Nagyszőlősön talán nincs ember, aki ne ismerné Hasznyuk Józsefet. Az egykori sikeres labdarúgót, aki manapság ifjúságvédelmi tevékenységéről, bélyeg- és autogramgyűjteményéről híres. Egy éve Nagyszőlős díszpolgárává fogadták. Nem mindennapi ember. Kevés kárpátaljai mondhatja el magáról, hogy Jurij Gagarinnal és a NASA tagjaival is levelezett.

– Nagyon szerény körülmények között nőttem fel – fejtette ki – és már egészen fiatalon megkedveltem a labdarúgást. Előbb a nagyszőlősi Szpartakban, majd később katonaként Olrucs városában is igen eredményesen kergettem a labdát. Hazatérve megalapítottam a szőlősi öregfiúk csapatát. Évekig jó hírneve volt ennek a kompániának, de a díszpolgárságot mégsem az egykori sportsikereknek, hanem egy néhány éve elindított kezdeményezésnek köszönhetem.

– Pontosabban...

– A lakótelepen csoportokba verődött gyerekek számára megalapítottam a grundfoci-bajnokságot.

– A foci mellett bélyeg- és autogramgyűjtőként is ismert.

– Az 50-es években édesanyám a helyi lapnál dolgozott.Ott figyeltem fel a beérkező levelek bélyegeire. Elhatároztam, gyűjteni fogom azokat. Hamar rájöttem, hogy a komoly filatelisták tematika szerint szakosodnak. Amikor 1957. október 4-én hallgattam a moszkvai rádió adását, mely a Szputnyik-1 "bip-bip-bip"-jeit közvetítette, valósággal megrészegültem. Akkor döntöttem el, hogy erre a tematikára bélyegekre szakosodom, és mára egyedülálló gyűjteményem van belőle.

– Tudomásom szerint komoly kapcsolatokat ápol a Gagarin családdal...

– Amikor 1961. április 12-én Jurij Gagarin első emberként kijutott a világűrbe, elhatároztam, hogy kapcsolatba lépek vele. Levelet írtam Csillagvárosba. Ismerőseim egy percig sem hitték, hogy a Szovjetunió hőse válaszol majd az ugocsai srácnak, de két hónapnyi várakozás után levelet hozott a posta. Az űrhajós saját kezű levele és dedikált fotója volt a borítékban. Ez végleg megpecsételte a sorsom. Az utolsó levelét 1968. március 28-án, egy nappal tragikus halála után vehettem kézbe. Megdöbbentő volt a nagyszerű ember sorait olvasni és közben a rádióban azt hallani, hogy a hős nincs többé.

– A családdal és az Interkozmosz program résztvevőivel tovább is ápolta a kapcsolatot...

– Szinte valamennyi űrhajós elküldte dedikált fotóját és még olyan egyedülálló ritkaságokkal is megtiszteltek, mint a Szaljut űrállomáson lebélyegzett, világűrt megjárt üdvözlőlapok. Ugyanakkor 1984-ben, nem sokkal halála előtt, Gagarin édesanyja küldte el üdvözlő sorait, melyben megköszöni, hogy ápolom fia emlékét. De váltottam levelet az űrhajós özvegyével és lányaival is.

– Egyes "városi legendák" szerint még a NASA asztronautáival is megtalálta a kapcsolatot...

– Ez nem legenda, hanem valóság. Armstrong, Aldrin és Collins az Apolló 11-gyel végrehajtott holdexpedícióját követően Cape Canaveralt, az amerikai űrközpontot kezdtem bombázni leveleimmel, hogy küldjék el az űrhajósok dedikált fotóit. Orosz nyelvű megkereséseimre sajnos nem kaptam választ, és ez valószínűleg így marad, ha a 2001-es nagy árvíz idején Ugocsába nem látogatnak az Egyesült Államok ukrajnai nagykövetségének munkatársai. Sikerült személyesen találkoznom a konzulokkal és közbenjárásuknak köszönhetően a huostoni űrközpont végre válaszolt. Mint megtudtam, az Apolló-program "top secret" besorolást kapott és semminemű információt nem adtak ki róla. Ezt csak 2000-ben oldották fel és a segítségnek köszönhetően egyedüli egykori szovjet állampolgárként a NASA-tól megkaptam az Apolló-11 teljes elnöki beszámolóját. Ugyanakkor a Hold meghódítói is megtiszteltek aláírt fényképeikkel.

– Más ritkasággal is büszkélkedhet?

– Neil Armstrongnak, aki elsőként tette lábát a Holdra, elküldtem Gagarin egyik Csillagvárosban feladott üdvözlőlapját. Ajándéknak szántam a levelezőlapot, de az "űrcowboy" nem fogadta el, ehelyett magával vitte az űrbe és miközben az anyaűrhajóval keringtek az égitest körül, aláírták és visszapostázták. Most tehát birtokomban van egy levelezőlap, amely Gagarin, Armstrong, és Aldrin kézjegyét viseli. Eszmei értéke felbecsülhetetlen, hiszen a három legnagyobb asztronauta kezében megfordult.

– Mit tervez páratlan gyűjteményével?

– Igen jelentős anyagot adtam át a Poltavai Űrkutatási Múzeumnak, ahol március 2-án zárult a 338 relikviából álló adományom kiállítása, de félek, hogy halálom után ebek harmincadjára jut a gyűjtemény. Gyermekeim és unokáim ugyanis nem érdeklődnek iránta. Ha találnék egy mecénást, aki komoly jogi garanciákat vállalna, hogy mindenki számára megtekinthetővé teszi az anyagot, átadnám az egészet neki.

Matúz István