Markó Béla:

- Elsősorban és akik szórványban vagy kisebbségben élnek, tagadhatatlanul egységpártibbak, mint azok, akik tömbben élnek. Tehát azok, akik nap, mint nap szembesülnek a román többséggel, nyilván a saját bőrükön érzik, hogy a közösségnek sokkal inkább össze kell fognia és sokkal inkább egységesnek kell lennie. Románia egészében mindannyian kisebbségben vagyunk és éppen ezért Románia egészére nagyon is érvényes, hogy nekünk a román politikában éppúgy éreznünk kellene az egység parancsát, mint ahogy a szórványban élők a saját településeiken is érzik ezt. De tömbvidéken nyilván sokkal nehezebb ezt a mindennapi életben érzékelni és éppen ezért a tömbvidéki közösségekben szabadabban ütköznek a különböző nézetek, szabadabban törnek felszínre a magyarságon belül a különböző áramlatok és éppen ezért könnyebben kapnak tápot ezek az RMDSZ-en belüli ellentétek is. Tehát azt gondolom, hogy az egyik magyarázat ez, a másik pedig, hogy a tömbmagyarság bizonyos értelemben valóban radikálisabb szemléletű, mint a szórvány vagy kisebbségi magyarság, ami egyébként nem baj. A különböző helyzetekben élő magyar közösségek különböző szemléletének az eredője végül is az, ahogy az RMDSZ a különböző kérdéseket megközelíti. Tömbvidéken élők néha előreszaladnának, a szórványvidéken élők ennél megfontoltabban haladnának. Ezekből a vélemény-, vagy szemléleti különbségekből áll össze, amit teszünk. Persze azt mondanám, hogy ehhez alázat is szükségeltetik mindenki részéről, aki Erdélyben politizálni próbál.

Gecse Géza:

- Hogy látja elnök úr: végképp kizártnak tekinthető, hogy a Reformmozgalom az RMDSZ keretei közé mintegy formálisan is visszatérjen?

Markó Béla:

- Nézze ez azoknak a döntése akik ezt a reformmozgalmat megpróbálják elindítani és én úgy látom, hogy ők maguk is nagyon megosztottak. Tehát valóban vannak olyanok, akik továbbra is az RMDSZ keretében szeretnének politizálni és vannak olyanok, akik nem. Van nekünk egy tizenhárom esztendős tapasztalatunk. Ez a tapasztalat azt mutatja, hogy a Kárpát-medencében tulajdonképpen egyedülálló módon több mint egy évtizeden át ez a szervezet egységes tudott maradni és bár voltak rendkívül súlyos viták és voltak válságos helyzetek is, de ezeket mindig meg tudta oldani úgy, hogy az egységes politikai cselekvést soha nem adtuk föl. Namost meg kell kérdeznem önmagunktól, vagy azoktól, akik most úgy látják, hogy esetleg nem lehet így tovább menni, hogy miért? Tehát, ha tizenhárom éven át eredményesen lehetett működtetni, miközben természetesen részben mindenki elégedetlen maradt, mert hiszen egy ilyen egységes szervezet azt jelenti, hogy mindenkinek valamennyit föl kell adnia a saját elképzeléseiből. Tehát mi nem tudunk úgy működni, mint egy hasonszőrűekből összeállt kemény politikai pár, ahol valóban csak azok vannak ott, akik majdnem 100 %-osan egyetértenek egy bizonyos programmal. Minálunk nagyon is sokféle emberek álltak össze egy szövetségbe. Nos én azt gondolom, hogy ez eddig működött, sőt eredményeket is föl tudtunk mutatni. Ezekről az eredményekről természetesen lehet vitázni és kell is vitázni, de az egység megbontásának a szükségessége akkor merülhetne föl, ha éppen válaszút előtt állnánk, ha például arról lenne szó, hogy mi a román politikai életben akarunk tovább menni, román pártokkal keresve a párbeszédet, vagy akár az együttműködést is, a román parlamentben lévő kisebbségi százalékunkat ilyen együttműködéssel próbálván többséggé tenni. Törvényhozással, alkotmánymódosítással, más hasonló eszközökkel próbálván a saját közösségünk helyzetén változtatni és eközben jelentkezik egy másik út. Jelentkezik ehhez képest egy másik eszközrendszer, és akkor vannak, akik azt mondják, hogy nem ezt az általunk eddig használt eszközrendszert, hanem azt a most megmutatkozó új eszköztárat kellene használni. Én nem látok ebben a pillanatban egy ilyen ellentétet. Nem látok egy ilyen keresztutat, vagy válaszutat. Az, hogy az RMDSZ mostani politikai cselekvését sokan bírálják, kevésnek tartják, nem tartják kielégítőnek, azt amit éppen tesz az RMDSZ, ez a létező eszköztáron belüli vita. Ezt a létező eszköztáron belül és a létező RMDSZ-en belül kell mindenképpen megoldani. Csak akkor merülhetne föl egy fajta megoszlásnak, szétvállásnak a kérdése, ha itt valaki fölmutatná az alternatívát. Márpedig ezt nem mutatta föl senki. Akkor pedig azt gondolom, hogy a többi az mind személyi kérdés, RMDSZ-en belüli egyeztetés kérdése. Csak ezt mindenkinek föl kell ismernie és vállalnia kell természetesen, hogy az RMDSZ-en belül próbál tovább is létezni.

Gecse Géza:

- Itt van egyik Kolozs megyei hallgatónk: Csiszér Károly levele, amiből egy idézetet szeretnék felolvasni, ami félig-meddig kapcsolódik beszélgetésünk eddigi menetéhez. Mégpedig itt a román kormánypárttal való, mintegy "külső támogatás" kérdéséről, az azzal való együttműködésről van szó. Csiszér Károly azt írja levelében, ha Románia NATO tag lesz, akkor nézzék meg ki áll még szóba az RMDSZ-szel. Tehát itt arra utal levélírónk Kolozs megyéből, hogy igencsak sérülékeny ez az együttműködés a Román Szociáldemokrata Párttal. Gondoltak-e arra, hogy ennek lesznek esetleg a jövőben hátulütői? Látjuk ugye azt is, hogy milyen göcsörtösen alakul a nagyváradi római katolikus ingatlan, illetve a gyulafehérvári Batthyaneum ügye.

Markó Béla:

- Persze, de itt megint az a kérdés, hogy erről lehet dilemmázni, viszont akkor azt is el kell mondani, ha mi nem azt a valóban létező román érdeket próbálnánk fölhasználni, hogy például Románia valóban be akar kerülni a NATO-ba, vagy Románia valóban előbb-utóbb be akar kerülni az Európai Unióba, akkor ugyan bizony milyen más érdeket tudnánk a magunk hasznára fordítani? Ezzel azt is elmondtam, hogy valóban így van, itt nem szerelmi házasságról van szó, amikor az RMDSZ együttműködik román pártokkal, vagy most a román kormánypárttal van egy együttműködési megállapodás, hanem érdekekről. Tehát az RMDSZ-nek és a romániai magyarságnak általában érdeke, hogy valamiképpen a saját helyzetén, beleértve a jogi kereteket is, változtasson és ezt ebben a pillanatban ennek az együttműködésnek a segítségével látjuk elérhetőnek. Romániának és ezen belül a román kormánynak pedig érdeke az, hogy az integrációs folyamat meggyorsítása érdekében együttműködjön a magyarokkal. Ha mi az integrációs folyamatot lassítani igyekeznénk, akkor nem lenne értelme, hogy a román kormány velünk együttműködjön, mert akkor úgysem érne el semmi fajta eredményt. Tehát ez egy szinte patikamérlegen kimérendő feladat. Miközben az RMDSZ nem lassíthatja Románia integrációját, mert akkor nem is tud együttműködni semmi módon a román pártokkal és a román kormánnyal, és a saját közösségének az érdekei ellen is cselekszik, mert azért ehhez azt is hozzá kellene tennünk, hogy a magyaroknak még talán nagyobb érdekük az integráció, mint a románoknak. Tehát miközben az RMDSZ-nek mindezt figyelembe kell vennie, aközben valóban valamiféle hasznot is kellene és kell húznunk abból, hogy Románia az integrációs kényszer folytán kénytelen úgymond a magyarok követeléseinek egy részét is teljesíteni. A kérdés persze nem pontosan erre vonatkozott, hanem arra, hogy jó, de mi lesz akkor, amikor Románia véglegesen NATO taggá válik? Szeretnék mindenkit megnyugtatni, hogy utána következik az európai uniós belépési folyamat. Egy nagyon kemény tárgyalás van még Románia előtt, egy tárgyalássorozat. Tulajdonképpen egy változó Európában, amely változó Európában Románia is az elkövetkező években nagyon sokat fog változni. Ha mi ott vagyunk e változási folyamat fősodrában, akkor a javunkra fog változni. Ha nem vagyunk ott a fősodorban, akkor nagyon könnyen megtörténhet, hogy vagy ellenünkre, vagy számunkra közömbösen fog megváltozni ez az ország. Tehát lesz újabb húzóerő miután a NATO-ba került Románia.