Pillangószív és lepkefing Pillangószív-tér pillangószív-sp pillangószív-nol pillangószív játék pillangószív-free pillangószív-idő pillangószív-try blogoló pillangószív pillangószív

(Archív oldal 2001-ből. A linkek némelyike már nem működik! Belépés új odalamra)

Fantázia az élethez kell, az irodalomhoz elég csupán az élet... (Tóth Erzsébet)

C-dul | Új képvers | Szembesülés | Egy manzardőr feljegyzései | Letölthető művek | Műjegyzék | PISZ! | Törzshely | NetPánSíp | UngParty NetCafé | Balla D. Károly | Virtuális Nagynéni | Palackposta

 

Nyílik az ajtó, Édes Néném, a jó Welcome hozta kédet a Toronyban: padlásszobámban. Kicsit nagy itt az összevisszaság, de talán kiismeri magát. Üljék be a sarokba, abba a fotőjbe, nekem van még kicsi dolgom itten. Addig lelje kedvét valamely irományban... Amott legfelül a választék, csak kattintgassék amaz egérféreggel bátran. Ha penig elunta magát, igyék meg egy következmények nélküli feketelevest a szomszédos UngParty NetCaféban.

(Triptichon, 2001)

Újabban került a hálóra:

Mégis, kinek a státusa? (Egy manzardőr feljegyzései, 2000)
Örök rend (Mobil, Keresés, Lukkal a közepén)
Triptichon (képversek
Adieu, monsieur Chopin (szonett)
Adieu, monsieur Chopin (Sava Babić szerb fordítása)



C-dul
Érdekes dolgok szerintem csak véletlenül, vagy hihetetlen koncentrációval jönnek létre. Vagyis a kivételes koncentráció majdnem olyan hatékony tud lenni, mint a véletlen. (Koppány Márton)
Van olvasás, amely újabb szövegekbe vezet vissza, s minden egyes mondat egy másikba tér meg. És van olvasás, amely a nyelven túli világba visz. (György Péter)
Igen, igaz: ne halat adj, hanem hálót. No de miért az orvhalászoknak?
...soha nem lehetünk saját törzsünk etnográfusai. (Jean-Marie Domenach)
A világ, amely reánk vár, javarészt láthatatlan összefüggések, csatornák, kommunikációs rendek és szabályok foglya, illetve építője (György Péter)
A magyar külügyminiszter azt mondta, ő a Kárpát-medencében gondolkodik. Tőle ez elvárható. Nekem megteszi a fürdőkád, én abban szoktam.
Viszonyom a hagyományhoz olyan, mint a fürdővízhez. Ha jól akarom érezni magamat benne, akkor állandóan a keverőcsapot kell csavargatnom, hogy se elidegenítően hidegnek, se nyomasztóan forrónak ne érezzem.
Megsértődött a feleségem. Azt mondta, úgy beszélek vele, mint a státustörvényről.
A legnagyobb írói rutin ahhoz kell, hogy az alkotás pillanataiban megszabaduljunk intellektuális béklyóinktól és felszabadítsuk ösztöneinket, tudattalattinkat, mindazt, amit a józan gondolkozás kíméletlenül elnyom bennünk.
Fantázia az élethez kell, az irodalomhoz elég csupán az élet... (Tóth Erzsébet)
Valójában minden író szigeten él, abszolút szigeten: az alkotásén. (Tóth Erzsébet)
Sok vita folyt arról, hogy az új század 2000. vagy 2001. január elsején kezdődött-e. Mostanra számomra egyértelművé vált, hogy a XXI. század 2001. szeptember 11-én vette kezdetét.
A valóság abban különbözik az álomtól, hogy az előbbiben dermesztőbb élmény rémálmainkkal szembesülni.
Az eszme nem a próféták, hanem a tanítványok használatában válik dogmává. A hagyományteremtő valójában mindig újító, a tradíciók hű követői ellenben leginkább csak klisékhez igazodnak.
Vajon miért kérnek egyes közlendőiket illetően titoktartást az emberek? Nem lenne egyszerűbb el sem mondani?
A döbbenet nem a rendkívüli dolgokban rejtőzik. A legjobban az vág mellbe, amikor a köznapiban látjuk meg a döbbenetest.
Az igazi teljesítmény nem az asztalfiókban lapul, és nem is a kirakatban kelleti magát. Mindig úton van a szemétkosár és az örökkévalóság között. (F. Cs. nyomán)
Nincs holnap honlap nélkül.
Sokan csak azért olvasnak, hogy prekoncepcióikra igazolást találjanak.
A hagyomány megtörésének is megvannak a maga hagyományai.
Észak az északiaké, Nyugat a nyugatiaké, Dél a délieké és Kelet a keletieké. Európa perifériája Európa közepén van. (Józsa T. István nyomán)
A státustörvény nem más, mint a lelkiismeret-furdalásban szenvedő vasárnapi apuka csokoládéja, amellyel a gyerek garantáltan elrontja az étvágyát, a mama pedig megharagszik érte.
Kárpátalja vonatkozásában a gazdasági menekültek számánal nagyobb a gazdasági helybenmaradóké.
Ahelyett, hogy a státustörvénnyel kecsegtet a magyar vezetés, talán le kellene szólni a záhonyi határra, hogy az egyenruhásoknak nem kötelező megalázni az átkelni szándékozó kárpátaljai magyarokat.
A közszolgálati tévéműsor tulajdonképpen alig több egy jól működő képernyővédőnél. (Egy olvasott aforizma nyomán)
A diszkrimináció akkor sincs kedvemre, ha én vagyok a kedvezményezett.
Ajándék lónak ne nézd a gyomrát – mondták a bölcs trójaiak.
Nehezen viselem a sztárokat. Dühít, ha politikusok, popzenészek vagy ökölvívók sikerét nemzeti dicsekvés, kudarcát vagy halálát pedig nemzeti megrendülés övezi.
Azt hittem, hogy az ember jókedvében énekel népdalt. A minap megtudtam, hogy azonosságtudatból kifolyólag. El is szállt a jókedvem, de érdekesmód az identitásom sem erősödött meg a kötelező dalolásban.
…igaz ember, világpolgár csak az lehet, aki képes névtelenségbe vonulni, aki meg tud szabadulni hamis énjétől (Hrabal)
A többnapos unalmas konferenciákat mindig akkor rekesztik be, amikor éppen valami érdekes vita kezdene kialakulni.
Addig nincs olyan nagy baj, amíg a regionalizáció is globalizálódik.
Tamási Áron szűken méri az igazságot. Szerintem ugyanis így érvényes: Mi dolgunk a világban? Hogy mindenütt otthon legyünk benne.
Akkor kezdjük buzgón bevételeinket és kiadásainkat feljegyezni, amikor nincs pénzünk. Akkor készítünk precíz műjegyzéket, amikor képtelenek vagyunk új műveket létrehozni. Amikor pedig legbensőbb titkainkat napi szorgalommal a naplónkba visszük, az alighanem a személyiségválság jele.
Tsúszó Sándor szerint nincs az a kitűnő társaság, amelynek a minőségét ne lehetne tovább javítani azzal, ha valakit hazaküldünk.
A régi latinok szerint a népnek joga van az elégedetlen morgolódásra (jus murmurandi). Vajon ebből az következik-e, hogy egyeseknél életformává kell válnia?
...a tehetetlenség kényelem is... (Gábor Miklós)
A bűn döntés Isten akarata ellen, ezért a bűn tökéletes belátással párosuló tudás és szabadság: az ember tudatosan és szabadon megszegi a törvényt. (Szitányi György)

További cédulák    C-dul eleje    NetCafé


    

LUKKAL A KÖZEPÉN

Amikor már nem is számított rá, megtalálta.
Átfűzte az ujját a lukon, amit a közepén talált.
Megforgatta, billegtette, mint búgócsigát a lassulás.
Megnézte alulról és felülről.
De nem látott rajta semmi különöset.
Nyelvével is megérintette.
Rátapasztotta a fülét.
Gondolkodott felőle.
De nem volt íze.
Hangot nem adott.
Gondolatot nem sugallt.
Bosszúsan kihúzta az ujját a lukból.
Amit megtalált, földre dobta,
rátaposott
és kemény bakancsával szilánkokra zúzta.
Amikor már kívül volt a szobán,
hirtelen megsajdult az ujja.
Fájdalmában szájába vette.
És ekkor megérezte a sosem érzett zamatot.
Meghallotta, amit soha azelőtt.
Feje tele lett eddig el nem gondolt gondolattal.
Visszament, mert bántotta a lelkiismeret.
Visszament, hogy legalább a szilánkokat összeszedje.
Visszament, és amit olyan nehezen talált meg,
az újra ott hevert a lábánál - sértetlenül.
Sértetlenül hevert a lábánál,
de már nem volt a közepén luk,
amin az ujját átfűzhette volna.

(2001)


EGY MANZARDŐR FELJEGYZÉSEI

1997 • 199819992000

Többször leírtam már: Ungváron lakom, a Várhegyen. Apám szerint a kertünkben ér véget a Kárpátok. Igaza lehet, mert ha a vár bástyájáról észak felé nézek, azt látom, hogyan halmozódnak egymásra a hegyek, ha viszont padlásszobámból (manzard) dél-délnyugatra vetem a tekintetem, szinte lábam alatt csordogál az Ung, s azon túl már az alföld sok száz mérföldje kezdődik, elláthatnék akár Szegedig, anyám kedves városáig, vagy Zentáig, ahol távoli barátom készíti a maga webmagazinját... De szemem hiába meresztem: a horizontot lezáró otromba sorházak válla fölött csak úgy leshetek át, ha otthagyom az ablakot, íróasztalomhoz ülök, bekapcsolom a rádiót, a tévét, a számítógépet, körberakom magam lapokkal és könyvekkel. Szól a zene, csörög a telefon, jönnek-mennek a drótpostán a levelek, a művek. Bejön a nagyvilág, és én cserében kitárulkozom előtte. Nem, nem kockáztatok semmit. Nem vagyok hazardőr. Manzardőr vagyok, aki rászokott az őszinteség drogjára, és így már alig maradtak titkai. Talán a naplójában sem...

...Alig van remény arra, hogy íróember úgy vezessen naplót, mint más halandó: csak magának. Aki már belekóstolt a közírás ízébe, vagy még inkább, ha már rá is szokott erre az ízre, nemigen tud írást csak úgy létrehozni. „Mű” születik, mihelyst betűket rak egymás mellé, mert hozzáállása, a leírt szöveggel szembeni igénye minőségileg különbözik a csak úgy íróétól. Ez a másfajta igény nyomja rá bélyegét arra is, amit nem szán publikálásra. Hiába hajtogatja hát, hogy csak magának írja naplóját – mégis igyekszik szemléletes észrevételeket tenni, jól gördülő mondatokat illeszteni egymás mögé. Nem akar pongyolán fogalmazni, kerüli a szóismétléseket, belejavít a már leírtakba – azaz munkál benne a műgond, mert aki megismerte a szó súlyát, az többé nem tudja ezt a nemes terhet letenni. Egyre kell vigyáznia: naplóírása ne váljon pózzá. Ne tetszelegjen maga előtt sem az őszinteségével, sem azzal, hogy „majd az utókor”… Elkerülni pedig úgy tudja az asztalfióknak-szántság csapdáit, ha annak tekinti jegyzeteit, ami valójában: publikálható kéziratnak

1997 • 199819992000
2001. januárjától készítem és küldöm szét közel 200 címre hírlevelemet. Ha szeretné, hogy az Ön drótpostája is rendszeresen meghozza, küldjön egy üzenetet „A nagynéni jelentkezik” szöveggel címemre: drótposta

ELŐSZÓUTÓSZÓJEGYZETEKWERK

Szembesülés

FÜLSZÖVEG
egy elképzelt könyvhöz

E könyvben majdnem minden megtalálható, amit ilyesfajta könyvekben megtalálni szokásos. Íme, itt a fülszöveg, kedvcsinálónak (oly mindegy, miről szól, s van-e valódi köze a belvilág tartalmához, hisz célja nem a hiteles tájékoztatás, hanem a figyelem mind teljesebb felkeltése). A könyv elején ott az eligazító Előszó, néhány okosan megírt szemponttal, amelyek megadják az értelmezés lehetőségét és elhelyezik a művet a szerzői oeuvre-ben, hogy a gondolkodni restek is készen kapjanak valamit. A ravaszabb entellektüeleknek szólnak a Jegyzetek, bő utalásokkal csiklandós áthallások feltételezhetőségére. Szárazabb agyú filoszok részére készült a terjedelmes és megfelelően tudákos Utószó-tanulmány, amely mindent elárul a műről, amit egyáltalán tudni róla érdemes, s amelynek értő szándékú tanulmányozása bárkit hozzásegíthet a megismerés édes mámorának látszatához. A könyvet a naplószerűen megírt Werk zárja: az opusz keletkezésének hiteles krónikája, külön kitérőkkel az előzményekre és az alkotói folyamat közben felmerülő problémákra.
   Egyetlen valami hiányzik ebből a könyvből: maga a regény.
   De hiányzik-e valójában?
   Nem mutatja-e fel a felmutatandót az is épp eléggé, ha a környezetét tömör anyagból megformáljuk? Nem hiánya jellemzi-e leginkább a Jelenvalót? A Semmi, mint esztétikai kategória, nem egyenértékű-e a Valamivel? Netalán megkockáztatható egy sőt is?
   Egy bizonyos: tapinthatóan sűrűnek kell lennie annak a matériának, amelyből a regény kivágatik, hogy megjeleníthetővé váljon maga a rés, a folytonossági hiány.
   Nos, ez a könyv, amelynek most a fülszövegét olvasod, kedves Nyájas, éppen az az anyag, amelyben lukként, negatív jelenlétként, hiányként benne van a regény.
   Hogy olvasmánynak ez elég-e, nem tudom. Ám hogy írói kihívásnak izgalmas volt, s hogy a magam támasztotta elvárásoknak megfelelni kivételes alkotói örömöt szerzett, azt tanúsíthatom. Mint ahogy azt is: talán mégis a regényt lett volna könnyebb megírni.

ELŐSZÓUTÓSZÓJEGYZETEKWERK


    


pillangószív pillangószív pillangószív pillangószív pillangószív pillangószív pillangószív pillangószív-g Ukrán Pillangószív pillangószív-ua pillangószív-össz pillangószív