Martonyi János a helyszínről:

“Az alapvető stratégiai kérdésekben úgy láttuk, és úgy látjuk nincsenek lényeges véleményeltérések. Nagy hangsúlyt kapott a gazdasági együttműködés témája. A miniszterelnök felszólalásában is részletesen elemezte ezt a kérdést. Ezen belül különleges hangsúlyt kapott a szomszédos országokban a magyar befektetések témaköre. Az tudniillik, hogy az anyaország hogyan tudja ezeket elősegíteni. Két olyan téma volt, ami talán a legtöbb vitát kiváltotta, és ezek önmagukban megérdemlik, hogy ezekről külön szóljunk. Az egyik, ez a bizonyos státustörvény-kérdés, a jogállási törvénynek a kérdése. Végül is kiegyensúlyozott szöveg született. A jogállás kifejezés megjelenik a szövegben. Meg kell hozni azt az elsősorban törvényi szabályozást, amely tartalmazza mindazokat a kedvezményeket, mindazokat az előnyöket, amelyeket a szomszédos országokban élő magyarok élveznek ebben az országban. Ez döntően törvényi szabályozás útján kell, hogy megtörténjen. Lehetséges, hogy bizonyos kérdéseket akár alacsonyabb szintű jogszabályban is lehet rendezni. De nem ez a lényeg. A lényeg az, hogy mindezek a törvényi vagy jogszabályi kedvezmények, ezek a maguk egészében alkotják azt a sajátos jogállást vagy státust, amit mi a magyar nemzethez tartozó egyéneknek itt Magyarországon biztosítani kívánunk. Sokirányú szakértelem egyesítését igényli és ezért is hisszük azt, nemcsak politikai okokból, hogy ezt a munkát segítenie kell ennek az állandó értekezletnek és különösen az állandó értekezlet szakbizottságainak.”

Hámos Lászlót, a New York-i székhelyű Magyar Emberjogi Alapítvány vezetőjét Sükösd Levente kérdezte.

____________________________________

Sükösd Levente:

“- Hogyan sikerült befolyásolni az amerikai szenátust, mert gondolom, hogy részben erről is szó lehetett, akkor, amikor azt a határozat-tervezetet tárgyalták a szenátorok, hogy támogassák a vajdasági autonómia-koncepciót?

• Főleg felvilágosító, tájékoztató tevékenységet végeztünk, amelyek abba az irányba hatottak, hogy a vajdasági magyarság helyzetére, tessék odafigyelni. Egy régi és közeli szövetségesünknek, mondhatom Christopher Dodd connecticuti demokrata szenátort. Az ő határozati javaslata volt az, amely a vajdasági magyarság igényeit fogalmazta meg. Pontosabban azt az igényt az amerikai elnök felé, hogy a koszovói válság utáni tárgyalások során a vajdasági magyarság autonómia-koncepcióit az ottani magyar pártokkal egyeztetve vagy konzultálva velük, igenis az amerikai kormány támogassa.
• Milyen hatása, súlya lehet ennek a szenátusi törvényerejű határozatnak? Tehát ezt kötelező-e figyelembe venni az amerikai kormány részéről vagy az elnök részéről?
• Az amerikai elnök szabja meg és a végrehajtó a külpolitikát. A szenátusnak van kimagasló szerepe ebben, hogy tanácskozzon, hogy hozzájárulását adja egy politikához. És itt nagyon jelentősnek ítélem azt, hogy az amerikai szenátus, a szenátusi külügyi bizottság nagy hatalommal rendelkező és jobboldali republikánus elnöke Jesse Helms törvényjavaslata részeként került ez a határozati javaslat a szenátus elfogadására.
• Ez tehát egy elvi külpolitikai döntés, de vajon ennek a gyakorlatban milyen hatásai lehetnek? Hogyan jelenhet meg ez az amerikai külpolitikában?
• Az amerikai elnök nehezen tehetné is ezek után, hogy figyelmen kívül hagyja. Ez egy ajánlásértékű szöveg, de a konkrét hatása az máris érződött. Nem azt állítom, hogy egy jól átgondolt, stratégiai irányváltásról lenne itt szó. Itt egy taktikai lépés. Felismerve azt, hogy lépéshátrányban volt az amerikai kormány, amikor a koszovói válságot kezelte és nem Dayton-nál foglalkozott vele. És sok más szempontot, amit a lezajlott háború vetett fel. De a lényeg az, hogy ez konkrétan foganatosítható - ez a határozat - és ad hivatkozási alapot azokban a lépésekben, amiket az adminisztráció ezen túl tesz.
• Biztos vagyok benne, hogy az amerikai szenátus nem azért éppen november 4-én fogadta el ezt a határozatot, merthogy figyelt a magyar közéleti történésekre, tehát hogy rá néhány napra van a Magyar Állandó Értekezlet. De kétségtelen tény, hogy nagyon jól jött a magyar kormánynak ez az amerikai szenátusi döntés, hiszen itt is egyik központi téma volt a Magyar Állandó értekezleten a vajdasági autonómia.
• Annyit megmondhatok, hogy a NATO-csúcs március végi találkozója alkalmából merült fel először - és meg kell, itt mondjam, hogy a magyar kormánnyal igenis egyeztetett koncepció volt ez -, hogy a határozati javaslat kerüljön a szenátus plénuma elé. És ez aztán a maga útján-módján éppen szerencsésen, s hadd ne beszéljek erről, hogy pontosan miért és hogyan, de a szarajevói csúcstalálkozó előestéjén fogadta el egyhangúan a szenátus külügyi bizottsága ezt a határozatot. Különben azért, mert ez a normális menete a folyamatnak. Még hátramarad az, hogy a képviselőház külügyi bizottsága foglalkozzon a kérdéssel és a képviselőház plénuma elé kerüljön, és aztán hogy az elnök aláírja.
• Ön bent volt mindvégig a kétnapos zárt ülésen. Milyen esélyt lát arra, hogy a magyar kormány bármit is elérjen a kétoldalú viszonyban, a jugoszláv-magyar viszonyban, amikor felveti az autonómia ügyét?
• Magyarországnak kiválóan nőttek az esélyei eredményesség tekintetében, amióta a NATO teljes jogú tagjává vált. Az álláspontját ilyen kérdésekben egyeztetve és nem kamikaze módján alakítja ki.”

_______________________________________________

Hámos László után Sükösd Levente Takács Csabát, az RMDSZ ügyvezető elnökét is megkérdezte.

Sükösd Levente:

• Kudarcnak tartja-e, azt hogy végül is nem került be a külföldi magyar állampolgárok szavazati joga, az erre vonatkozó javaslat?

Takács Csaba:

• Valóban mindnyájan fönntartottuk a nyugaton élő magyar állampolgárok szavazásának jogosítványához fűződő javaslatot, mert itt - nehogy félreértse valaki -, nem arról van szó, hogy a határon túli magyarok, akik nem magyar állampolgárok, vagy esetleg kettős állampolgárok, satöbbi szavazhassanak, hanem egyszerűen arról van szó, hogy Magyarország brüsszeli nagykövete nem szavazhat, mert külföldön tartózkodik a szavazás napján, a szavazás pillanatában. Ez egy olyan gyakorlat, amely ritkán tapasztalható más országok választójogi törvényeiben. Romániában például mindenki szavazhat, bárhol a világon, ha román állampolgár.
• A másik kérdésben viszont úgy tűnik, hogy sikerült valamilyen kompromisszumos megoldásra jutni. Ez a határon túli magyarok magyarországi különleges jogi státuszára vonatkozó rész.
• Kialakult egy olyan szöveg, amely mindenki számára elfogadható lett, mert először talán egységesíti szellemileg a bárhol élő magyar nemzeti közösség tagjait. Lévén elfogadta ennek a csúcsnak minden politikai ereje, hogy a magyar nemzet tagjai megkülönböztetett státusszal kell rendelkezzenek bármilyen más nem magyar állampolgárral szemben. És egy meghatározott viszonyt kell biztosítani számukra a Magyarországon élő magyar állampolgárokkal szemben.

Németh Zsolt:

- Bízom abban, hogy immáron az erdélyi magyar egyetem körül is kialakult a hatpárti konszenzus. És mindenfajta olyan költségvetési módosító javaslat, visszavonásra fog kerülni, ami ezzel ellentétes Hiszen itt az aláírások ezt az egyértelmű politikai szándékot tükrözik. Ami pedig a magyar kormánynak és az RMDSZ-nek az egyeztetését illeti, valóban megállapodtunk abban, hogy ebben a kérdésben konzultálunk. Azonban elsősorban az erdélyi magyarság dolga, hogy kialakítsa a koncepcióját az egyetemnek. A magyar kormány pedig a szakmailag kialakított koncepciót a maga részéről támogatni fogja a jövő évi költségvetésben kétmilliárd forint erejéig.

Markó Béla:

“- Ami az RMDSZ-t illeti, számunkra ilyen viták nincsenek, tehát nem kétséges az, hogy melyek az erdélyi magyar felsőoktatásnak azok a területei, ahol a leginkább szükség lenne a támogatásra. Szó van egy alapítványi egyetemről és ez helyes végül is, hogyha magánegyetemről van szó, akkor ezt alapítványi keretben lehetne a legjobban működtetni. Szó van arról, hogy az egyházak vállaljanak ebben nyomatékosan szerepet. Az én véleményem szerint ennek így kell lennie, de nem kizárólagos szerepet. Tehát meg kell mozgatni ennek érdekében az egész erdélyi magyar civil társadalmat. És a másik kérdés, hogy itt nem egyközpontú egyetemre kellene gondolni. Tehát itt a Székelyföldnek éppúgy szüksége van felsőoktatásra, mint Nagyváradnak, a Partiumnak, és az is teljesen világos, hogy a szellemi központ a számunkra továbbra is Kolozsvár.

• Mivel elégedetlen?
• Én nem vagyok elégedetlen ezzel a tegnapi és mai megbeszéléssel. Viszont nem használtuk ki kellőképpen a lehetőségeinket. Tehát nem volt kellőképpen szoros az együttműködés. Nem volt kellőképpen szoros a konzultáció, mint ami például a gazdasági kapcsolattartást illeti. És nemcsak kapcsolattartásról van szó, hanem Magyarország gazdasági jelenlétéről Romániában, ami Romániának is érdeke egyébként. Vagy egy másik kritikánk, ami a támogatási rendszerrel kapcsolatosan fogalmazódott meg. Tehát a különböző alapítványokban jelenlévő támogatási rendszerről: Illyés alapítvány, Apáczai alapítvány, Segítő Jobb, Új Kézfogás. Tehát mára már van egy teljes rendszer, amely arra hivatott, hogy a határon túli magyarságot támogassa. Viszont véleményem szerint lassan halad egy közös stratégia kialakítása és egyeztetése.
• Milyen kritikát fogalmazott meg a magyarországi elektronikus tájékoztatással kapcsolatban?
• Nem fogalmaztam meg kritikát. Hiányérzetet fogalmaztam meg, hogy egyszerűen elmulasztottuk ezzel a területtel foglalkozni a munkabizottságokban és ezt mindenképpen be kell pótolni.
• Mennyire elégedett Kovács Miklós, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke?

• Azzal hogy végül is, annak a támogatása, amit státustörvényként szoktunk röviden emlegetni, hogy ennek a támogatása bekerült a nyilatkozatba, ez mindenképpen egy sikerélmény. És amivel pedig, nem, hogy ez ilyen nehezen ment. A KMKSZ-nek világos célja volt, hogy a legfontosabb téma, a legfontosabb ügy, amiben előrehaladást kell elérni, az a státustörvény.
• Tabajdi Csaba kritikájának egyik lényegi eleme volt az, hogy tulajdonképpen, amit Önök követelnek, minden további nélkül megoldható lenne rendeletekkel.
• Ez nincs így, hiszen az eddigi nyilvános politizálásban meglévő magyar-magyar viszonynak a régi hiányossága, hogy az egész nincs jogilag szabályozva. Itt vannak mindenféle nyilatkozatok, rokonszenv-nyilvánítások, meg miegyebek, viszont nincs meg, ami az egésznek az alapja lehet. Hogy valamire hivatkozni is lehessen. Ha a magyar állam nem a jog nyelvén vállal kötelezettségeket, ez az egész legfeljebb szándéknyilatkozatként értékelhető. A gazdaság, a közalapítványok és hasonló témák között felvetődött az is, hogy az írott és az elektronikus médiumoknak a szerepe a határon túl élő magyarok ügyeinek a megjelenítésében, tálalásában egy olyan téma volt, amiben mindenki egyetértett, hogy ezt valóban meg kellene tárgyalni megfelelő előkészítés után. Nekünk nagyon fontos az, hogy megjelenhessünk, hogy a mi kérdéseink azok autentikus, nem torzított formában eljuthassanak a magyar közvéleményhez, hisz az egész ügynek az Achilles-sarka az, hogy ezt nagyon könnyű negatív színben tálalni, vagy olyan módon, amely gyanakvást, féltékenységet, ódzkodást kelthet a magyar közvéleményben. És feltétlenül szükség van arra, hogy ennek az ügynek, a határon túl élő magyaroknak az ügyét ebből a szempontból is megvédjük, hogy úgy mondjam, páncélozzuk ezt az Achilles-sarkot. És megteremtődjenek annak a feltételei, illetve annak a formái, hogy lehetőségünk legyen a tényleges álláspontot és a tényleges helyzetet eljuttatni Magyarország közvéleményéhez. Természetesen ebből a szempontból a Határok nélkül példaértékű. Tehát ez egy olyan fórum, amelyik ebből a szempontból egy működő példa. Szükség van arra, hogy minél több ilyen legyen, illetve a meglévőknek a működését azt garantáljuk.

Duray Miklós:

• A II. Magyar-magyar csúccsal és nem vagyok elégedetlen, semmilyen vonatkozásban, még akkor is, hogyha egy kérdésben nem született megegyezés. Ugyanis engem elsősorban az tesz elégedetté, hogy sikerült győzedelmeskednie mindazoknak, akik a legtöbb kifogással voltak, a saját előítéleteik felett és sikerült megegyeznünk. És ez egy nagyon jó hír a jövőt illetően, mert most már harmadszor történt meg az, hogy majdnem úgy nézett ki, hogy nem lesz belőle semmi, és mégis sikerült megegyeznünk, tehát haladunk előre.
• Mennyire került szóba a magyarországi elektronikus tájékoztatás ügye és abban a határon túli magyarság képviselete?
• A média és a médiapolitika szóba került, olyan értelemben, hogy ezzel a kérdéssel a közművelődési bizottság fog majd foglalkozni.

• Várakozáson felül elégedett vagyok az ellentétek ellenére. De a megértés, kompromisszumra törekedés kifejezettebb volt, mint az előző összejövetelen. Nem beszélve a pár évvel ezelőtti kísérletekről. A vajdasági magyarság számára nagyon fontos volt ez az értekezlet, ugyanis az autonómia-koncepció körül kialakult nézeteltérés és nem egyértelmű értelmezése bizonyos mértékben gátolta a megvalósítást vagy népszerűsítését, különösen a nyugati közvélemény előtt.
• Végül is ebbe az autonómia-koncepcióba - amit most már a magyar politikai erők egyértelműen támogatni fognak -, beletartozik az Önök területi autonómiával kapcsolatos elképzelése is? Ez a Vajdaság, mint egész területnek az autonómiáját, illetve a Vajdaság északi részének, mint magyar többségű területnek az autonómiáját jelenti.
• Igen, ez az az úgynevezett egyeztetett autonómia-koncepció. Hárompillérű autonómia, amely Vajdaság autonómiáját követeli, de a magyarlakta területek autonómiáját, tehát a magyar többségű lakossággal rendelkező területek autonómiáját és a személyi elvű autonómia a tétele ennek a dokumentumnak és nagyon fontos a számunkra, hogy itt az állandó értekezleten az ideiglenes magyar nemzeti tanács is legitimitást nyert. Tudomásul vették ennek a működését, és a témakörök, amelyek földolgozáson vannak az ideiglenes nemzeti tanácsnál, a vajdasági magyarság megmaradásának létfontosságú kérdéseit taglalják.
• A határon túli magyarság képviseltével a magyarországi tájékoztatásban foglalkoztak-e?
• Különösképpen nem volt lehetőség ezzel a kérdéssel foglalkozni. Fölszólalásomban csak annyi lehetőség adódott, hogy fölhívjam az állandó értekezlet figyelmét, hogy Vajdaságban az ott élő népesség nem rendelkezik sem napilapokkal, sem hetilapokkal, sem rádióval, sem televízióval, ugyanis az anyagi körülmények odavezettek, hogy nem tudjuk támogatni a Magyar Szót. Az állami támogatás pedig egyértelműen olyan, hogy a Magyar Szót be akarja fojtani. Az újságírók több hónapja nem kapnak fizetést. Úgy hogy a Magyar Szó újságírói sztrájkolnak, több hónapon keresztül a magyarság nem jut el a napi hírekhez. De a Szabad 7 Nap ügyét is már több éven keresztül próbáljuk megoldani. Csak az önkormányzati támogatásból működik még ez a sajtóorgánum. És itt nincs kellő érzékenység az anyaország részéről, hogy támogassák. Kifejezett probléma a szabadkai rádió középhullámú adójának megszűnése, amely a NATO-bombázások során lett tönkretéve, és ezáltal ez a hírforrás is megszűnt a vajdasági magyarság számára. Az is égető, hogy nem kapunk kellő megértést az anyaországi elektronikus médiák szórásában. Sőt, mondhatom azt is, hogy egyes televíziós csatornák kormányhoz közel álló vagy kormányirodákból kapnak direktívát, hogy a Vajdasági Magyar Szövetség híreit szorítsák háttérbe. Nagyon fontos megemlíteni a pozitív példát is, hogy a Határok nélkül adás az az egyetlen olyan adás, amely felöleli, és objektíven tájékoztatja a vajdasági magyarságot a hírekről és a fennálló problémákról. Az állandó értekezleten arra is felhívtam a jelenlévők figyelmét, hogy az elmúlt néhány hónapban felerősödtek azok a tendenciák, hogy a történelmi egyházaink képviselőit, papjait különböző bántalmazások érik. Több esetben verést kaptak, mint például Tótfalun Utassy Jenő plébános. Három álarcos bandita súlyosan megverték. Édesanyját is bántalmazták, a házvezetőnőjét is bántalmazták. Bántalmazták a nyugalmazott papokat, akik ebben a közegben, plébánián élnek. Kirabolták a plébániát, de ez előtt is, a református egyház egy papnőjét verték meg Magyarittabén, de voltak gyilkosságok is. És az aktuális hatalom, a rendőri szervek nem fordítanak kellő figyelmet ezeknek az eseteknek a felgöngyölítésére. Ez azért is veszélyes, mert ismerve a balkáni történéseket, az elmúlt háború forgatókönyvét, a provokációk éppen az egyház képviselőivel kezdődtek és népirtásba torkolltak, vagy legalább a menekültáradatok beindításához vezettek.”

Orbán Viktor:

• “Ha valaki körülnéz a Magyarországot körbevevő országok területén, akkor azt látja, hogy ott, ahol lehet, és ahol szükséges, most hogy Magyarország már jobb állapotban van, igyekszünk minden segítséget megadni ugye. Erdélyben indul a magyar nyelvű magánegyetem, nemsokára a szlovákokkal megépítjük a Mária Valéria-hidat és itt pedig Horvátországban, ahol a háború nagyon sok veszteséget okozott az itt élő magyaroknak, és nagyon sok gyötrelmet is, megpróbálunk az újjáépítésben részt venni. Most egy bizonyos célt kitűztünk magunk elé. Azt mondtuk, hogy egy év alatt négy épületet, két kultúrházat és két templomot, tehát négy közösségi épületet a magyar költségvetés támogat, illetve újjáépít. Erre szántunk 200 millió forintot. Két épület elkészült. A másik kettő is el fog készülni a megadott határidőn belül. Aztán meglátjuk, hogy a magyarokkal való beszélgetések mire visznek bennünket. Nyilván lesz még kérésük, nyilván lesz még elgondolásuk, amit a magyar költségvetés megenged, meg amit az igazságosság lehetővé tesz, tehát, hogy mindenhová jusson azért. Nos, addig a határig lehet ránk számítani.
• Mennyire tekinthető pusztán protokoll-látogatásnak ez a mostani út, tehát ennek a két intézménynek a felavatása?

Orbán Viktor:

• Hát sok mindennek tekinthető, de protokoll látogatásnak talán a legkevésbé. Ugye a látogatás nem is itt kezdődött, hanem Zágrábban, ahol - én tudom, hogy újságíróknak az, hogy 400 kilovolt az nem mond semmit. Egy miniszterelnöknek sem mond olyan nagyon sokat – de ha azt mondom Önöknek, hogy egy olyan áramátjátszó állomást adtunk át, amely összeköti a magyar és a horvát elektromos rendszert, valamint Magyarország számára Olaszország és Szlovénia felé is további leágazást tesz lehetővé, akkor látható, hogy nem ideológiai deklaráció mindössze a horvát-magyar stratégiai partnerség. Valóban rá vagyunk utalva egymásra. A horvátoknak szükségük van ránk, és nekünk pedig szükségünk van Horvátország egyetértő közreműködésére. Lám, például a két ország, ha baj van, úgy értem, nem elsősorban politikai, hanem ipari természetű baj, akkor egymás elektromos rendszerében ki tudja a másikat segíteni. Ez egy komoly lehetőség. Tárgyalások is voltak tegnap. Nagyon súlyos kérdésekről is tárgyaltunk. Ugye itt az olajiparnak az átrendeződéséről is szó van. A MOL és az INA olajtársaságok közötti együttműködésről volt módunk szót ejteni. Tárgyaltunk a rijekai kikötő újjáépítésében, följavításában való magyar részvételről és persze tárgyaltunk az itt élő magyarok ügyeiről is. Tehát ez egy érdemi tárgyalássorozat volt, aminek inkább a lezárása, a hét végéhez illő ünnepe az, hogy most itt két épületet, azok között pedig egy templomot is fölszentelünk, fölavatunk és átadjuk a kopácsi, illetve vörösmarti polgároknak.
• Lehet azt tudni, hogy az itt élő, tehát Horvátországban élő kisebbségnek a kérdései milyen tekintetben kerültek szóba?

Orbán Viktor:

• Hogyne. Sokat beszéltünk róla. Az itt élő kisebbségnek a magatartását a horvátok sokra tartják, és nagyra becsülik. Ennek az oka, hogy amikor ennek a területnek a hovatartozása kérdéses volt, vagyis háború zajlott, Jugoszlávia, Szerbia vagy pedig Horvátország része lesz-e ez a terület. Mit gondolnak erről az itt élő magyarok. Akkor a magyarok egyértelműen a horvátok mellett tették le a voksukat, és azt mondták, hogy ez a terület tartozzon Horvátországhoz és vállalták mindazt, ami ezzel járt. És az nem volt kevés, mert a szerbek ezt a területet megszállták, itt át kellett menniük az itt élő magyaroknak atrocitásokon. Ha önök megkérdik az itt élő magyarokat, elmesélik, hogy hogyan laktak benn férfiemberek itt a kopácsi réten az ingoványban jobb híján, meg kényszerből, mi történt az asszonyokkal itt ezeken a területeken. Ezeket mind el fogják önöknek mesélni. És a magyarok úgy döntöttek, hogy a jövőjüket inkább Horvátország keretén belül képzelik el, sem mint Szerbia keretén belül. Ezt a horvátok mind a mai napig mélyen megbecsülik. Úgy fogalmazott a miniszterelnök ma, hogy a magyarok lojális horvát állampolgároknak bizonyultak. Tehát azt hiszem, hogy a horvátok a maguk részéről, ami a központi vezetést illeti, mindent megtesznek, hogy a horvátországi magyaroknak a sorsa az egyenrangú legyen. Ha azt kérdezné tőlem, hogy a mindennapi életben - nem fönt Zágrábban, hanem itt -, mi történik, - illetve ha nem is engem kérdezne, hanem inkább az itt élő magyarokat -, akkor nem mindenben lenne a véleményük pozitív. Vannak olyan dolgok, amelyek nem tetszenek az itt élő magyaroknak. Sok mindent mondanak, nem az én dolgom, hogy ezeket elmondjam helyettük. Úgy gondolják, hogy a magyar falvak újjáépítése lassabban halad, mint a környező horvát falvaké. Úgy gondolják, hogy a munkalehetőségek kevésbé nyitottak a számukra, de ezeket az itt élő magyarok képviselői nekem például Budapesten a magyar állandó értekezlet csúcstalálkozóján elmondták. Tehát nem arról van szó, hogy felhőtlen lenne a helyzet. Nem arról van szó, hogy ne lenne tennivaló, hanem arról, hogy van-e központi akarat, amely hosszabb távon, Horvátország és Magyarország együttműködését belehelyezi két évtized távlatába, és van a mindennapi élet, ahol úgy, ahogy az lenni szokott, nem minden úgy alakul, ahogy az ember szeretné, vagyis ott még sok minden tennivaló maradt.
• Horvátországban ma béke van. A Vajdaságban nem tudni, hogy béke van-e igazából és Kasza József, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke a magyar állandó értekezlet után panaszkodott arról, hogy a magyarországi tájékoztatáspolitikában - sajátos módon - gyakorlatilag nem nagyon jelennek meg a határon túli magyarok. Van-e a kormánynak elképzelése arról, hogy hogyan lehetne hangsúlyosabbá tenni Magyarországon a határon túli magyarok jelenlétét a tájékoztatásban?

Orbán Viktor:

• Nézze, általában a határon túli magyarok szerintem kellő súllyal jelennek meg a magyar nyilvánosságban. Ez nem volt mindig így, de az elmúlt másfél évben szerintem már így van. Nemcsak a Duna televízión, hanem az állami televízión keresztül is lehet ezt tapasztalni. A kereskedelmi tévék az egy külön történet. Ami azonban a vajdasági ügyeket illeti, nézze, én is szoktam már azon meglepődni, hogy én kapom a különböző titkosszolgálati, hírszerzői és nagykövetségi jelentéseket arról, hogy a Vajdaságban miképpen állnak az ügyek és az nem mindig találkozik azzal, amit akár a közszolgálati médiában is hallok. Ugye, Kasza úr ezen a magyar állandó értekezleten beszámolt arról, amit egyébként az ott ülők többsége más forrásokból tudott, hogy a Vajdaságban szaporodnak a fizikai atrocitások az ott élő magyarokkal szemben. Papokat vernek meg, magyar családokat fenyegetnek meg, tehát a Vajdaságban a helyzet ma feszültebb, mint az elmúlt két hónapban bármikor volt. Erről én sem hallottam a magyar médiában. Én nem akarok önöknek tanácsot adni, de ott most fontos dolgok történnek, össz-magyarságra kiható jelentőségű dolgok. Mindannyian abban vagyunk érdekeltek, hogy a nemzetközi közvélemény figyelmét kellő élességgel irányítsuk rá azokra az eseményekre, amelyek most ott történnek, és amelyek kedvezőtlenek a Vajdaságban élő magyarok számára. Nem is beszélve arról, hogy jön a tél, blokád alatt van ugye Jugoszlávia, tehát van egy kereskedelmi szankciórendszer és nagyon sok erőforrást kell mozgósítanunk Magyarországon. Nemcsak a kormánynak. Szerintem minden magyar polgárt erre kellene kérnünk, hogy erejéhez mérten járuljon hozzá, hogy átsegíthessük azokat a magyar településeket, különösen kisebb falvakat, amelyek a Vajdaságban vannak és nagyon nehéz tél elé néznek, azon a nehéz perióduson, amelyet egy ilyen blokád mellett egy tél hozhat a számukra. Tehát itt egy kicsit több összefogásra volna szükség. Azt a szabályt érdemes lenne Magyarországon ismét kellő súllyal helyreállítani, hogy minden magyarnak kötelessége segíteni minden bajba jutott magyaron. És a Vajdaságban most azért van baj.”