2003.március 3. 19:04 Kossuth, Határok nélkül

Ez volt a címe legutóbbi vitaestünknek Tolcsvay Béla klubjában. Kozma Miklós a Magyar Távirati Iroda elnökeként, a Magyar Rádió alapító elnöke is volt 1925-ben, és ezt a posztot egészen 1941 őszén bekövetkezett haláláig betöltötte, kivéve azt az időszakot, amikor a 30-as évek közepén majd' két évig belügyminiszter is volt. Nem csoda, hogy a konzervatív liberális politikussal sokáig nem tudott mit kezdeni a politika. Sírját 1989-ben alig találták meg a baracskai temetőben. A rendszerváltás után 12 esztendő elmúltával született meg életéről az a kétkötetes feldolgozás, amelynek szerzője Ormos Mária akadémikus. Miért kezdett el foglalkozni Kozma Miklós alakjával?

Ormos Mária:

-Legelőször az tűnt fel, ami Magyarországon nem volt annyira szokásos, hogy Kozma Miklós egy hallatlanul nagy irathalmazt hagyott maga után, amelyet gondosan rendezett. És amikor rájöttem, hogy abban a magyar társadalomban, ahol az a középréteg, ahol ő elhelyezkedett, ahonnan kikerült, az nagyon ritkán lett abban az időben vállalkozó. Igaz, hogy elég sok segítséggel, amelyet különböző kormánytényezőktől kapott, Bethlen Istvántól, Kánya Kálmántól, és így tovább, és így tovább, de egy hatalmas vállalatot, egy valóságos birodalmat állított lábra. A Magyar Távirati Irodával kezdte, azután a rádiót, majd a filmintézetet, és a háború idején beszállt a bauxit és alumínium üzletbe is. Amikor a németek ezt az üzletágat kezdték magukhoz ragadni, otthagyta ugyan, de még ott is megvetette a lábát. Dokumentumfilmeket, iskolafilmeket és propagandafilmeket is gyártott a filmintézet, azután a végén már játékfilmeket is. Részben ezek, részben a Magyar Távirati Iroda révén bekerült e szakma európai élvonalába. És azután még hozzájött, de ez már csak a feldolgozás folyamán az a szempont, ami végképp megemelte, hogy az ő mindenféle politikai bakugrásai ellenére mindvégig kitartott egy alapvető álláspont mellett, hogy hírt közölni csak az igazság alapján lehet, még csúsztatni is csak akkor lehet, ha a dolgok alapja megfelel a valóságnak. Propagandát pedig csak színvonalasat szabad csinálni, mert minden más ellenkező eredményt ér el.

Gecse Géza:

- Nagyon érdekes Kozma életpályája, mert amint az az ön könyvéből is kiderül, három másik emberrel együtt indulnak el 1919 tavaszán Szegedről. Az egyik Bajcsy-Zsilinszky Endre - Sopronkőhidán végzi 1944 végén, és a Kisgazdapárt politikusa lett. A másik Eckhardt Tibor, aki szintén ehhez a csapathoz tartozik. Ő az Amerikai Egyesült Államokba került szintén a Kisgazdapárt politikusaként, de még előtte a 30-as években össze is veszett Kozmával, talán még a Kozma belügyminisztersége előtt. És ugye ott van Gömbös Gyula is, aki a "fehér ellenforradalmi kormány" - ők nevezték így magukat, tehát nem arról van szó, hogy én akarom őket "megbélyegezni", hiszen ők: Horthyékra, Kozma Miklósra, Bajcsy-Zsilinszky Endrére és Eckhart Tiborra gondolok, akik a fehér ellenforradalom büszke letéteményesei voltak egy vesztett háború után. Engem megdöbbentett az, hogy Magyarországon egy 110 ezres hadsereget tudtak pillanatokon belül összetoborozni 1919 tavaszán - kora nyarán odalent Szegeden. Hogy látja Raffay Ernő e sajátos életpálya alakulását, aki szerintem nem vitatkozik velem, ha azt állítom, ha Kozma Miklós 1944-ig élt volna, akkor ő is ugyanúgy Sopronkőhidán végzi, mint Bajcsy-Zsilinszky Endre?

- Ezzel a megfogalmazással egyet kell értenem. Hozzáteszem, hogy Eckhart, Gömbös, Kozma Miklós nagy belső érzelmi életet élő személyiségek voltak, vagy azzá váltak. Kétségtelen, hogy többször összevesztek. Természetesnek tekinthető ez, hiszen jöttek a különböző nagy politikai kérdések, amelyeket a történelem hozott. Összevesztek, aztán kibékültek. Egyetértek azzal, hogy Kozma Miklós is valószínűleg oda került volna, ahova Bajcsy-Zsilinszky Endre. Hatalmas utat tett meg politikai értelemben, és egyáltalán nem véletlen, hogy az ő erkölcsisége a vérpadra vezette. Megszökhetett volna Sopronkőhidára menet. Azt mondta, hogy nem, és végezte, ahogy végezte. Kozma Miklós életéről megállapítottuk az előbb Hajdu István úrral, hogy ebben a könyvben hihetetlen történész szakanyag van.

Gecse Géza:

- Kozma Miklós hagyatéka nagyon nagy a hírügynökségben mind a mai napig. Nem pejoratíve merült fel, hogy grafomán volt, tehát tulajdonképpen mindent írásba foglalt. Én, mint egyik utód, úgy látom Kozma személyét, hogy valóban egy nagy kapacitású ember volt, tehát annak a politikai grémiumnak műveltségben, éleslátásban, tettrekészségben, munkabírásban kimagasló, kiemelkedő személyisége volt. Hozzáteszem, hogy az életútja determinált. Azért volt meghatározott ez az életút, mert ahogy itt elhangzott már, ő Szegeden a fehér hadsereg tisztjeként a Horhthy-féle fővezérségnél a nemzeti és propaganda ügyek osztályvezetője volt. Erdélyi katonacsaládból származott, az édesapja tábornok volt, ő maga is huszártiszt. Kozma a fővezérségen nyilván azért kapta ezt a megbízatást, mert látták a tehetségét. De még egyszer hangsúlyozom: azért volt determinált a sorsa, mert a trianoni szerződés Magyarország számára a hadseregfejlesztést, és hogy úgy mondjam, a titkosszolgálati tevékenységet, tehát hírszerzést, elhárítást megtiltotta. Nem véletlen, hogy a vezérkar hírszerző, propaganda, nemzetvédelmi - egyéb jelzőket is használnék - e terület vezetőjét Horthy személyes kívánságára helyezte ide Teleki Pál. Horthy közbenjárt az ő kinevezése érdekében a hírügynökség élére, ugyanis személyében olyan ember került a szervezet élére, aki felhasználta a hírügynökség lehetőségeit, és ezzel élve végül is létrehozta azt a titkosszolgálati apparátust, amely az adott fennálló rendszer számára az információkat ahogy lehetett, begyűjtötte, elemezte, és ő erre is képes volt. Azért nagyon fontos ez, hogy ő soha a nemzetközi értékelésben nem e minőségében szerepel, hanem mindig mint egy nagy kapacitású, ténylegesen egy a tömegkommunikációhoz értő ember. Nem is véletlen, hogy Kozma kinevezésétől kezdve ezt a posztot 1941-ig betöltötte. A hírügynökség 120 éves fennállása alatt két ember volt ilyen hosszan a hírügynökség élén: Kozma és Barcs Sándor. Barcs Sándor még egy évtizeddel hosszabb ideig volt ott. Természetesen mindketten az adott rendszer legfelsőbb köreinek bizalmát élvezték, és a lehetőségeit ki tudták használni. Kozma a műveltségénél, a világlátásánál fogva olyan embereket alkalmazott külföldi tudósítóknak, akik a mai világban is a nyelvtudtásukat, a műveltségüket, a tehetségüket illetően szuperemberek lehetnének. Olyan emberei ültek a világ politikai központjaiban, tehát Londonban, Párizsban, Svájcban, Berlinben, akiknek a munkája mai napig is az MTI munkatársai számára például szolgálnak.

Gecse Géza:

- Hajdu István a Magyar Rádió elnöke volt 1989-ben, és ha jól tudom, akkor Kozma Miklós sírját Ön hozatta rendbe Baracskán.

Hajdu István:

- Mi többen: akkori MTI vezetők, ott dolgozó munkatársak, és a rádióban is az én kollégáim, munkatársaim. Én vagyok bizonyos értelemben a felelős egy mondatért is, ami itt korábban elhangzott. Salamon István kollégám bányászta ki Cs.Szabó Lászlónak valami szösszenetéből azt a mondatot, hogy ugyanúgy végezte volna, mint Bajcsy-Zsilinszky Endre. Én rádiós szemmel próbáltam, akkor még sok forrás hiányában valamiféle pályaképet rajzolni, és nagyon találó volt a professzor asszonynak az a megfogalmazása, hogy Kozma az egyik komoly előfutára volt a nagy kaliberű vállalkozónak. Ezt a rádióban úgy lehetett látni, hogy fel kellett ismerni 1925 végén, mekkora a jelentősége ennek a megszülető médiumnak. Látni kellett azt, hogy ezt gyorsan kell felfuttatni, gyorsan kell egy sarjadzó ötletből egy próbálgatott, kóstolgatott technikai lehetőségű nagyüzemet csinálni. Az is egy nagyformátumú vállalkozóra utal, hogy Kozma megtalálta hozzá a megfelelő szakembereket. Kozma maradt egész életében az, ami volt: politikus, de mögötte olyan emberek dolgoztak, mondjuk, hogy csak egy nevet említek, aki meghatározó volt a rádió első hét évében, mint Szőts Ernő. Ezek az emberek végezték el, - most én ezt nagyon pozitív értelemben mondom -, a mindennapos szakmai "kulimunkát". Fel tudták venni Kozma szárnyalását, és ezekből valóságot tudtak teremteni. Tehát ebben is rendkívüli volt, hogy megtalálta azokat az embereket, akik az egyes helyeken dolgoztak.

Gecse Géza:

- Idézek Kozma Miklóstól: "Mindenki tudja, mit jelent különösen Magyarország mai helyzetében az, hogy a hullámokon keresztül minden határon túl eljut a magyar szó. A broadcastingnak nemcsak az a hivatása, hogy a tanyai világba elvigye a magyar kultúrát, jelentősége az, hogy egyrészt az egyetlen szabad összeköttetési lehetőség elszakított véreinkkel. A rádió fenntartja minden magyarok kultúraközösségét, - ez máshonnan van már, - de nem lehet célja az, hogy a rádió háborúba keveredjék az utódállamokkal, és a kisebbségi magyarság helyzetét még nehezebbé tegye. Az ember azt gondolná, ha olvasgatja, különösen a két világháború közötti magyar sajtót, hogy "Csonka Magyarország nem ország, egész Magyarország mennyország", szóval ez volt az általános, vagy viszonylag általános a két világháború közötti időszakban. Érdekes módon a rádióban, mint Kozma tevékenységéből vagy írásaiból is kiderül viszont mégsem.

Ormos Mária:

- Nem ez volt a kormánypolitika sem. Amit a Külügyminisztérium és egyúttal a mindenkori miniszterelnök képviselt, az az optimális revízió volt. Mit jelent az, hogy optimális? A legtöbb, amit el lehet érni - nagy áldozatok nélkül. Ezzel tökéletesen harmonizál az a politika, amelyet kormánnyal egyeztetve, mert azért a rádió így működött, legalábbis 1939-'40-ig így tudott működni, utána az egy süllyedő tendencia, amikor Kozma már nincs is. Ezzel összhangban van egy olyan politika, amelynek a lényege, a célja az, hogy fenntartsa a magyarság tudatát, hogy megteremtse a kulturális kapcsolatokat, méghozzá ezt magas szinten tegye és ugyanakkor ne ártson az ottani, vagyis a határokon túli magyar közösségeknek. Ezt következetesen csinálták a rádióban 1925-től az 1930-as évek végéig. De ha megengedi, ennek az életpályának a kezdetéhez és a végéhez én még fűznék valamit. Ő nem úgy lett "fehér huszár", hogy fehér huszár akart lenni, mint ahogy a magyar tisztikar jelentős része sem. 1918.november 14-i dátummal Kozma írt egy levelet az öccsének, amelyben az áll, hogy minden tisztességes magyarnak a köztársasági kormányzatot kell támogatnia, és hogy erre kell mindenkit biztatni. Létrejön pár nap múlva a Magyar Országos Véderő Egyesület, a MOVE, amelyet később majd ugye elmondanak mindennek, fasisztának, egyébnek. Az is lett, de nem így alakult meg! 1918 novemberében a MOVE alakuló közgyűlése köszönti a kormányzatot, a vezető szociáldemokrata pártot, és felajánlja a szolgálatait. Mikor mennek el akkor ezek a fiatal tisztek jobbra és Szegedre a végén? Akkor, amikor azt látják, hogy a kormány tehetetlen, hogy semmit nem tud tenni az ország területének megvédéséért, amire pedig ők hajlandóak lennének, és így azután elkezdődik az ellenforradalmi szervezkedés 1918 legvégén, és azután Szegeden folytatódik. Kozma életének a végéről, ami valószínűsíti azt, ami itt elhangzott, a következőt érdemes mondani: 1941-ben Teleki halálát követően ő már úgyszólván remeteségben van Ungváron, mint kárpátaljai kormányzói biztos. Nemigen jár Budapestre, kapcsolatai szerteszét szakadtak, tulajdonképpen már a vállalatait alig képviseli, otthagyja az alumínium üzletágat, és "begubózik". Ráadásul amikor rájön arra, hogy az az akció, amit a kárpátaljai zsidókkal szemben elkövettek, sok mindenkivel együtt, de ő is benne volt - ez tagadhatatlan -, amikor kiszállították 15-16 ezer kárpátaljai zsidót Ukrajnába és ott szétszórták őket, majd jött egy német kommandó és kiirtotta az egész társaságot, és erről, ez megint Cs. Szabó közvetítésével ismert, amikor erre kezd rájönni, akkor teljesen kicsúszik a lába alól a talaj, és voltaképpen magányosan, elbujdokolva, a politikából kiszakadva, ezzel a teherrel lesz nagy beteg és hal meg.

Hajdu István:

- Én 1932-ig különös figyelemmel próbáltam figyelni, hogy mit is csinált, mit is közvetített a Magyar Rádió. Azért addig, mert eddig az időpontig volt egy nagyon meredek felfutása, elterjedése a rádióhallgatásnak. Ekkor szaporodtak nagyon meredeken a rádióvevő készülékek, és érdekelt, hogy a kezdetektől a felfutásig mi is történt. Ebben az időszakban teljesen egyértelmű, hogy a Magyar Rádió a magyarság nyelvi és kulturális közösségének a fenntartását szolgálta kristálytisztán, tehát ez az akkori műsorstruktúrákból, műsortervekből, fennmaradt műsorszövegekből teljesen egyértelmű. El kell ismerni, tisztán megállná a helyét a mai politikai miliőben is mindaz, amit eddig közvetített, ezek ma is nyugodtan vállalhatók lennének.

- Ő a kormány sajtószerveinek a felügyeletét is kénytelen volt eltűrni, de kifelé olyan miliőt teremtett, hogy senkiben nem merült fel a partnerek között, hogy a Magyar Távirati Iroda kormányszerv. Arra, hogy ő mennyire látta a helyzetet, csak egy példát idézek. 1938.július 16-20-án van a hírügynökségek nemzetközi szervezetének az oslói konferenciája. Ő ezen megnyerő előadásmódban felszólal. A saját jegyzetében a következőt írja le: a mi jelszavunk a koránytól független hírszolgálat volt, ami lényegében ugyan akkor sem volt igaz, de mindenki úgy tett, mintha hinné, hogy igaz. Arra pedig, hogy milyen személyzettel dolgozott, és milyen emberei voltak is mondok egy példát. Ugye Badics László volt a római tudósítója, aki ott élt a tűzfészek közepén. A jelentéseit gyakran nem a normális csatornákon jutatta Budapestre. A hálókocsi kalauzokat szervezték be, és azok hozták-vitték a postát. A következőt jelenti az MTI tudósítója Rómából: A meteorológiai jelentések egyébként az utóbbi napokban rosszabbodtak. Augusztus végére, - a második világháború előtt vagyunk - nagy kánikulát várnak, amelyet szeptember elején pusztító zivatar, mennydörgés és villámlás követ. Azt hiszem, azoknak lesz jó, akik jól megépített, villámhárítóval ellátott házaikba vonulnak, mert aki a fa alá áll, - lásd a birodalmat, - abba könnyen belecsaphat a villám, akármilyen nagynak és erősnek is tessék a fa. A kérdés most már csak az, vajon akad-e olyan viharágyú, amellyel még idejében szét lehet kergetni a gomolygó felhőket, és a tavalyi ágyúk nem mondanak-e csütörtököt. Ez a nagy kérdés, amelyre mindennap nehezebb lesz feleletet adni. De talán nem is árt a zivatar. Hiszen azt szokták mondani, hogy az esőtől a nagyok tüdőgyulladást kapnak, és elpatkolnak, míg a kicsikre növelően hat a sok víz. Ilyen apparátusa volt Kozma Miklósnak