04. márc.
Kalász István

AZ ÍRÓ és RITTER NAPJA

Persze, hogy nyomorultul érezte magát az író akkor, amikor a pesti könyvsátrak között bolyongott úgy, hogy nem jelent meg tőle idén semmi. Se könyv, de még antológiába sem válogatták, és az a bizonyos szerkesztő sem válaszolt az író emiljére, az a szerkesztő, aki sokat panaszkodott, hogyan is bántak vele anno. És ez az ember most ott ült a könyves tér napverte közepén, pipázott, és láthatóan sok mindent elfelejtett már a múltból. Az író szívesen odalépett volna hozzá, hogy megkérdezze, miért nem tisztelték meg válasszal, ha nem is őt, hanem önmagukat, de aztán inkább hagyta, és eldöntötte, hogy ezzel a pipázó emberrel nem fog többé kísérletezni, azaz: kipipálta végleg.

De azért volt remény. Mert az író hagyhatta a könyvvásárt a fenébe, és mehetett a forgatásra. Oda, ahol az írásából tévéfilmet készítettek éppen. Bár tudta, hogy felesleges a helyszínen, mégis elment. A kíváncsiság hajtotta a Dráva utcai lakásba, ahol a történet szerint: két férfi, egy nő, rozsdás pisztoly, szerelem, pénz..., szóval az író elment, és állt a lerobbant pesti lakásban, és csodálkozva nézett. Operatőr, segédoperatőr, fotós, világosítók, a rendező, kellékesek, lámpák, dobozok, statívok, kamera, mikrofon, fóliák az ablak előtt, lárma, zaj, üvöltés.

És ott voltak a színészek. Aznap ketten szerepeltek a jelenetben, és az író beült hát a sarokba, és onnan nézte, hogyan és miként is történik a kamera előtt mindaz, amit ő írt. Csak ült, hallgatta saját mondatait, és bizony furcsa érzés volt, ahogyan szöveg elvált a papírtól, és két emberbe ugrott. Ritterbe, a hősbe, aki el akar menni Pestről, és Hepibe, a sumák dealerbe. A derengő fényben két férfi állt, és egymást szidták úgy a szoba közepén, ahogyan az író soha nem beszélt még senkivel, és hadonásztak, lökdösődtek úgy, ahogyan az író soha nem hadonászott senki előtt, és ordítoztak úgy, ahogyan az író ritkán tette az életében.

 

Furcsa volt ezt látni, zavarba ejtő és mégis szép, mert mindkét férfiben érezhető volt az akarat. Az erős, biztos és tiszta akarat. Hogy valamit el akarnak érni az életben. Bármi is legyen az. És akkor az író a sarokban guggolva arra gondolt, ő vajon miért nem tud olyan lenni, mint hősei? Olyan erős, határozott, igen, erre gondolt, meg arra, hogy önmagunk változása fölött mindig ott lebeg valami furcsa és érthetetlen. Aztán fogta magát, és ment a fenébe onnan is. Önnön bajával, érthetetlenségével.

Ritter napja

Forgatókönyv

Író: Kalász István
Rendező: Siklósi Szilveszter
Operatőr: Jancsó Nyika
Producer: Pál Ödön

%


RITTER:

- Hozzál másikat. Német pisztolyról volt szó, ez ruszki bóvli. Figyelj, itt még rozsdás is.


HEPI:

- Pisztolyról beszélünk, ezt nem lehet csakúgy kicserélni, ez nem sízokni.


RITTER:

- Figyelj, ilyen alapon uborkát is a kezemben tarthatok. Hopp, fel a kezekkel, jön Jóskapista, az őrök őre, az éjjeliőr markában az uborkával. Tegnap este megint ott állt a Ford busz az utca végén, hajnalban matatott valaki a kapu előtt, és ezek nem viccelnek, ha bejönnek. Meg kell védenem magam, éjszaka senki sem segít azon a környéken. Tudod, milyen ott? Mindenki gubbaszt otthon az odújában a tévé előtt, a raktárban meg érték van. Jaguárok, Chrysler, még Porshe is akad. Ott egy őröcske niente, de ezt már elmondtam neked!


HEPI:

- Főnök! Éjjel dugni kell, plusz bárban agyalni, nem egy rozsdás bódéban ülni a város szélén, és más autóját bámulni. Ezen a világon csak a looserek mennek el éjjeliőrnek. Na, hol az a sör?


RITTER:

- Itt a remek fegyvered, dugd fel magadnak. Az ÉN söröm az ÉN hűtőszekrényemben van, de ehhez semmi közöd. Szóval éjjeliőrnek csak a hülyék mennek? És taxisnak? Mint te? Ordít rólad Hollywood... A csizma, wouw, a bőrdzsekid, a mellényed gigacool. Ahogy ebben a cuccban leparkolsz a sarki vegyes bolt előtt, nem semmi, az már nem is az Angyalváros, az már az Angyalok városa!


HEPI:

- Ránduljunk fel a tetőre, oké? Próbáld csak ki, nem hozok kamu cuccot. Ha beledurrantottál egyet a levegőbe, jobban érzed magad. He? Már miért nem dögös a bőrjózsim? Gúnyolódtál rajtam? Na?


RITTER:

- Miért nem nézel a szemembe, ha veled beszélek?


HEPI:

- Mi ez a hülye szöveg? Mit filmezel ennyire? Nézzen a szemedbe a nagymuterod, oké?


RITTER:

- Jól van, kipróbálom a pisztolyt, de ez semmit sem jelent, kipróbálom, rendben? De nem ígérek NEKED semmit.

Ritter kezébe veszi a pisztolyt, lassan kimennek.


%