A kiadó haragszik [2003.02.27]

Ahogyan kezdődött, úgy folytatód. Jól emlékszünk, semmit sem feledünk. Senkit sem szintén.
     Jöttek a támadások, sőt hadjáratba torkolltak. Hogy nem mi találtuk fel a virtuális könyvet, hazudták. Aztán, hogy loptuk a kiadó nevét, ócsároltak. Brit és venezuelai honlapokra hivatkoztak. Az ostobák. Mi nem hátráltunk meg. Sziklakeményen visszavertünk minden ostromot. Erősek voltunk. Ellenségeink azonban gyengék. Most magukra vetnek. Vethetnének, ha lenne csöpp eszük. Úgy látszik, nincs.
     Tettek még egy kísérletet. Még utoljára felütötték a fejüket. A szánalmasak. A semmilyen erkölcsi parancsot nem ismerő, elvtelen bulvársajtót iromba fegyverként fordítják fényes szívünk felé. Azt hiszik, hogy. Holott dehogy.
     Ám jó. Ha harc, legyen.
     Ezennel kijelentjük, hogy az elharapódzott rágalmaknak - amelyek szerint a mi áldott formájú Bodolay Kláránk könyvbemutatónkon egy szál hordóba burkolódzva olvasta volna jeles szerzőnk inkább vagy kevésbé sorsvállaló és nemkülönben változó színvonalú versét, egyszerre megvalósítva a közszeméremsértés és a hordószónoklat tényállását - semmi közük a virtuális valósághoz. Az állítólagos aktusról közölt fényképfelvétel szemen szedett hamisítvány [LÁSD ITT].
     Ezennel bejelentjük, hogy igazunk bizonyítása végett haladéktalanul becsület-, felség- és kegyeletsértési pert indítunk. Ebbéli szándékunktól abban az esetben sem vagyunk hajlandóak elállni, ha ellenségeink térden állva közölnek helyreigazítást és hétrét rimánkodnak bocsánatunkért.
     A játéknak vége. Öklünk utoléri az aljasakat, mint a sánta kutyát. A végzet nem ismer kíméletet.

gazda albert
kommunikációs és hrrrr!