KISPRÓZA
Pléhmadár
„Az út bal feléről a domboldal lejtőjére futott a kocsi. Kétszer
is megfordult a levegőben, mielőtt a kukoricásba zuhant. Lujza
az első ablak helyén mászott ki a kocsiból. Csodálkozva figyelte
önmagát, azt, hogy járni tud. Emberek jöttek, és kisegítették a
férfit a kocsi romjai alól. Nekiindult a füves domboldalnak és
öklendezett. Később, amikor már az út szélén ült, nagyon sajgott
a válla. A bal lába szemmel láthatóan megdagadt.
- Sokáig tart, amíg kijavítják ezt a roncsot, sóhajtotta Lujza.
- Az a fontos, hogy élünk - felelte a férfi, és összehúzott szemmel figyelte az asszonyt.”
Részlet a Baleset című írásból
Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1982
*
Tótágas pillanatok
„Jó megfigyelők a borvizek „viselkedéséről“ meterológiai következtetéseket is le tudnak vonni. Ha gyalogtúráinkon megtöltjük kulacsainkat valamelyik ízes borvízforrás vizével, ne dugaszoljuk le légmentesen a kulacsot, mert a szénsav szétfeszítheti azt!“
Részlet a Legyünk borvizek című írásból
Groteszk egypercesek. Feleki Károly rajzaival.
Erdélyi Híradó Lap- és Könyvkiadó, Kolozsvár, 1995.
A teljes mű ide kattintva letölthető.
*
Szerenád
„Mozdulj, kérlek, régóta egyedül vagyok, magamban küzdöttem át az éjszakát, a szekrényfenyegetően magaslott fölém, könyveid egykedvűen hallgattak, unom az esti csontot és egyre ijesztőbbek voltak a kintről beszűrődő hangok, a fény és az értelem már újra nappali, szaladnom kell…, reménykedve kelek, sietősen öltözöm, papucsban nekivágok a százszor kiismert világnak: kiben higgyek?!“
Részlet az azonos című novellából
Kisprózák, Erdélyi Híradó Lap- és Könyvkiadó, 1997.
*
Kollégiumi történetek - Emlékírások
„A továbbiakban csak kevesen találtak igazán kedvükre való célt az eszmebarikádokon, a hétköznapi küzdelemtől sokakat elkedvetlenített a törtetők hada és a mögöttes beszéd, amely a diadalordításnál is hatékonyabb fegyver, mert mire az áldozat megérti, hogy ki a támadó: menthetetlen. A küzdés pedig a cserkészek lánglobogásos tábortüzéhez hasonlatosan parázsként izzik egy darabig, hamu alatt is dohog, zsörtölődik, de végül semmivé zsugorodik az elmúlásban. Akik ma makacsul őrzik a Kollégium múltját és családi melegét, régi tüzünk vigyázói, új, cseperedő lángok istápolói. Mindnyájan szeretnénk az utánunk következőkre olyan bölcsen letekinteni, mint azt a régvégzettek tablóinak sárgult fényképein reánk maradt.
Részlet a Panoptikum című írásból iskolakoptató elődeink tették a maguk valamiért mindig tüneményes idejében.”
Megjelent sorozatban a kolozsvári Szabadság című napilapban. Kiadatlan.
*
Képeslapok
Novella
„Kedvesem, most nagyon sietnem kell. Ezek a rendes emberek megengedték, hogy képeslapot vegyek. Sajnos, csak ezt kaptam, itt a közeli állatkertben. Valamiféle madarakat ábrázol a kép, de ennek semmi köze ahhoz, hogy rájöttem: állat vagyok. Nagyon csúnyán viselkedtem veletek.
Bocsássatok meg. Ha lehet, hosszabb levél is megy.“
Részlet a Képeslapok című kisprózából
Megjelent a Pléhmadár és a Bög Viola Társaság című kötetekben.
A Szerenád, Kollégiumi történetek és Képeslapok c. műveket ide kattintva tudod letölteni.
