Sok férfi azt vallja, hogy a nő csak azért szánja rá magát a férjhez menésre, hogy felvehesse a menyasszonyi ruhát, s mindenkit elkápráztasson a szépségével, mindenki őt csodálja. Ez nem éppen hízelgő megállapítás, és bizony nem is állja meg a helyét. Az azonban tény, hogy az esküvő az egyik legfontosabb esemény az ember életében. A hölgynek pedig ekkor kell a legszebbnek, legbájosabbnak lennie. Ehhez pedig a ruha is hozzá tartozik. Az is igaz, hogy a lányok már gyerekkoruktól álmodoznak az esküvőről, és maguk előtt látják a menyasszonyi ruhájukat is, ami természetesen hófehér és nagyon szép.

Bár első hallásra hihetetlennek tűnhet, de a fehér ruha nem is volt mindig olyan magától értetődő viselet. Régen a hűséget a zöld szín jelentette, s ez dominált a menyasszonyi ruhák esetében is egészen a XVI. század elejéig. Majd a vörös váltotta fel, mely a hatalmat jelképezte. Ezt pedig – bár napjainkban ezt nehéz elképzelni – a fekete követte. Ugyanis sokáig ez volt az ünnepélyes viselet színe, s ez alól a menyasszonyi ruha sem volt kivétel. A fehér szín csak a XVIII. században kezdett belopózni a divatba. Végül, mint az ártatlanság szimbóluma vonult be a köztudatba. Az idők során a barackvirág, a sárga, a halványkék és a halványzöld változat is polgárjogot nyert.

– Ennek ellenére még napjainkban is hódít a fehér, és a Sissy királyné korát idéző romantikus stílus, fodrokkal, csipkével gazdagon díszített – állítja Kovács Lívia, az ungvári Evelin ruhakölcsönző tulajdonosa. – Igaz, az utóbbi időben már az egyszerűbb, letisztult vonalakat is egyre többen keresik. Bár a nyugati filmekben mind többször látni rövid ruhás menyasszonyokat, nálunk ennek nincs hagyománya.

Az ungvári Bodzás Diana hamarosan magára ölti a menyasszonyi ruhát. Mint mondta, számára is egyértelmű, hogy fehérben vonul az oltár elé.

– Nem fodros, de elegáns szabásút szeretnék, gyöngyökkel díszítve – mondja. – Egyelőre nem választottam, de már kinéztem néhány esélyes darabot.

A téglási Perduk-Bagu Szilvia néhány hónapja mondta ki a boldogító igent. Vőlegényével közösen választottak ruhát. A színestől ő is elzárkózott.

– Nem volt konkrét elképzelésem, csak azt tudtam, hogy ami megtetszik, azt nem engedem el – emlékszik vissza. – Végül egy tört fehér mellett maradtam.

Legtöbb ara azonban konkrét elképzeléssel keresi fel a szalonokat, kölcsönzőket. Természetesen a vágyaknak és álmoknak a pénztárca vastagsága szab határt.

– Elsődleges szempont, hogy a viselő alkata, alakja összhangban legyen a ruhával – mondja Lívia. – Nem is mindig a drága a legszebb és legcsinosabb. Hiszen ötszáz és ezer hrivnya között is vannak nagyon elegáns és mutatós modellek. Természetesen a szavorszki kristállyal díszített ruhák már négyezer hrivnyánál is drágábbak.

Nos, ez igazán aprópénznek tűnik a napokban egy londoni szakkiállításon bemutatott ruhaköltemény ára mellett. Különlegessége, hogy negyven méternyi selyem és platina szövet felhasználásával készült, az ára pedig 240 ezer font, tervezője az olasz Mauro Adami. Nem biztos, hogy hasonló darab a közeljövőben felbukkan megyénkben, de bizonyára sok házasulandó fantáziáját megmozgatja.

– Szokatlan vagy extra kérése még eddig egyik menyasszonynak sem volt – fűzi mindehhez a ruhakölcsönző tulajdonosa. – Ha csak nem számít annak a mélyebb dekoltázs, a csupasz váll, a pánt nélküli felsőrész. Minden házasulandó érzi ennek a napnak a jelentőségét, komolyságát, s ezt öltözködésükkel is kihangsúlyozzák.

S mi van a babonákkal, hiedelmekkel?

– Igaz, hogy a fiatalok egyre lazábban kezelik ezeket, de a többség nem mutatja meg a ruhát vőlegényének – mondja Lívia. – Ehhez még olyanok is ragaszkodnak, akik több évnyi együttélést követően szánják rá magukat az esküvőre. Egy meglepetésnek, ajándéknak szánják párjuknak.

Varga Márta