Kossuth rádió, Határok nélkül 2001.10.23.19.30 - 20.00 / 1.

Gecse Géza:

- Jó estét kívánok! Gecse Géza vagyok, a műsor mai szerkesztője. 1956 a közvéleményben és a közművelődésben. Immár másodszor hívta össze Debrecenbe Székelyhídi Ágoston, az Erdélyi Szövetség elnöke határon túli résztvevőkkel 1996 után ezt a kárpát-medencei tanácskozást. A tudósító Tóth Emese.

"Magyarországon az 1956-os forradalomban gyökeredzik a polgári átalakulás és a rendszerváltás - hangsúlyozta Kósa Lajos, Debrecen fideszes polgármestere, amikor pénteken Debrecenben köszöntötte az "1956 a közvéleményben és a közművelődésben" című kárpát-medencei tanácskozás résztvevoit. A kétnapos rendezvény fő szervezoje Székelyhídi Ágoston, az Erdélyi Szövetség elnöke volt. Közeleg az idő, amikor az '56-os kérdéseknek a végére lehet járni, országunkban sem jobb-, sem baloldali diktatúra nem létezhet, és csak a polgári átalakulás vezethet az európai államok sorába. Ezeket a gondolatokat erősítette meg Fónay Jenő, a Politikai Foglyok Országos Szövetségének elnöke is, amikor megnyitotta a rendezvényt. A határon túlról meghívott előadók közül Dupka György ungvári író, a Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közösségének elnöke többek között arról beszélt, hogy az eddig feldolgozott szervezkedések mellett Kárpátalján a magyarországi forradalom az akkori fiatalságot főként röpiratok terjesztésére késztette. Megemlítette azt a különleges bíróságot, amelyet Ungváron állítottak fel azokban az időkben. Kárpátalján most abban reménykednek, hogy minél hamarabb fényt derítenek arra, hogy kik asszisztáltak az akkori tragédiához, ám a kutatásokat gátolja, hogy sok ezt igazoló levéltári dokumentum még mindig hozzáférhetetlen."

Gecse Géza:

- Vasárnap Huszton jártam, ahol emléktáblát avattak 1956 kárpátaljai áldozatának, Gecse Endre református lelkésznek, akit innen Husztról vittek Ungvárra a KGB munkatársai. Koncepciós pert akartak kreálni, de nem sikerült, mert a Gálocsban született lelkész több mint egy hónap után belehalt a vallatásba. A huszti rendezvényen kárpátaljai '56-osokkal is beszélgettem. Varga János, a nagyszőlősi csoportnak volt a tagja. Rehabilitálták már Varga úr?

Varga János:

- Igen, 1989 őszén levelet kaptam a megyei ügyészségtől, ahol kimondták: a Szovjetunió törvénye által elítélt politikai foglyokat rehabilitálták.

Gecse Géza:

Varga János:

- Diákfejjel az 1956-os évek előtt már mi Nagyszőlősön elkezdtük a politikai csoportosulás megszervezését. '56-ban aktivizálódtunk, és Nagyszőlős utcáin, heteken-hónapokon keresztül úgynevezett szovjetellenes röplapokat terjesztettünk, amelyeknek a tartalma az volt, hogy Kárpátalját csatolják vissza Magyarországhoz, Budapestről és Magyarország területéről vonuljanak ki a szovjet katonák. '56 őszén hetente a nagypiacon terjesztettük a röplapokat. Ez számunkra még egyrészt élmény is volt, mert akkor, amikor a röplapok terjesztése megtörtént, pár napig az ávósok, a hadsereg ügyeltek éjszaka a város rendjére, és amikor elcsendesültek, akkor mi ismét terjesztettük a röplapokat. És így nevettünk rajtuk, hogy minket, ilyen fiatal csirkefogókat nem tudtak lefülelni. Heten voltunk, öt fiatalember és két hölgy. A két hölgyet tanúként hallgatták ki, minket pedig több-kevesebb szabadságvesztésre ítéltek, ötünket férfiakat. A csoport legidősebb tagja tizenkilenc éves volt, a legfiatalabb tizenhat éves.

Gecse Géza:

- Perduk Tibor ma ugyan a kárpátaljai Tégláson él, de ő is a gálocsi csoportnak az egyik tagja, és olyan elítéltje, akit azóta sem rehabilitáltak.

Perduk Tibor:

Gecse Géza:

Perduk Tibor:

- Tizenhat. Kaptam két évet, tíz hónapot ültem. Kaptam papíron amnesztia, le van véve az ítélet rólam. Úgy engedtek el, hogy az nincs a mai napig se elösmerve. Úgyhogy még rehabilitálva nem vagyunk, mert nem lehet, mert volt egy rozsdás darab vasunk, ezt annak lehet nevezni. Sajnos, mai napig is nem vagyunk részesítve előnyben, és még mindig úgy érzem, tán még mindig figyelnek. Pedig már nincs semmi okuk sem rá.

Gecse Géza:

- Pasztellák István melyik csoportnak a tagja?

Pasztellák István:

- A gálocsi csoportnak, ami a harmadik csoport volt Kárpátalján. Olyan iskoláskorú...

Gecse Géza:

- Ön hány éves volt akkor, 1956-ban?

Pasztellák István:

- '56-ban tizenhárom éves voltam. A mi csoportunk két évvel később már az '56-os forradalom hatása alatt alakult meg. Aztán emberekkel beszélgettünk, és nekik is megvolt a véleményük. Hát bizony, hogy Magyarországon ütik a magyarokat, és gyilkolják és a többi.

Gecse Géza:

- Mit csináltak, ami miatt Önt elítélték, és azóta sem rehabilitálták?

Pasztellák István:

- Ifjúsági csoport volt, ami serdülőkorú, a legidősebb közülünk tizenhat éves volt, én tizenöt éves voltam. Utána aztán, mikor letartóztattak, már tizenhat lettem, és szovjetellenes szervezkedés, röpirat írása, terjesztése, és még a háború után megmaradt rozsdás fegyverek gyűjtése, ami miatt mai napig is nem akarnak rehabilitálni.

Gecse Géza:

- De miért nem, hisz megtörtént a rendszerváltás?

Pasztellák István:

- Azt mi nem tudjuk. A Legfelsőbb Bírósághoz fordultunk, ahol megmondták, hogy nem, és fellebbezni nem lehet, ez az ő végső határozatuk, de indoklást nem adtak mai napig sem.

Dupka György, a Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közösségének az elnöke:

- Kimondottan az elítéltek közül kettőt nem rehabilitáltak. A gálocsi csoportból, Pasztellák István urat és Perduk Tibor urat, akik abban az időben az 51-es paragrafus szerint szovjetellenes izgatással, röplapterjesztéssel foglalkoztak, és egy másik vádpont szerint pedig fegyverrejtegetéssel. A szovjetellenes izgatás ügyét hozzákapcsolták Gecse Endre református tiszteleteshez, mintha az lett volna a szellemi vezérük. Valójában nem így történt, de egy ilyen koncepciós per folyamán erre a kérdéskörre akarták ráirányítani a majdani közvélemény figyelmét, ha ez perre ment volna. Ebben a kérdésben utólag most már ugye, eltelt néhány esztendő, az 54-es paragrafust a gálocsiak nyakáról levették, viszont megmaradt egy a mai napig, frissen most legutóbb, ez néhány hónappal ezelőtt az Ukrán Legfelsobb Bíróság meghozta a végső, megfellebbezhetetlen döntését, hogy márpedig a Perduk Tibor és Pasztellák István továbbra is fegyverrejtegetés címén bűnös, és ezt az ítéletet, amelyet hozott annak idején az ötvenes évek végén a megyei bíróság, ugyanúgy hagyja. Nincs eléggé fölkutatva az, hogy a kárpátaljai kommunisták közül hányan vettek részt a magyar forradalom eltiprásában. Tudniillik azt, hogy '56 után, amikor lerohanta az orosz hadsereg Magyarországot, mintegy negyven kárpátaljai magyar kommunistát toboroztak Magyarországra tolmácsnak, komisszárnak, fordítónak. Mondjuk olyan, mint Vladimír Mihály, aki annak idején dicsekedett, hogy Illyés Gyula költőnek volt a megfigyelője, még mutatott is egy fényképet, és utólag már erről nyilatkozni nem akart, amikor itt is rendszerváltás történt idézőjelben véve.

Gecse Géza:

Dupka György, a Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közösségének az elnöke:

- Ungváron. Akkor itt van például Veres Gábor, aki ekkor a beregszászi járás párttitkára volt. Annak idején ott volt Kádár János mellett, ő kísérte föl Moszkvába. Részt vett az anyagok fordításában, és ma ugye, Nagykállóban él. Nevezhetnénk még néhány olyan személyt például, mint Balla László író, aki szintén részt vett az úgynevezett szolnoki felhívás fordításában, stilizálásában. Tehát ezt az oldalát is föl kéne tárni, mert abban az időben, amíg a szovjet hatalom erős volt, a hatvanas-hetvenes években, úgymond az évfordulónként a magyarországi elvtársak mindig átjöttek, megveregették a vállukat, és hát, ugye ők nyilatkoztak, hogy igen, ők milyen jó kommunisták voltak. Én nem azt mondom, hogy most itt börtönbe kéne őket dugni. De ha tudjuk azt, hogy kik voltak az üldözöttek, akkor az üldözőket is meg kell nevezni.

Gecse Géza:

Dupka György több mint egy évtizede kutatja '56. kárpátaljai történetét. Azóta verset nem ír.