Az Orbán-kormány 1998-as hivatalba lépése óta először 2000. április 14-én járt magas rangú magyar kormány- és üzletember-küldöttség a román fővárosban. A most következő riport teljes egészében a Határok nélkül 2000.április 17-i 20.30 és 21.00 közötti adásában – közel 15 percben - hangzott el.

Előtte adtunk egy rövid – 6 perces összeállítást is “A mi időnk” című műsorban 2000.április 16-án, amelyhez szintén hozzájuthatnak.

A program rendkívül zsúfolt volt, annyira, hogy alig lehetett elkészíteni az interjúkat. Mivel nem lehettem biztos abban, hogy sikerül interjút készíteni azokkal, akikkel szerettem volna, ezért felvettem a hivatalos sajtótájékoztató teljes anyagát is, amelyet szintén az Önök rendelkezésére bocsátunk.

A román parlament épületében lévő beszélgetést több részletre “daraboltam”, hogy hangkártyás számítógéppel könnyebben kezelhető legyen.

Ennek a Bukarest Nyers nevet adtam, amely tartalmazza a fordításokat is, így nemcsak magyar, hanem esetleg román hallgatóink számára is tanulságos.

Elsőként Markó Bélával az RMDSZ-székházában, utána Tőkés Lászlóval, illetve Németh Zsolttal és utoljára a miniszterelnökkel sikerült beszélnem – a bukaresti út utolsó állomásán, a bukaresti magyar követségen.

Gecse Géza:

Tőkés László:

- Amire eleve számíthattunk, sajnos, folytatódik a magyar-román hivatalos kapcsolatoknak az a hagyománya, hogy nem sok eredményt könyvelhetnek el a tárgyaló felek látogatásaik alkalmával. Orbán Viktor miniszterelnök lényegében a mai tárgyalások eredménytelenségéről számolhatott be. Ezt a román fél a közelgő választásokra hárította, lévén, hogy ilyen helyzetben nem lehet semmi olyan kényes ügyben dönteni, amely befolyásolhatná a választásokat. A mai találkozóról szóló beszámoló nyomán az egyházak által felvett kérdések kerültek napirendre. Megköszöntük a mostani magyar kormánynak azt, hogy hatalomra kerülése óta érdemben és lényeges mértékben változott a határon túli magyar politika és a konkrétumok rendjén, különösképpen az egyházi ingatlanok kérdése hangsúlyozódott ki. Elkönyvelhettük újból, ki tudja hányadszor, hogy a sürgősségi rendeletek hagyományos taktikájával halasztódik tovább a kérdés érdemi megoldása. Íme most is a miniszterelnök látogatása tiszteletére egy újabb sürgősségi kormányrendelet-tervezetet bocsátott ki a kultusz államtitkárság, mely 10-10 épület visszaadását irányozná elő az egyes egyházkerületek, egyházmegyék számára. De nyilvánvaló, hogy ez is csak az időhúzás célját szolgálja és nem lesz előrelépés ebben az ügyben. Bár ne volna igazam. Különleges ügyként és újdonságként vetődött fel a felekezeti oktatásügy szélesítésének a kérdése. Különös tekintettel a mostani iskolai leépítésekre. Itt volna az alkalom, hogy veszteségeinkből előnyt kovácsoljunk. És megragadjuk az alkalmat, hogy az óvodától az egyetemig terjedő egyházi oktatási hálózat kiépítésében lépjünk előre. Ha már magyar nyelvű alapítványi magánegyetemet hozunk létre, akkor a másik oldalról az óvodák irányából is kezdjünk építkezni. Egy erre vonatkozó koncepció és tervezet elkészítésében állapodtunk meg. Külön hangsúlyt is fektetve a szórványban elkallódott gyermekeink oktatására és nevelésére.

Gecse Géza:

Németh Zsolt:

- A magyar miniszterelnök két éve van kormányon és nem tudott még különféle okokból hivatalosan Romániába látogatni. Meghatározó szempontja ennek a látogatásnak az volt, hogy szerette volna ezt mindenféleképpen pótolni. A választások itt Romániában az év végére várhatóak. Talán szerencsésebb lett volna, hogyha az elmúlt két évben, talán közvetlenül a magyar választásokat követően le tudjuk bonyolítani ezt a látogatást, talán több konkrét eredményt tudtunk volna elérni.

Gecse Géza:

Németh Zsolt:

- A körülmények figyelembevételével, nevezetesen, hogy választási év van, és amikor választási év van, akkor Romániában elszabadulnak az indulatok. És az indulatok között nagyon fontos szerepet játszik a kisebbségellenesség, a magyarellenesség. Ehhez a viszonyítási ponthoz mérve nem mondhatom, hogy elégedetlen vagyok. Ugyanakkor az, hogy a csíkszeredai főkonzulátus ügyében nem sikerült megállapodásra jutnunk, ez mindenféleképpen engem csalódással tölt el. Különös tekintettel arra, hogy néhány héttel ezelőtt a látogatás előtt a román miniszterelnök személyesen garanciát vállalt mintegy ennek a főkonzulátusnak a megnyitására. És az, hogy a választási év az ilyen gyorsan elindult és felgyorsult, mint ahogy fogalmazott ez némileg engem csalódottsággal tölt el. Mind ennek a tartalmi vonatkozása, mind pedig az az eljárás, ahogy ez egy nappal a miniszterelnöki látogatás előtt egy külügyminisztériumi sajtótájékoztató keretében napvilágot látott. Ennek a módja, az mindenféleképpen kívánnivalót hagy maga után.

Gecse Géza:

Németh Zsolt:

- A határátkelők kérdését én nagyon fontosnak látom, hiszen a magyar-román határszakaszon két olyan darab is van, amelyik legalább száz kilométeren keresztül áthatolhatatlan a magyar és a román állampolgárok számára, ami egy abszurd helyzet az ezredfordulón két Európába tartó ország határszakasza vonatkozásában. A magyar egyetemmel kapcsolatban jeleztük érdekeltségünket, az állami finanszírozású magyar egyetem ügyében. Jeleztük azt is, hogy a felekezetközi alapítványi egyetemet a magyar állam kétmilliárd forinttal támogatja 2000-ben. És az olyan volumenű probléma, mint ami a püspöki palota Nagyváradon, pedig a plenáris ülésen is szóba került, amivel kapcsolatban a miniszterelnökök jelenlétében Caramitru kulturális miniszter úr jelezte, hogy készen áll arra, hogy a püspöki palotát a római katolikus egyház rendelkezésére bocsássa abban az esetben, hogyha felépül a Kőrösmenti Múzeumnak az új épülete, amivel kapcsolatban mi várjuk a román félnek a javaslatait. És készen állunk arra, hogy ezt a múzeumot, ezt közösen töltsük meg tartalommal.

Gecse Géza:

Markó Béla:

- Orbán Viktor miniszterelnök úr is úgy fogalmazott, hogy ő megérti, hogy egy ilyen választási évben kevés konkrét lépést lehet elérni vagy kicsikarni - úgymond. És ez valóban így is van.

Gecse Géza

Markó Béla:

- Nem, erről már rég szó van. Tehát itt inkább halasztódott ez az út. Tehát erre már régen sor kellett, hogy kerüljön. De szerintem jó ez a pillanat, annak ellenére, hogy én is eléggé - hát nem csalódott, de elégedetlen vagyok azzal, hogy például olyan félig meddig már leegyeztetett kérdésekben, mint a csíkszeredai főkonzulátus ügye nem sikerült most végleges egyezséget kötni. Ez nem jó. Az jó például, hogy úgy néz ki, hogy legalább a határátkelőhelyek ügyében, és ez is fontos az ott élők számára, lesz valami eredmény. De ahol én még haladást remélnék az a gazdaság. Persze rövid idő alatt a gazdaságban látványos dolgokat nem lehet felmutatni. De az, hogy eljött egy üzletember küldöttség, Az, hogy Romániában a következő hónapokban a választási kampány ellenére, vagy éppen azért, talán a privatizáció gyorsulni fog, ezt meg lehet jósolni, tehát a privatizációs folyamat. Ez lehetőséget nyújtana arra, hogy a magyar gazdaság, és a magyar tőkebefektetők nyomatékosabban jelen legyenek Romániában. Ez is befolyásolhatja a közérzetet, ez is befolyásolhatja a hangulatot. A mi helyzetünket is befolyásolhatja, nyilván az erdélyi magyarság helyzetét. Itt remélek én lehetőséget előrehaladni.

Gecse Géza:

Markó Béla:

- Itt érdekes, mondom, a választási ügyben nem mi vagyunk nehéz helyzetben, tehát nem az RMDSZ, mint szervezet. Minden közvélemény-kutatás azt mutatja, hogy nekünk megvan a támogatottságunk. Kérdés az, hogy mit fogunk kezdeni ezzel a támogatottsággal? Tehát ha egy olyan koalíció kerül hatalomra, vagy olyan politikai erők kerülnek hatalomra, amelyek ellenségesek velünk szemben. Az erdélyi magyarság sorsát, helyzetét, azt minden pillanatban, minden nap befolyásolhatja, az, hogy Magyarország hogyan viszonyul hozzánk. A támogatásra gondolok. Tehát úgy kell támogatni politikailag is, de anyagilag is kultúrát, oktatást, tudományt, hogy az az itt maradáshoz, a szülőföldön való megmaradáshoz segítsen hozzá. És az elkövetkező évek kulcsévek lesznek. Minden szempontból. Mi most félúton vagyunk mindannyian. Haladunk az Európai Unió felé. Kérdés az, hogy ki ér oda, ki nem ér oda, mikor, hogyan érünk oda, és egy ilyen átmeneti helyzetben nagyon fontos az, hogy például egy fiatal generáció ne a kitelepülésben és ne az eltávozásban lássa a jövőjét, hanem a szülőföldjén megkapaszkodjék. Ez mindennapi apró munkát igényel a részünkről is. Mindennapi egyeztetést – szerintem - Magyarországgal, a magyar kormány képviselőivel, hogy következetesen ezt a stratégiát tudjuk követni.

Gecse Géza:

Orbán Viktor:

• Hát nézze, minden mérce kérdése. Ha azt mondjuk, hogy az elmúlt két évben a román-magyar kapcsolat korábbról soha nem ismert jó minőséget értek el és ezt most sikerült folytatni, illetve fenntartani, akkor ez most egy sikeres út volt. Ha az elmúlt két évre visszagondolunk, akkor nagy lépésekkel haladtunk előre. A katonai együttműködés kiváló, számos olyan dolog történt a kisebbségi ügyekben is, amellyel elégedettek lehetünk. És persze maradt még számos megoldatlan kérdés is. Tehát ha az utat úgy nézzük, hogy fenntartotta-e az eddigi jó viszonyt és adott-e újabb lökést az előttünk álló időszakra nézve a román-magyar viszonynak, akkor azt kell, hogy mondjam, igen, akkor eredményes volt. Ha azt nézzük, hogy milyen konkrétumokat sikerült megbeszélnünk, akkor azt gondolom, hogy mondhatjuk eredményesnek. Ugye a román fél ígéretet tett arra, hogy az 1997-ben aláírt környezetvédelmi egyezményt, amelyet a román parlament még nem ratifikált, de a magyar parlament már igen, nos, ezt ők is meg fogják tenni. Ez a ciánszennyeződés körüli ügyek fényében különösen fontos Magyarország számára. Abban is egyetértettünk, hogy meg kell kötni egy olyan kétoldalú megállapodást, amely ökológiai, de magába foglalja az árvízvédelmi, vízgazdálkodási kérdéseket is, tehát egy széles értelemben vett környezetvédelmi, ökológiai kétoldalú szerződés. Ilyet akarunk kötni az ukránokkal is egyébként és még néhány más szomszédunkkal is. És ebben kerülnének rögzítésre azok a veszélyes pontok, amelyek ma Románia területén azzal fenyegetnek, hogy az eddig jellegében hasonló szennyeződéseket okozhatnak. Tehát megkapnánk ennek a szerződésnek a keretében ezt a listát, és utána közösen követnénk nyomon, hogy fenyeget-e bármilyen veszély ezekből a potenciális veszélyt magukban hordozó üzemekből. Ha ilyen rendszerünk lett volna a ciánszennyeződés előtt, akkor a ciánszennyeződés nem következett volna be. Tehát a hasonló esetek megelőzését célzó kétoldalú megállapodásról a közös szándéknyilatkozat megtörtént. A következő konkrét dolog volt a konzulátusoknak a dolga, ahol a román féltől rendelkezünk egy elvi nyilatkozattal. Az elvi nyilatkozatot ebben az évben tette a miniszterelnök, ahol azt mondta, hogy nincs akadálya annak, hogy mind Csíkszeredán, mind pedig Konstancában Magyarország megnyithassa a konzulátusát. A magyar fél ennek megfelelően ezt a látogatást használta fel arra, hogy hivatalosan is átadja azt a diplomáciai jegyzéket, amelyben bejelenti az igényét arra, hogy szeretne konzulátust nyitni mind Konstancában, mind Csíkszeredán. A helyzet az az, hogy csekély reményt látok arra, hogy az a soron következő ősszel, a román választások előtt megvalósuljon, mert a román félben nincs meg az a szándék, hogy a választások előtt ez megtörténjen. Ezt elég világosan értésünkre adták. Mi pedig ezt azzal a hivatalos állásponttal nyugtáztuk, hogy a konzulátus megnyitásához két fél van, az egyik megvan, a másik még várat magára. Milyen konkrét ügy volt még, amiről érdemes most beszélnünk? A határátkelőhely-ügyben kifejezetten áttöréses jellegű volt a megbeszélés. A román fél kinyilvánította, hogy ő érdekelt abban, hogy több határátkelőhelyet nyissunk, illetve már működőket feljebb minősítsünk. Én pedig azzal a hírrel érkeztem ide Romániába, hogy sikerült elhárítani azokat a pénzügyi akadályokat, amelyek eddig Magyarországot akadályozták abban, hogy kihasználjuk az újabb határátkelőhelyek megnyitására, egyébként meglévő román szándékot. Tehát most várható, hogy a közeljövőben két-három határátkelőhelyet is meg tudunk nyitni Románia és Magyarország között. Ezt egy nagyon fontos és sikeres ügynek tartom. És itt voltak az üzletemberek. Ne felejtsük el, hogy ez nem egy szokványos politikai látogatás volt, hisz a magyar üzleti élet jeles és kiválói személyiségei is együtt voltak velünk és üzleti természetű tanácskozást folytattak román kollégáikkal. Tehát az a szándék, hogy Románia és Magyarország között egy egyre szorosodó, egyre sűrűbb hálójú, sűrűbb szövésű gazdasági kapcsolatrendszer alakuljon ki, nos, ebbe az irányba is tettünk lépéseket. Ebben a pillanatban én úgy látom, hogy nem engedheti meg Magyarország azt magának, hogy megvárja, amíg a gyakorlatban is elhárul minden akadály egy magyar nyelvű, állami fenntartású magyar egyetem létrejötte elől. Miután a romániai magyarok minél hamarabb szeretnének egy olyan iskolarendszert látni, ahol az óvodától az egyetemig magyar nyelven lehet tanulni, és most ezt állami keretek között nem tehetik meg, a magyar kormány segítséget nyújt ahhoz, hogy az erdélyi egyházak, a Romániában működő történelmi felekezetek egy magánegyetemet hozzanak létre és ezt megfelelő formában a magyar költségvetés is hajlandó támogatni, hiszen erről egyébként a parlament a legutóbbi költségvetés elfogadásakor döntött. Az egyházi javak szóba kerültek. Magyar miniszterelnökként én nem tudok eltekinteni attól, hogy ez a kérdés újra és újra napirendre kerüljön. Hosszú évtizedekre nyúlik vissza az ügy. A Romániában működő, itt szolgáló történelmi egyházak vagyonának tekintélyes részét a kommunista rendszerben államosították, tehát törvénytelen módon, kártalanítás nélkül elvették. A magyar állam, illetve a civilizált európai közösség joggal tart arra igényt, hogy azokban az országokban, ahol ilyesmi történt, ezt valahogyan orvosolják. Ezt várta el tőlünk a civilizált európai közönség egyébként, amikor Magyarországon rendeztük a történelmi egyházaktól a kommunizmus idején jogosulatlanul elvett vagyonoknak az ügyét. Tehát Magyarország ezt a kérdést rendezte, úgy, ahogyan egyébként az Európában elváratik. Most azt várjuk, hogy ez Romániában is bekövetkezzen. A helyzet volt már rosszabb is, mint a mostani. Tehát volt olyan időszak, amikor ebben az ügyben semmi sem történt. Ha önök most a helyzetre vetnek egy pillantást, azt látják, hogy nincs ugyan egy átfogó törvény, amely rendezné az ügyet, de egyedi rendeletekkel bizonyos döntések megszületnek, amely egyedi döntések egyébként kedvezőek a magyar egyházak számára, hiszen egy-egy ingatlanról vagy ingatlan csoportról rendelkeznek ezekben a jogi nyilatkozatokban. A probléma az, hogy ezeket sem sikerült ez idáig minden esetben hibátlanul végrehajtani. Tehát a magyar félnek két igénye van: szülessen olyan átfogó rendezés, amellyel európai alapokon áll, és a már meghozott konkrét döntéseket pedig a gyakorlatban is érvényesítse a román kormány. Ez a két kérésem volt.