04. jún.
Esze Dóra

BLUE

– dalszöveg 1 –

Azurovits Szilvi volt a lány neve
Gergő úgy hitte, ez nem is vele
Történik épp, mert ő évek óta
Ugyanaz a szürke bankfiúcska
Ugyanaz a kiszolgált, galambszívű lúzer
Szilvi meg láthatóan fortunátus ember
(Némber a helyes szó, ám hogy ezt lássa, kéne
Történetünk laza kék szövedéke)
Megpillantván a lányt magában felnevetett
Tiszta giccs, gondolta, ilyen szemeket
Ilyen kéket ő még csak kókuszos reklámban
Trópusi csokinév hűs feliratában
(Su-ap pap- su-ap, trópusi csoki)
Tengerré vált ég alatt, élvezet minden falat
A neve meg azúr, hát ilyen nincs
S már kattant is lelkén az encián bilincs.

Szilvi színész volt, egyelőre szinkron-
De tudta biztosan, kezdetben csak itthon
Majd később nyugaton be fog bizony futni
Mert úgy képes a közönségre, bármelyikre, hatni
Hogy nincs az a rendező, az az impresszár
Akinek ne kéne ez az eszköztár.
Vam vam di-vi-dam, nyugati impresszár
Keleti ügynök, vam vam, mi lesz már?

Persze még olyan fiatal volt.
Lá-ri-lá-ri-lá, oly fiatal.

Azurovits Szilvi aztán szeretett élni
Torkszorító Truffaut-t nézni, parkokban kefélni
Akármilyen jókislány volt, például tizennégy évesen egyszer a Kosztolányin
Mínusz kilencben, különmatek után
Ahová egyébként rettentőn utált járni.

Margerída és Pinyakoláda füstös jazz kocsmákban
Ez hozta tűzbe, a ritmus önmagában
Hogy így meg úgy bébi, meg sáros lett az új cipőm
A folytatás ismert a hagyományban.
Sokat adott a slágerszövegekre
Buliban időnként eksztazit vett be
Persze, csak ha úgy hozta úri kedve
Su-ap-pap su-ap, jeeeeee, je.

Szilvi már ötezrest is talált az utcán
Meg dollárt, és megvárták a buszsofőrök
És kinyitották neki az új kasszát, ha több mint ketten
És nem egyszer kapott az HBO-n tuti női főhangot
A Kerepesi úton hatból ötször az ő lova futott be
(Lovira járt, a lovi volt gyógyíthatatlan szenvedélye)
Gyerekként meg úgy került a rádiókórusba
Hogy rámosolygott egy bácsi az utcán, és azóta
Azt a sok könyvet a pozitív gondolkodásról
Már csak szorgalomból olvasta el
Egyedül az bántotta, hogy beteg a papája
Vidéken
Úgyhogy sűrűn látogatta
Jó lány volt a Szilvi. A bókokat hárította

Gergő csak hízott a nagy boldogságban
Nem volt már ugyanaz, főleg pizsamában
De mit bánta, az élet habja
Körbeölelte, ringatta, rabja
Lett a puha, féltő bájnak
Kikerekedett, és hátat fordított a világnak
(A munkáját addig sem szívből)
Egyidejűleg ismeretlen fáradtság vett erőt rajta
Da bam bam di-dam
Kőkába volt reggel, délután, este, éjjel
Úgyhogy már tíz órákat aludt – mért ne. Szilvi hagyta

Addigra beavatta a nagy titokba
Roppant szerencséjének a kék szín a nyitja
Kék, egyszerűen. A Kék, dí-di dí-di ra-daa-da
Így került a lakásba a nefelejcs lámpabura
Éjszín függöny, blueberry egér, klaviatúra
Királykék terítők, violahatár poharak
Óceánszín mécsestartók, lazúrkő bogarak
És időnként Aradszkytól szólt az Azzurro
De az azért szerencsére tényleg csak elvétve
Akkor viszont mindig volt rá ideológia

Tintaszín lett a garnitúra huzata is
És elhevert a könyvek előtt a sok szép türkiz kavics
Szilvián minden nap az égre hajazott valami
És azt már csak a lépcsőházban, a liftben lehetett hallani
Hogy hová kívánják Gergőt a szomszédok
Azzal a pinakékre mázolt bejárati ajtóval
Ő nem törŐdött velük rég
Kit érdekel az irigy szóbeszéd
Ha egyszer bármely percben
Direkte csak neki
A hálószobában
A lakás legkisebb, legkékebb zugában
Tengerré vált az ég?

Szilvi egy hétvégén elhagyta Pestet
Ment a Papájához, aki megint vesztett
A súlyából, sajnos, Gergőt meg buliba
Cipelte egy haver, a Tasiba
Péter. Ő már tízkor haza akart menni
Örökös bódultságát egyszer kipihenni
De nem lehetett, mert Lőrincen dúlt a parti
Ahová a két fiú persze gyalog.

Ledőlt hát egy elhagyatott kanapéra
Senki nem volt a szobában, csak egy nimfapapagáj
És a terráriumban néhány teknősbéka
Meg, mint később kiderült, a sarokban egy lány
Fekete és barnaszemű, mosolygós tekintetű
Kiegyensúlyozott, nyíltbeszédű, laza, vidám

Vízben? Ezzel nyitott Gergő felé, aki már a kérdést sem értette
Vízben alszol, ugye?, mosolygott, és hozzátette
Öreg, téged aztán leszívtak rendesen
Válaszképpen Gergő egyet mordult
Sorsa ugyanis férfiként oly rosszra fordult
Az elmúlt hónapokban, idejét sem tudta
Mikor került sor utoljára puszta aktusra
Akár
Hólyag, így a lány, ki ezek szerint olvasott a gondolataiban
Az energiádra gondolok, totál le vagy fosztva
Nem tudsz aludni, hízol, és gyenge vagy, bármerre mész
Kissé belegondolva te most nem is élsz
Tudod, én fengsuival foglalkozom néhány éve
És ha most a kezem az aurádra téve
Azt mondanám, túl sok a víz a lakásban
Elhinnéd nekem?

Milyen víz, nyögte Gergő, és fogalma sem volt róla
Érti-e vagy sem, amit ez a lány összehord azóta
Hogy megpillantotta a kanapén
Bár jól látta, mily attraktíve feszül a farmer a fenekén
Mégsem érzett semmit
Hát ez több mint gyanús volt neki
Tu-li tu-li til-li
A legszomorúbb, lassan kezdett hozzáedződni

Szóval milyen víz, kezdte újra, de a lány
Leintette, Vízben alszol, cicukám, vízér fölött az ágyad
A szervezeted ilyenkor egy ideig lázad
Aztán feladja. Túl sok nálatok a kék, ezt bármibe
Menj haza, és nézz utána.

Otthon Gergő megállt a szilvakék szőnyegen
Lesett erre, lesett arra, mint akit hirtelen
Idegen bolygón tett le az űrhajó
Bámulta a cédék helyét, a kihúzgált fiókokat
És egyszer csak tudta, mit hol keressen
Ott, ahol amúgy direkte csak neki
A hálószobában
A lakás legkisebb, legkékebb zugában
Ott tehát, ahol kupori kis pénzét tartogatta
(Mégis a bankban kellett volna, szegény szarvasmarha
Csak hát abban minden csupa sárga
Megtalálta a hétszázezer helyén a kék kontaktlencsét
Nyilván így kívántak neki sok-sok-sok szerencsét.

Hogy mondta az a lány? „Nézz utána.”

Nos.

Utána valóban csak nézett.

Néhány héttel később betért az Ibolyába
A hangra akaratlan remegni kezdett a lába
De meg tudta állni, nem fordult hátra
Szeme sem rebbent a monológra
Szerencse és meleg színek
Nyerő kombinációja
Erről csicsergett az ismerős szoprán
Jó hosszúra nyújtva
Válaszként egy ismeretlen basszbariton
Lelkendezve dicsérte csodás zöld szemét
Szerelmet vallott neki, és Rékának szólította

De ez már nem fájt
Tu dú-du dú-du du
Mitől is fájt volna?

Gergő újra sovány, lovakra nem fogad
Serényen dolgozik, és olyan a barátnője, akit időnként elragad
A mániákus vágy, hogy átrendezze a lakást, mindig más szisztéma szerint
Pusztuljál, monokróm, leszarjuk, hány forint
Egyszóval Gergő remekül, köszöni
És mert sosem tudhatod, mikor miből maradsz ki
Mit neki lazúrbogár, jöhet már Aradszky

Csak egyet ne, ha lehet: az édes LGT
Ne daljon asszonyról, aki már-már létté
Nemesíti a hiányt, elviszi a szíved
Nem kell a rím, hogy keres és üres
Plíz, plíz, fölösleges elzenélni, mit kéne annak elmesélni
Egyébként meg úgyse jön vissza.

Inkább varázsoljon arról a négy drága ember
Hogy mindenki másképp, meg hogy akkor nagyon kell
Valljuk be, így dőlt el a Love me-tender
S közben észrevétlen éggé vált a tenger

Ou, jeee.