Tolcsvay Béla:

Tolcsvay Béla vagyok, egy muzsikus, zeneszerző, énekmondó, hivatásos álmodozó. Amikor engem Gecse Géza megtalált a Nefelejcs utcai második emeleti lakásban, a Magyar Rádió küldte hozzám riportot készíteni. Egy fiatalember kopogtatott be, és ahogy feltette a kérdéseket, harminc éven keresztül sok újságíróval találkozva, sok riportot adva emlékeimben felsejlett valami nagyon régi dolog. Ahogy tanáraim mondták, az a mag, az a csíra helyből látszik valakiben. Valamit sejtettem. Megcsinálta a riportot vélem és meghívott a Kossuth klubba egy közönségtalálkozóra. Néztem és hallgattam, és láttam egy fiatalembert, aki komolyan veszi azt, amit csinál. Akkor már a Thököly klubban jómagam szerkesztettem egy olyan sorozatot, amit a magam véleménye szerint, az emberek kívánságára teszek, hogy találkozhassanak olyan emberekkel, akikre éppen kíváncsiak. Feleségemmel gondoltunk egyet, és Gecse Gézának szóltam, hátha hajlandó egy olyan sorozatra, melyet a rádió műsorában a Határok nélkül című műsornak a közönségtalálkozójává tesz. Elvállalta. Nem gondoltam volna, hogy valamikor, néhány évre rá, itt leszünk ennyien, és ilyen sok ember a sajtótól. Köszönöm Gézának, hogy annak idején elvállalta a Thököly klubban és gratulálok néki, hogy könyv lett ebből a sorozatból.(taps)

Gecse Géza:

-Köszönöm szépen Béla ezt a bevezetőt. Mindenekelőtt arra kérem dr.Habsburg Ottót, a Páneurópa Unió elnökét, hogy tartsa meg előadását.

Habsburg Ottó:

-Gecse úr, Hölgyeim és Uraim, és Kedves Barátaim! Nagyon örülök, hogy alkalom adódik egy, számunkra eléggé komoly napon találkoznom önökkel megbeszélve azt, amit ez a könyv ad nekünk a jövő számára. Azért mondom azt, mert e napokban ide jön Giscard d'Estaing volt francia elnök, akit megbízott az Európai Unió az úgynevezett konvenció előkészítésével. Nem könnyű a feladata, mert a tárgyalások azokkal az országokkal, amelyek be akarnak lépni az Európai Unióba, olyan sikeresen jártak, hogy a végén még a boldog nyugatiak is ráeszméltek, hogy ők nekik is kell készülniük valamire, mert nálunk sok dolog történt már - hála istennek -, még kell, hogy történjen egy pár dolog nálunk - egy kissé kevesebb, mint másoknál -, de vannak bizonyos kollégáink az eljövendő még, mint a lengyelek - például most éppen Lengyelországból jöttem -, hogy tényleg itt készek vagyunk többé-kevésbé itt Magyarországon legjobban, de másrészt az is, hogy Nyugaton az idő alatt nagyon békében éltek, és nem dolgoztak eleget úgy, hogy most ráeszméltek arra, hogy őnekik is elő kell készülniük. Nézze, az egészen természetes, mivel a mostani szerződés már elég öreg. A római aktus, a római adatok, amelyek mondjuk az Európai Unió alkotmányának az alapját képezik, azok most már több, mint ötven évesek. Most valaki, aki olyan idős, mint én - én az idén 90 éves leszek -, azt találom, hogy ötven év, az borzasztóan fiatal, de tény az, hogyha objektíve megtekintjük a helyzetet, hát kérem szépen a politikában és főleg ebben a viharos időben, amelyben mi élünk, tényleg óriásik a változások éppen ebben az ötven évben. Úgy, hogy az, ami annak idején kiváló volt, most már idejét múlta. Úgy, hogy ott is a Nyugat részéről sok változásra van szükség és ezt most majdnem nehezebb, mint az, amit tőlünk várnak. Mert tényleg az van, hogy példának okáért veszem az Európa Parlamentet, ahol húsz éven át dolgoztam, túl sok tagja van. Nézzék, valaki, aki ismeri a parlamenti történelmet az évszázadokon át, annak a tudására jutott, hogy csak hogyha a parlamentnek több, mint háromszáz vagy háromszáz maximum ötven tagja van, akkor már nem is parlament, hanem szavazómasina. Annak idején például az volt érthető, hogy a nagy szovjet, ahol négyezer vagy ötezer tag volt, nagyon kellemes volt, mert evvel lehetett eljáratni bármit. Egy parlamentnek tehát aránylag kicsinek kell lenni, hogy tényleg csináljon hasznos munkát. Most a mai Európa Parlament már majdnem hétszáz tagos, és hogyha most az új nemzetek jönnek be - és adja isten, hogy sokan jöjjenek be, kérem szépen, az lesz, hogy már az ezerhez fogunk közeledni, és ennek folytán ez éppen olyan lesz, mint egy nagy szovjet. Az egyetlen különbség az lesz, hogy mindenféle párt lesz benne, de még az időben is sok fog hiányozni. És ennek folytán szükség van arra, hogy reformot vigyenek keresztül és itt persze óriásiak Nyugaton az ellenállások. Mert egy tapasztalatom van a parlamenti életből: ez az, hogyha egy javaslat azt kívánja, hogy több mandátum legyen, akkor ez olyan gyönyörűen megy keresztül, hogy öröm látni. Ha kevesebb mandátumról van szó, akkor olyan ádáz ellenállás van, hogy majdnem azt lehet mondani olyan, mint Zrínyinek a védelme a végvárából.

Hölgyeim és Uraim és erről van most szó. Most én egyénileg nagyon bízom a francia elnökben érthető módon. Nézze nekünk csak - bocsássák meg, hogy koromról mondjam - de tudja van ennek a kornak egy óriási előnye, nemcsak a fiút ismerem, aki most szerepel, de az apját, sőt dédapját is ismertem. Például Giscard d'Estaingnél az apját nagyon jól ismertem, kiváló ember volt, vezető egyéniség volt Franciaországban, és a fiú sokat kapott tőle úgy, hogy erélyes ember, eszes ember és remélem, hogy sikeres ember is lesz. Persze nagyon kemény a harca, mert azt a bizonyos bizottságot most száz emberrel számukat növelték és az is megint csak túl sok, és főleg, hogyha az ember látja, hogy kiket küldöttek a kormányok, hát nem mondom minden elég kielégítő, mert sokan azt mondják, hogy sokat fecsegnek, de semmit se értenek az ügyhöz. De bármi is legyen, ez most a döntő kérdés számunkra, hogy itt le fogják tárgyalni most avval a kormánnyal, amely most pár nap múlva meg lesz választva, hogy tényleg mit mond Magyarország ahhoz, hogy általában reformálják az uniót, amelybe mi be fogunk lépni. Úgy, hogy itt egy nagy szerepünk lesz, de most már egy olyan szerep, hogy nem mi vagyunk csak a kérők, hanem tényleg mondhatunk is valamint, legalább elveinket megmondhatjuk. Úgy, hogy ez az idő, amikor nekünk komolyan kell foglalkoznunk avval, hogy mi lesz a mi jövőnk Európában. Ebből a szempontból őszintén szeretném mondani, hogy végtelenül örültem annak, hogy olyan sok magyar honfitársunk ment választani a választások első mozzanatában. Tényleg több mint a legtöbb másik nemzetnél, és ez is mutatja, hogy mennyire mégis eszes a mi nemzetünk, hogy mennyire megértik a politikai elveket és főleg valamit. Mindig azt mondották külföldön, hogy Magyarországban nem ismerik a demokráciát. Az ellenkezőjét mutattuk most nekik, és jogosan, mivel nálunk mégis a megyei tradíciónak óriási kihatása volt a mostani nemzedékre is, úgyhogy tényleg egy politikai nemzet vagyunk, és hogyha már demokratikus egészségről akadunk beszélni, hát akkor nálunk elég szép volt. Sokan nem is tudják azt például, hogy nálunk Magyarországon már a múlt század elején volt az az ország, amelyben akkor, az akkori kormánynak egyik tagja - sikertelenül sajnos -, az javasolta az általános, titkos választójogot. Hogyha az sikerült volt Kristóffynak a darabont-kormány keretében, tudják nálunk a darabont-kormánynak rossz hírneve van, azt mondják, hogy el akarta nyomni a demokráciát, nem igaz. Tényleg ott volt az a Kristóffy, aki egy kiváló ember volt, és aki már akkor, amikor a többiek se gondoltak arra az általános választójogra, nálunk már a javaslat megvolt. Hogy aztán kibuktatták, mert egyes megyei pasasok nem akarták, hogy hatalomra jusson a nép, az más. De mindenesetre megvolt nálunk úgy, hogy itt óriási hagyomány van nálunk. És ennek a hagyománynak most kell, hogy legyen kihatása. És ennek folytán örülök annak, hogy itt egy könyv foglalkozik avval, hogy mi történt az utolsó években, hogy milyen döntések vagy elgondolások voltak és hogy milyen értékek mégis voltak a mi országunkban. Nézzék én annak idején meg voltam híva az első szabadon választott parlamenti ülésre itt fönt a gyönyörű szép Parlamentünkbe. És ezt nagyon komolyan megtekintettem, hát elvégre én nagyon szeretem a parlamentet és elvégre éveken át egy nagy parlamentnek voltam a tagja, hát kérem szépen örvendetes volt látni a mi embereinket, a mi képviselőinket. Először voltak ott egy parlamentben, először kellett foglalkozniuk a parlamenti ügyekkel, és három órán belül úgy viselkedtek, jóban és rosszban, mint mi viselkedtünk évek után. Úgy, hogy tényleg itt egy óriási érték van, amit bevihetünk ebbe az egész jövőbe. És Hölgyeim és Uraim ez úgy lesznek most tárgyalások, megbeszélések, hogy mi hozhatunk gondolatokat ebbe az Európai Unióba és ennek óriási értéke lesz, mert akkor a kezdettől fogva Magyarországnak egy kiváló helye lesz. Azon kívül ne felejtsük el azt, hogy elvégre sokat köszönhetünk 1956-nak a magyar szabadságharcnak, amely tényleg jelentette a kommunista uralomnak a végét. Kevesen gondolnak arra, hogy a XX.század alatt három világháború volt, az úgynevezett első világháború, amely kezdődött 1914-ban, aztán jött a II.világháború 1939-ben, de a II.világháború után ott volt az, amit hidegháborúnak neveztek és ami tényleg éppen olyan háború volt, sőt talán mint fájó esemény nagyobb volt, mint a többiek, mert biztos az, hogy a kommunista orosz uralom sokkal több szenvedést jelentett a nemzetek számára, mint sok esemény az első és a második világháború alatt. De mindennek a három világháborúnak volt ugyanaz a történelme. Kezdődik avval, hogy diadalmaskodik az, aki elindítja a háborút. Aztán jön egy pont, két év után, amikor döntő csata van, az első világháborúban az volt a verduni csata, azután volt Sztálingrád, és hol volt a harmadik csata? 1956-ban Budapesten. Mi ugyanakkor ezt a csatát elveszítettük, de megnyertünk ezáltal a világháborút. Mert tényleg valakiknek, akinek alkalma volt kissé a kommunistákat ismerni, én ugyan nem tudtam itt akkor otthon lenni, de hát a külföldön, mint képviselő rengeteg beszéltem a kommunista vezetőkkel és azok voltak a legcsökönyösebbek, a franciák, az olaszok és így tovább - ismertem mindegyiket -, mert én mindig azt az elvet vallottam, hogy mindenkivel beszélek, mert ez engem is meggazdagít, és azon kívül nem kell félnem, mert úgy hittem, hogy ez én elgondolásaim úgyis a jók, tehát akkor is vitatni a többiekkel. Hát kérem szépen akkor 56 után sok külföldi kommunista vezetővel beszéltem és tényleg a magyar szabadságharc teljesen megváltoztatta a világnak az egész atomoszféráját, mert a magyar szabadságharc előtt minden kommunista abban bízott és biztosnak tartotta, hogy van ez az úgynevezett irreverzibilitás. Azaz, hogyha egyszer a kommunizmus hatalmon van, ott is fog maradni, mert olyan szép rendszer, a nép nem fogja megdönteni ezt a rendszert, esetleg lehet, mint ahogy nálunk mindjárt az első világháború után volt, hogy hadseregen kívül véget vetettek ennek a kommunista rendszernek. De mondjuk, hogy belülről senkise fogja megbuktatni. És akkor az történt, hogy éppen az alapelvek ellen vallott ellentétben az történt, hogy a nép megbuktatta a kommunista rendszert és hogy külföldi csapatokra volt szükség, hogy helyreállítsák még egyszer a kommunistákat. Ez végét jelentette a kommunista mozgalom világszerte való diadalmas útjának és azóta folyton hanyatlott. Ezt talán kevesen és így gondolják, de ezek a tények Hölgyeim és Uraim. És tehát nagyon szép, hogy itt, ebben a könyvben mondjuk azt is leírják, hogy mi történt azután a fordulat után, amelynek a kihatása azután megintcsak Magyarországon volt, mert itt Európára nézve az a bizonyos Páneurópai piknik 1989.augusztus 19-én tényleg hozta a végleges fordulatot, mert önmaga az akkori úgynevezett Német Demokratikus Köztársaság elnökének vagy diktátorának azok voltak az utolsó szavai, mielőtt meghalt békében Chilében, amikor azt mondotta, hogy akkor megbuktatták őt, persze azt állítván, hogy nekünk volt nagy erős segítség az amerikaiak részéről ugye a CIA pénzt adott nekünk és hát mivel én kissé részt tudtam venni ezeken az eseményeken, jól tudom, hogy egy fillér se jött külföldről, hanem ez mind erjedt a magyar földből. És ennek folytán ebben a beállítottságban a múltra nézve kell a jövőre tekintenünk. Vannak óriási kilátásaink. Vannak persze azok, akik pesszimisták nálunk. Tudja a "hungaro-pesszimizmus", az sajnos egy magyar betegség. Mert arról is mondják, hogy sírva vigad a magyar. Hát kérem szépen, aki sír, az nem vígad rendszerint, hogyha ember. Nem tudom, hogy máshogyan lehet ezt magyarázni, de hát ezt egyszer mondották. De vannak olyan pesszimisták nálunk, de hála istennek a kisebbség. Nagy erővel nekiállt ez a nemzet, fölépített valami bámulatosat és szenzációs rövid időn belül.

Úgy, hogy ez a könyv is mondja nekünk azt, büszkék lehetünk a nemzetünkre, büszkék lehetünk az országunkra, de el kell, hogy most abban az időben, amikor még a döntés előtt állunk, maradjunk optimisták, maradjunk bizalommal a jövőben. Értsük meg, hogy mi történt és a múltban éppen rengeteg történt nálunk és ők bátor emberek voltak nézze és evvel végezni is akarok, sok dolgom volt magyar politikusokkal egészen az utolsó 12 év alatt. És azt mondom, nagyon büszke voltam rájuk. Persze, hogy szidták egymást, most megint hallom azt, hogy panaszkodnak az utolsó választásoknál mindenféle szörnyűségek történtek. Hölgyeim és Uraim de ne felejtsük el azt, hogy van nekünk egy nagy dolgunk és ez az, hogy van nekünk egy gyönyörű nyelvünk: az irodalmunk talán a világ legszebb irodalma, van is egy előnye és ezt az előnyt most az utolsó hetekben nagyon is élveztem, hogy a többiek nem értik a mi nyelvünket úgy, hogy sokat mondhattunk egymásról és a többiek nem is tudták. Hála istennek! És hát mindenesetre jó úton vagyunk Hölgyeim és Uraim, bátran kell előrehaladunk és ha Isten úgy akarja és biztos vagyok, hogy Isten akarni fogja, mert a magyarok istene nem fogja elfelejteni nemzetét, hogy két éven belül teljes jogú tagjai leszünk az Európai Uniónak. Ezt is mondja nekünk ez a könyv és ennek folytán ennek a könyvnek sok sikert kívánok!

Köszönöm. (taps)

Habsburg Ottó:

- Örülök annak, hogy Szlovákiában már más az állásfoglalás az ügyben, mint ez a cseh országokban van, ami aránylag érthető. És én úgy érzem, hogy a szlovákok nagyon közel állnak hozzánk. És hogyha ez így többé-kevésbé megmarad, én remélem, hogy Szlovákiának sokkal könnyebb lesz az útja az európai egységbe, mint bizonyos más nemzeteknek, amelyek még mindig nem akarják föladni azokat a benesi elveket. Őszintén mondom, én nem is értem ezt az állásfoglalást, mert semmi értelme nincs ennek az egésznek, ellentétben van az összes emberi jogokkal ez az úgynevezett négy paragrafus, amely van rengeteg benesi dekrétum hát sok bajt hozott gyorsan országára, ami európai szempontból elfogadhatatlan. Magyarország részéről nagyon is tiszta nyelven beszéltek, mert elvégre nemcsak németekről, hanem magyarokról is volt szó. És hogyha a német kormány bizonyos kérdésekben eléggé gyönge, legalább nálunk nagyon nyíltan megmondották, hogy mi a jogi álláspont, ez egészen pártpolitikától független, ez egy alapvető jogi kérdés és ezen nem tudunk engedni.

Habsburg Ottó:

- Az elmúlt Európai Parlament nagy többséggel úgy döntött, hogy a Benes-dekrétumok elfogadhatatlanok. Úgyhogy tényleg ott a kommunisták kivételével egy pár ember úgy a kereszténydemokráciából, mint a szociáldemokráciából voltak olyanok is, akik én nem is akarok a csehek ellen beszélni, hanem a prágai vezetők véleménye mellett szavaztak. Voltak ott egyéni kapcsolatok, de hát ez egy törpe kisebbség volt. A többség mindig aláhúzta azt, hogy elfogadhatatlan. Nézzék, mert egyszerűen jogi kérdés, az nem egy kérdés mostani opportunista szempontból, hanem ez egy alapvető valami. Hogyha mi elfogadjuk azt, hogy totalitárius állam akarunk lenni, ahol faji kérdések döntőek, ahol a kisebbségeket ki lehet semmisíteni, akkor ezt el lehet fogadni. De hogyha ezt nem tudjuk elfogadni, akkor nem is tudjuk elfogadni a Benes-dekrétumokat, mert ezekben nyíltan itt van egy alapvető diszkrimináció úgy a magyarok, mind a németek ellen és ez annyit jelent, hogy embereket elítél ez a Benes-dekrétum, akik nem is tudják, hogy miért támadják őket, hogy azt mondják, hogy egyéni gazembereket ki akarnak írtani, az más kérdés, én akkor is kérdésesnek tartom, mert ez is egy jogi kérdés lenne, de legalább itt nem volna alapelv, de itt arról van szó, hogy úgy, mint annak idején Hitlerék a zsidókat üldözték, mert zsidók voltak és más okból nem, úgy az most a Benes-dekrétumokat a magyarokat és a németeket üldözik, mert magyaroknak és németeknek születtek, úgy, hogy egyéni felelősségről már nincs szó. Akkor föladhatjuk Európában az összes keresztény elveket és ezt nem tudjuk elfogadni.