén(y)ferge a megaláztatás és gőg
közötti büszke fölény

a kiszemeltség felismerése
alighanem kései bódulat

a boldogság mámoros madarkái
felszeletelt kedv morzsái szél ellen
szátyárkodás a gondolat mint sebesség-
mérő az ártatlan is szemet huny
tájuló döbbenet a dimenzió buktatói

a levegő is oltja a szomjat
a türelem széttúrt árkaiban hempergünk
majd az igény felkinálta önmagát
fondorlatos fordulatok frusztrációja
egyezkedés emberségre
aki közelit attól szédülünk
a távolmaradás reménytelensége
felkészületlenül ért(elmezett) küzdelem
a hasonlatok folyamatos behatárolhatósága
hatásfok ingerelhető árnyékvilág
tudatalatti felemelkedhetőség
áltudományos magyarázatai a létnek
az érzék a vagyunk maxiómája
a még megosztható uralom

egymás felett és mellett...