Szerkesztett változata
először a Határok nélkül 2000.április 20-i, 24-i és 26-i esti műsorában hangzott el.
/Bárki használhatja, egyetlen feltétel, hogy tüntesse fel a forrást!/
Gecse Géza:
- Azt mondom, hogy kezdjük el ezt a mai estét azzal, hogy ennek egy különös aktualitást ad az, hogy múlt péntek este a magyar kormánydelegáció Bukarestben járt. Amint azt a műsorból is hallották, Tőkés püspök úr kifejezetten pesszimista volt ez után a látogatás után. Első kérdésemet ezért hozzá intézem, hisz tulajdonképpen 10 esztendő telt el: mennyire tekinthető politikai kurzustól független tendenciának az, hogy a román-magyar viszony rendkívül sok buktatóval jár? Mennyiben változott a helyzet? Mennyire állandó az, hogy nehéz a románokkal szót érteni, hol nehéz szót érteni, tehát főként csak a kormány, illetve a politikusok szintjén, vagy pedig a püspök úr úgy látja, hogy ez egy mesterséges dolog? Tőkés László Királyhágó-melléki püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke.
Tőkés László:
- A kiinduló pontnál maradva, pénteken ugyanazt tapasztaltuk, mint az elmúlt tíz évben oly sokszor, hogy egyik román kormányzat hatalom sem tud és akar politikai tőkét kovácsolni a saját választói előtt abból a magyar-román viszonyból. Furcsa dolog, hogy az egész tíz esztendőn végig vonul minden kormánynak, minden román kormánynak a kínos igyekezete, hogy kellő távolságot tartson a magyarságtól, a magyar féltől és ez valójában sem a mostani ellenzék, sem a mostani demokratikus erők, az az előtt egymással fordított helyzetben lévő erők között nincs jelentős különbség ebben a tekintetben. Legfeljebb a nemzetközi kirakat szempontjából fontos a magyar-román viszony ezeknek a kormányoknak a számára. Márpedig - véleményem szerint -, a külcsín az csak másodlagos kellene, hogy legyen. Elsődlegesnek kellene lennie annak, hogy rendezzék az ország számára oly fontos magyar kérdést, hogy éppen a saját népük előtt, a saját lakosságuk előtt vállalják a román-magyar kérdést. Ezzel szemben belpolitikailag mindig manipulált kérdés marad a román-magyar kérdés, mindig konjunkturális színvonalon mozog ez a kérdés. Külpolitikailag viszont kirakatkérdéssel állunk szemben, konkrét módon legjobb esetben akkor számíthatunk elmozdulásra a román-magyar viszonyban, hogyha Európa előtt, a világ előtt újból bizonyítani kényszerül a román hatalom. Ennek a példájával állunk szemben '96 után, amikor a Magyar Demokrata Szövetséget bevonták a kormányba. Nem azért vonták be a kormányba, hogy érdemben rendezzék a magyar kérdést, és legalább a kormányprogramba belefoglalt minimális követelményeket teljesítsék, hanem kifejezetten Románia nemzetközi arculata érdekében vonták be a magyarság képviselőit a kormányba. Ugyanezt mondhatjuk el az államközi kapcsolatokról. Nincsen igazán mélyen szántó politikai akarat a román-magyar megbékélés, a román-magyar kapcsolatok végleges megnyugtató rendezésére, hanem mindig annak a függvénye a magyar-román államközi kapcsolat, hogy éppenséggel mit vár el a világ, Európa Romániától az integrációnak a minimális vagy látszólagos feltételeinek a teljesítésére szorítkozik a mindenkori román kormány. Összefoglalva szükség volna - véleményem szerint - a román-magyar politika viszonylatában a román politikának egy gyökeres felülvizsgálatára volna szükség, és akkor kezdődhetne el igazából a román-magyar viszony rendezése.
Gecse Géza:
- Püspök úr, én hallottam egy olyan véleményt, hogy 12 évvel ezelőtt a helyzet jobb volt, mint ma. Mit gondol erről? Jobb-e ma alapjában véve a helyzet, mint 12-13 esztendővel ezelőtt?
Tőkés László:
- Erősen sarkítva azt mondanám, hogy 12 év után vagy tíz után lényegesen jobbak az esélyeink és a lehetőségeink, de abszolút formában hasonlítva össze a helyzetet, valóban sok téren romlás állott be. Legalábbis erdélyi magyarságunk viszonylatában, példának okáért a magyarság pusztulása, eróziója, asszimilációja, kivándorlása, gazdasági helyzete egyértelműen romlott ez alatt az idő alatt. A lehetőségeink, különösen politikai lehetőségeink viszont különösképpen megnövekedtek. És ezért is olyan fájdalmas, hogy úgy tűnik, hogy elszalasztottunk sok lehetőséget az elmúlt 10 év alatt. Ezt a magyarországi politikai önvizsgálat is felróhatja magának. Én az RMDSZ tiszteletbeli elnökeként és egyházi vezetőként mindenképpen felrovom egyházainknak, de elsősorban az RMDSZ-nek, hogy nagyon jó lehetőségeket szalasztottunk el ezen időszak alatt.
Gecse Géza:
- Tőkés püspök úr, semmiképpen sem mondható idősnek, de Németh Zsolt mindenképpen egy másik generációhoz tartozik. Még akkor is, ha a korkülönbség nem is akkora Önök között, de nyilvánvaló, hogy egy másik országban nőtt fel: magyarországiként másként érzékeli ezeket a problémákat a Külügyminisztérium politikai államtitkára, mint Tőkés László.
Németh Zsolt:
- Igen, most egyeztettem a püspök úrral: 11 év van közöttünk, hogyha ez fontos. Én is először arra a kérdésre adnám meg a választ a magam részéről, hogyan látom a magyar-román viszonyt. A XX. század folyamán ez volt az a külpolitikai reláció, amelyben rendkívül sok keserűség, nyomorúság, fájdalom koncentrálódott. Ez a reláció sajnálatos módon a XX. században Magyarországnak a látványos térvesztésével, a magyarság látványos vereségével jellemezhető. Azt hiszem mindenki föl tudná sorolni, hogy itt ennek milyen összetevői vannak, és amit püspök úr az elmúlt 10 év vonatkozásában megfogalmazott, azzal egyet tudok érteni. Szociológiailag a romániai magyarságnak a helyzetében látványos elmozdulásra nem került sor az elmúlt 10 év alatt. Hangsúlyozom, szociológiai értelemben, tehát azok a mély folyamatok, amelyek a szórványosodást, amely a szórványoknak a beolvadását, az asszimilációnak a tendenciáját, az elvándorlást, különösen az értelmiségi elvándorlást illeték, ezek a tendenciák alapvetően nem változtak meg. Ugyanakkor a valóság nagyon sok összetevőből áll össze, a szociológiai tendenciák azok egy metszetét jelentik ennek. És a század végén, 1990-ben majd az elmúlt 10 év folyamán nagyon fontos geopolitikai változások következtek be. Ezért nem lehet immáron azt mondani, hogy a helyzet ne lenne összességében a kilátásokat tekintve - ahogy itt püspök úr fogalmazott, de bizonyos értelemben a tényleges erőpozíció tekintetében is -, szögesen ellentétes az elmúlt 12-13 év, illetőleg a mai helyzet összehasonlítása alapján. Egy alapvetően új szituáció állt elő azáltal, hogy a rendszerváltozás nyomán Magyarország látványosan nagy léptekkel indult el a nyugati világba való visszaintegrálódásnak az útján. Elindult egy emelkedő pályán, egy erősödő pályán és ennek van kihatása a regionális kapcsolatokra, politikai relációkra is. Hogy csak egyetlen egy vonatkozást emeljek ki: Magyarország a NATO tagja lett 1999-ben, Magyarország ott ül annál az asztalnál, ahol 19 ország, a világ stratégiáját, jövőjét érintő kérdésekben dönt. Magyarországnak meghatározó befolyása van arra, hogy milyen délkelet-európai stratégiát, alakít ki adott esetben a nemzetközi közösség. Az elmúlt 10 évben én kicsit közelebb menve a magyar-román kapcsolatokhoz, elválasztanám az első hat évet, a második négy évtől. Az első hat évben, az első Iliescu korszakban mindenféleképpen egyfajta meghosszabbítását tapasztalhattuk a kommunista időszaknak. Az első hat évben azok a politikai folyamatok demokratikus körülmények között éltek tovább, amelyeket a hatvanas, ötvenes évek végétől a megújuló, megerősödő román nacionalizmus kialakított és vegyített a kommunizmus rendszerével. Ezek a megnyilvánulások különösen a '90 márciusi eseményekkel indultak el, tehát élt három hónapot a temesvári szellemiség, és '90 márciusától ezek fölerősödtek ezek a tendenciák és egészen '96 novemberéig, a romániai kormányváltozásig tartottak. '96 novemberében egy látványos fordulat, egy ígéretes változás következett be a román hatalomban és ennek a kihatása a magyar-román kapcsolatokra is mind a mai napig fontos meghatározó. Végül is többet ígért ez a fordulat, mint ami ténylegesen lett belőle. Ehhez érdemes megvizsgálnunk mondjuk a '96-os kormányprogramot, és most szembesíteni mindenkit azzal, amit az a kormányprogram tartalmazott, és ami ebből a kormányprogramból megvalósult. Ugyanakkor ennek az időszaknak - megítélésem szerint -, sokkal fontosabb jellemzője, hogy mi nem történt, mi szűnt meg, mint az, hogy mi történt, mi jött létre. Az hogy megszűnt a központilag szervezett médiákban a vezető politikusok által megjelenített nacionalista uszítás a magyarság ellen, ez mindenféleképpen egy fontos elmozdulást jelent - mondhatnám úgy, hogy kimozdulást jelent a holtpontról a magyar-román kapcsolatok vonatkozásában. Ebben az időszakban mód volt arra, hogy a magyarság építkezzen. Úgy építkezzen, hogy feltétlenül túl sok zöld lámpát, túl sok kedvezményt, túl sok gesztust nem könyvelhetett el, de legalább csendben építkezhetett. És erről azt hiszem, hogy nálam illetékesebb a püspök úr, hogy erről beszámoljon, hogy hány iskola, hány intézmény, hány főiskola, hány előremutató intézmény tudott ebben az időszakban a romániai magyarságnak a páratlan élni akarásának köszönhetően hány ilyen született meg. Ennek az értékelése azt hiszem, hogy nem maradhat a figyelmünkön kívül. Én összességében az elmúlt négy évet egyfajta kísérletnek tekintem. Romániában egy nem kommunista hátterű politikai elit megpróbált jogállamot építeni, nyugatra fordítani a külpolitikai orientációját, megjeleníteni a külpolitikájában a nyugat iránti rugalmasságot egyáltalán. Ez az eredeti tőkefelhalmozás időszaka akkor tudna igazán meggyőződésem szerint szárba szökkenni, eredményeket produkálni, hogyha ez a jelenlegi politikai garnitúra a ránk következő választásokon győztes eredményt tudna elérni. Hogy ez sikerülni fog-e, erről is ma este fogunk még beszélgetni, azonban ezeknek az árnyalatoknak a megkülönböztetését én nagyon fontosnak tartom, hogy ha érdemi vitát akarunk erről a nagyon nehéz, nagyon összetett kérdésről, a magyar-román kapcsolatokról folytatni.
Gecse Géza:
Németh Zsolt:
- Az alapszerződés vonatkozásában azt tartom fontosnak mindenki emlékezetébe vésni, hogy a Fidesz ellene szavazott az alapszerződésnek. Tehát ugyanazt mondta most Várhegyi Attila két héttel ezelőtt Székelyudvarhelyen, mint amit mi '96-ban mondottunk volt. '96 szeptemberében kötötte meg a magyar, illetőleg a román fél: Horn Gyula és Iliescu ezt a paktumot, és tagadhatatlan, hogy ennek a dokumentumnak az az összefüggése, amelyet itt Várhegyi Attila kihangsúlyozott, hogy gyakorlatilag a két fél, az RMDSZ megkerülésével, akarata ellenére kötötte meg a dokumentumot, ez igazán a nagy probléma. Hiszen a dokumentum az önmagában is lehetne egy érdekes vitának a tárgya: annak a tartalma, hogy mi hiányzik abból. De maga az eljárás, amelyet itt hangsúlyosan szóvá tett az államtitkár kollégám. És én azt hiszem, hogy ez a kormány magatartásában akkor, amikor létrehozta - teszem azt a Magyar Állandó Értekezletet ami egy állandó konzultatív fóruma a kormánynak és a határon túli magyar politikai szervezeteknek -, mindenféleképpen azt tükrözi, hogy egy egyenrangú párbeszédet kívánunk a határon túli legitim szervezetekkel fönntartani. És semmiféle döntést meghozni, különösen kétoldalú relációban a fejük fölött, akaratuk ellenére nem fogunk. És erre vonatkozó utalás összefüggésében hangzott el ez az ominózus mondat. Ami az RMDSZ-hez való viszonyunkat illeti, itt fontosnak tartom elmondani, hogy a Fidesz nagyon sok mindennel vádolható. Nem vagyunk valóban tökéletesek. Lehet hogy vannak egyéni elfogultságaink, barátságaink, szimpátiáink és ezeket nem tudjuk diplomáciai szerepben sem teljes mértékben leplezni. Bár én itt a törekvések szintjén szeretném aláhúzni, hogy az elmúlt 10 évben, ha volt magyarországi politikai erő, amely az RMDSZ-nek minden mértékadó szárnyával fönntartotta az érdemi párbeszédet, akkor ez megítélésem szerint egyedül a Fidesz-Magyar Polgári Párt, illetőleg a Fidesz elődje volt. Talán más is vissza tudná ezt igazolni, mondjuk a püspök úr a legegyértelműbben, számunkra fontos volt, hogy a legitim vezetéssel és azokkal is, akik adott esetben hozzánk közelebb állnak - mert fiatalok vagy, mert úgy gondolkodnak, ahogy mi gondolkodunk -, egyaránt ápoljuk a kapcsolatokat és ez kormányzati pozícióból is jellemez bennünket. Megadjuk az Istennek, ami Istené és a császárnak, ami a császáré, és ilyen értelemben a Fidesz RMDSZ-hez való viszonyulásában, vagy a magyar kormánynak az RMDSZ-hez való viszonyulásában az égvilágon semmiféle változás nem következett és szándékaink szerint nem is fog bekövetkezni.
Gecse Géza:
Tőkés László:
/taps/
Gecse Géza:
- Egy szubjektív kérdés, tudjuk, azt hogy a Magyarok Világszövetsége átalakulás előtt áll és mindannyian olvashattuk különböző helyeken, hogy az egyik lehetséges elnökjelölt az Ön. Ha jól tudom, március közepén, Kolozsváron a Világszövetség Erdélyi Tanácsának az ülésén Ön mégis Patrubány Miklós mellett tette le a voksot. Én ezt Csoóri Sándortól tudom, aki elmondta ezt nekünk a műsorban, egy interjúban.
Tőkés László:
- Amikor elkezdődött a felkészülés a Magyarok Világszövetségének választó közgyűlésére és az ezzel egy időben tartandó a Magyarok V. Világkongresszusára, akkor jelölések történtek az elnöki tisztségre. Én úgy kerültem be a credóba a jelöltek közé, hogy engem előzetesen senki meg nem kérdezett, hogy mit szólok hozzá. Viszont már kialakult volt két nem-hivatalos vagy félhivatalos jelölt és nyilvánossá vált az ő jelöltségük: Patrubány Miklósnak és Duray Miklósnak a neve. Ebben a helyzetben én nem is tekintettem magam jelöltnek, hanem a VET, vagyis a Világszövetség Erdélyi Tanácsának megfelelő fórumán a két nem-hivatalos jelölt közül természetesen az erdélyi jelölt mellett voksoltam. Egyfelől erdélyiként, másfelől azért, mert nagyra becsülöm Patrubány Miklós világszövetségi elnökhelyettest. De ha csak erről beszélünk, akkor csak egy szűk szemszögből és megközelítésből vetjük fel a kérdést, itt egy elvi kérdést kell leszögeznünk. Azt, hogy a világszövetségben nem a pártok közötti választásokra jellemző választási procedúrára és eljárásra van szükség, hanem lehetőleg egyezség alapján történő választásra. Ebben az esetben minősített többségre van szükség és nem egymás ellenében, hanem legrosszabb esetben egymással nemesen vetekedve kell megtalálni a jelöltek között a világszövetség elnökét. Ebből a szempontból aggodalommal tekintek a világszövetségi választásokra, mert olymódon és olymértékben kiéleződött a választás előtti helyzet, mintha egy pártok közötti választásra készülnének. Márpedig a magyar nemzeti érdeknek pártok felett kell állnia.
Gecse Géza:
- Hadd, kérdezzem meg Németh Zsoltot, a Külügyminisztérium politikai államtitkárát, hogy van-e Magyarok Világszövetségével kapcsolatban kormányálláspont vagy megvárják azt, amíg letisztulnak a dolgok, és utána változik meg esetleg a magyar kormánynak az álláspontja a Magyarok Világszövetségével kapcsolatosan? Hiszen én jól emlékszem, amikor 1998-ban erről beszélgettünk a Határok nélkülben, akkor az a vélemény egy elég nagy távolságtartás volt.
Németh Zsolt:
- Azt hiszem, akkor azt mondhattam, hogy nem szeretünk belenyúlni egy méhkasba. Kormányzati pozícióból pedig azt tudom mondani, hogy ez még inkább így van a választások előtt. Forrja ki magát ez a küzdelem, és azt követően pedig szívesen elkezdjük a párbeszédet, hiszen a Magyarok Világszövetsége azzal keresett meg bennünket, hogy szeretnék, ha törvényben szabályoznánk a Magyarok Világszövetségének a helyét, a funkcióját, a céljait, és ezt követően elkezdhetünk erről egy párbeszédet. Én fontosnak tartom, hiszen tagadhatatlanul az elmúlt 10 évben a Magyarok Világszövetsége fölhalmozott egy rendkívül nagy kapcsolatrendszert, egy komoly tőkét. Sikerült a világba szétszóródott magyarság körében újraéleszteni az összetartozásnak a tudatát: szervezetek újultak meg, személyiségek kapcsolódtak be. Bár valljuk meg, ebben az időszakban el is haltak kezdeményezések, el is távolodtak személyiségek a lezajlott vitáknak és konfliktusoknak az eredményeként. Azt hiszem egy olyan időszak zárult le, amikor érdemes elgondolkodni azon, hogy hogyan tudja a magyar kormánynak a külpolitikáját, Magyarország nemzetközi helyét, pozícióját hatékonyan segíteni ez a szervezet. Mi lehet az a funkció, ami elengedhetetlenül szükséges, és ehhez alapvető dolgokat kell újra megkérdezni, újradefiniálni, megkérdezni, hogy mire való a Magyarok Világszövetsége és ezt megbeszélni együtt. Én a magam részéről hajlok arra, hogy nagyon nagy igény van a szétszóródott nyugati magyarságban arra, hogy a magyar nyelvet és a magyar kultúrát úgy tudják ápolni, hogy ehhez hatékony anyaországi támogatást kapjanak. Ez lehet, hogy nagyon egyszerűnek és földhözragadt célkitűzésnek tűnik, de annak az amerikai vagy ausztráliai emigránsnak, akinek véres verejtékébe kerül, hogy a gyermekét megtanítsa magyarul, és hogy ellene menjen a televízióból rá áradó valamicsodának - Magyarországon is természetesen ezt a küzdelmet a szülők megvívják -, de itt van egy nagyon fontos különbség, a nyelv. Ezeknek az embereknek segítenünk kell, a cserkészeteknek segítenünk kell, amelyek egyébként nagyon szépen működnek a nagyvilágban. Egy biztos bázist kell adnunk az anyaországban az ő egyesületi szervezeti életüknek is, és én azt hiszem, hogy ez egy nagyon kézzelfogható evidens feladata lehetne a Magyarok Világszövetségének. Ilyen elvek mentén az újraválasztott vezetőséggel a magyar kormány el tud kezdeni egy párbeszédet, és el fogjuk tudni adott esetben magát ezt a törvényt is érni, meg fogjuk tudni ezt közösen alkotni.
Gecse Géza:
Tőkés László:
Gecse Géza:
- Azt hiszem, hogy Németh Zsoltnak is ugyanezt a kérdést fogom feltenni. Tehát azt, hogy Németh Zsolt szerint lesz-e feltámadás a román-magyar viszonyban? Mert nem hiszem, hogy úgy lehet fogalmazni, hogy ez már megkezdődött. Van egy másik konkrét kérdésem is. Itt rendkívül sok kritika illette a mai napon a román-magyar alapszerződést, de én azt hiszem, hogy nyugodtan fogalmazhatunk úgy, hogy mind a román-magyar alapszerződés, mind a szlovák-magyar alapszerződés többet adott vagy tökéletesebben kidolgozott paktum volt, mint az ukrán-magyar alapszerződés. Ezt Kovács Miklós a múltkori alkalommal itt mindenkinek a füle hallatára el is mondta. Az ukrán-magyar alapszerződést a Fidesz megszavazta, ezt a másik kettőt pedig nem…
Németh Zsolt: Melyikkel kezdjem?
Gecse Géza: Az ukrán-magyarral…
Németh Zsolt:
- Egy fontos kérdés, hogy az alapszerződéseket hogyan mérjük. Lehet mérni úgy, hogy mi van benne. Lehet mérni úgy, hogy elfogadta-e vagy nem fogadta el az adott kisebbségi közösség. Lehet mérni úgy, hogy ez az adott dokumentum az a kétoldalú kapcsolatrendszerre milyen hatást gyakorol. Mi nem dogmatikusan viszonyulunk az alapszerződésekhez. Vannak, akik mindkét oldalon vannak, akik azt mondják, hogy azonnal fel kell tenni a kezünket, és mindent alá kell írni. Vannak, akik azt mondják, hogy soha. Egyik álláspont sem a Fidesz sajátja, hanem szeretjük önmagában vizsgálni ezeket a problémákat. És azt tudom mondani, hogy az ukrán-magyar alapszerződés a kétoldalú kapcsolatrendszerben alapvetően egy pozitív szerepet töltött be, tölt be mind a mai napig. Hiszen Ukrajnában nincs központi magyarellenes hangulatkeltés, nem is volt...
/bekiabálás: nem igaz!…/
Németh Zsolt: ... nincsen, nincsen, szemben Szlovákiával, és szemben Romániával, ahol nagyon negatív hatása volt az alapszerződésnek és ennek megfelelően feszültté is tette maga az alapszerződés, mint eszköz a kétoldalú kapcsolatokat. Ez az ukrán alapszerződésről nem mondható el, sőt, az elmúlt időszakban egy olyan intézményi építkezés tapasztalható, amely páratlan a Kárpát-medencében. Magyar felsőfokú államilag finanszírozott intézmény és elfogadott intézmény hol jött létre, kedves zúgolódó hallgatóság? Hol jött létre ilyen magyar felsőfokú intézmény? Egyedül Beregszászon jött létre. Hol jött létre ilyen színház? Beregszászon jött létre. Hogy baj van Ukrajnában, egyetértek vele, mert Ukrajnában rendkívül nagymértékű a szegénység! Ennek megfelelően a legnagyobb arányú az értelmiségnek az elvándorlása és ezért a kárpátaljai magyarságnak a jövője sajnos a legkilátástalanabb a határon túli magyar közösségek közül. De nem szabad összekevernünk a szezont a fazonnal, a körtét az almával. Ez az egyik. A következő kérdés pedig hogy lesz-e feltámadás?…
Gecse Géza:
Németh Zsolt:...Lesz-e feltámadás a magyar-román viszonyban? Ezzel kapcsolatban talán püspök úr mondhatta volna el először, hogy hál' istennek a feltámadás megtörtént. Tehát azt tartom a legnagyobb reménynek, hogy itt húsvét táján keresztyén emberekként - azt hiszem többségben vagyunk ebben a teremben -, elmondhatjuk, hogy a legfontosabb az emberek és a nemzetek életében hogy megtörtént 2000 éve a feltámadás. Ez az a forrása a reményünknek, a mindennapi cselekvéseinknek, amely adott esetben a magyarságnak is a megmaradásához a legfontosabb reményt nyújthatja. De azt hiszem, hogy ezt püspök úr jobban tudná hasogatni ezt a vonatkozását a kérdésnek. A második megjegyzésem az lenne, hogy 10 éve zajlik a feltámadása a romániai magyarságnak. Akkor, amikor kis közösségekben, kis intézményekben megtalálja a - konkrét példát hadd mondjak el -, a csíkszeredai plébános megtalálja a csíkszeredai árvagyerekeket. Ezeket az árva gyerekeket fölkarolja, létesít számukra egy olyan intézményt, ahol dolgozni tudnak. Egy asztalosműhelyt létesít a számukra, létesít egy varrodát, biztosítja a számukra az elhelyezkedésnek a lehetőségét, lakásokat vásárolnak. Számos kis csodálatos erőfeszítés zajlik Erdélyben, és ezeknek a jelentőségét kellene igazán megértenünk, mert ez tükrözi annak a kétmilliós romániai magyarságnak az élni akarását, az élni tudását. És számunkra ez az a tőke, amiből táplálkozni tudunk. Ezeket a kis apró mindennapi feltámadásokat kell nekünk, a magyar kormánynak, civil szervezeteknek, egyházaknak a lehetőségeink szerint segíteni. A harmadik megjegyzésem pedig az lenne, hogy Magyarországnak a helyzete a világpolitikai helyzete látványosan erősödik, amint már ezt a korábbiakban elmondtam. Egy új geopolitikai feltételrendszer alakult ki, és az idő Magyarországnak, a magyarságnak dolgozik. Hogyha jól sáfárkodunk ezekkel a lehetőségekkel, akkor van jövője a romániai magyarságnak, és rá fog kényszerülni a román politika is, hogy ebben a feltámadási folyamatba ő is bekapcsolódjon. Köszönöm szépen.
/taps/
Gecse Géza:
- Kívánnak-e reagálni az imént elhangzottakhoz? Püspök úr, ki kívánja-e egészíteni azt, amit az államtitkár úr mondott, vagy van-e, vagy érez-e magában olyasmit, hogy mondjuk itt nem lett eléggé megvilágítva, nem lett eléggé kibeszélve úgymond?
Tőkés László:
- Hát nyilván én nem akartam mélyebb bibliai teológiai vizekre evezni, de életre való törekvéseink küzdelmeink, munkánk, a feltámadás feltétele alatt és a feltámadás távlatában válik értelmessé. Egyébként sutba dobhatnánk a palástunkat, és pályát változtathatnánk, és fel kellene adnunk minden reményt. Az ami részünkről, embereknek lehetetlen, amit nem tudunk kivívni még oly bölcs politikai tisztánlátással vagy emberi akarással sem, mindig hiszünk abban, hogy Isten a történelem ura. És ő cselekedheti meg azt, amihez emberi erőink végesek és elégtelenek. Ez a hit a feltámadás és az abból fakadó hit a feltámadás hite, és az abból származtatható fakadó hit az mindvégig át kell hogy hassa cselekedeteinket, munkánkat és küzdelmeinket. És ezt kívánom húsvét alkalmával egész magyar nemzetünknek, amely nem hogy újjá szülessen, de még születni is alig akar, hiszen oly nagy a halandóság és oly kismértékű a születési kedv. Mindazáltal hiszek abban, hogy Isten megcselekedheti velünk is a feltámadás és az újjászületés csodáját.
/taps/
Gecse Géza:
Fülöp Mihály:
- Két rövid kérdésem lenne nagytiszteletű Püspök úrhoz. Az egyik az, hogy mennyiben tekinthető politizálásában a Magyar Népi Szövetség örökösének a Romániai Magyar Demokrata Szövetség? A másik kérdésem az, hogy az erdélyi magyarságnak van-e külpolitikája? Meghallgatják-e európai fórumokon az Európai Bizottság és az Európai Parlament előtt?
Tőkés László:
- Gyakran szoktunk példálózni a Magyar Népi Szövetséggel. Gyakran úgy érzem, hogy ismétlődik a történelem az erdélyi származásúak vagy a történelem mélyebb ismerői akár maguk is párhuzamot vonhatnak több tekintetben a kettő között. Hadd vonjak egyetlen vonatkozásban párhuzamot. Közismert, hogy a Magyar Népi Szövetségben előbb megoszlást támasztottak a nemzeti vonalhoz hű és a kommunistákkal elvtelen alkura vállalkozó magyar politikusok között. Az előbbieket itt időlegesen felemelték, vagyis az alkalmazkodókat, hogy így nevezzem, időlegesen felemelték. Politikai ellenfeleiket Kurkó Gyárfásékat bebörtönözték. De utóbb az alkalmazkodókkal is leszámoltak, ahogyan ez lenni szokott. Bennünket nem egy esetben kísért a politikai magatartás, a politikai attitűd vonatkozásában a múlt. Más vonatkozásban régi reflexek érvényesülnek, éppen úgy, mint akkoron a kisebbségnek a többséghez való viszonyából fakadó egészségtelen kisebbségi tudatból fakadó reflexek működnek. Sokszor még a Magyar Nemzetiségi Dolgozók Tanácsa is eszembe jut, amelyre az volt jellemző, hogy olyan magyar embereket futtattak a '89 előtti időben - bizonyára hallottak a Magyar Nemzetiségű Dolgozók Tanácsának kirakatintézményéről -, olyan embereket futtattak a román politikum, akik megfeleltek az ő szájízüknek, az ő szájízük szerint beszéltek. Na most már én nem tudom véletlennek tartani, hogy egyes magyar politikusokat, hadd ne nevesítsem egyiküket sem, egyes magyar politikusokat soha nem ér semmiféle támadás a román politika részéről vagy legfeljebb valamilyen enyhe támadás vagy fricska ér csupán, miközben némely politikusokra tíz év óta keményen rájár a rúd. Nyilvánvaló, hogy a román politikum elfogadja a neki tetsző személyeket, és visszautasítja a számára nem kedvező politikát folytató személyeket. De itt eddig még nem is volna baj. Ott van a baj, amikor az alsócsernátoni, a székelyföldi fórumot '98 őszén éppen olyan élesen elítéli az RMDSZ hivatalos vezetése, mint a román nacionalisták. Ott van a baj, amikor a közöttünk való viszonyban jelentkezik, leképződik a hatalomnak a hozzánk való viszonya. Ez egy nagyon veszélyes folyamat, ezért is nem engedjük az egységünket megbontani, hogy a hatalom ne örvendjen annak, hogy megosztott bennünket. De elárulom Önöknek testvéreim, hogy nagyon nehéz ezt a törékeny viszonyt fenntartani és nagyon nehéz az igazságot lenyelni, ha egyáltalán érdemes volna valaha is lenyelni az igazságot. A másik kérdés, az RMDSZ tízedik évfordulója. Valóságos sikertörténetként akarta feltüntetni az elmúlt tíz esztendőt, annak különösképpen az utóbbi négy esztendejét. Nos, hogyha ezt megkérdőjelezzük ezt a sikertörténetet, akkor erre a megkérdőjelezésre bőségesen okot ad példának okáért az RMDSZ-nek a külpolitikája. Véleményem szerint az RMDSZ, amíg nem lépett be a kormányba, addig egy öntörvényű viszonylag szabad külpolitikát tudott folytatni. Attól a pillanattól kezdve viszont, ahogy bekerült a kormányba az RMDSZ, fokozott mértékben alkalmazkodnia kellett a román külpolitikához. Így tehát azon túlmenően, hogy a nyugat megtapsolta, hogy mi milyen jó magyarok vagyunk, hogy mennyire szeretjük a románokat, és hogy a románok mennyire szeretik a magyarokat, hogy föltétlenül együtt akarnak lenni, ezen túlmenően nem sokat hozott a konyhára a külpolitikai megalkuvásunk. Sőt épp ellenkezőleg, hova jutottunk testvéreim? Hölgyeim és uraim hova jutottunk, hogy ma már sűrűn elhangzó kijelentés, talán első ízben az amerikai elnök jelentette ki, hogy meg van oldva a kisebbségi kérdés Romániában. Azóta már többen kijelentették ezt, és oda jutottunk, hogy például a Romániának az európai integrációhoz való csatlakozásban az alapvető, sarkalatos feltételei között nem szerepel a magyar kisebbségi kérdés megoldása. Ott van a feltételek között a romániai igazságszolgáltatás eurokonformizálása. Ott van a roma kérdés, horribile dictu ott van a homoszexualitás kérdése, de a magyarság kérdése, így tételesen, hogy ez a feltétele Románia európai integrációjának, ez valahol az úton kihullott a szekérből. Ez egy nagyon veszélyes dolog. Nyilvánvaló, hogy a magyar külpolitikának, másfelől az RMDSZ-nek elsődleges módon kellene a jelenlegi integrációs kontextusban hirdetnie, hogy igenis támogatjuk Románia integrációját, szívvel-lélekkel, de ennek egyik alapvető feltétele a magyar kérdésnek a rendezése. Mindaddig, amíg ezt szégyenlősen elhallgatjuk, addig nem számíthatunk semmi jobbra. Sőt, ismervén a román politikusok, román politikai élet természetrajzát, vérszemet kapnak azok, akik látják, hogy így is lehet.
/taps/
Gecse Géza:
- Most annyi szelekciót engedjenek meg nekem, hogy annak adjam a mikrofont, akinek a politikai államtitkár úrhoz van kérdése…
- Köszönöm a szót, Hompot Zoltán vagyok, három kérdésem lenne, úgy a püspök úrhoz is és államtitkár úrhoz is. Az első kérdés az nagyon röviden, mi a véleményük a Sabin Gherman Pro Transylvánia Alapítványának a célkitűzéseiről? A második az, hogy ha betelepítés történik, ahogy a tanulmányban előírták, akkor azt hiszem, hogy a csángókkal kellene kezdeni, ne idegen elemeket hozzunk be Magyarországra és a harmadik pediglen, hogy van-e a magyar kormánynak nemzetstratégiája. Mi úgy érezzük, hogy nincsen. Egyedül a Horthy-korszak alatt volt egy elképzelés, hogy /taps/ hogy vissza a területeket, és változtassuk meg azt, amit egy pár gengszter ott Trianonban ránk erőszakolt a magyarságra! Azt szeretném kérdezni, hogy addig, amíg nem lesz nemzetstratégiánk, amíg nem tudjuk, hogy mit akarunk, addig nincs önálló magyar külpolitika és a román politikusoknak pediglen azt sem szabad elhinni, amit nem mondanak ki. Köszönöm szépen.
Tőkés László:
- Erre a felvetésre mindenekelőtt azt szeretném válaszolni, hogy végre van egy olyan magyar kormány, amelynek kezd kialakulni a nemzet stratégiája /taps/. Én nem tartom célravezetőnek ezt a fajta viszonyulást, amelyről az előttem hozzászóló tett tanulságot. Ugyanis ne felejtsék el, hogy honnan kellett, milyen mélységből kell felkapaszkodnunk. Maguk nem tudom mit várnak el, vagy akik lelkesen tapsolnak, mit várnak el tőlünk például Erdélyben. Azt hiszik, hogy csodát tudunk tenni. Hát honnan jövünk, honnan jövünk? Milyen mélységből, a magyar politika is milyen mélységből jön? Nézzék meg hogy tízszázaléknyi meredekségű kérdésekben mibe ütközik a magyar kormány. Nem hogy ilyen kérdést, hanem a legenyhébb fuvallatra milyen ellenszél a válasz! Tehát én azt hiszem, hogy a türelmetlenség ebben a kérdésben nem jó tanácsadó. Másfelől nem kell a bevándorlás kérdését szellőztetni. Én is kérdezném az államtitkár urat, mert én is eléggé tájékozatlan vagyok, hogy van-e mértékadó hivatalos dokumentum a bevándorlásra, annak a kvótájára nézve, ami az utóbbi időben így kiömlött a nyilvánosság elé? Én ezt egy nagyon veszélyes kérdésnek tartom, amely olyan rombolást gyakorol a tudatokban mind odaát, mind idehaza, hogy nagyon fontos volna, hogyha hivatalosan nyilatkozna ebben a magyar kormány vagy annak képviselője. /taps/
Gecse:
- Államtitkár úr....
Németh Zsolt:
- A magyar nemzetpolitika léte vagy nem léte. Azon dolgozunk, hogy legyen. És úgy ítélem meg, hogy az elmúlt időszakban egy-két fontos ponton sikerült stratégiai döntéseket meghozni, ezek közül az egyik közvetlenül kapcsolódik ahhoz, amit ön a harmadik kérdésében tett föl, a betelepítés kérdésében. Először is el kell döntenünk, nekünk, magyarországi magyar állampolgároknak, hogy mit akarunk a határon túli magyarokkal. Lehet, hogy nekik is van erről egy elgondolásuk, de ezt nekünk is el kell dönteni, hogy mit akarunk velük. Egy politikának, egy külpolitikának erre a kérdésre mindenekelőtt választ kell adni. A németek a II. világháború után erre adtak egy választ, azt mondták, hogy minden németet a keleti végekről betelepíteni Németországba. Ezt ők '45-ben megfogalmazták. Az a kérdésem, hogy ezt akarjuk-e? Minden határon túli magyart be a trianoni magyar határok közzé?.. A betelepítéssel kapcsolatban nyilvánvalóan egyre többen lesznek, akik erre a kérdésre azt mondják, hogy ha fogyunk, és püspök úr, a te kérdésed is erre irányul, akkor ezt a kérdést élére kell állítani. Ha már mindenféleképpen évente elveszítünk egy Cegléd méretű várost és 2050-re 8 millióan leszünk, hogyha ezek a jelenlegi demográfiai tendenciák fönnmaradnak, akkor erre a problémára nekünk valami választ kell adni. Az egyik válasz az azt mondja, hogy betelepítés! És kit telepítsünk be? Értelemszerűen, ahogy itt az úr is fogalmazott, kezdjük a csángókkal! Aztán a határon túli többi közösséget végig lehet venni. Én azt hiszem, hogy ez a vita az elkövetkezendő időszakban föl fog erősödni. A közelmúltban a Magyar Tudományos Akadémia elkészített egy jelentést erről, Cseh-Szombathy László szociológusnak a vezetésével. Arra a következtetésre jutottak, hogy igen, az egyik lehetőség a népesség-problémának a rendezésére egy szervezett betelepítési politika. Hivatalos dokumentum Püspök úr a kérdésedre válaszolva - nincsen. A magyar kormányfő azonban már nyilatkozott erről a kérdésről. Orbán Viktor azt mondta, hogy ő nem támogatja a határon túli magyaroknak a Magyarországra való betelepítését, hanem ő azt szeretné, hogy ha a családtámogatási rendszer hozná meg az eredményt. /taps/
Meg kell vizsgálnunk azt, hogy mindent megtettünk-e a családpolitika területén, a kormány, amikor a gyermekek utáni adókedvezményt bevezette, amikor az új lakástámogatási rendszert elhatározta, akkor mind ezek a megfontolások vezették, hogy el kell kezdeni egy teljesen új minőségű családpolitikát. A határon túli magyarokra vonatkozóan, hogyha úgyis döntene Magyarországon bármikor bármelyik kormány, hogy betelepítési stratégiát kell követni, a jelenlegi második fontos alapelve a magyar nemzetpolitikának, hogy nemzetpolitikai alapkérdésekben ki dönt. És a magyar kormány álláspontját én elmondtam a korábbiakban: a határon túli magyaroknak ilyen kérdésekben vétójoga van. A határon túli magyar szervezetek, demokratikusan legitimálják a szervezeteiket és a vezetőiket, ezekben a kérdésekben képesek megfogalmazni, hogy ők mit akarnak, hogy milyen célt kívánnak követni. És ők megfogalmazták, hogy a szülőföldön kívánnak maradni, tehát a magyar kormánynak ha másként döntene is, mint ahogy Orbán Viktor vagy bármikor egy másik kormány, akkor sem lenne elfogadható a jelenlegi nemzetpolitikai alapelvek alapján, hogy a határon túli magyarok ellenében egy szervezett betelepítési stratégiát elfogadjon, mert a határon túli magyaroknak ebben a kérdésben a létéről van szó. Tehát ha ők ott Erdélyben, Székelyudvarhelyen, Nagyváradon, Komáromban, Szabadkán és Beregszászon ott akarnak maradni, gyarapodni és jövőt teremteni maguknak, akkor nekünk még hogyha érdekünk is lenne rövid távon egy betelepítési stratégia, őket kutya kötelességünk ebben támogatni. Ez a második, ami a nemzetpolitikában egy komoly dilemma és a magyar kormány eldöntötte, és különbözik ez a döntés attól, amit az előző kormány követett. A harmadik, hogy ennek a kapcsolatrendszernek intézményes kereteket kell adni. Ezt jelentette a Magyar Állandó Értekezlet. 1996-ban a magyar-magyar csúcsot az előző szocialista-szabaddemokrata kormány megszervezte, de ezt követően megijedt a saját árnyékától és három éven keresztül a kormányváltásig nem volt összehívva. A magyar kormánynak a kormányprogramjában szereplő célkitűzése volt, hogy ezt a magyar-magyar csúcsot létrehozta. Vállaljuk az ezzel járó összes külpolitikai konzekvenciát, legyen az nyugati, legyen az kétoldalú kapcsolatokban jelentkező konzekvencia. Tehát, de azt kell mondanom, hogy ez a fajta határozott, a saját nemzeti érdekeinket fölvállaló külpolitika egyelőre nem vallott kudarcot. Nagyon fontos persze, hogy lássuk, hogyha Romániában vagy Szlovákiában változások lesznek, akkor adott esetben ennek lehet másfajta visszhangja, mint ami most a Magyar Állandó Értekezlet megalakítását követően volt. A negyedik fontos döntés nemzetstratégiai jelentőségű: hogy a határon túli magyaroknak Magyarországon egy külön jogállást kívánunk biztosítani. Ez lehetővé teheti a számukra, hogy bizonyos kulturális oktatási, egészségügyi, szociális, munkavállalási jogosítványokat élvezhessenek, többé-kevésbé hasonló módon a magyar állampolgárokkal. Pontosan meg kell találni azokat a területeket, ahol ilyenfajta jogokat a határon túli magyaroknak úgy tudunk adni, hogy az előző pontját a mondandómnak, nevezetesen, hogy szülőföldön maradjanak, és ott gyarapodjanak, ezt ne húzzuk keresztbe. Mert lehet úgy is segíteni őket, hogy aztán előbb-utóbb itt fognak kikötni. Számos elemet említhetnék még, talán még egyet kiemelnék ebből, és akkor én befejezem. A határon túli magyaroknak kis magyar világokat kell Magyarország körül a szomszédos országokban létrehozni. És mi ezeknek a kis magyar világoknak, az alapintézményeinek a megteremtését szeretnénk elősegíteni és ennek érdekében stratégiai intézményeknek a létrehozását döntöttük el, és ezt hivatott támogatni az az alapítványi rendszer, ami a magyar államnak a költségvetésében egyébként rendelkezésünkre áll. Ennek keretében különítettünk el az erdélyi magyar egyetemre 2 milliárd forintot, amely hogyha megvalósul, nagyon fontos hatása lehet hosszú távon a romániai magyarság megmaradására, tíz évet vártunk arra, hogy a román állam biztosítsa a magyar állami egyetemet, ezt mindez idáig nem tette meg, a romániai történelmi egyházaknak a püspökei létre hozták ezt az intézményt, a magyar kormány pedig megfinanszírozza. Ilyen típusú stratégiai döntéseket kívánunk folytatni a jövőben is.
/taps/
Gecse Géza:
- Azt hiszem az urak közül valaki említette Sabin Ghermant…
Tőkés László:
Gecse Géza:
-Kérem szépen, a következőt szeretném önöktől kérni, hogy véges vendégeinknek az ideje, türelme. Aki itt kérdést akar föltenni, az most tegye föl, utána ők megválaszolják és befejezzük a mai estét. Most tegyék föl egyszerre, tehát nehezebb dolguk lesz vendégeinknek, innen kezdem, mert az úr már elég régóta jelentkezik, rövideket, hogyha lehet.
- Bándi Kund vagyok, és azt kérdezném, miután a gyógyult betegnek is alapos utókezelésre van szüksége, mint 15 millió magyar kórházi főorvosát, Németh Zsolt államtitkár urat kérdezném, hogy a magyar-román viszonyban illetve talán nemzetközi téren az elmúlt évszázadban 70 évnyi időtartamot mértek be a diplomáciai szerzők, ez alatt Románia 110 nemzetközi szerződést szegett meg. Milyen szoros eszközei vannak a magyar külügyminisztériumnak arra, hogy ezt kicsit kordában tartsa?
- Én az államtitkár úrhoz szeretnék föltenni kérdést, Dávidházi Krisztina vagyok. Szeretném megkérdezni, hogy a kettős állampolgárságnak mi, illetve kik az akadályai, hiszen tudjuk, hogy nagyon sok országba ez bevett gyakorlat és ez a környező magyarságnak azt hiszem bizonyos szempontból megnyugvást jelentene, és talán nem is jelentené azt, hogy iderohanna mindenki, hanem nyugodtabban élnének az ő országukban. Én így gondolom, kérdezzem, hogy mi ennek az akadálya, fölmerült-e a kérdés és egyáltalán lehetséges lehetne-e?
- Püspök úrhoz volna kérdésem s megjegyzésem, Boros Barnabás vagyok. Én arra hívom föl a figyelmét az erdélyi magyarságnak püspök úron keresztül, itt nem lehet ma olyan kártyákkal játszani, hogy "divide et imperra", hiszen meg akarják osztani a magyarságot, hanem egységesen félretéve minden ellentétet, az a két millió magyarságnak meg kell szavaznia azt, aki alkalmas arra, hogy tovább vigye az ügyet a magyarság és a románság között, mint ahogy Constantinescuval megtették, ez mindennél fontosabb! Úgy hívják, hogy stratégia, erre kérek választ.
- Jó estét kívánok! Takács Sándorné vagyok Budapestről. Tőkés püspök úrhoz szeretnék kérdést föltenni. Anyagilag a jelenlévő kormány jobban dotálja-e az erdélyi magyarokat, mert azt tudom, hogy a délszláv háború idején a vajdasági városoknak áramot, az ukrán árvíz után a közös folyóinknak az ukrán oldalát és felépítette a gátot a vízügyeseknek számítógépekkel, mobil telefonokkal látta el és hogy Erdélyben ez megmutatkozik-e ez a többlet, amit tud ez a kormány nyújtani? És azt kérdezném, hogy az RMDSZ hogyha jobban szervezett és markánsabb politikát tudna folytatni, tudná-e segíteni a magyar kormányt a külpolitikájában, mármint a határon túl élő magyarok és az anyaország viszonyában?
- Mészáros István vagyok, Galgahévizről. A tiszteletbeli elnök úrtól szeretném kérdezni, kérem szépen egy nagyon picit most előre, megyek az idővel, és amit kérdezni szeretnék, odateszem előre, azt a szót, hogy ha, amennyiben a mostani ellenzék nyeri a választásokat Romániában, úgy van-e esélye a romániai magyarok pártjának, hogy meghívják a kormányba? Erre mintha valami utalás lett volna már... A következő kérdésem pedig az lenne, hogy amennyiben elmondtam már, az ellenzék győz, akkor ez milyen nemzetközi megítélést fog kapni, hátrányt jelent-e ez majd Romániának az igyekezetüket illetően tudjuk ugye a NATO és a Közös Piacba való igyekezetüket illetően ez hátrányt lesz-e?
-Debics Gyula vagyok, kérem szépen tudomásom szerint 2020-ban június 4-én a trianoni szerződés lejár, és akkor a határok meg fognak merevedni, és akkor már nem fogjuk tudni visszakapni Erdélyt. Az unokáimat én magyarnak neveltem a gyerekeimet magyarnak neveltem, mit fogok nekik mondani, hogy gyerekek, ezt a langyos politikát minek köszönhetjük. Köszönöm szépen.
/taps/
- Gál Mihály vagyok, tisztelt elnök úr, önhöz szeretnék egy kérdést, ön szerint feltétlen szükség volt arra, hogy az RMDSZ amikor a választások megtörténtek, belépjen a kormányba? Itt egy úr előttünk elmondta, hogy mi lesz utána, ugyanis megítélésem szerint az RMDSZ sokkal jobban tudta volna szolgálni a magyarságot Erdélyben, ha nem lép be a kormányba, mert ebből a helyzetből teljesen kényszerhelyzetbe tette magát. Köszönöm szépen.
- Mezősi József vagyok Budapestről. Kérdésem Németh Zsolthoz a következő: A Trianoni szerződés tulajdonképpen megszűnt, méghozzá azért mert megszűnt Jugoszlávia, megszűnt Csehszlovákia, a II. világháború után kötött szerződés, tulajdonképpen megszűnt a Szovjetunió, az oda csatolt területek ottmaradtak Ukrajnánál. A magyar politikusok ezekkel kapcsolatban én úgy érzem, józan paraszti ésszel, nem vagyok jogász, tehát azért kérdezem ezt a dolgot, hogy mit tesznek a magyar politikusok ezen a területen, ugyanis én szerintem, ki lehetne használni sokkal jobban ezt az állapotot, ami jelenleg van és ez már 10 év óta így megy, én nem az MSZP-re gondolok, meg az SZDSZ-re, hanem a polgári politikusokra elsősorban. Szerintem a politikusoknak kötelességük lenne - sajnos nem nagyon tapasztaltam, nem hallottam, hogy valamit tettek volna, vagy mit tettek ennek a dolognak az érdekében, kivéve az eltolt alapszerződéseket. Köszönöm szépen.
Kemény Gábor vagyok Fülöpszállásról. Tisztelt államtitkár úrhoz lenne egy kérdésem. Véleménye szerint lesz-e ennek az országnak egyszer egy olyan politikai vezetés, amelyiknek lesz kellő politikai bátorsága, hogy ezeket a szégyenletes alapszerződéseket felmondja? Különös tekintettel arra, hogy ezek nem eurókonformok, és az Európai Unióba történő belépésünk másnapján kellene mind a háromtól megszabadulnunk, véleményem szerint. Namost, ugye hadd idézzek egy nagypolitikust, Kovács László urat, aki egy alföldi lakossági fórumon 1997-ben kijelentette, hogy nem lesz második lépcső se a NATO-ba, se az Európai Unióba és ezt ő nagyon jól tudhatta, mert akkor előtte való nap jött haza Washingtonból. A püspök úrtól pedig azt kérdezném, hogy ha ez a katasztrófa bekövetkezne, ami bekövetkezik, Iliescu meg egyebek, és a schengeni határ belép, akkor erre Önök föl tudnak-e valamennyire készülni? Köszönöm.
-Tatár József vagyok, a Magyar Műveltség Szolgálat ügyvezető szolgálója. Az államtitkár úrhoz a következő kérdést szeretném feltenni: a román alkotmánynak az első pontja nem tudom szó szerint idézni, de azt mondja ki, hogy a román állam egységes nemzeti állam, nemzetállam. Akkor ebbe implicite benne foglaltatik az is, hogy minden kisebbséget ki kell irtani vagy el kell zavarni vagy meg kell mérgezni Tiszán keresztül bármit, mert csak így lehet egységes nemzetállam Románia. Én nem tudok eléggé diplomatikusan fogalmazni, de szeretnék, el fogom legközelebb végezni a diplomata akadémiát, és akkor másképp fogom feltenni talán a kérdést, ellenben kérem az államtitkár urat, hogy ezt megfogalmazva a maga diplomatikus szavaival bármikor azt mondaná, a románok, na de kérem, hát önök nem ezt akarják evvel? Mit szól erre Ceausescu - most már az nem szólhat semmit, de mindegy, mert a szelleme tovább él, ezt akartam a püspök úrtól a következőt kérdezném, tisztelt Püspök úr, a Magyar Műveltség Szolgálat felajánlja az egyetemnek, hogy azokat a könyveket, amit meg akar szerezni az egyetem magának, egy részét a Magyar Műveltség Szolgálat beszerzi és felajánlja az egyetemnek. köszönöm szépen. /taps/
- Móricz József vagyok, Tengelicről jöttem, gazdálkodó vagyok, az államtitkár úrtól kérdezek. Azért nem mondom egy mondatban, mert szeretném, hogy a kérdésem ne legyen sértő. Aki Erdélyben jár és látja, hogy a román csendőrök, román rendőrök hogy lesik a magyar rendszámokat, aki látja, hogy a székely fiuk milyen vidámak, mielőtt bevonulnak a román nemzeti hadseregbe és milyen megtört arcúak, mikor megszabadulnak onnan, az nem igen kérdez erről. Én azt kérdezem az államtitkár úrtól, hogy én remélhetem-e azt, bár nem igazán külügyi kérdés, de mint magyar kérdezem a másik magyartól, hogy majd lesz olyan politika Magyarországon, amikor én, azt hogy magyar vagyok, ugyan előnyben nem részesülök, de hátrányba se. Megmondom miért. '45 után az volt a divat, hogy itt most elmondom, hogy megértse, hogy ne legyen sértő. '45 után, aki magát tótnak mondta vagy szlávnak, az valamiért előny, aki most azt mondja magáról hogy én itt Magyarországon én román vagyok, az pénzt kap, hogy nemzeti pártot alapítson. Aki azt mondja, hogy én - most mindegy, cigány vagyok, az pénzt kap, mert ő, de ha valaki azt ki meri most jelenteni, igaz, hogy a mostani kormány nem mondta hogy nemzeti kormány, bár ön szerint nemzeti érzelmű, azt mondja hogy polgári kormány. Tehát ön lát-e arra esélyt - mondom ne sértődjön meg a kérdéstől, de én a gyerekeimnek is számot kell hogy adjak erről, amikor tőlem kérdezik, ha én magyarnak vallom magam, ebbe a nem csonka, mert ez metélt, egy mély metélés történt. És ha azt mondom a gyerekeimnek, hogy büszkék lehettek a magyarságotokra, nem fogok-e hazudni, mert olvastam három hete az újságban, hogy embereket büntettek meg Tolna megyébe, nem tudom igaz-e a hír, cigánynak vallották magukat, mert így több pénzt kaptak a közmunkára. Tehát faji megkülönböztetés van, de hátrányára a magyarságnak. Köszönöm, ennyi lenne a kérdésem, ha tetszett érteni./taps/
Gecse Géza:
- Mihályi Zsolt vagyok, mindkettőjükhöz szeretném feltenni azt a kérdést, Csapody Miklós úr egy előadásában annakidején a balkáni helyzetre vonatkoztatva azt mondta, hogy Szerbia nem demokratizálódik, Szerbiát csak demokratizálni lehet. Kérdezem, hogy Önök Romániát hogy látják? Lehet-e önfejlődés árán demokratikus állam és további jó egészséget és kitartást kívánok a munkájukhoz.
- Olysai Kornélia vagyok nyugdíjas bábművész, akit átdobtak büntetésből, Erdélyből ide. Azért mondom, hogy büntetésből, mert rákényszerültem, hogy elhagyjam a szülőföldemet. A marosvásárhelyi RMDSZ nőbizottságának az alelnöke voltam másfél éven keresztül, amíg meg nem győződtem arról, hogy az RMDSZ titkos irattárában 1990 márciusi események adatait, iratait titkos dokumentjeit a 20 éven keresztül a Securitate felelős tisztje, név szerint Moszkovits Károly szedi össze és utána nagyon sokan - neveket nem mondhatok, de sokat ismerek - ide kényszerültek át. Ők se szerették volna - tudomásom szerint - elhagyni a szülőföldjüket. Kényszer volt, mert a politikai rendőrség ugyebár akkor még visszaállt sutyiban a politikai rendőrség, keményen működtek a kemény fiuk. Továbbá, szeretném megkérdezni nagytiszteletű püspök urat, hogy Babits kérdésével, van-e reménye abban, hogy azt a nagyszerű feladatot végig tudja vinni, ami a romániai magyarság nemzeti egységét jelenti, mert a romániai magyarság nemzeti egysége az azonos a magyar anyaországnak a nemzeti egységével. Tudjuk, hogy mennyit kínlódik Katona Ádámmal, tudja-e végigvinni azt, hogy Markó Béla egyszer ne legyen az RMDSZ-nek a vezetőségében, ne legyenek a volt kommunista párttitkárok tömegesen a vezetőségben, és akkor meg lesz a magyarságnak a békessége, az egysége, az igazi Isten szerinti egysége, és akkor már a feltámadás automatikusan megvalósul. /taps/ Bocsánat, tisztelt államtitkár úrhoz nagyon szerény, mint friss magyarországi magyar, feltennék egy kérdést: ne vegye rossz néven. Ha eddig nem próbálta, vagy nem sikerült vagy nem tudott róla, tud-e segíteni azoknak erkölcsileg és jó szóval, ez ugyan az mint az erkölcsileg való segítés, hogy ne legyünk kirekesztettek itt az anyaországi testvéreink közül?
Németh Zsolt: Mire tetszik gondolni?
- Az hogy én elmondtam egy verset március 15-én, Tatabányán, egy kicsit meredek volt, elmondtam Babits Mihály Csonka-Magyarországát és közben fasiszta karemeléseket és olyan megjegyzéseket tettek, amivel meg akartak zavarni. Hála a jó Istennek, jó színésznő voltam, nem sikerült! /taps/
- Tóth Béla vagyok Budapestről. Egy kérdést szeretnék a Németh úrnak és a Püspök úrnak feltenni. A Fidesz gondolkozott-e már azon, hogy köztársasági elnöknek Tőkés urat javasolná? /taps/ Persze, ugyanezt a kérdést szeretném a Tőkés püspök úrnak föltenni, hogy vállalná-e, ha erre megnyílna a lehetősége? Németh urat szeretném megkérni, hogy valamit kéne csinálni, hogy én mint magyar ne érezzem magam kisebbségben Magyarországon. /taps/ Ezt főleg abból a szempontból nézem, mert ma a pénzzel nagyon sok mindent befolyásolni lehet. Tehát ne legyek gazdaságilag hátrányos, mint magyar vállalkozó! Egy egyszerű példát mondok rá, hogy a pénzügyi kormányzat ne külön adót akarjon kivetni mindenkire, mondjuk akármilyen szempontból, hanem itt van például a MATÁV, amely 18 %-os nyereségadó helyett 2 %-ot fizet. Tavaly, most is 2-3, nem tudom mennyit, továbbra is adókedvezménye van, és az több tíz milliárd, tehát például tavaly tíz milliárd nyereségadót nem fizetett be. Tehát akkor hinném el, hogy nemzeti kormány a Fidesz, nemcsak polgári, ha ilyen lépéseket tenne. Tehát olyan adótörvényeket hozna, hogy a külföldi cégek ne részesüljenek adókedvezményben, és - legyen gazdasági ereje a magyaroknak, mert amíg nincsen, addig igazán csak kiabálni lehet meg veszekedni, meg gyilkolni maximum, tehát nem lehet megváltoztatni normálisan ezt a kellemetlen szituációt. /taps/
- Csaba Zoltán vagyok. Először is azt szeretném megkérdezni, hogy a magyar-román viszony tekintetében hogy értékelhetjük a határon túlról érkező környezetszennyezést, továbbá államtitkár úrtól szeretném megkérdezni, hogy Gyimesfelsőlokon létrejött egy kis magyar világ, az Árpád-házi Szent Erzsébet Líceum, ami alapítványi támogatással jött létre, és hogy van-e lehetőség arra, hogy ezt a kialakult világot támogassák, mert ez egy nagyon pozitív dolog?
- Tamás Enikő vagyok Solymárról. Mindkettőjüktől szeretném megkérdezni azt, hogy amennyiben az Iliescu-féle társaság és csatolt részei kerül a romániai választások során hatalomra, van-e valamiféle stratégia arra, hogy hogyan lehet erősíteni a magyarországi, de Romániában megvalósuló vállalkozásokat, amelyek valamilyen formában mégiscsak munkahelyteremtők, és az ottani, az erdélyi magyarság létalapjához nagyon lényegesen hozzájárulnak
- Bodonyi Ilona vagyok Budapestről. Következőt szeretném kérdezni: elsősorban az államtitkár úrtól. Elégségesek-e az Európai Uniónak az ajánlásai a kisebbségi politikával kapcsolatban, amit teljesíteni kell? Mert én a magam részéről azt az ellentmondást láttam elsősorban, hogy addig, amíg a határon túli magyar kisebbség az önkormányzatnak, az autonómiának bizonyos szintjét szeretné mindenütt megvalósítani, addig ezek az ajánlások az európai uniós tagság követelménye sokkal kevesebbet fednek ennél. Tehát tud-e a magyar kormány és a kisebbségi politikusok is ebben az ügyben hatni arra, hogy ez megváltozzon, és többet követeljenek? Köszönöm szépen.
- Albert Éva vagyok és végigjártam a Magyar Műveltség Szolgálatnak a Szent Koronáról és a Szent Korona tanról szóló előadás-sorozatát. Az előadó a következőkkel búcsúzott tőlünk és ezt üzenném az erdélyi magyarságnak, és a magyar kormánynak, hogy ami az égben egyben van, márpedig Nagy-Magyarország egyben van, az a földön nem szakítható szét, maximum ideig-óráig, tehát ebben bízzunk. Magyarország a 20. században hagyta magát Krisztus helyett keresztre feszíteni és tudjuk, hogy akit keresztre feszítettek, az feltámad, mi is. Köszönöm. /taps/
Gecse: Nem tudom, hogy kinek adhatom át elsőként a szót, melyikük az, aki elsőként vállalkozik a kérdések megválaszolására. Kezdjük akkor talán az államtitkár úrral.
Németh Zsolt:
- Nos, kezdeném akkor talán én. Az Európai Uniónak a kisebbségvédelmi rendszere- hátulról haladnék -, valóban fejletlen. Nagyon fontos, hogy az a bizonyos régiók Európája - minél inkább megerősödjön és ezt a folyamatot Magyarországnak egyelőre kívüről, - de hogyha bekerülünk az Európai Unióba, akkor belülről elemi érdekünk, hogy támogassuk. Még akkor is, ha Magyarországon szerves régiók nem nagyon vannak. Tehát ugye most próbáljuk ezeket a régiókat kialakítani. Viszont tájékoztatnám Önt és minden jelenlévőt arról, hogy ma járt nálam a dél-tiroli parlamentnek az elnöke. És Dél-Tirolban Európában a legmagasabb szinten biztosítják az autonómiát. Ez ugye osztrákok által lakott észak-olasz tartomány, és ők elkészítettek a közelmúltban az Európai Uniónak a kisebbségvédelmi rendszerének a kialakítása érdekében egy "Package for Europe", tehát egy csomag Európának című dokumentumot. Ez az egyéni- és a közösségi jogi megközelítéseket egyaránt tartalmazza, és ezt eljuttatták az Európai Unió bizottsága elnökének, Prodi elnök úrnak. És erről a kérdésről mi megkezdjük a dél-tiroliakkal a párbeszédet. Az a kérdés, hogy Iliescu visszatérése esetén van-e tervünk arra, hogy növeljük a magyarországi tőkeexportot Romániába - akkor is szükség van erre, hogyha nem tér vissza Iliescu, tehát egy kicsit független ettől a kérdés. Magyarország tőkeexportjának a növelésére van elgondolásunk, erre vonatkozóan létrejött egy olyan intézményrendszer, amely elsősorban az Exim Banknak, illetőleg az Export Hitelgarancia Banknak az alapján fogja elősegíteni a magyarországi tőkének a fokozott megjelenését a szomszédos országokban. Ez egy prioritás lesz az elkövetkezendő kormányzati két évünk során. A Szent Erzsébet Líceummal kapcsolatban azt tudom mondani, hogy valóban a Gyímesi-szorosban ez a líceum - egy csodálatos intézmény, amelyet a helyi katolikus plébános úr hozott létre. Valóban egy kis szigete a magyarságnak ez, és azért nagyon érdekes, mert gyímesi és moldvai csángó diákok is tanulnak benne. Ezt, amikor a közelmúltban a moldvai csángóknál jártam, járhattam, ezt a líceumot a Gyímesi-szoroson átjőve fölkerestem és számíthat az anyagi- és az erkölcsi támogatására a magyar kormánynak. A környezetszennyezés, cián-üggyel kapcsolatban hadd jelezzem, hogy itt három szinten folynak az erőfeszítéseink. Az egyik, hogy a konkrét szennyezéssel kapcsolatos kártérítési eljárásokat megindítottuk. A másik hogy Románia vonatkozásában kétoldalú szerződéseknek a megkötését kezdeményezzük, a megkötött szerződéseknek a ratifikációját is szeretnénk egy komplex ökológiai katasztrófa megelőzési szerződést aláírni velük. Nem mondom, hogy meg fogjuk tudni kötni - most erre több esély van, mint a katasztrófa előtt, hiszen az Európai Unió is nyomatékosította a közelmúltban, hogy elvárja Romániától az együttműködési készséget ennek a kétoldalú szerződésnek az aláírása érdekében. Harmadrészt pedig a román belső jogi szabályozásra, illetőleg nemzetközi meglevő intézményekre próbálunk hatni és ez a harmadik cselekvési irány - ez a legnehezebb, de talán ez ígéri a legkonkrétabb eredményeket. Adókedvezmény megszüntetése a Magyarországra érkező külföldi tőkének. Azt hiszem, hogy valóban elérkeztünk ahhoz az időhöz, amikor Magyarországra már megfelelő mennyiségben érkezett nemzetközi tőke, sikerült adókedvezményekkel, különféle technikákkal Magyarországnak komoly külföldi tőkebefektetéseket vonzani. Ez hozzájárult ahhoz, hogy a magyar gazdaság elindult egy növekedési pályán és én egyetértek a fölszólalóval, vissza kell szorítani ezeket az eseti multinacionális vállalatok érdekében hozott kedvezményeket, hiszen a Magyarországra irányuló tőkebeáramlás most már e nélkül is fönntartható. Egyetértek tehát a kérdezőnek a véleményével. Hogy a püspök úr köztársasági elnök-jelölése szóba került-e? Ez szóbakerült, ezt a Kisgazdapárt fölvetette. És a püspök úr ezzel kapcsolatban kifejtette a maga álláspontját, talán itt is ki fogja fejteni. A magyar kormány ezt a maga részéről tiszteletben tartja. Hogy mennyire lehet Magyarországon erdélyiként erdélyinek megmaradni? Hadd mondjam el, hogy van egy gyülekezet Magyarországon, amelyet Németh Géza lelkész édesapám alakított annak idején - Isten nyugosztalja -, Erdélyi Gyülekezet néven. Ennek a gyülekezetnek az az egyik feladata, hogy a Magyarországra érkezett erdélyieket összefogja. Én ennek a gyülekezetnek egyébként főgondnoka vagyok, és ez a református gyülekezet ez az egyedüli olyan ökumenikus - katolikusok számára is nyitott - gyülekezet, amely már átszelte a trianoni határokat, és csatlakozott a Királyhágó-melléki református egyházkerülethez, tehát iuris-dictio tekintetében ez az Erdélyi Gyülekezet, ami itt Budapesten működik, ez Tőkés László püspök úr alá tartozik. /taps/
Romániát lehet-e demokratizálni vagy ez az ország ez magától is demokratizálódik? Ezt én összekapcsolnám azzal a kérdéssel, ami a nemzetközi szerződések betartásával, betartatásával kapcsolatban fogalmazódott meg. Azt tartom fontosnak, hogy Romániát folyamatosan sikerüljön demokratizálni. Sikerüljön olyan külső impulzusokat eljuttatni Románia felé, amely ezen a vonalon próbálja rajta tartani Romániát. Hiszen nekünk elemi érdekünk, hogy ez a nyugati orientáció a következő választások nyomán se változzon meg, ami egy egyáltalán nem kizárható veszély és lehetőség. Hogy lehet-e a magyarságot Magyarországon vállalni, én remélem, hogy egyre inkább. És én a magam részéről úgy látom, hogy a kormánynak a politikája azokat, akik a nemzeti kultúrát szeretnék büszkén vállalni, egyre inkább megelégedéssel tölti el. A kormányzat mindenféleképpen azon van, hogy a magyar nemzeti kultúra megerősödjön, és büszkén lehessen vállalni a magyar múltat, a magyar identitást. A kettős állampolgársággal kapcsolatban azt hadd mondjam el, hogy nem viszonyulunk ehhez sem dogmatikusan, mint ahogy az alapszerződésekhez sem. Meg kell minden konkrét relációban vizsgálni ennek a lehetőségeit és amit kizárunk, az az hogy egyoldalú általános gesztussal intézményesítsük, mert félünk attól, hogyha egy ilyet meglépnénk, akkor az kezelhetetlen beáramlási, bevándorlási hullámot idézne elő. A határon túli magyarok különleges jogállásával kapcsolatban remélhetőleg egy fél állampolgárságot biztosítunk a határon túli magyaroknak Magyarországon általában. De adott esetben egy szlovén vagy egy horvát relációban azt hiszem, hogy nyugodtan lehet reálisan mérlegelni akár a kettős állampolgárság kérdését is.
/bekiabálás: Ez nem jó!/
Németh Zsolt:
- Elnézést, lehet hogy nem jó, de nekem ez a véleményem. Bocsánat, ne haragudjon, van nekem egy saját véleményem, ön kérdezett, én elmondtam, hogy mit gondolok erről a kérdésről, aztán írja le nekem további megjegyzésekre szintén nyitva állok. A magyar iskoláknak, amelyeket most határon túl létrehozunk, magánegyetemeket, intézményeket, mi a biztosítéka? Az igaz, hogy végső soron - semmi. Ugyanakkor valószínűségszámítás alapján azért az ember azt gondolja, hogy biztosíték egy kicsit a magyar állam, amelyik mondjuk a NATO tagja. Biztosíték egy kicsit a romániai magyarság, amely szervezett, amelyik létezik, amelyik önmagát idáig képes volt olyan nyomás ellenére fönntartani. Ahogy biztosíték egy kicsit a román demokrácia, egy kicsit, aláhúzom. Biztosíték egy kicsit a nemzetközi közösség, a környezet, különösen, ha Romániának ebbe a nemzetközi közösségbe, EU-ba, NATO-ba csatlakozni való szándéka van, akkor ezek kiváló eszközök arra, hogy mi ezeken a fórumokon, ahol mi már egyébként benn vagyunk, vagy legalábbis hamarabb benn leszünk, érvényesítsük ezeket az elemi, a jogállamiságnak az alapját képező követelményeket. Trianon ügyében langyos a magyar kormány külpolitikája és hogy mit mondjon az úr az unokájának? Mindenekelőtt a nagyszüleinkkel kellene Trianon ügyében beszélni, tehát nem az unokákkal. Én '63-ban születtem, akkor már sajnos Trianon megtörtént. A nagyszülőkön túlmenően még itt lehet valóban Kun Bélával beszélni esetleg, és lehet ezen kívül a nagyhatalmakkal is tárgyalni. Én két dolgot szeretnék ehhez a gondolati füzérhez hozzátenni. A határon túli magyarok megfogalmazták, hogy amit most a reális politikai helyzetben stratégiai célként ki tudnak tűzni a megváltozott demográfiai szociológiai, politikai környezetben, az az autonómia. A magyar kormány pedig leszögezte, hogy az autonómiában számíthat a határon túli magyarság a magyar kormány támogatására. Még egy megjegyzés: Európa környezete a nagyhatalmi logika, a XIX.századi politizálás megváltozott. Készül egy új Európa, amelyben hogyha elmennek, és gondolom gyakran járnak, akkor mondjuk az osztrák-német, vagy a francia-német határon ma már átmenni - az gyakorlatilag egy észrevétlen mozzanat. Schengen után különösen az. Én azt hiszem, hogy a másik amelyben gondolkodnunk kell, és bizonyos relációkban van ennek alapja, az hogy az Európai Uniónak a keretei között ezeket a határokat sikerül megszüntetni. Nem megváltoztatni, megszüntetni! Szlovákia és Magyarország vonatkozásában például jó esélye van annak, hogy a két ország együtt kerül be az Európai Uniónak a keretei közé, és akkor ebben a relációban, például, amit elmondtam, az relevánssá válik. Az alapszerződéseket felmondjuk-e? Az alapszerződéseket nem mondjuk fel, azért, mert egy olyan diplomáciai eszköz, amelyet ha már meg van, akkor inkább használunk, hogyha pedig nem tudjuk használni, akkor pedig egyszerűen figyelmen kívül hagyjuk, és arra törekszünk, hogy a konkrét problémákat a kétoldalú relációkban megoldjuk. A Schengeni egyezménnyel kapcsolatban azt tudom mondani, hogy egy fontos probléma, a határon túli magyaroknak lehet, hogy vízummal kell majd Magyarországra bejönni, nekünk - igen, ez nem lesz kellemes, gyalázatosnak is mondhatjuk, de el kell döntenünk, hogy csatlakozni kívánunk-e az Európai Unióhoz? Ha az Európai Unióhoz csatlakozni kívánunk, akkor mi annak a klubnak a játékszabályait nem határozhatjuk meg, csak befolyásolhatjuk, és befolyásolnunk kell. És ki kell használni az Európai Unióban meglevő jogi kiskapukat, és jelenthetem Önöknek - találtunk kiskapukat az Európai Uniónak a jogában. És az a kérdés, hogy ezeket a kis kapukat sikerül-e fönntartani, sikerül-e kihasználni, és akkor adott esetben öt éves, többszöri belépésre jogosító, munkavállalást is lehetővé tevő vízumot fogunk tudni a határon túli magyar nemzet-testvéreinknek kiadni. A román alkotmány pedig kimondja valóban, hogy egységes nemzetállam, mint ahogy a francia alkotmány is kimondja, hogy egységes nemzetállam. Mi a magunk részéről ennek nem örülünk, és támogatjuk, hogy az RMDSZ-nek az ezzel kapcsolatos véleménye érvényesülni tudjon. Köszönöm szépen a figyelmüket.
/taps/
Tőkés László:
- Igyekszem én is olyan rövid és tömör lenni, mint az államtitkár úr, Boros Barnabással sokszor találkozunk Váradon, elvben teljesen egyet értünk az egység dolgában, ezt már elmondtam, de Luther Márton hogy lehetett volna egységben V. Leó pápával? Nyilvánvaló, hogy vannak helyzetek, amikor az egység megtörik, ha akarjuk, ha nem. Tehát igyekszünk az egységre, ebben teljesen egyetértek. A magán-egyetem biztosítéka vagy bármire biztosíték csak azt mondhatom, amit az államtitkár úr, arra sincs biztosíték, hogyha vetünk, hogy aratni is fogunk, s mégis vetünk, ezredévek óta, és ez után is így kell, hogy történjen. /taps/
Az RMDSZ külpolitikáját mindig is segítette, többé vagy kevésbé a magyar kormány, az utóbbi tíz évre gondolok, ebben az esetben azonban nem a külpolitika ilyen vagy olyan segítéséről van szó csupán, hanem elfogott a levegője az RMDSZ politikájának amióta bekerült a román kormányba, tehát funkcionális probléma van, nem csupán jó vagy rossz külpolitikáról. A magyar kormány természetesen, ahol csak teheti, segíti testvéreit. Elmondhatom asszonyom, a másik kérdésére, hogy a többlettámogatás érződik. Nagyságrendben több támogatást ad ez a kormány, mint a megelőző tette. Erre nézve csak megismételni lehet az egyetemi támogatásra adott megítélt 2 milliárd forintnyi támogatást. Én azt gondolom, hogy a 30-as évek óta ilyen mérvű támogatást külföldi magyarságunk nem kapott, tehát mindenképpen üdvözölni kell a kormány ilyetén lépéseit. Természetesen helye van mindenféle bírálatnak, de épp amikor egy kormány végre elkezd valamit tenni a magyarság, a határon túli magyarsága ügyében, akkor több türelmet kell - véleményem szerint - tanúsítani iránta, mint egy-egy elégedetlenkedő hang. Én például nem kérném számon - én se kérném számon a Trianont ettől a kormánytól, és én erdélyi magyarként se látom be, hogy mit lehet ebben a kérdésben tenni. Az egyetlen igazi megoldás, a jogok kivívása és a határok eljelentéktelenitése. Szép dolog, amit egy másik hölgy-testvérünk mondott, hogy ő bízik abban, hogy ami az égben egyben van, annak a földön is egyben kell lennie. Szép, költői gondolat, azonban azt se felejtsük el, hogy népek százai pusztultak ki a történelem során. Tehát kipusztulni is lehet, nemcsak kiegészülni. Ha még nem bűnhődte meg a nép ezt a jövendőt, akkor ki is pusztulhat ez a nép. Ugyanis ha így folytatjuk, kérem, akkor nem tudom honnan az a nagy mellény, hogy bennünket milyen jogok, és milyen jövő illet meg? Maholnap az Úristent is megbántjuk, hogy nekünk milyen jövőt kellene adnia. Kérem, ahogy viselkedik a mai magyarság, akár idehaza, akár odaát, leszámítva a nyáj maradékát, hogy bibliai kifejezéssel éljek, egyáltalán nincs előírva, hogy ki kell az országnak teljesülnie. El is szabad pusztulnia az országnak, sajnos. De én ennyire nem vagyok pesszimista, csak amikor már ennyire eget ostromló a mi alaptalan hitünk, akkor jó hogyha egy kicsit kijózanodunk. /taps/ A választások után itt 3-4 kérdés vonatkozott erre. Kérem, véleményem szerint éppen az a baj a mostani kormány, és a kormányba lépésre is vonatkoztak kérdések, tehát a kettőt összekombinálom. Éppen az a baj a mostani kormányban léttel, hogy alig többet értünk el a kormányban a barátainkkal, mint kormányon kívül az ellenségeinkkel. Hát ne felejtsük el, hogy itt Németh Zsolt államtitkár legelején mondott szavait egy kicsit árnyalnám, a magyarság '90-ben szerezte vissza intézményei legtöbbjét, közvetlenül a forradalom után és sajnos nagyságrendben nem szerzett, nem volt eredményesebb a '96 óta tartó demokratikusnak nevezett román kormányzás, érdemben nem volt gyümölcsözőbb, mint a megelőző időszak. Én keresztény emberként a kicsiért is hálát adok a Istennek, a kis eredményekért is. Tehát félreértés ne essék, de hogyha megnézem, hogy ezért érdemes volt e belépni a kormányba, és Romániát ilyen pozícióba juttatni, akkor megnézem az árát, mert a politikában alkuhelyzetek vannak, kérem, és árak vannak. Valamit adunk és valamit kapunk érte. Ha ezt a kérdést teszem fel, akkor azt mondom, hogy a kormányba lépés legenyhébb szóval is kifejezve, felemásan értékelhető, kétes értékű a kormányzati részvételünk. Nos, megítélésem szerint Iliescuék hatalomra kerülése vagy mások sem okozhat sokkal rosszabbat, mint ami volt eddig. Sajnos mi már megszoktuk, de higgyék el, és Zsolt hidd el te is, hogy az erdélyi magyar polgár nem igen érzi tíz év után, hogy ő most egy más Romániában élne, hogy sokkal több, hogy jobb lenne magyarnak lenni, sokkal többet tehet, nem érezzük, tehát a közérzet sajnos legkevesebb - stagnál.
Németh Zsolt:
- De Püspök úr, én csak egy apró megjegyzést tennék, te 12 évvel ezelőtt ezt a beszédet, amit most elmondtál, itt nem tarthattad volna meg...
Tőkés László:
Németh Zsolt:
- ..tehát én azt hiszem, hogy csak ennyi, csak ennyi.... Tehát az, hogy mi összemossuk a kommunista időszakot a mostani időszakkal, amely az elmúlt tíz évben van, bizonyos szociológiai mutatók tekintetében valóban nem változtak a tendenciák, ugyanakkor ezeket a politikai feltétel-rendszerben bekövetkezett változásokat, ezeket mindenféleképpen fontos nekünk, a gondolkodásunknak a középpontjában tartani. Mert ha azt nem látjuk, akkor a saját mozgásterünket nem ismerjük föl. Ezzel én természetesen, hogy a mélyben zajló társadalmi folyamatokban nem tudtunk sajnos áttörést elérni az elmúlt tíz évben, ezzel egyetértek, és dolgoznunk kell, hogy ezt a pontot elérjük, és ebben azt hiszem, hogy maximálisan egyetértek veled.
Tőkés László:
/bekiabálás:/
Tőkés László:
- Szavazatával semmit nem tud befolyásolni, mert a demokráciának ez az egyik csorbája, hogy ha a többségi elven alapul a demokrácia, akkor a kisebbség soha nem fog tudni semmilyen szavazási rendet befolyásolni. Ezért van szükség kisebbségi jogokra, függetlenül a számaránytól. Köszönjük az előbb elhangzott egyetemi felajánlást. Éppen ma újságolhatom, hogy egy kedves özvegyasszony testvérünk 300 ezer forintot ajánlott meg a partiumi egyetem számára, hasonló módon, mintegy 4 millió forint gyűlt össze ez ideig, a lejeket nem is említem. Románia demokratizálása - mi büszkék vagyunk, hogy mi magyarok ebben föltétlenül meghatározó szerepet játszunk. Mi arra is büszkék lehetünk, hogy Románia Európába való bejutását, európai utját mi nagymértékben elősegítjük, de éppen ezért el is várjuk, hogy ezt a román hatalom, a román kormány elismerje, és aszerint honorálja. Mi nem jogokat vagy a jognak a maradékát kéregetjük, mi nem vagyunk koldusok, hanem tudatában vagyunk a szerepünknek és ehhez méltó ellenszolgáltatást kérünk. Igenis, a demokratizálásban nekünk nagy jelentőségünk van. Vannak, akik a magyarság révén kerültek kapcsolatba, egyáltalán ezzel a fogalommal, hogy demokrácia. Ugye, mert a Kárpátokon túl nem nagy hagyománya volt a demokratikus társadalmi rendnek, tehát erre büszkék lehetünk, de az viszont fájdalmas, hogy éppen azok szakadjanak bele ebbe a román demokráciába, akik ennek létrejöttében meghatározó szerepet játszanak. A köztársasági elnöki szerepre nézve már nyilatkoztam, én Erdélyhez kötődöm minden szállal, és nem jövök el Erdélyből. /taps
Gecse Géza:
- Nagyon szépen szeretném megköszönni vendégeinknek, hogy hajlandók voltak eljönni ide hozzánk és vállalták a kérdésekre a választ...
Tőkés László:
- Köszönöm én is, bocsássa meg, engedje meg hogy megköszönjem Gecse Gézának a meghívást és Tolcsvay Bélának a házigazdai szerepet. Géza nem haragszik, hogyha megszakítottam, és annál is inkább megköszönjük, mert tudjuk, hogy a maga helyén milyen küzdelmet folytat Gecse Géza, vagy milyen nemes hivatást vállalt Tolcsvay Béla a magyar prériken, az anyaországi prériken.
Németh Zsolt:
- Én is szeretném megköszönni a lehetőséget és sok erőt kívánni neked Géza ehhez a munkához. A gondolat amivel befejezném a magam részéről a hozzászólásaink sorát, az lenne, hogy ha azt mondtam, hogy a XX.századot a "magyar-román meccsben" elvesztettük, akkor azt mondom, hogy a XXI-iket még megnyerhetjük. Köszönöm szépen a figyelmüket. viszontlátásra.
Gecse: Legközelebb 18 vagy 19-én gyűlünk össze, a rádióműsorból megtudják, hogy mi lesz a téma. A viszontlátásra.