hozzászól
 
November 11.
Csönge naplója

Megjott a kedvem naplót írni. Ihlet, hehe:)

Úgy őszintén fogalmam sincs, h mikor írtam utoljára, és nem fogom megnézni. Csakazértsem:)

Már egy kicsit november van és olyan meleg volt, h újból kikeltek a legyek, és itt kóvályognak a házban. Vagy lehet, h ezek éppen döglődnek. Nemtom. Mindenesetre nagyon fárasztanak. Főleg azért, mert rosszak a reflexeik: ha legyintek egyet, kisebb fáziskéséssel repülnek arrébb. Így pedig nincs is kedvem lecsapni őket. Érdekes, nem?:) Most is mászkál egy a monitoron. És egy muslica is társult hozzá. Nagyon izgi ám:) A muslica majdnem olyan, mint a musical. Hihi:) 1 betűt átpakolok, és lec belőle muslica. Remek. Micsoda felfedezéseket teszek itt:) Ez 1ébként azért fontos, mert az utóbbi időben 1re több musicalt hallgatok, ez pedig főképp Félkarúnak köszönhető, aki egy netes ismerős, és ő küldte el Julinak A padlás zenéjét. Nekem pedig nagyon tetszett:) Korábban pedig a Hair volt a nagy kedvencem. A gyűjtemény pedig bővült még 1 párral. Úgyhogy muslica-musical invázió van errefelé. Na és légy. És hideg.

Úgy rémlik, mióta suli van, nem naplóztam. Tehááát, ehh, lustalustalusta vagyok. Meg az a szemétség, hogy most valahogy sokkal több kedvem van lógni, mint máskor, pedig most inkább készülnöm kéne a felvételire. De akkor is inkább pihenek, ha ezzel tisztában vagyok. Tehát gyenge is vagyok. Váááá. Mondjuk azért néha tanulok is. Például megnyertem az angolversenyt is a suliban. Tralala:) És lepipáltam azokat, akik eddig yobbak voltak nálam, pedig ők magántanárhoz is járnak. Bebebebe:) Nayo, hogy ellensúlyozzam a dicsekvést, írok a tatai hiperszuper kézilabdázásról:)

Az úgy volt, hogy meghívták a sulinkat a Tatai Suliolimpiára. Ez négy versenyszámból állt: foci, kosár, atlétika, és KÉZILABDA. Azért naggyal, mert soha nem tanítottak még nálunk mancslabdát. De mivel csak úgy lehetett beneveznünk, h mind a 4-ből, muszáj volt verbuválni 1 csapatot. És persze én benne voltam. Nem marad6ok ki ilyen bulikból:) Az 2 hetes felkészülés abból állt, hogy Józsi bácsi, az iskola bezuttyant szemű, alkoholista, betyárbajuszú tornatanára tartott nekünk összvissz 2 edzést. Ráadásul a szabályokat is rosszul magyarázta. Bár én még így is meg voltam rajta lepődve, h ennyire tud gesztikulálni. Odaértünk Tatára (szép tiszta város, de kicsit büdös az Öreg tó:P), fáztunk egy sort és amikor megláttuk az első kézilabda meccset, akkor:

- Ezt így kell játszani???

Száj nyitva, pofa lepotty + ilyenek. De a 4. meccsünkre már elég yol ment. Nagyon élveztem a védelmet:) Vmi varázslatos módon roppant könnyen ledöntöttem a nálam 2x nagyobb debellákat. Az ugyanis illik tudni, h én nagyon pici vagyok. De állítólag agresszív is. Pedig én csak álltam, ők jöttek nekem:) De ők estek el. Hát ez van:)

Hmm, ebből is dicsekvés lett. Nayo, amúgy bénán játszottunk, és a suli is az utolsó helyet érte el... De én büszke vagyok magunkra:P Mert végre valami közös együttműködés a suliban. Valami esemény! Péter bácsi (az igazgatónk) elmondta, hogy 10 éve ez az első alkalom, h a suli részt vesz egy ilyen eseményben. Pont akkor kellett abbahagyniuk, amikor én is a suliba kerültem???

Közben megépült Ungvár fantörpikusan csodálatosan menő vasútállomása. De télleg nem semmi egy ilyen Ungváron. Minden extra van benne, kék-sárga lufiktól kezdve, aluljárón keresztül, ízléstelen szökőkútig. Nya azzal a vízfröcskölővel nagyon nem vagyok kibékülve. Vmi rettenetes. Ráadásul egy épületben. De valamivel muszáj volt elrontani. Elvégre ez Ukrajna...:P

De sajnos innen még nem indul Magyarországra közvetlen vonat, úgyhogy Csapról indultam István bácsiékhoz az őszi szünetben. Egy régi ismerősömmel Nyíregyházáig tökyot dumáltunk, aztán Szolnokig vihogós szőkenők fárasztottak. Ott pedig levonszoltam a gurulós bőröndömet és taliztam a fogadott öcsémmel, megtekintettük az állomás környékét, telement a bőrönd kereke levéllel+sárral, biztosítótűvel kipucoltam, megbeszéltük, hogy ez lesz a szakmám: gurulósbőröndkerékpucoló:) Aztán Budapestig négerekkel utaztam, meg bömbölő nőkkel. Izgalmas utam volt:)

Mari néni+István bácsi+Jessy nagyon kedvesek voltak, tolerálták, h sokat alszom, és nem jövök haza akkor, amikorra mondtam (de írtam sms-t:P), cserébe többet hagytam nekik az ebédből:) Egy csomót találkoztam netes ismerőseimmel (#nirvana.hu, #szellemivetelkedo, #weresugarz, #kex), legtöbbször yol éreztem magam, amikor nem, akkor sem rosszul, csak valahogy nem jött át az igazi énem:P De amúgy yokat hülyéskedtünk:)

Halloweennel már apu rémiszgette a népeket:) Sztem igenis yol néztem ki:) Amúgy vicces volt, a mi városunk annyira még nincs hozzászokva a hasonló poénokhoz, úgyhogy kissé megbámullakösszesúgokahátadmögöttesetlegkiröhöglek szitu volt:) Nekünk nagyjából ez is volt a célunk, enterténelni magunkat + a népet:) Főleg magunkat:P

Persze történt még 1 csomó dolog, mert mi mindig csinálunk magunknak emlegetnivalót, de nagyvonalakban ennyi. Pukk.

Csók!:)