Rovatunk mai vendége Puliszka Éva, az Akna- szlatinai Szent Anna Római Katolikus Óvoda vezetője.

– Természetes volt, hogy óvónő lesz?

– Harmadik vagy negyedik osztályos lehettem, amikor eldöntöttem, hogy pedagógus leszek. Óvónő vagy tanár, mindegy volt, csak gyerekekkel foglalkozhassak. Mindig is sok gyereket szerettem volna. Jelenleg negyvenhét ovis pótmamája vagyok. Az allergológiai kórházban, ahol már 20 éve másodállásban dolgozom, még százharminc beteg gyerekkel foglalkozom.

– Hogyan tudta megszokni az asztmás rohamokkal küzdő gyerekeket?

– Legtöbbször nem is gyógyszerre, hanem lelki támogatásra van szükségük. Sajnos, maguk a szülők is betegként kezelik őket, ettől akár súlyosbodhat is az állapotuk.

– Sok gyerekről álmodott. Hány sajátja van?

– Sajnos úgy alakult, hogy csak egy, pedig ilyen jó gyerekből többet is elfogadnék. A fiam, Edvin az Ungvári Nemzeti Egyetem közgazdasági karának második évfolyamát végezte el. Nagyon sok társadalmi munkát vállal. Ezt a nyüzsgést tőlem örökölte.

– Honnan a névválasztás?

– Annak idején járt az óvodába egy nagyon aranyos, göndör, szőke hajú, kék szemű csöppség. Edvinnek hívták. Nagyon a szívembe zártam, s megfogadtam, ha egyszer fiam lesz, ezt a nevet adom neki. Édesapám haragudott is érte, hogy nem tisztességes "bányásznevet" kapott az unokája.

– Aknaszlatina a pihenni és üdülni vágyok egyik kedvenc helye. Hol nyaral az itt élő óvó néni?

– A két munkahely mellett elég nehéz időt szakítani a pihenésre, hosszadalmas egyeztetés és szervezőmunka szükséges hozzá. Akkor is csak néhány napról lehet szó. Mivel az óvodánkat Balatontapolca és Hódmezővásárhely is támogatja, ide szoktunk ellátogatni a kollégáimmal. Most például Ács János Balatontapolca polgármestere hívott meg bennünket a tapolcai napokra, melyre augusztus közepén kerül sor. Ennyi lesz a nyaralás.

– Az óvodában ön a vezető, a kórházban viszont beosztott. Nem jelent gondot az átállás?

– Természetesen két különböző világ, ám mind a két helyen olyan kollégák vesznek körül, hogy a főnök-alárendelt viszony nem jelent problémát.

– A két munkahely mellett még diák is.

– Az egyetem szociálpedagógiai szakának negyedik évfolyamos hallgatója vagyok, levelezőin. Úgy éreztem, erre szükségem van a munkámhoz, és belevágtam.

– Csalódások...

– Nagyon nehezen viselem, főleg akkor, amikor olyanok csapnak be, akikkel jót tettem. A barátom meg is jegyezte, hogy nálam nincs középút. Vagy nagyon el vagyok keseredve, vagy a sikerélménytől a fellegekben járok. Úgy öt éve a csalódásaimról az egyik tisztelendőnek is panaszkodtam, aki intett: a jót az Isten és nem saját magunk dicsőségére kell cselekedni. Még azt is hozzátette, legyek nyugodt, mikor nekem lesz szükségem segítségre, mindig a megfelelő embert küldi elém az Úr. Ezt azóta többször is megtapasztaltam. A sok rossz mellett mindig ott a jó is, amit nehezebben veszünk észre, pedig azok kárpótolnak a csalódásokért. Szerencsére a barátaimmal megbeszélhetem ezeket a dolgokat, és az imádság is sokat segít.

– Hogyan vágja ki magát nehéz helyzetekből?

– Ez hangulattól és helyzettől függ. Volt, hogy leblokkoltam, s nem igazán álltam a helyzet magaslatán.

– Volt egy klubja is...

– Igen, ebben a gyerekek kinőtt ruháit cserélgettük. Néhány évig működött, aztán valahogy kifulladt.

– Öltözködés...

– Számomra inkább a stílus a fontos, nem a divat majmolása. Már megkérdezték, hogy melyik divatszalonban vásárolok, mert egyedi a ruhatáram. Nos, a nagy titkom, hogy legtöbbször az olcsó ruhák boltjából bővítem a ruhatáramat. Ezeket aztán egy kis fantáziával, ötlettel újra tervezem, s édesanyám, aki varrónő, megvalósítja azokat.

– Ezek szerint szeret vásárolni.

– Nem igazán, de imádok a piacon alkudozni. Nem is érzem jól magam, ha egy szombatot kihagyok.

– Elvált, energikus, csinos fiatalasszony. Nem talált vagy nem is keresett újabb társat?

– Mikor egyedül maradtam, úgy éreztem, hamarosan rátalálok arra az emberre, akivel boldog leszek, s még gyerekeket is terveztem. Most már egészen másként látom a helyzetemet, s nem valószínű, hogy újból férjhez megyek.

– Van olyan az életében, amit, ha lehetne, meg nem történtté tenne?

– A magánéletemben mindenképpen. A munkámban talán a konfliktusokat és a hirtelen felindulásaimat.

– Ha valami oknál fogva szakmát kellene változtatnia, mit választana?

– Csak azt az egyet tudom, hogy mi nem lennék: szakács...

Varga Márta

Kedvencek:

Étel: rántott hús

Ital: tejszínhabos, rumos kávé

Állat: kutya

Növény: mezei virágok

Zene: klasszikusok és az Edda

Könyv: Margaret Mitchell: Elfújta a szél

Szín: málnaszín és türkizkék

Pozitívnak vélt tulajdonsága: segítőkészség

Negatív vonása: lobbanékonyság