hozzászól
 
Március 27.
Csönge naplója

Tiptidip:)

És csakazért sem akkor írok, amikor apu kéri:P Bár vár6ó, h miközben írom, kapok majd néhány figyelmeztetést, de így legalább önszántamból van a dolog, ami szerintem sokkkkal egészségesebb:) Kb 4x felsorolta apu, h mennyi eksön történt már velem, amiket KÖTELEZŐ leírnom, úgyhogy most nem vagyok gondban:)

Először is lenyiszáltattam a hajamat:) Úgy gondoltam, hogy majd nyáron válok + tőle, de aztán 1ik nap +gondoltam magam:) Elhurcoltam Kulit és Vlasztát még délután a Dia anyukájához, és konkretizáltam neki a dolgot: rövid legyen, 1edi, tépett, és ne l1en egyenletesen vágva. Erzsike néni nézett egy nagyot és kissé vonakodva fogott hozzá, aztán látta, h komolyan gondolom és 1re bátrabban nyiszálta a hajamat. Mondtam neki, h minden tincs lehet másféle hosszúságú. Erre hagyott nekem benne elég hosszúakat is:) Szal végül nagyon + voltam elégedve az eredménnyel. Erzsike néni pedig kb 3x elmondta, h nem ismeri az oszt.főmet és anyut sem:)

Nah, ezután +betegedtem, és nem is látták sokan az új fejemet. Aztán +gyógyultam:) A 7 végén még 2 napot voltam suliban, aztán elkezdődött a szünidőőő. Vasárnap volt az Okean Elzy koncert, ahová természetesen nem volt jegyünk:) Mert hát nem vagyunk mi olyan nagy fanok, h 100 hrivnyákat költsünk ilyesmikre. Sőt, inkább úgy nézzük + őket, h nekik abból nem is jut semmi...:P Irány a színház oldala, ahol a nagyon emberkímélő árakkal rendelkező takarítóbácsi, törvényt nem szerető mentalitással becsempészett minket az ablakon...:) A szoba, ahová kerültünk, elég kicsi volt, büdös és meleg. De xencsére hamarosan jött a következő állomás: a settenkedés.) Végül bejutottunk a terembe, éljeeeen:) És el sem kaptak minket. A koncert yo volt, de a tavalyit nem múlta felül. Nah, a vége után jön az a rész, h minden nyílását a színháznak eltömítik a rajongók, lesve, h melyiken mászik ki a banda. Perce ez felesleges, mert mindig ott jönnek ki, ahol nincs épp senki:) Mi is álldogáltunk 1 ideig, aztán pedig elindultunk haza. A színház oldalánál Áginak eszébe jutott, h kezdjünk el visítozni, mintha ott jöttek volna ki. Mivel imádok visítozni, benne voltam, és kb fél percen belül 1 csomó méltatlankodó rajongó vett minket körül:))

Másnap, amit úgy hívtak, h hétfő, már 1 vonaton ültünk, Kolos, Kricu + még sok-sok emberke:) Kolci Veszprémbe ment okosodni, és hogy l1en hely hová tenni az okoskodást, leszálláskor yol beverte a feját 1 oszlopba:) Én pedig Budapestre mentem, Gáti István bácsihoz és Mari nénihez, akik voltak olyan aranyosak és önfeláldozók, h elhívtak engem magukhoz a szünidőre:) Nagggyon remek volt, István bácsival várost néztem (és láttam is); a ház kedvence, Jessy társaságában megismerkedtem a környező kutyukkal (Alfi, Kitty, Blanshy...:)), és taliztam néhány netes ismerősömmel. Az IRC-ről ismerem őket, ami 1 chat program. Taliztam a #nirvana.hu-sokkal (Csopi, connor, felkaru) és a #kex-esekkel (csirkebel, Moqs, DeM, mokihugi):) A #szellemivetelkedo-sökkel sajnos nem sikerült +beszélni a dolgot, ami főleg az én lustaságom miatt lett így...:)

A vendéglátóim nagyon elláttak:) Miután előjött a rosszullétem kocsiutazáskor, tömegközlekedtünk, amit nagyon élveztem:) És nem is ettem ki őket a vagyonukból, mert hát nem szokásom az ilyesmi:) Így lehet, h meghívnak máskor is. Bár ki tudja, mert ha Kolci lesz ott vendég, akkor helyrebillenti a kajaegyensúlyt, sőt!

1ik este pedig vhogy szóbajött egy pesti félnótás, akit úgy emlegettek Mari néniék, h a Füttyös, aki mindig csapkodta a lányok fenekét:) Ez nekem pedig vhonnan ismerős volt, aztán rájöttem, h Kováts Kriszta kazettájáról, amit kiskoromban naggggyon szerettem:)) Főleg azt a számot, amelyik, mint ahogy +tudtam, 1 létező emberről szólt:P István bácsiék pedig azt nem tudták, h van ilyen dal, szal mindenki sokkal okosabb lett:) Ez volt neki a szövege:

Füttyös Gyuri

(zene: Gallai Péter – vers: Fábri Péter)

Egy legenda járja Budát és Pestet,
Egy kósza legenda járja,
Egy férfiről, aki nagyokat lépve
A pesti utcákat járja.
Mérnök volt, és légnyomást kapott,
Legalábbis így szól a fáma,
Negyvenötben, vagy ötvenhatban,
És azóta az utcákat járja.

Csak olyankor látjuk megállni őt,
Ha leszólít: Adj egy kettest!
Messziről látni, ha közeledik,
És a kabátja szárnya repked.
A Keletinél jár, a Nyugatinál jár,
A sapkája persze svájci,
És veri a falat, ahogy őt is verte
Az Isten is meg más is.

Refrén:

Őőő a Gyuri, a Gyuri, a Füttyös Gyuri,
Aki fütyül a történelemre,
De naponta újabb hírekkel teli
Napilapokkal csap a fenekekre.

Ha itt-ott betér egy presszóba néha,
A presszósnő kávézni hívja.
A nevét sem tudjuk, az egész város
Csak Füttyös Gyurinak hívja.
És nem is hinné a sok-sok csitri,
Ha szoknyájához kapkod,
Nem gondolnák, hogy Gyuri kezével
A történelem csapkod.

Refrén...

Yo fej lehetett ez a Gyuri:) Én sem vagyok oda a történelemért, főleg, mert a töritanár szinte kötelez minket, h híradót nézzünk. Hát már miért kéne nekem híradót néznem, amikor nem érdekel?:P Azért, h olyan mérges l1ek állandóan, mint ő??:)

Ezután hazajöttem, mert hát így illik:) Most pedig járunk anyuval a fogorvos(ok)hoz, mert begyulladt az ínyem. Azért anyuval, mert én nem tudok ukránul, anyunak pedig nem fáj a foga:P Most is ilyen pakolás van a fogamon, amitől nem tudok beszélni, és dünnyögök 1folytában, mert nekem bezony közlésigényem van:) Apu néha + is érti, anyu ritkábban:P Nah, de le kéne már kaparászni a fogacskáimról, mert éhes vagyok. Úgyhogy visszlát-hall-szagol-tapint-ízlel (6. érzék mi is?:)).

Február 19.
Csönge naplója

Balinkula Bendegúz
avagy egy hóember napja

Tegnap fagytam össze. Igaz, hogy ilyen korban még nem tudnak beszélni a hóemberek, de engem két nagggyon okos emberke épített, és miközben ezt végezték, rám ragadt a nyelvezetük. Az alsó gömböcömet Kulin Juli gurigálta össze, a középsőt és a felsőt pedig Csönge, akinek most diktálom a naplómat. Ő ugyanis nem akart írni az apukájának, mert nem volt kedve fogalmazni. Így csak titkárnői posztját kell betöltenie, mert bizony írni én sem tudok. Előszöris azért, mert drágalátos feledékeny építőim nem gyúrtak nekem mancsot, másodszor pedig azért, mert ha bejönnék a házba, akkor kissé melegem lenne. Csönge pedig így kettős munkát végez: leírja kézzel kint az utcán, azután pedig beszedi. Hát igen-igen, a rest kétszer fárad...

Miután készen lett az első két gömböcöm, a nagyobbikat megformázták, hogy szép áramvonalas legyen (nem is értem, miért, hiszen nem akarok én repülni... Bár így tényleg szebben nézek ki), aztán nagy küszködések közepette rátették a másodikat. Ugyanis nehéz volt, ők pedig nem járnak konditerembe. Pedig Csönge mesélt valami olyasmit, hogy a tornatermükbe, ami körülbelül akkora, mint az ő szobája, hoztak pár jó régi szovjet kondigépet és az iskola nagy vidulására kiírták az ajtóra, hogy „Kondi-terem”. Hahaha, közben alig használhatók azok az izék. Hol is tartottam? Ja, igen, rápakolták a közepemet és azt is szépen megformázták. Mire ennyire elkészültem, már majdnem sötét volt (ezt csak mesélték, mert akkor szemem még nem volt), és le is hűlt a levegő. A hó pedig kezdett fagyos lenni. Ezért a fejemet már nem is természetes hóemberépítési-technikával készítették, mert nem ragadt a hó. Csak összenyomkodták... Ennek köszönhetően van egy kis egyensúlyzavarom.

A testem elkészült, már csak az extra részeimet kellett rámfagyasztani. Közölték velem, hogy se sapkám, se seprűm nem lesz, mert úgyis el fogják lopni. Emiatt kicsit elszontyolodtam, de azzal vigasztaltak, hogy nem fogok egy hóemberrel sem találkozni, aki kinevetne, pláne hóasszonnyal. Valamiért úgy gondolták, hogy meg fogok elégedni egy szemmel is. Na tessék, kalóz lettem... A jobb szemem egy vodkásüveg kupakja, a balon pedig fekete kendő van, ami átível az egész fejemen. Az orrom egy görbe répa lett, a szám pedig nem készült el, mert Csönge mosolyt akart rám faragni, Juli ellenben úgy gondolta, hogy a kalózok nem mosolyognak. A testemen vannak még gombok is, amelyeket Juli készített borostyánlevélből és nagyon széppé tettek.

Elkészítésem után nevet adtak nekem. A Balla és Kulin keverékéből lett a Balinkula és a Bendegúz pedig „mert olyan Bendegúzos”. Ezek után elkezdtek fényképezni. Igazi sztárnak éreztem magam. Vagy 40 kép készült rólam, és ez még nem minden, nemsokára többen kaptak is belőlük az interneten keresztül.

Éjszaka nagyon jól éreztem magam. Isteni hideg volt. Találkoztam egy madárral is, aki elmesélte, hogy nagyon fél a madárinfluenzától. Egy nagy fürdőről álmodtam, ami menta illatú hókásából volt.

Reggel frissen ébredtem, és az egész délelőttöm vidáman telt. Jól szórakoztam a mellettem elhaladó egyetemistákon; azok végigmértek, elmosolyodtak és szerencsére békénhagytak.

Dél körül ellenben szörnyű dolog történt... Néhány vigyorgó fiú eldöntötte, hogy némileg átalakít. Semmi esélyem nem lehetett ellenük, túl sokan voltak. Először is megfosztottak az orromtól és beleszúrták a répát a hasam altáji részére. Nem tudom, mire való az ilyesmi, tényleg nem értettem. Csönge pedig nem akart felvilágosítani, mert szerinte még túl fiatal vagyok ahhoz, hogy megtudjam, milyen fontos dolgok hiányoznak rólam. Az orrom később Csönge anyukájának köszönhetően visszakerült a helyére.

Ez volt az első szörnyűség. A második pedig: lukat fúrtak a szám helyére és cigit nyomtak bele. Felszólítottak, hogy szívjak egy nagyot. Fenyegettek, muszáj volt megtennem. Rettenetesen elszédültem és úgy éreztem, rögtön meghalok. A tüdőmet átjárta a halál íze: a meleg. Kiköptem a cigit, az elaludt. Úgy döntöttek, nem kínoznak tovább, de a cigit visszanyomták a számba. Így már nem zavart, bár még mindig rosszul voltam. Csönge úgy döntött, nem szedi ki a számból, ugyanis illik a kendőmhöz.

Délután kicsit melegem lett, de szerencsére ebbe az utcába nem sokáig süt be a nap. 3 körül ellopta egy szegény kisgyerek az orromat. Nem ellenkeztem, számítottam rá, hogy valami ilyesmi fog történni. A nap további része eléggé unalmasan telt: a szemközti falat bámultam és felfedeztem rajta egy rést, amiből bizonyos időközönként ki-bemászott egy bogár. Nagyon izgalmas volt bámulni... Annyira, hogy el is aludtam. Most pedig felébresztett Csönge és már kész is vagyunk a naplómmal. Csodás. Kívánjatok nekem sok-sok hideget! Tisztelet nékül:

Balinkula Bendegúz




Január 16.
Csönge naplója

Újra meglepi napló következik!

Holnap ugyanis apunak szülinapja van. Tessék neki sok-sok vidámságot kívánni!:) De netes képeslapot ne küldjön senki, mert csak bosszankodni szokott az olyanokon!

Mik is történtek? Hmmm... nem ártana nekem néha 1 cavinton:) A j1eim yok lettek, yobbak, mint amire számítottam:) Elég könnyű eddig a 10. osztály :P A karácsonyi ajándékok idén is sk-k voltak, de lustaságomnak köszönhetően páran pár nap késéssel kapták + őket:) Csináltam mindenféle bizgurákat só-lisztből, makraméval, decupage-zsal, batikkal, apu csomó ragasztóját, papírját elhasználtam sötöbö, sötöbö :) Szal túlvagyunk az ünnepeken, a betegállomány is rendbeszedte már magát a családban. Mindenki beteg volt, csak én nem. Ugye, milyen ügyes vagyok?

A szünidő lehetett volna hosszabb is, de hát ez van. A nagy részét azzal töltöttem, h nem csináltam semmi hasznosat, ami pedig nem a legjobb időtöltés, úgyhogy a vakáció fele körül erőt vettem magamon és elkeztdem bepótolni az egész tanévben „majd a szünidőben” dolgokat. Persze most utólag jut még eszembe ez-az, h mit kellett volna még elkövetni, de majd a nyári szünidőben, vagy a következőben... :))

Semmi action nem volt errefelé. Olvastam és kötögettem, mint 1 nagymama :) De legalább már kész a szép fekete-fehér csíkos sálam. Most kötök majd 1 sapit is :P Remélhetőleg az is szép lesz. Ha nem szép, akkor legalább érdekes. Vagy ha az sem, akkor esetleg meleg :) Tavaly is kötöttem 1 sapit, ilyen tök hosszú manósapkát :) 1 baj van a kötéssel: közben nem lehet semmit csinálni (tv-nézésen és zenehallgatáson kívül). De rájöttem, hogy tévedés: lehet közben olvasni :)) Igaz, h 1ik sem m1 túl gyorsan, de így az ember hamarabb elolvassa a Faustot és még a sála is kész van. Hát nem remek? :)

Most pedig +int suli. Nagyon izgi. Egészen annyira, h majdnem elalszom minden órán :) Sőt még annál is izgibb :P Vlaszta befonta a hajamat ilyen tincsecskékre és narancssárga cérna van benne. Tökyo :) Szeretem a narancssárgát, olyan vidám szín. Főleg így télen, amikor a legtöbb ember fekete :P Meg a legtöbb tehén. Ja, nem, azok máskor. És nem is a legtöbb, hanem mind1ik. Na, hagyjuk :P Ha már a közmondásoknál tartunk, tegnap hazafelé a suliból a szokásos marhulásunkat űztük, és kiderült, h „Kicsi a Csönge, de hülye”. Később módosult, mert vmi kiskölykök mászkáltak az Ung jegén én + szörnyülködtem végig, ameddig láttuk őket, h jaj, nehogy beessenek. Bnőm pedig mondta, h ha be is szakadna alattuk a jég, nem történne semmi, mert ott pici a víz. Mondom neki, h de akkor is be lehet csúszni a jég alá és onnan nem lehet kimászni. Ő pedig bizonygatta nekem, h de igenis, lehet. Végül rávágtam, h „Jaj, Viki, nem érted Te ezt, még nem haltál + jég alatt” :)) Szal előjött, h ez nekem már a nagyon sokadik életem, + h én vagyok Buddha. Tehát: Kicsi a Csönge, de Buddha :)) Hát igen, kicsit nem tartozunk az épeszűek táborához, de yol van ez így.

Hó volt 1 kevés, de persze a Golf-áramlás +int kitett magáért :P Így legalább nem uncsi: 1ik nap hull a hó, másik nap megdobálnak vele, 3. nap elolvad és a löttyéből lefröcsköl 1 kocsi, 4. nap lefagy a lötty és minden lépésed olyan bizonytalan, mint a vacsora kutyája :P Minden veled szembejövő azt hiszi, h részeg vagy a járástechikád miatt, mert melyik hülye hord ilyenkor extracsúszós sportcipőt :P

Hát most ennyi, valahogy semmi normális nem jut eszembe, ezért kicsit összevissza az egész iromány :P Nem baj. Még1x nagyon BOLDOG SZÜLINAP, apu:) Jah, és senki ne álljon szóba idegen bácsikkal!