Mindig kiemelt téma a nők emancipációja. Ám sok esetben ez csupán lózung. Vajon mennyire értékelődött át a társadalomban elfoglalt, betöltött helyük, szerepük?

Bilakovics Sándor polgármester (Kisgejőc):

– Kétségtelen, hogy az elmúlt évtizedekben óriási változás történt ezen a téren. Sokan munkálkodtak azon, emeltek szót azért, hogy minél nagyobb legyen a szerepük politikai, gazdasági és egyéb téren. El kell ismerni, hogy a nők másként látják a dolgokat. Sok esetben jobb a problémamegoldó képességük, mint a férfiaké.

– Mi szorult háttérbe?

– Későbbre halasztják a házasságkötést, egyesek 40–45 évesen szülnek. Ez nem szerencsés. Szerintem a nő számára a legfontosabb a család kell hogy legyen. A karrierépítés gyerekek után jöjjön.

Kótun Jolán pedagógus (Munkács):

– Az emancipációval sikerült kiharcolnunk, hogy jogunk van orrvérzésig dolgozni. Mára vannak olyan pályák, mint például a tanári, amelyek szinte teljesen elnőiesedtek. A családban betöltött szerep nem változott, azaz elvárják, hogy anyák és feleségek legyünk, s emellett a munkahelyen ugyanazt kell teljesítenünk, mint egy férfinak.

– Mennyire fontos a karrier?

– Embere válogatja. Nálunk még nincs olyan mindenáron érvényesülni akarás, mint Nyugaton. A nők ragaszkodnak a családhoz, az otthoni munkához. Persze azon belül fontos – lenne (!) – a munkamegosztás.

T. V.